Politikai élet - 1954-1959

Székely Tibor ~ Feltéve: 2017. április 24-én.

... Az Opus Pacis, a “békepapok” egyesülete egyre nagyobb teret nyert, ahol sok karrierista kereste exkommunikáció ellenére is az érvényesülést. Minden lepergett róluk. Új szereplők tűntek fel a különböző egyházmegyékben. 1958-ban az Opus Pacis egyre erőteljesebb akciókba kezdett. (ld. 5.3.1. sz. melléklet). Dr. Endrey Mihály püspök, esztergomi speciális delegátus azt írta, hogy az Opus Pacis a Püspöki Kar vezetése alatt álló magyar katolikus békemozgalom. (...) Egyre nagyobb nyomás nehezedett a szemináriumi elöljárókra és az Akadémia vezetőire, hogy demonstrálják a kispapok is az együttműködést. Ennek a „nyomásnak ” azonban nem ismertek a dokumentumai. Mi pedig keményen ellenálltunk . Bemutatták Dr. Fábián Jánost, az új prefektust, aki korábban aulista volt Esztergomban. Kinevezése idején a Jézus Szíve lelkészségen volt kisegítő . Nem gondolhatta a hercegprímás (aki állítólag kezdeményezte ezt a kinevezést), hogy Fábián János is beáll a “béke-sorba”, hiszen csak ennek következtében maradhat meg új beosztásában. ( 1957. áprili s 5-ei kinevezését ld. az 5.1.2 sz. mellékletben .) 1957-ben az ENSZ napirendre kívánta tűzni a magyar 56 kérdését. Erre tiltakozó akciót indított a kormányzat és konferenciát szervezett, amelyen a Magyar Katolikus Püspöki Kar nevében Dr. Radó Polikárp O. S.B., akadémiai professzor szólalt fel. A konferenciát közvetítette a Magyar Rádió, így az élő adás szövegét a Rádió archívumából kikértem ( ld. 5.1. 3.sz . mellékletben ).
Bővebben »

Vatikán, püspökök, kispapok 1-2. - Tiltás - Tűrés - Lázadás. 1956-1959. / 1959-1962. A titkos szemináriumtól a II. Vatikáni zsinatig BM és ÁEH dokumentumokban

Székely Tibor ~ Feltéve: 2017. április 23-án.

Székely Tibor most megjelent tényfeltáró összefoglalója a budapesti Központi Szemináriumban 1956-1962 között történtekről: az Opus Pacis ["békepapi" ] mozgalomról, a kispaplázadásról, a megfigyelésekről, beszervezésekről és kizárásokról. A szerző - maga is a Szeminárium 1959-ben kizárt növendéke - koronatanúja és szenvedő áldozata is az eseményeknek. Nyugdíjba vonulása után fogott bele a szemináriumi életet érintő dokumentumok feltárásába, hogy a még túlélők tényszerűen is megismerhessék: mi, miért és hogyan történt? Kötetét a magyar egyházi és állami levéltári anyag összes fellelhető forrását felhasználva építette fel, figyelembe véve az eddig publikált szakirodalmat is. Áttekintette a Központi Papnevelő Intézet irattárát, a Történeti Hivatal - ma Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - anyagát, később betekinthetett az Állami Egyházügyi Hivatal archívumába is. A több száz bizonyító erejű, megdöbbentő dokumentum közzététele tovább növeli a mű értékét. (Ilyen pl. Prazsák Mihály szombathelyi állami megbízott 1958. november 25-én kelt hatoldalas szigorúan titkos javaslata, hogyan kellene a katolikus papnevelést kommunista kézbe venni.) Nem kétséges, hogy a könyv a 20. századi magyar katolikus történetírás egyik legfontosabb forrásmunkája.
A könyv az Argumentum kiadótól közvetlenül rendelhető volt, de már nem, mert bezúzták. Állítólag a nyáron meg fog jelenni egy "javított" változat, amelyben már nem lesznek "hibás" adatok.

„Nagycsütörtök-Nagypéntek-Nagyszombat (utca)"

Kovács Miklós ~ Feltéve: 2017. március 24-én.

... Serédit a Prímási Palota lépcsőházában ravatalozták fel, s az aulisták kettesével imádkoztak holteste mellett. Gianits dr. Fábián Jánossal párban imádkozott a prímásért. Ekkor megfigyelte, hogy Serédi Jusztinián arca teljesen elszíneződött volt, bordó. Tudtak cukorbetegségéről s ennek tulajdonították. A temetésre érkező Angelo Rotta pápai nuncius a megjelent püspökök között nem látta a győri püspököt és rákérdezett: „Hol van Apor?” Ekkor még nem értesültek sorsáról. A temetést után nem sokára a szovjet parancsnokság kiutasította Magyarországról a nunciust, még pedig olyan módon, hogy csak nagy kerülővel, Törökország érintésével juthasson Rómába. Ezzel elérték, hogy a pápa csak nagy késedelemmel értesült az eseményekről. Így történt a magyar egyház eltervezett lefejezése. Ennek bizonyítására célszerű volna card. Serédi Jusztinián OSB hamvain a toxikológiai vizsgálatot elvégezni. (...) Kormos halálának körülményeiről - az elüldözött - esztergomi rektor, dr. Brückner József protonotárius kanonoktól értesültem, aki pedig Kormos édesanyjától és nővérétől szerezte ismereteit, akiknek az esztergomi aulában tett látogatásáról „Tóth Péter” is beszámol tartótisztjének. Brückner a gyászoló látogatóktól idézte, hogy a terheléses vérvizsgálatra Kormosnak máskor is kellett mennie és a vérvételt megelőzően a magával hozott cukrot kellett bevennie. Ezt azonban ez esetben nem engedték neki, hanem a vizsgálati helyen adtak neki bevenni valót.
Bővebben »

A Gulag-ra hurcolt egyházi személyekre emlékeztek Agyagosszergényben - könyvbemutató

Feltéve: 2017. február 17-én.

Az agyagosszergényi Közi Horváth József Népfőiskola a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából meghirdetett GUL-15-B – „KOR-dokumentumok” pályázati kiírás keretében nyert támogatást „Ravaszkodással álcázott vallásüldözés” címen, melynek keretében: „Emlékek a táborokból – Harangozó Ferenc és Mészáros Tibor Gulag-rabok megpróbáltatásai” című könyv megjelentetésére nyílt lehetőség. A kiadvány bemutatójára február 4-án, szombaton került sor Agyagosszergényben. Az ünnepi szentmise főcelebránsa dr. Veres András győri megyéspüspök volt. A szentmise kezdetén Horváth Dénes egyházközségi elnök, népfőiskolai alapító köszöntötte a főpásztort. Ezt követően a helyi Művelődési Házban dr. Bank Barbara és dr. Soós Viktor Attila a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagjai, a könyv szerzői ismertették annak tartalmát. Dr. Soós Viktor Attila a rendezvényről tudósító M1 tévécsatornának elmondta: „a könyv a Szovjetunióba hurcolt egyházi személyek sorsáról, megpróbáltatásairól szól. Azt mutatja be, hogy 1944-45-től kezdődően a Gulag-ra elhurcolt papokra, szerzetesekre, milyen sors várt. Két kiemelkedő egyházi személy Harangozó Ferenc szombathelyi és Mészáros Tibor veszprémi egyházmegyés papok visszaemlékezései is megtalálhatóak a könyvben, ezt pedig megelőzi annak a bemutatása, hogy hogyan üldözték az egyházakat 1945 után Magyarországon, kik voltak azok a papok, szerzetesek, akiket a Gulag-táborokba vittek.” A rendezvényen megemlékeztek a közelmúltban elhunyt Olofsson Placid bencés szerzetesatyáról is, aki tíz évig raboskodott a Gulag-on, és erősen kötődött Agyagosszergényhez.
Bővebben »

Az Istentől kapott hatalomról (Szent István királyunk augusztus 20-ai ünnepére)

Dr. Kerényi Lajos Sch. P. ~ Feltéve: 2016. szeptember 19-én.

... A kommunizmus éveiben igen rosszul vizsgázott az az édesapa, akiről megtudtam, hogy templomban esküdött, és ennek ellenére két tizenéves fiát nem engedte sem hittanra, sem a templomba. Meglátogattam őket. A szobaajtó nyitva volt. Az előszobából láttam a két fiút. Tanultak. Amikor bemutatkoztam, az apa abban a pillanatban becsukta a szobaajtót. - Ne haragudjon, tisztelendő úr - mondta -, nem akarom, hogy a gyerekek összezavarodjanak. Ők a materialista világnézetet tanulják. Ne kuszáljuk őket össze. Ez kettős nevelés lenne. Ez az apa csúnyán visszaélt azzal a hatalommal, amelyet Istentől, mint apa kapott. Sőt, mint keresztény apa kapott. Ő ezzel tisztában volt, hiszen vállalta is, amikor szentségi házasságot kötött. Istenem, de sok a megalkuvó, áruló szülő, nevelő, elöljáró! A kinyilatkoztató Jóisten így gondolkodik erről: "Ti oktalanok! Engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, hogy valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt" (2 Kor 11, 19-20). (...) Amikor Szent István kezéből minden evilági érték kicsúszott, gyermekei meghaltak, a pogányok felülkerekedtek, földi ereje elfogyott, nem esett depresszióba, nem követett el öngyilkosságot, hanem kiemelkedett a rettenetes állapotából, mert volt hová emelkedjék, és a Szűzanyán keresztül koronáját, népét és az ő drága magyarjait az égieknek ajánlotta.
Bővebben »

100 éve született Meggyes János piarista tanár

Feltéve: 2016. július 24-én.

... Hogy a [szovjetek] a fogoly szovjet katonákat miért lőtték agyon? Talán azért, mert az a hír járta, hogy a németek nem ejtenek foglyokat, tehát ezek - az ő logikájuk szerint - bizonyára kollaboránsok voltak. (A tanár úr nem beszél a német és magyar sebesültekről és civilekről. Gosztonyi Péter leírásából is tudjuk, hogy a kitörés után a Várban visszamaradt, mintegy 12.000 fő napokon belül megsemmisült. A szovjetek nem sok foglyot ejtettek. Sok tömeges kivégzést hajtottak végre.) (...) A fiatal tábori lelkész néhány hónapig még magyar földön tartózkodott hadifogolyként, majd 1945 nyarán-Románián keresztül a Szovjetunióba vitték. Több hadifogolytábort is megjárt, míg 1947 nyarán hazatérhetett. (...)Hosszú ideig nem kaptam egyáltalán útlevelet Aztán Kecskemétre kerültem, és ott egy békepap volt a plébános, akinek az édesanyja is ott lakott a házban. És az egyszer megkérdezte tőlem, hogy: miért nem utazok külföldre – Mert nem kapok útlevelet válaszoltam. Nem kaptam még az NDK-ba se. „Na - azt mondta —, majd szólok annak a rendőrtisztnek, aki a papok ügyét intézi Kecskeméten." És tényleg szólt neki! Úgyhogy engem egyszer írásban becitáltak a rendőrségre. Egy századossal kezdtünk beszélgetni, és az első kérdése az volt, hogy mit gondolok, miért nem kaptam én eddig útlevelet. Én tudtam egyet-mást egyik diákom apjától, akivel együtt Mária- kongregációt szerveztünk '48 és '50 közt, és mostanában kiszabadult, attól tudtam, hogy őt azzal vádolták; hogy velem együtt kémkedett az osztrák követség számára. Neki azt mondták, hogy írja alá ezt a vallomást nyugodtan, mert én már aláírtam. De ő nem volt hajlandó aláírni. Kérte az én aláírásomat, hogy lássa. Hát azt nem tudták produkálni. Most akkor ennek a századosnak is ezt vettem elő, ez látszott a legártatlanabb dolognak. És elmondtam a századosnak, hogy bár én telefonon elég sűrűn beszéltem a svájci követséggel (abban az időben tanítottam ugyanis a svájci követnek a fiát latinra), de az osztrák követséggel az égvilágon soha kapcsolatban nem voltam. Mégis azzal vádoltak, hogy az osztrák követségnek kémkedek. Aztán a százados mondja, hogy hallotta, hogy én nemigen foglalkozom mással, csak az iskolában tanítok, és azzal vagyok elfoglalva. Szándékozom-e bekapcsolódni a békemozgalomba? Mondtam, hogy nem. Én eleve azzal mentem oda a rendőrségre, hogy nekem az útlevél nem ér meg ilyesmit
Bővebben »

Visszaemlékezések

dr. Pákh Tibor ~ Feltéve: 2016. június 27-én.

A komáromi Mindszenty-szobor adományozójának, a kommunisták börtönében 20 évet ült dr. Pákh Tibornak döbbenetes és megrendítő élete 1997-98-ban készült imterjúk (Balázs Eszter és Kőrösi Zsuzsanna szerlesztésében) alapján. A szoborról illetve Pákh Tiborról „Isten fiatal. Övé a jövő!” - felavatták a Mindszenty-szobrot és Magyarnak lenni címen olvashatunk még.
... Ketten voltunk testvérek, a bátyám másfél évvel idősebb nálam. Ő 1923 januárjában született, jelenleg Svédországban él. Neki vannak leszármazottai, fiai és unokái. Én viszont már magam után nem tudhatok senkit se. 1954-ben nősültem, és a fiam éppen akkor született, amikor az elsőfokú tárgyalásom volt, és csak tíz napot élt. Amikor 1971 végén kiengedtek, akkor már sajnos idősek voltunk ahhoz, hogy szaporodjunk. (...) És hát elektrosokk, inzulinsokk, hibernál-injekció plusz elektrosokk, ilyen kezeléseket alkalmaztak. És ez tartott egészen 1971 áprilisáig. Hogy hányszor sokkoltak? Volt, amikor egy hétig, volt, amikor két hétig, ezt pontosan nem tudom megmondani. Ez napi egyszeri sokkolást jelentett. De az is előfordult, hogy végignézették velem a valódi elmebeteg sokkolását. Tehát arra kényszerítettek, hogy nézzem, hogyan zajlik le a sokkolás. Amikor az embert sokkolják, nem látja, hogy mi megy végbe, mert akkor elveszíti az eszméletét. Láttam, amint fölteszik az elektródokat a homlokára, elkékül, lila lesz, habzik a szája, rázkódik, mint az epilepsziás, szóval szörnyű látvány. Vagy előfordult, hogy csak kis áramütést adtak, utána mindjárt magamhoz tértem. De amikor látták, hogy ragaszkodom a panaszomhoz, és folytatom az éhségsztrájkot, akkor aztán fölfektettek, és kaptam a nagy dózist. Volt, amikor inzulinkómával próbálkoztak. Ez talán még kellemetlenebb az elektrosokknál, mert ha valaki fél a haláltól, akkor tulajdonképpen átéletik vele a végelgyengülés állapotát. Beadnak egy nagy adag inzulininjekciót. Amint ez az injekció kezd hatni, úgy gyengül az ember. S akkor megvárják, amíg a kóma állapota bekövetkezik, és közben persze szórakoztatják ott kérdésekkel. Amikor bekövetkezik a kóma, akkor orrszondán keresztül tömik meg.
Bővebben »

Könyörgés a szerzetesek elhurcolásának 50.évfordulóján tartott szentmiséből

Feltéve: 2016. május 27-én.

Köszönöm Neked, Uram, hogy ma itt lehetek. Úgy érzem, valamiképp mindannyian itt térdelünk hálapercünkben. Nemcsak azok, akiket próbára tettél, mert szerettél, hanem azok is, akik azon az éjszakán még meg sem születtek, akiket már hazahívtál, akiket elfelejtettünk, akik ágyhoz kötöttek, akiknek nem volt erejük és megtagadtak. Igen, mi mindnyájan itt térdelünk, akiket Neked szentelt életre hívtál. Hála Neked, hogy azon az éjszakán a kétségbeesés és a riadalom helyett a Benned bízók nyugalma töltötte el szívünket, hogy később felismertük sorsunkban a Te sorsodat, hogy hívtál minket, esendőket, de mégis megadtad a hűség kegyelmét. Bocsásd meg gyengeségeinket, hogy sokszor kétségbe estünk a mi getszemáni éjszakánkban, hogy nem értettük, miért engeded meg mindezt, hogy nem tudtunk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek; hogy a gyárak zakatoló gépsorai közt, az építkezések malteros ládáit víve, káromkodások ostorcsapásai között oly sokszor elfelejtettünk, amikor nem találtuk a helyünket. De köszönjük a szétszóratás évtizedeit, mert megtanítottál a testvéreink életére, amelyből hiányoztál és hiányzott az ő mindennapi kenyerük. Megaláztak, de Te rádöbbentettél, hogy a szolga valóban nem lehet nagyobb az uránál. Mindezekhez erőt adtál kilátástalan helyzetekben. Magányomban átöleltél, megismertem a magamban dúdolt zsoltárok erejét. De ne engedd, hogy szenvedéseimmel dicsekedjek, hogy a mártíromság pózában éljem a sorsomat. Add, hogy minden szerzetes testvérem, akikre más küldetés vár, megmaradjon szeretetedben. Ámen.
Bővebben »

P. Máriás (Gologi) Lajos (1908-1997)

Feltéve: 2016. február 25-én.

Emlékezzünk Natália nővér üldözött gyóntatójának temetési évfordulójára
Mély lelkiséggel megáldott, nagy apostoli ambícióktól fűtött jezsuita volt. 1908. július 4-én született Kalocsán. Gimnáziumát a nagyváradi premontreieknél kezdte el és Kalocsán fejezte be. 1925 szeptemberében lett novícius Érden. 1928-tól 1931-ig filozófus Szegeden, 1931-től 1934-ig magiszter Pécsett, majd teológus Innsbruckban és Szegeden. Glattfelder Gyula püspök szentelte pappá 1937. június 24-én. Szegeden végezte harmadik probációját P. Csávossy vezetése alatt;(...) Első tanári évét Kalocsán töltötte. A diákok nagy figyelemmel hallgatták szentbeszédeit, a város népe pedig tömegesen hallgatta engesztelést sürgető szavait. 1944-től 48-ig Pécsen tanított a Piusban. Diákjai becsülték következetes szigoráért és nevelői munkájáért. A város itt is hamar megismerte. Hatásos szentbeszédeiben főleg a Szent Szűzről, a Világ Királynőjéről szólt, akinek szobrát az ő szorgalmazására állították fel a pécsi pálos templom előtt. -- Már ekkoriban felhívta magára az ÁVO figyelmét. 1946-ban a Gologi nevet Máriásra változtatta. Ezzel is kifejezte élete nagy szenvedélyét: a Fatimai Szűzanya tiszteletének terjesztését. Bízunk abban, hogy a Szűzanya hűséges gyermekét és apostolát Szent Fia irgalmába ajánlja. (...) 1950 márciusában Magyarhertelenden népmissziót tartott. Értesítették, hogy elfogatására készülnek. Erre az atya -- még a befejezés előtt -- eltűnt, ismeretlen helyre távozott. Tíz nehéz év várt reá. Egészségét is kikezdő helyeken rejtőzött, nyomorúságos körülmények között. P. Kollár provinciális amnesztiát kért és kapott a bujdosó számára. ,,Könnyebb lett volna neki a börtönben'' -- mondták indokolásul. Egy kikötés volt: vonuljon be a pannonhalmi szerzetesotthonba.
Bővebben »

Csávossy atya elfogatása

Bikfalvi Géza ~ Feltéve: 2016. február 24-én.

...Május elején kapott üzenetet Szegedről egy rendtársától, hogy Hamvas püspök május 7-én, délután 4 órakor, a budai Úri utcai érseki lakásban szeretne vele beszélni, de hogy milyen ügyben, senki sem tudja. Az üzenet virágnyelven volt írva és közvetlenül nem is neki, hanem egy vele kapcsolatot tartó pesti jezsuitának címezve. (...) A Széll Kálmán térre érkezve a 16-os buszra akart felszállni, de eltévesztette, és egy másikra kapaszkodott fel, amely nem a Várba, hanem a Csaba utcán vitte. Tévedését látva, az első megállónál leszállt, hogy időt nyerjen, nem fordult vissza a térre, hanem a Várfok utcán gyalog ment fel. Alig hagyta el a helyőrségi templom romját és nem tett ötven vagy száz lépést, amikor jobb felől, egy ház kapujából, egy magas, erős termetű férfi sietett feléje, karon fogta, és azt mondta: „Csak pár szóra, Csávossy!”. Nem telt bele fél perc vagy valamivel több, és máris ott termett egy autó egy másik férfivel, és az atyát középre betessékelték, maguk pedig bal és jobb oldalára ültek. A táskát az egyik elkérte és magánál tartotta. Az úton nem beszéltek, hogy hova viszik, nem tudta Csávossy atya. Csak az elfogatása után két héttel sejtette, és még később június elején tudta meg, a hozzá beosztott zárkatársától, hogy a Fő utcán van, az Államvédelmi hatóság börtönében. Az már az elfogatása első percében világossá vált előtte, hogy az ÁVH-val van dolga, csak a helyet nem tudta, hova vitték. „Nyugodt voltam, Istennek ajánlottam magam, és tudtam, hogy most egy egész új helyzetbe kerülök” -mondta később erről az időről az atya. Azt azért minden megadása ellenére szerette volna tudni, honnan értesült az ÁVH, hogy ebben az időben és ezen az úton fog Hamvas püspökhöz menni. Miután adatait felvették, levetkőztették. Mindenét átkutatták, még a cipője talpát is felvágták. Hátha irat rejlik benne. Pénzét, óráját elvették. Más fehérneműt, valami ócska nadrágot és kabátot adtak rá. Régi ruháit, óráját, kongregációs érmét sohase kapta vissza, szabaduláskor csak a cipőjét, valahogy összetákolva visszaadták. Pénzét meg később, elítélése után a börtönben felhasználta egyes dolgok beszerzésére, az ún. „spájzolásra”. Ezután kihallgatásra vitték.
Bővebben »

Bölcsvölgyi Zoltán atya emléktáblájának avatása

Krajsovszky Gábor ~ Feltéve: 2016. február 6-án.

... amikor Jézus az apostolokat a világba küldte, azt mondta nekik, hogy „úgy küldelek titeket, mint a bárányokat a farkasok közé”. És amikor 1946. június 10-én Mindszenty József bíboros prímás Bölcsvölgyi atyát és kispaptársait Esztergomban felszentelte, a szentelési beszédjében azt mondta nekik: „nektek sem mondhatok ma, Fiaim egyebet”. A szentelési beszédben még az is elhangzott a veretes mondatok között, hogy „sokan törlik majd sáros csizmájukat reverendátokba, de a reverenda volt és marad a legedzettebb emberi ruha”. (...) Erőszakkal, rágalmakkal – nagyon súlyos rágalmakkal – 1960-ban végül is letartóztatták és nagyon kemény zsarolással, pszichikai-fizikai terrorral kicsikart vallomások alapján, konstrukciós perben elítélték ártatlanul ! És amikor letöltötte ezt a börtönbüntetést, amit a hitéért, Krisztusért kapott valójában és vállalt, akkor a börtönből nemhogy megtörve, hanem megerősödve jött ki. És ahogyan Mindszenty bíboros 1956-ban a kiszabadulásakor azt mondotta, hogy „fiaim, ott fogom folytatni, ahol 8 évvel ezelőtt abba kellett hagynom”, Zoltán atya is ugyanazt mondta, hogy „ott fogom folytatni, ahol abba kellett hagynom”. (...) A legnagyobb erény a megbocsátás, az ellenségnek való megbocsátás. Hogy ebben az idézetben miről van szó, azt most meg fogjuk hallani, az ő eredeti hangján. (...) este 1/4 10-kor becsengetett valaki és azt mondta - nem akarom a nevét mondani, bár nem hittem el akkor sem, hogy úgy hívják - őrnagy, nyugalmazott őrnagy vagyok, (...) Bizonyára emlékszik arra, amikor letartóztatásának az éjszakáján belerúgtam abba a rozoga székbe, amelyre meztelenül ráültettük - annyira, hogy a szék teljesen szétment és még én magam is beleremegtem. Most én azért jöttem el - mivel az egyik nevemet megmondtam, ő bemutatkozott, hogy hívják; de én tudtam, hogy ezeknek nyolc-tíz nevük is van - mivel megmondtam az egyik nevemet, talán fel tudna deríteni, és akkor nekem nagyon szomorú sorsom lenne. Meg tud-e bocsátani? (...) És megöleltem, s elkezdett könnyezni. Azt mondja: csak ezért jöttem. Hát egy picit még elbeszélgettünk és úgy váltunk el, mint jó testvérek.
Bővebben »

A kelet-német püspöki kar 1960. évi pásztorlevele

Feltéve: 2016. január 28-án.

Az 1959. évi közös pásztorlevelünkben kénytelenek voltunk az egyház egyre növekvő szükségéről beszélni. „Az Egyház a keresztúton” – ez volt a múlt évi körlevelünk középpontja. Ez alkalommal a ti hétköznapi gondjaitokról, amelyek titeket gyötörnek, - szólunk.” A keresztény ember az istentelen környezetben „legyen ezévi pásztorlevelünk témája. (...) Minden kérdésre most nem tudunk választ adni, mert az élet nagyon sokrétű. De meg akarjuk mutatni azokat az alapelveket, amelyek hozzásegítenek a helyes út megtalálásához. 1. A ti keresztény életetek célját a Megfeszített követésében lássátok. A következő tanácsok csak arra lesznek eredményesek, ha szilárd az elhatározásotok, hogy a Megfeszített tanítványai lesztek. A keresztény életet áldozatvállalás és lemondás nélkül elképzelni nem lehet, különösen ebben a mai világban, amelyben élünk. Az Egyház nem tudja megmondani nektek, hogy hogyan tudtok minden nehézséget elkerülni és hátrányos megkülönböztetésektől szabadulni. De megmutatja nektek az Egyház azt, hogy hogyan találjátok meg az örök üdvösségre vezető utat „jó lelkiismerettel és igaz hittel” (1Tim 1,6) Vannak a Szentírásnak olyan részei, melyeket állandóan szem előtt kell tartani, hogy az abban foglaltak szerint alakítsátok lelketeket. Gondoljatok pl. az Úr eme komoly szavára: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved?” (Mt 16,26) És emlékezzetek a római levél bátorító szavaira: „Ki ragadhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség? Ruhátlanság, életveszély vagy a hóhér bárdja? Semmi el nem szakíthat minket az Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézuusban, a mi Urunkban van.”(Róm 8, 34-39) (...) „Katolikus, keresztény nem vehet részt névadó ünnepségen, szocialista ifjúavatáson, papnélküli temetésen, vagy más hasonló egyházellenes ünnepségeken anélkül, hogy hitét meg ne tagadná.Az istenhit és az istentagadás között nincs kompromisszum. „Tagadjatok meg ígéretet, mellyel akár gyerekeitek iskolába való beiratkozásakor, akár az üzemben, ahol dolgoztok, arra akarnának kötelezni, hogy ezeken a szertartáspótló ünnepségeken részt vesztek.
Bővebben »

Koncentrált támadás a "hallgató egyház" ellen. IV. rész

Lénárd Ödön ~ Feltéve: 2016. január 26-án.

... Talán Hochhut: A helytartó címú darabjában kondult meg hallhatóan az a hang, amelyik Xll. Piusz pápát próbálta felelőssé tenni a világháborúban a zsidók tragédiájáért: mert ha a pápa mindent megmozgatott volna! (...) Van azonban, aki arra is emlékszik, hogy amikor a németek összeszedték a hollandiai zsidókat, az egyházíakhoz nem nyúltak volna hozzá, ha a holland püspökök az egész ügyhöz nem szólnak semmit. De azok azt nem tudták vállalni, hogy ki ne nyissák a szájukat, a németek erre elvitték a zsidó származású papokat és apácákat is. Es akkor is hangzott el számonkérés, hogy miért nem gondolkoznak reálisabban, hát mi jó van abban, hogy még több embert vittek el? A sorstól letepert ember fájdalmát érteni és tisztelni kell, de erre sem közéleti magatartást, sem erkölcsi számonkérést nem lehet alapozni! A történelem szarnos helyzetére, alakulatára gondolva pedig egyenesen bebiztosítása a csődnek, ha valaki a minden esetre érvényes, egyetlen hiteles megoldást keresi. Az Isten Országában például egyszerre és egymás mellett létezhetik a prófétáló húség és a csöndes szolgálat.
Bővebben a Vigília 1991/8. számában », 691-698. oldal.

Koncentrált támadás a "hallgató egyház" ellen. III. rész

Lénárd Ödön ~ Feltéve: 2016. január 23-án.

... Mi sem bizonyítja jobban, hogy még emberileg sem volt érdemes semmiféle megalkuvó nyilatkozatot tenni, mint az, hogy az 1963. évi tavaszi amnesztiával mindnyájan egyszerre szabadultunk. Ezt az amnesztiát egyesek (például Jámbor Ottó említett cikkében) az 1964-es vatikáni megegyezés előkészítésének állitják be. A végső szót itt is még a jövendő kutatásnak kell kimondania. Annak idején, a mi értesüléseink szerint, úgy állt a helyzet, hogy a kormány szerette volna vendégül látni az akkori EN5Z-főtitkárt, U-Thant-ot, aki szeptemberben aztán itt is járt. De neki előfeltétele lett volna egy széles körű politikai amnesztia, amit a kormány április 4-ére adott meg. Az egyháziak a fenti perekból csak azok nem szabadultak, mint például Tabódy, akik ellen kémkedési vádat is emeltek. Ezek előtt is megcsillantották azonban az egyéni kegyelemért való fo- lyamodás lehetőségét, amiről azonban mindenki tudta, hogy ennek az előszóbáját becsületesnek alig mondható alkuk jelentik. Ezért nem élt ezzel a lehető­ séggel Tabódy sem, aki számára így az ezért kapott fegyelmi jelentette az amnesztiát
Bővebben a Vigília 1991/8. számában », 587-596. oldal.

Koncentrált támadás a "hallgató egyház" ellen. II. rész

Lénárd Ödön ~ Feltéve: 2016. január 21-én.

... Tudtommal a letartóztatási hullám csúcspontjának másnapján, 1961. február 7- én az állami hatóságok a püspöki kar számára egy "információs megbeszélést" rendeztek, ,ahol szokásszerű aggresszivitással támadták őket, és általában az egyházat. Es erre lenne visszavezethető az a későbbi, ez év máricus IS-én meg- jelent püspökkari körlevél, amelyik elítéli a letartóztatottak államellenes szervezkedését, elhatárolja magát tőlük, és fenyegetőzik mindazokkal szemben, akik "a katolikus Egyház törvényeit megszegve, hivatásukkal visszaélnek" (Lásd Dr. Jámbor Ottó: A "Fekete Hollók" összeesküvése. Magyar Nemzet, 1989. szeptember 9. 10. o.) Lejjebb ugyanez az újságcikk még azt is állítja,hogy "az egyházi vezetés saját, nehezen megőrzött pozíciójának további megtartása érdekében rákényszerült egy ilyen elítélő kommuniké kiadására". Szántó Konrád az Uj Ember 1990. december 23-30-i számának 4. oldalán ezt a körlevelet hamisítványnak mondja, ami persze egyáltalán nem kizárt, bár nem történik hivatkozás bizonyítékokra. Annál sajnálatosabb, hogy hivatalosan és nyilvánosan az illetékes egyházi hatóság mindmáig nem foglalt állást ezzel a körlevéllel kapcsolatban. Pedig annak is itt volna az ideje, hogy most aztán igazán elhatároljuk magunkat nemcsak ettől a körlevéltől. hanem a mélyszántás, begyűjtés, és más hasonlóan fontos "egyházi", "vallási" témákban kiadottaktól is. Szomorú összehasonlításképpen: a német püspöki kar a nácizmus idején soha nem határolta el magát egyetlen üldözött paptól, vagy kereszténytől sem (Hürten: Verfolgung, Widerstand und Zeugnis, Grünewald, 1987, 91. o.) (...) Volt letartóztatott, akit egyenesen megsajnált a nyomozó tisztje, mondván, hogy miért erőlködik, hiszen ez a püspök dolga lenne, itt se neki kellene ülnie, a püspöke helyett van itt! Biztos, hogy a püspökök is nagy nyomás alatt álltak, de talán letartóztatottak sem kisebb alatt! Pedig mindegyikünknek, ha szabadon, ha nem, ha akár a kivégző osztag színe előtt is, a helyzet és a pillanat függvényében, de csak az Isten és az embertestvérek iránti hűséget kell megélnünk! Ebben a tekintetben pedig az egész magyar társadalmat megmérgezte néhány evangéliumellenes, evilági szólam: túlélni ezt az időt, és közben menteni, amit lehet!
Bővebben a Vigília 1991/7. számában », 508-518. oldal.

Koncentrált támadás a "hallgató egyház" ellen. I. rész

Lénárd Ödön ~ Feltéve: 2015. szeptember 24-én.

Az 1961. év februárjának 6. napján, hétfőn, este 11 órakor már mélyen aludtam, mikor családom egyik tagja benyitott a szobámba, és ezekkel a szavakkal felkattantotta a villanyt: -A rendőrség keres! A szoba ajtaja ágyam lábánál nyílott, és én még a takaróm alól nézhettem öt dvilbe öltözött férfi bevonulását a szobámba. Nem először tartóztattak le, s ekkor is, lassan már hónapok óta, érzékeltem a mozgást köröttem, s ezért nem rázott meg, ami most újra bekövetkezett. Sót, valami csöndes derű támadt fel bennem, nézve ezeket az embereket, akik mereven rám szögezett tekintettel léptek be egymás nyomában az ajtón, jobb kezüket kivétel nélkül télikabátjuk zsebében tartva. Ettől ébredtem fel teljesen: ezek mind a revolverüket szorongatják! Egy 15 éves kora óta reverendát hordó emberrel kapcsolatban, aki katona sem volt soha, akit ők is csak világnézeti magatartásával kapcsolatosan ismernek, akit az elmúlt 56-os eseményekkel kapcsolatban még ők sem tudtak semmivel sem megvádolni, - hát akkor ki előtt játsszák meg magukat? Gyors adategyeztetés, felöltözés után, a házkutatás örömeit az enyéimre hagyva kísértek le az autójukhoz, ami szokásuk szerint nem a ház előtt, hanem egy közeli mellékutca torkolatában állt. Mikor aztán a Gyorskocsi utcához közeledtünk, a sofőr hátraszólt, nyilván az akció vezetőjéhez: - Megérkezzünk már? - Mikorra kell beérnünk? - volt a válaszkérdés. - Tizenkettő előtt öt perccel, most tíz perccel vagyunk tizenkettő előtt. - Akkor kerüljön még egy háztömbnyit. A nem egészen zöldfülű ebből már rájöhetett, hogy nyílván egy szélesebb körű történés részese, és nem egyszeruen csak róla van szó, Es az ilyesmit is jó tudni az adott helyzetben, hisz hosszú munka lesz még a tájékozódás, hogy tulajdonképpen mire is megy ki a játék. Bár azzal a másik érdekelttel, akivel tizenkettő előtt tíz perccel kellett a kocsinak megérkeznie, csak jóval később találkoztam.
Bővebben a Vigília 1991/6. számában », 402-415. oldal.

Amikor a katolikus Egyház az elnyomók oldalán állt. V. rész - A katolikus papok országos ünnepi békenagygyűlése 2. rész

Feltéve: 2015. szeptember 13-án.

Mag Béla, Szántay Széman István, Szakasits Árpád, Rákosi Elek, Peisz Lajos, dr. Balogh Imre, Szécsi Antal, Bécsi László, és Rozsályi Menyhért felszólalása.
Mag Béla c. apát, budapest-terézvárosi plébános: (...) Az 1955. júniusában tartott helsinki béke-világtalálkozót számunkra különösen felejthetetlenné teszi Istenben boldogult Czapik Gyula egri érsek felszólalása, ezzel az immár klasszikussá vált beton-fundamentummal: békét akarok, mert ember, mert keresztény, mert egyházamnak hű fia és mert magyar hazámnak hű polgára vagyok. Már betegen utazott el, kint ágyba kellett feküdnie. Felajánlottuk, hogy felolvassuk helyette beszédét. De ő a betegágyból felkelve eljött a Messuhalli nagytermébe, hogy maga, személyesen mondja el béke-hitvallását. A gyűlés előtt a közelünkben álló osztrákok közül többen köszöntötték a magyar főpapot, aki szivélyesen elbeszélgetett velük, hiszen bécsi, pázmáneumi éveiből jól ismerte nyelvőket, hazájukat. Amikor az egyik osztrák delegátus megkérdezte tőle, hoghy nem volt-e fárasztó az utazás, mosolyogva azt felelte, hogy "68 éves korban, bizony, fáradságos, de a béke megéri. (...) Mikor az ülés elnöke bejelentette, mint soronkövetkező felszólalót, a bejelentést nagy tapssal fogadta a hallgatóság, és ez nem szűnt meg mindaddig, amig meg nem kezdte latin nyelvű beszédét. (...) Beszéde közben négyszer zúgott fel a taps, és utána is percekig tartott mindaddig, amig a nagy terem közepe táján helyet foglaló magyar delegációhoz visszatért.
[szerk. megj.:Hiába próbálják az ellenkezőjét állitani, nem nekik, a békepapoknak köszönhető, hogy a kommunizmus alatt is megmaradt az Egyház, hanem a mártirok vérének és áldozatának, akiket megkinoztak , megöltek, eltiltottak a pasztorizációtól, vagy "csak" száműztek a világ végére. Rengetegen vannak felsorolni is lehetetlen őket. Erdős Matyi bácsi klasszikussá vált mondásával: békegyűlésre akkor sem megyünk, ha emiatt nem lehetünk papok. ]
A teljes cikk második 6 oldala ITT » olvasható. Megjelent a Katolikus Szó 1960. szeptember 18-i számában.

Amikor a katolikus Egyház az elnyomók oldalán állt. IV. rész - A katolikus papok országos ünnepi békenagygyűlése 1. rész

Feltéve: 2015. augusztus 28-án.

Beresztóczy Miklós és Horváth Richárd beszámolója. Felszólalt Olt Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Szakasits Árpád, a Béketanács elnöke. Az eddigi eredmények újult erőt adnak a további munkához. (...) Dr. Beresztóczy Miklós c. prépost az OBKB főtitkára ezeket mondotta: Tisztelt ünnepi Gyűlés! Kedves Barátaim! Minden mozgalom korának szülötte. Az a hivatása, hogy valamiképp kiemelkedjék és kiemeljen a múltból, támogassa a jelen törekvéseit és így szolgálja a jövőt. A szentéletű francia Ozanam ezt így fogalmazta meg: "Mindenkinek azt akort kell szeretnie és szolgálnia, amelyben él." A mi korunk, amelyben élünk, hősi kor az emberiség történelmében. Egy új világ kialakulásában részt venni, és ezt az új világot már úgy szolgálni, hogy szolgálatunk vele szemben bizalmunkat és igazságába vetett meggyőződésünket is kifejezze: ez a mi hivatásunk. Mi ennek az új kornak konkrét megnyilvánulása? Talán így foglalhatnánk össze: az emberről vallott felfogás gyökeres megváltozása. Ez mozdította meg a szocialista forradalmak tömegeit. Ez változattta meg az egyes országok belső struktúráját. Ez adott erőt egy új gazdasági rendszer kialakításának tempójához. Ez nevelt hősöket honvédő háború számára a fasizmus ellen. (...) Ez teszi a nemrég még barbároknak tartott gyarmati népeket szabadságharcok viselésére alkalmassá. És ez emeli őket a kivívott szabadságot követő önálló életükben egyenrangúvá évszázadok technikai és politikai kultúráját hordozó és ennek birtokában önteltté vált fehér országokkal. Nép, munka, szabadság, béke: ez a mi korunk himnuszának szava. (...) A papi békemozgalom tíz évvel ezelőtt született meg hazánkban.
[szerk. megj.: Vajon képes lesz-e egyszer a katolikus egyház arra, hogy őszintén szembenézzen a múltjával (és a jelenével)? A nyilvánosan elkövetett bűnöket - az ősegyház gyakorlatának megfelelően - nyilvnosan kell megbánni, különben a lélek csak szenved, gyötrődik, roncsolja saját magát és a környezetét. Tudjuk, hogy többetek - köztük Beresztóczy Miklóst - kegyetlenül megkínozott az ÁVO, de a többiek anyagi javak, jobb pozició és egyéb előnyök érdekében önként és dalolva követték őt az árulásban, a nyilvános bűnbánat lelket könnyítő lehetőségétől megfosztottan. Beresztóczy Miklóst Horváth Richárddal és egy Máté János nevű pappal együtt 1957-ben XII. Piusz pápa egyházi átokkal sújtotta és eltiltotta a papi hivatástól, lásd: ITT »]
A teljes cikk első 6 oldala ITT » olvasható. Megjelent a Katolikus Szó 1960. szeptember 18-i számában.

Amikor a katolikus Egyház az elnyomók oldalán állt. III. rész - A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára (1985)

Feltéve: 2015. augusztus 25-én.

... A négy évtized mérlegét itt nem állíthatjuk fel. Arra azért vissza kell emlékeznünk, hogy a kezdeti időszakban sokféle nehézséget, meg nem értést, akadályt kellett leküzdeni. És mert a társadalom építése is emberi mű, szocialista társadalmunk sem volt mentes az emberi tévedésektől, hibáktól. Magyar népünknek és vezetőinek bölcsességét mutatja, hogy az akadályokat eredményesen legyőzve társadalmi életünk harmonikusan fejlődött és nemzetközi szinten is megbecsülésnek örvend. (...) Szocialista társadalmi rendünk fejlődésébe építésébe és célkitűzésébe egyházunk is bekapcsolódott. Nem volt könnyű a harmonikus kapcsolat megtalálása. Sok előítéletet, félreértést kellett leküzdeni, amely adódott a világnézeti különbségből is, de egyházunk működésének új helyzetéből is. Egészen új körülmények között és új alapokra építve kellett megtalálni az állam és az egyház közötti kapcsolatot. A négy évtized tapasztalata megnutatta, hogy kölcsönos jóakarattal és a kölcsönös előnyök figyelmbevételével a problémák konstrukív módon rendezhetők. Igy történhetett meg, hogy a kezdeti gyanakvás és szembenállás feloldódott, kialakult az építő együttműködés légköre.
[szerk. megj.: Vajon képes lesz-e egyszer a katolikus egyház arra, hogy őszintén szembenézzen a múltjával (és a jelenével)? Érdemes összehasonlítani ezt a körlevelet, amelyben egyszer sem fordul elő sem Isten, sem a Szűzanya, a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1946-os karácsonyi körlevelével . Mintha a két körlevelet nem is ugyanannak az egyháznak a püspökei írták volna ... Mi történt drága Anyaszentegyházunkkal a két körlevél között (és azóta) eltelt időben?]
Bővebben »

Amikor a katolikus Egyház az elnyomók oldalán állt. II. rész - A magyar püspökök szégyene: 1985-ös körlevelük

Dr Mihályi Gilbert ~ Feltéve: 2015. augusztus 25-én.

1985. március 12-én a magyar katolikus püspökök körlevelet bocsátottak ki Magyarország "felszabadulásának" 40. évfordulójára. Ezt a körlevelet erősen bírálta a Szőke János szerkesztésében megjelent A vallásszabadság helyzete a szocialista országokban c. könyv (Königstein, 1985.) Megtudjuk belőle, hogy a szerkesztőség számos levelet kapott, amelyek megrökönyödésüket fejezték ki a püspökök megnyilatkozásának több kitétele miatt. (...) azért foglalkozom újra ezzel a püspöki körlevéllel, mert egyes állításait a magyar helyzet megcáfolja, és népünk függetlenségi mozgalma egyenesen elveti. A körlevélnek ez a szégyenteljes része így hangzik: "1945. április 4-e visszafordíthatatlan történelmi valósággá lett, amellyel hazánk a társadalmi haladás útjára lépett. Az elért eredmények bőséges, jó gyümölcseit mindnyájan tapasztaljuk: a közéletben, a gazdasági életben, az iparosításban, egészségügyi téren, a közművelődésben, a szociális ellátottság területén, a béke védelmében." (...) Megértjük, hogy amikor a körlevél készült, a püspökök úgy láthatták: a világpolitikai helyzet, a magyar és a vasfüggönyi viszonyok, a Szovjetúnió pozícója merev, mozdulatlan, és így változásra nem láthattak semmi reményt. Talán ezért írhatták, hogy 1945. április 4-e "visstafordíthatatlan". Viszont ezek a püspökök intelligens emberek voltak, nemde? Ismerniök kellett a világtörténelmet és hazánkét egyaránt. Következőleg tudniuk kellett volna, hogy a történeleben semmi sem visszfordíthatatlan, minden változik előbb vagy utóbb. A törökdúlás 150 éve nemzedékekre terjedt, de mégis vége lett. Ezért a "visszafordíhatatlan" szót nem lett volna szabad használniok. Hiszen kegyetlen szerepre vállakoztak, hogy mint főpásztorok így kioltsák híveik szívéből az utolsó reménysugát is.
[szerk. megj.: Vajon képes lesz-e egyszer a katolikus egyház arra, hogy őszintén szembenézzen a múltjával (és a jelenével)?]
Bővebben »

Amikor a katolikus Egyház az elnyomók oldalán állt. I. rész - Méltóztatik emlékezni, érsek úr?

Dunai Ákos ~ Feltéve: 2015. augusztus 24-én.

Kedves Paskai László érsek úr, az ünnepet - eminenciád magyar prímássá való kinevezését - én sem akarom rontani, sőt: sok millió magyarral együtt azzal a reményteljes várakozással tekintek emindenciád közszereplése elé, hogy az a minden tekintetben megcsonkított, megrugdalt és a nyaka köré csomózott hurokban vergődő katolikus egyház javát fogja szolgálni. Rendkívül sajnálatosnak tartom azonban, hogy a mai magyar egyházi élettel ismerős nyugati szakértők - a hazaiakról nem is beszélve - , máris a fejüket fogják, és előre azon sopánkodnak, hogy eminenciád még hűségesebb és buzgóbb kiszolgálója lesz a minden hájjal megkent egyházüldöző kommunista rezsimnek, mint Istenben boldogult elődje, Lékai László volt. Lékai bíboros ugyanis legalább még a régi iskola neveltjei közé tartozott, s ha a rendszer iránti buzgóságában és szánalmas szervilitásában alkalmasint csúnyán el is vetette a sulykot, nagy általánosságban méltó tudott maradni azoknak a prímásoknak a hagyományához, akik nehéz helyzetekben, komoly megpróbáltatások közepette viselték az ország alkotmányjogilag első zászlósurának fölöttébb nem könnyű méltóságát. Eminenciád azonban - bocsánat az őszinte szóért! - már a kommunizmus neveltje, s ahogyan napjainkban az elaggott pártfunkcionáriusokat Gorbacsov budapesti helytartó tanácsa rendre fiatal, megbízható káderekkel cseréli föl, ugyanez érvényesül egyházi berkekben is: a főbb néltóságokba ma már csupán azok juthatnak, akik megszolgálják az Állami Egyházügyi Hivatal "bajszos püspökeinek" a kegyét.(...) Méltóztatik emlékezni, érsek úr, hogy amikor Mindszenty bíborosra terelődött a szó, eminenciád azt válaszolta: az ő megcsontosodott ókonzervatizmusán és példátlan makacsságán buktak el a nemes és jóindulatú törekvések, mert Rákosi Mátyás tárgyalni akart, de Mindszentyvel nem lehetett beszélni? (...)S most eminenciád személyében megkaptuk az új esztergomi érseket, az új magyar prímást, aki, sajnos, a kommunista párt bizalmasa, kiválasztottja és reverendás vazallusa. E cikk eminenciádnak természetesen csak jót tesz. A pártbasák így láthatják, hogy emindenciád még négyszemközt is megvédte őket, s igencsak méltó a bizalmukra. Az övékére mindenképpen.
[szerk. megj.: Vajon képes lesz-e egyszer a katolikus egyház arra, hogy őszintén szembenézzen a múltjával (és a jelenével)?]
A témához tartozóan lásd még: Krajsovszky Gábor: A jó harcot megharcoltam (Mindszenty József halálának 30 éves évfordulójára)
Bővebben »

Godó Mihály (1913–1996) jezsuita atya - Az erdélyi egyház egyik legtöbbet szenvedett papja

Hetényi Varga Károlyné ~ Feltéve: 2015. február 19-én.

Ő volt az erdélyi jezsuita rendtartomány, az üldözött erdélyi Magyar Katolikus Egyház egyik legtöbbet szenvedett papja. Kétszer ítélték szabadságvesztésre, és összesen 12 évet töltött börtönben, ebből 8 évet egy szűk, betonteknős magánzárkában, melyben időnkét vizet töltöttek és büntetésként abban kellett állnia. De ha ehhez hozzászámoljuk még a deportálást, az internálást, a kötelező kényszerlakhely keserű esztendeit, akkor közel 20 esztendős kemény raboskodásról beszélhetünk. Egyike volt azoknak a kemény jellemeknek, akik nem ismertek semmi megalkuvást a diktatúrával szemben. Ennek a határozott, megingathatatlan magatartásnak köszönhető, hogy az erdélyi katolikus egyházat a kommunistáknak nem sikerült Rómától elszakítani. Kitartóan küzdött az egyházon belüli „békemozgalom” ellen. (...) Godó atyát 1952 novemberében tartóztatták le Szamosújvárott Chira Kornél jezsuita tartományfőnökkel együtt. Ötvenegyen jöttek két emberért! Házkutatást tartottak, könyveket, jegyzeteket vittek el. Godó atya éppen a kápolnában volt, amikor közölték vele, hogy le van tartóztatva. Ő csak annyit mondott: Legyen áldva a jó Isten! Elérkezett ez a nap is, amikor Krisztusért letartóztatnak. Mert a félelem a letartóztatástól sokkal rosszabb volt, mint a bizonyosság. Kolozsvárra vitték, onnan vonattal Bukarestbe, és megkezdődött számára a hónapokig tartó kihallgatás. Tudta, hogy több ember élete és szabadsága van a kezében, de ő soha senkit el nem árult, senki ellen nem vallott. Úgy vélte és meg is mondta, nincs joguk, hogy erről kérdezzék. Egyedül volt a vádlottak padján. A legkülönbözőbb kínzások sorozata következett. Este 10-kor vitték kihallgatásra, ami 5 óráig tartott. Nappal nem alhatott. Az ágy szélén kellett ülnie, ha elszunnyadt, verték az ajtót és azzal büntették, hogy fél vagy 1 órát állnia kellett szembe a fallal. Attól félt, hogy injekciót kap és tudta azt is, hogy az injekció a legyengült szervezetet megöli. Azért éhségsztrájkot kezdett, 21 napig nem evett. – Nálam titkok voltak! – vallja Godó atya. – Gyónási titkok, egyházi titkok, mivel Mindszenty érsek úr és Márton Áron püspök úr között én voltam akkor az összekötő. Le akartam gyengíteni magamat, megakadályozni, hogy valakit is eláruljak.
Bővebben »

Magyar mártírok

Dr. Málnási Ödön ~ Feltéve: 2014. augusztus 22-én.

... PÁTER KÁROLYI BERNÁT békési parasztcsalád gyermekeként került a Szent Ferenc Rend (OFM) capistranus provinciájának tagjai közé. Az első háborúban tábori lelkész. Azután több helyen pasztoráló szerzetes. 1929-ben Kínába ment misszióra, és Lengshuitanból sok száz kilométerre kiterjedően egy évtizeden keresztül fejti ki hittérítő tevékenységét kínai nyelven (...) Hazatérve az OFM kecskeméti zárdájának, 1945-től (1950-ben történt letartóztatásáig) a budapesti zárdának volt házfőnöke. Angol nyelvismerete és a kínai változások iránti érdeklődése összehozta a budapesti angol követség egyik tagjával, amely éppen elegendő jogcímül szolgált arra, hogy - mint annyi más ártatlan hazafit, őt is - kémkedésért elítéljék. 1952-ben 8 hónapig voltam vele egyazon cellában. Ezen idő alatt közeli lelki barátságba jutottunk, mert a ferencesekkel 1912 óta annyi kapcsolatom volt, hogy egész sorozat közös barátunk emléke is összefűzött. Bernát atya 1952-ben már testileg reménytelen állapotban volt. Régi lábbénulása miatt alig tudott járni. Tüdeje és szíve kezdte felmondani a szolgálatot. De ahányszor nagy baj volt, mindig felvidult aszkéta lelke. Egyszer egymás mellett voltunk vasba kifeszítve éjjel a folyosón: Bernát atya, a jezsuita provinciális, én és mások. A többiek nagy része néha állati hangon üvöltöttek fel a fájdalomtól. De a jezsuita provinciális méltóságteljes nyugalommal imádkozott, Bernát mosolyogva imádkozott, és kért, hogy én is (szintén mosolyogni szoktam a kínzások közben) vele együtt imádkozzam nemzetünknek a pokoli uralom alóli felszabadulásáért és a katolikus egyház megerősödéséért. Ugyanezen év nyarán egy alkalommal valamennyiünket megvertek. Amikor sorjába mindenki jelentkezett - a verősintérek szigete mellett, mindenkinek meg kellett mondania a foglalkozását. Én nem mondtam meg a valót, ezért egy hatalmas pofonon kívül csak a hátamat szaggatták fel néhány helyen véresre. De Bernát atya büszkén mondta: "Ferencrendi szerzetes vagyok!" Erre földre tiporták, és addig rúgták, öklözték, míg bordái betörtek és orrán, száján folyt a vér. Mikor a verés után felmásztunk a zárkába és megbeszéltük a történteket, sugárzott a boldogságtól, hogy Krisztus szenvedésében részesülhetett.
A teljes könyv letölthető itt.
Forrás: http://hu.scribd.com/doc/229343530/Dr-Malnasi-Odon-Magyar-martirok

A zirci főapát, Endrédy Vendel története

Feltéve: 2014. augusztus 21-én.

... Pokoli módszerük egy másik megnyilvánulása volt a villanyárammal telített Feszület és Evangélium feliratú könyvük csókoltatása. Fillér nagyságú égetett sebek maradtak utána. (...) Egyik alkalom után a térdemen gennyes sebek támadtak. Az ávós orvos megkérdezte: mi történt magával? Halkan feleltem: tegnap a vallatásnál... A spanyolfal mögül nyomban előlépett egy ávós és erős hangon szólt: a lépcsőn elesett. (...) Az ítélet után kerültem börtönbe, amely aztán hat évig tartott. Sokat szenvedtem azoktól az őröktől, akik nem engedtek ki a WC-re; néha a legnagyobb kínlódások közt tűrni kellett három-négy óra hosszat. A börtönben kaptam mindenfajta tisztátalanságtól háromszor is orbáncot, az arcomon, és egyszer bőrbajt. Ekkor a ragályos betegek WC-jére kellett járnom, amely leírhatatlanul mocskos volt. Kértem, hogy kitakaríthassam. Nem engedték. Az Andrássy úti pincebörtönben nem volt nagyon hideg, csak mondhatatlan piszok és bűz. Vácott, ahol majdnem két esztendőt töltöttem, egyáltalán nem volt fűtés. Ott fagytak el kézujjaim, jobb lábamon három, bal lábamon két ujj és a bal fülem. A gyűjtőben nem fáztam. Vitaminhiánnyal persze küszködtem. Fogaim meglazultak s részben kitörtek. Egyensúlyhiány állt be, ingó járás, szívgyöngeség, álmatlanság. A Kontiban (a Konti utcai börtönben) az alvási időn kívül még az ágyon sem volt szabad ülni, csak egy támlanélküli székfélén, támaszkodás nélkül. Ugyancsak megsínylettem a daróc felsőruhát, amely lópokrócszerű szúrós, nehéz anyagból készült. Közel öt esztendeig viseltem. Testemet állandóan fölvérezte. Vácott rengeteg poloska tanyázott. Más börtöneimben nem volt féreg." Bővebben a http://kommunizmusaldozatai.kormany.hu honlapon.

A megtervezett átmenet vagy átmentés?

Szabó Gyula ~ Feltéve: 2014. július 29-én.

... Súlyos hibát követnénk el, ha azt feltételeznénk, hogy a rendszerváltozás pillanatához közeledve az állambiztonság működése szinte megszűnt volna. Átalakult. A demokrácia körvonalazódó követelményrendszeréhez igazodott. Az egyházak meg- megfigyelése, befolyásolása, érdekeiknek megfelelő felhasználása tovább folytatódott. Sőt az egyházak mozgásterének kitágulása okán megnövekedett új feladatokat is fel kellett vállalniuk. Ilyenek a társadalmi szerepvállalás miatt az alakuló, közéletetet meghatározó pártoktól való elszigetelés, a régi-új szerzetesrendek befolyásolása. A Csoportfőnök ezután az SZT állományról szólt. Ezek szerint voltak SZT tisztek egyházon belül. Nekik az eddigieknél ezentúl sokkal nagyobb szerepet szántak. Eddig bevett gyakorlat volt, hogy a hivatásos állományból kihelyeztek egyeseket fedett, civil foglalkozásba. Ezentúl ezt fordítva akarták végezni, vagyis tehetséges civil embereket építenek be, a saját területükön megfuttatják őket. Így megfelelő szintre be tudnak épülni, s fontos információkhoz, ill. megfelelő befolyásolási potenciálhoz jutnak rajtuk keresztül. Horváth József csoportfőnök így folytatta gondolatait: "Természetesen nem valószínű, hogy a következő években biboros SZT-tisztünk lesz, de ezen a területen sem kell elvetni ezt a lehetőséget. Mindenesetre rendkívül körültekintőnek kell lennünk, mert egyetlen dekonspiráció is olyan zűrzavart okozhat, amelyet nehezen tudnánk kompenzálni." Nagyratöró elképzelek. Lehet, hogy erre a gondolatra tudott volna a Csoportfőnökség a múltból példát mondani? Nem tudjuk. Mindenesetre a kérdés megemlítése is érdekes. A Vatikán a mai napig nem vizsgálta felül a volt szocialista országokkal kapcsolatos egyházpolitikáját, beleértve Magyarországot is. Tizennyolc évvel a rendszerváltozás után talán itt lenne az ideje ennek a lépésnek. El kell dönteni, kire akarjuk a jövőt építeni. A volt kollaboráns okra vagy a tanúságtevőkre. Bővebben »

Az MNK és a Vatikán közötti kapcsolat az 1964-es megállapodás után

Szabó Gyula ~ Feltéve: 2014. július 25-én.

... Közben a Szentszék és a Magyar Népköztársaság megegyezésre jutott Mindszenty József bíboros további sorsáról. A főpap 1971. szeptember 28-án elhagyta Magyarországot. Erre a Vatikán és a magyar állam között létrejött megállapodás következtében nyílt lehetőség. Az USA budapesti nagykövetségén Mindszenty jelenléte nem volt kívánatos, személye ugyanis akadályozta a magyar állam és az USA közeledését. Zágon József kíséretében hagyta el szülőföldjét. Később Bécsben telepedett le a Pázmáneumban. Közel volt a magyar határhoz, többen felkeresték Magyarországról. VI. Pál pápa annak ellenére, hogy korabban ígéretet tett Mindszenty Józsefnek arra, hogy élete végéig megtarthatja esztergomi érseki címét, 1974. február 5-én egyoldalú döntéssel eltávolította székéből, az esztergomi érseki széket egyúttal megüresedettnek nyilvánította. Kádárék felsóhajtanak. Már nincs semmi akadálya annak, hogy saját emberüket ültethessék Mindszenty helyébe. Az utód Lékai László veszprémi püspök lett. (...) Közben pedig Lékai bíboros kapott egy listát Miklós Imrétől, melyen az állam szemében reakciósnak minősülő egyházi személyek nevei voltak. A Helsinkiben aláírt összeurópai egyezmény után itthon sem lehetett elítélni vallási ill. lelkiismereti okból senkit. Innét kezdve a Püspöki Karra bízták az ítéletet. Ők Lékai Lászlóval az élen tették a dolgukat. Bővebben »

Az Állambiztonság és a Pápai Magyar Intézet (PMI)

Szabó Gyula ~ Feltéve: 2014. július 24-én.

... Fontos célkitűzés volt, hogy a Rómában végzettek fontos egyházi pozíciót töltsenek be. Belőlük akarták a magyar katolikus egyház meghatározó rétegét felépíteni. Ez a célkitűzésük sikerrel járt. (...) Akik nem tartoztak az állambiztonság körébe, azoknál két szempont érvényesülését követelték meg. Az egyik a politikai lojalitás volt. Vagyis a hivatalos egyházpolitikai irány és a rendszer feltétel nélküli elfogadása. A másik a jellembeli gyengeségek elkerülése. Rendkívül kínos lehetett volna az állambiztonságnak, ha valaki például rendszeresen italozik, s ennek következtében lejáratja az intézetet s emiatt bőbeszédűvé is válik. Bővebben »

A Pápai Magyar Intézet (PMI) vezetői és ösztöndíjasai

Szabó Gyula ~ Feltéve: 2014. július 23-án.

... A fennálló rendszer minimális elvárása a kiutazó növendékekkel kapcsolatban a lojalitás volt. Számos dokumentumból tudjuk, hogy a lojalitás nem passzív magatartást jelentett, hanem valamilyen szintű (írásban, szóban történő jelentést, vagy a papi békemozgalomban való részvételt) együttműködést is. A jelenleg rendelkezésre álló dokumentumokból kikövetkeztethető, hogy nagyfokú közös gondolkodást kívántak minden külföldön tanuló ösztöndíjastól. (...) Leggyakrabban ösztöndíjast az esztergomi egyházmegyébő! küldtek Rómába, a PMI-be. Esztergom a magyar katolikus egyház zászlóshajója, mindig kiemelt területe volt az állambiztonságnak. Érthető, hogy az utánpótlást elsősorban innét küldték, hisz növendékeikből később PMI rektorok, jó néhány professzor, s magasabb egyházi, adott esetben egyházkormányzati pozíciót betöltő ember került ki. Hárman pedig püspökök lettek: Zemplén György, Bagi István, Erdő Péter. Más egyházmegyék is kaptak püspököt a PMl-ból: Fábián Árpád Szombathelyre, Dankó László Kalocsára, Keresztes Szilárd Hajdúdorogra, Ternyák Csaba a püspöki kar titkárságára került. (...) A Rómában élő magyar papi generáció kemény magja hiába próbálta felhívni a figyelmet a PMI igazi szerepére, hangjukat egyre kevesebben akarták meghallani. Mindehhez hozzájárult az is, hogy 1964. szeptembere óta a Vatikán egyházpolitikája Magyarországgal kapcsolatosan alapvetően megváltozott. (...) Érdekes módon a legnagyobb kárvallottjai eme változásnak azok a nyugati emigráns papok és a Magyarországon üldözött, bebörtönzott világi személyek voltak, akik legtöbb áldozatot hozták Istenért és egyházukért. A Vatikán vezetői alapvetően elhibázott egyházpolitikával ezeket az embereket kiszolgálatták az evangéliumot eltiporni akaró, brutális kommunista államhatalomnak, együttműködtek az állambiztonságnak dolgozó egyházi személyekkel. Más választásuk is lehetett volna, de akkor Mindszenty bíboros sorsát, vagy a kisközösségek sorsát kellett volna vállalni. (...) Dankó, a következő rektor elöször ösztöndíjas volt, majd nyolc évig a PMI vezetője, rövid ideig ideiglenes jelleggel, Keresztes Szilárd és Erdő Péter szintén betöltötték ezt a pozíciót, majd ismét hosszabb, szinte folyamatos római tartózkodás után Temyák Csaba következett. (...) A kapcsolattartás miatt megbízható ember kellett a PMI nyári szünidejére is.(...) Érdekes, hogy a felújítása alatt két növendék került ki tanulni: Erdő Péter és Németh János. Mindketten esztergomi egyházmegyés növendékek voltak. Bővebben »

Az ÁEH és a BM intézkedési terve a Pápai Magyar Intézettel (PMI-vel) kapcsolatban

Szabó Gyula ~ Feltéve: 2014. július 22-én.

... 1945 után Rómában a PMI volt a magyar papi emigráció fellegvára. Zágon József, Mester István és mások vezetésével naprakészek voltak a Magyarországon zajló és a magyar népet és a katolikus egyházat sűlyosan érintő eseményekkel kapcsolatban. Különböző csatornákon keresztül információt gyűjtöttek fontosabb egyházi személyekről. A Vatikán felső vezetése számára és kérésére, különösen XII. Pius pápa időszakában a magyar katolikus egyházat érintő ügyekben Zágonék véleménye döntő befolyással bírt. A magyar kommunista vezetésnek és egyházpolitikának érdeke volt ezen emigrációs központ szétrombolása, megszerzése. Első lépésben a PMI-t az MKPK alá rendelték. Zágonékat eltávolították a PMI-ből. Helyükre magyarországi egyházi személyeket ültettek, akik az ÁEH és az állambiztonság emberei voltak, ill. elképzeléseiket szolgálták. (...) Magyarországon a katolikus sajtó teljes cenzúra alatt állt. Csak az jelenhetett meg, amihez az ÁEH hozzájárult. Évtizedeken keresztül agymosást végeztek a hívők fejében, s teljesen hamis módon állították be az állam és az egyház helyzetét. A jövő papjai ebből a hívő rétegből kerültek ki, tehát ha nem voltak felkészültek, nem rendelkeztek hiteles adatokkal, akkor könnyen áldozatául eshettek ennek a hazugságáradatnak. S ha ilyen szemlélettel kerültek be a papnevelő intézetekbe, ott pedig az állambiztonság és az ÁEH által elfogadott személyek nevelték, tanították őket, akkor "janicsárképzésről" beszélhetünk, amelynek során a saját hívő népük ellen a diktatúra elvárásainak megfelelően "képezték" az embereket. Mivel az 1957/22 tvr. pontosan meghatározta, milyen állások betöltéséhez kellett előzetes állami hozzájárulás, ezért nem lehetnek illúzióink a tekintetben, kik lehettek a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években teológiai tanárok. El kellett, hogy fogadják őket állami részről. Ezzel nem azt mondom, hogy néhányan elvétve nem csúszhattak be a tanári karokba, az elöljárók közé, de az a kivétel erősíti a szabályt esete lehetett. Bővebben »

Egy magyar pap levele a hazai helyzetről

Szabó Gyula ~ Feltéve: 2014. július 15-én.

... Ahhoz, hogy az egyházi embereket, akik az ateisták bizalmát nem élvezik, hidegre tegyék, kipróbált eszközként használják azt a módszert, hogy ezeket a személyeket kényszernyugdijjazzák. Minden érseki kurián ott ülnek az árulók és oportunisták, akik funkciójukat félelemből, a pénz utáni vágyól vagy hataloméhségből a kommunista kezekből kapták. Az egyházhoz való feltétlen hüséget ritkán talál az ember, sem érseket, sem általános helynököt vagy egyéb más egyházi tisztségviselőt sem lehet az állam engedélye nélkül kinevezni. A legszomorubb szerepet ebben a helyzetben az úgynevezett békepapok játszák. Az össz-egyházi apparátus át- meg át van általuk szőve. Köztük találhatók kapzsi, rangra, és tisztségre törekvő személyek, kisebbségi komplexussal telt pszichopaták, gyenge jellemüek akik a cölibátust nem tartják be, gyáva hízelgői a hatalom birtokosainak, frissen nőtt apátok, prépostok, kanonokok. Ezek az egyházi párvenük, akiket a keresztény nép megvet, lesznek a kormány által elénk állítva, mint példák, és ugy viselkednek mintha ők lennének a szentlélektől inspirált szószólói és megmentői az egyháznak. (...) Isten arculata előtt és az egész katolikus egyház arculata előtt tanúsítom, megállapításaim súlyának teljes tudatában, hogy Jézus fenséges menyasszonya minden népek királynője és édesanyja, nálunk nemcsak egy becsületes üldöztetés által, hanem saját kiválasztott fiai egy részének árulása által is az istentagadók rabszolganőjévé lett lesüllyesztve. Ez a Magyarországi Katolikus Egyház valódi helyzete. Bővebben »

"A szenvedések megacélozták elveimet ..." - Veszprémi kispapok kirakatpere (3.)

Kő András ~ Feltéve: 2014. május 13-án.

(Interjú 1989-ben dr. Major Kálmán veszprémi spirituálissal.)
... - Milyen emberekkel találkozott a váci börtönben? - Nagyon sok rendes emberrel. Egyre például jól emlékszem, egy tábornokra. Mind a két lába amputálva volt. Hogy miért csukták le, azt nem tudom. A fürdőben találkoztunk. A börtönőrök meztelenül a zuhanyozó alá ültették, és kezébe nyomtak egy szappant. Nem tudtam, hogy kicsoda, csak azt láttam, kínlódik szegény, a szappan is kicsúszott a kezéből. Odamentem hozzá és bemutatkoztam. (Ismét megszakad a beszélgetés ... ) Mintha ép lábai lettek volna, összehúzta magát: ."Stomm Marcell vagyok" - mondta. En is bemutatkoztam, és így ismerkedtünk össze. Utána csak néha, a sétákon találkoztunk, s ilyenkor a tekintetünkkel beszélgettünk. Egy emberkatedrális volt közöttünk (A csend összefolyik a könnyekkel.) (...) Ötvennyolcban aztán mindenképpen rá akartak venni, hogy tegyem le az államesküt, de én erre nem voltam hajlandó. Még a börtönben megfogadtam, hogy ha agyonvernek, akkor sem lépek a kormány szolgálatába. - Miután megtagadta az Államesküt, mi történt? - Elhelyeztek Bakonyszücsre. Tartozott hozzá még egy kisebb település: Fenyőfő. Itt ért az a levél, amelyben indokolás nélkül közölték, hogy keressek magamnak más foglalkozást, mert papként nem működhetek tovább. (...) A börtön engem szenvedni és éhezni megtaníthat, de félni és megijedni soha, kettéroppanthat, de meg nem hajlíthat. A szenvedések pedig, remélem, hogy eddigi elveimet csak még jobban megacélozzák, és ez az elv a következő: soha nem mondani a fehérre azt, hogy fekete, sem pedig a feketére, hogy fehér; soha nem mondani az árnyékot fénynek, sem pedig a fényt árnyéknak. Bővebben »

Ítélethirdetés - Veszprémi kispapok kirakatpere (2.)

Kő András ~ Feltéve: 2014. május 13-án.

- Azt mondta az államügyész úr, hogy karácsonyi beszédemben a demokrácia ellen uszítottam. Tényleg mondtam, hogy az emberek most szomorú arccal közlekednek, de vajon mi ebben az uszítás? Hát nem felel meg ez a tényeknek? Nem gond-e a legtöbb családban a mindennapi kenyér, a ruha és az egyéb életszükségleti cikkek megszerzése? Vagy talán nem szabad megmondani az igazságot? Akkor miért hangoztatják a szólásszabadságot? Karácsonykor én az igazságot mondtam, aki azon beszédemben kivetnivalót talál, az nem jár igaz úton, sőt ellen-sége a népnek.( ... ) Bűnösnek egyáltalán nem érzem magam. Ha ennek ellenére, mégis elítél a megyei bíróság, amitől nem félek, csak azt tudom mondani, amit Szent Máté evangélista mond a főpapok tanácskozásáról: ,Akkor egybegyűlének a papi fejedelmek, és a nép vénei .. és tanácsot ülének, hogy őt álnoksággal megfogják és megöljék ... Ezzel meghajtotta magát Gyurka, és ismét leült a vádlottak padjára. A meglepett Olti hirtelenjében nem tudott szóhoz jutni, és csak ennyit mondott erőltetett mosollyal: - Nahát, mi éppenséggel nem vagyunk vének. Bővebben »

Egy zsák ... Sztálinnak - Veszprémi kispapok kirakatpere (1.)

Kő András ~ Feltéve: 2014. május 13-án.

... Major Kálmán: - Agatha tanítóképzőbe járt Pápán. Az osztályfőnök Sztálin születésnapján felajánlásokra kérte a diákokat. A gyerekek - szüleik segítségével- mindent elkövettek, hogy értékes ajándékokat vigyenek be az iskolába. Ágotha ezen a napon későn érkezett. Gondolták, ravasz ember: nagy értéket hoz. Aztán megérkezett, nagy zsákkal a hátán. Az osztályfőnök egyre biztatta: nocsak, öntse már ki, mi is van abban a zsákban? Ő pedig kirázta a tartalmát: rongyokkal volt leli. Az osztálytársak egy része tapsolt, mások éljeneztek, ismét mások fújoztak. Az osztályfőnök pedig kirúgta az iskolából. Akkor jött hozzánk, teológiára [azaz a kisszemináriumba]. Bővebben »

A veszprémi szeminárium bezárása - (A szemtanú visszaemlékezése)

Dr. Balogh Sándor ~ Feltéve: 2014. május 13-án.

A visszaemlékezést lejegyezte: Mészáros Gyula. Megjelent a Veszprémi Napló 1992. október 17-i számában.
... Körülbelül egy héttel a cikk megjelenése után az Egyházügyi Hivatal képviselője (aki a püspök mellé volt beosztva) elkobozta a kérdéses cikkeket. Egy szombat délutánt választott, mikor a szeminárium majdnem teljesen üres volt, ugyanis mindenki egy félnapos kiránduláson vett részt, kivéve két vagy három betegállományban lévő kispapot. Én magam, Oross István rektorral és néhány másik szeminaristával egy egész napos sí-kiránduláson vettem részt, és csak késő este értünk haza. A hírt nagy megdöbbenéssel fogadtuk, ugyanis ez azt jelentette, hogy spicli, besúgó kell, hogy legyen sorainkban. Másképp hogyan tudhatta volna meg az „ürge,” hogy mi van a Faliújságban? (...) Az ítéletek a következők voltak: főtisztelendő Major Kálmán 9 év, akinek egyetlen bűne az volt. hogy pap volt és az önképzőkör elnöke. Neki semmi köze nem volt a cikkekhez. akárcsak Dervenkár Gyurinak aki „csak" 6 évet kapott. Ágotha, Tivadarral mi is hat évet kaptunk, Domschitz ötöt és Szabó „csak" négyet, mivel ő - volt rendőrtiszt létére - megfogadta az ügyvéd tanácsát, és beismerte "bűneit." Bővebben »

A Budapesti Megyei Bíróság III.

Ágotha Tivadar ~ Feltéve: 2014. május 10-én.

Ágotha Tivadar veszprémi papnövendéknek az utólsó szó jogán elmondott beszéde 1952-ben a Budapesti Megyei Bíróság előtt, a veszprémi kispapok perében.
Három dologgal vádolnak. Azt állítják, hogy uszítottam a demokrácia ellen, rágalmaztam a demokrácia törvényeit, és végül, hogy antiszemita kijelentést tettem. Ezen vádak egyikét sem ismerem el igaznak. Nem uszítottam a demokrácia ellen. Tartottam ugyan egy elôadást a ,,Különös házasság''-ról, illetôleg annak értékelésérôl. Ez azonban nem uszítás, nem izgatás, hanem az igazság. Az igazság cáfolhatatlanul és fényesen. Azt a tisztelt bíróság egy percig sem vonja kétségbe, hogy igazam van. Csupán azt akarják vétkemül felróni, hogy meg nem engedett dolgokat mondtam az államra. Nem válogathattam. Azt mondtam, amit kellett. Nevén neveztem a gyereket. (...) Mikszáth hazudott és hazudott az is, aki a könyv után filmre vette a Különös házasságot. Ezt megmondtam a veszprémi kispapoknak, de ha kell, mindenkinek megmondom. Ez az igazság. (...) Nem rágalmaztam a demokrácia törvényeit. A faliújságon megjelent cikkemben hivatkoztam arra a törvénycikkre, mely lehetôvé teszi épületek lebontását. Ez azonban nem rágalmazás. (...) Végül azzal vádolnak, hogy antiszemita kijelentést tettem. Ez sem felel meg a valóságnak. Nekünk mindenesetre nagyon fájt és most is fáj, hogy egy szépen működô és élô templomot lebontanak. Ha ezek után a tanácselnök úr még mindig azt kérdezi, miért idéztem a templomnál dolgozó munkás szavait, azt válaszolom: azért, hogy mindenki tudja és lássa, hogy mikor Magyarországon egy katolikus templomot [a Magna Domina Hungarorum ("Regnum Marianum") templomról van szó - szerk. megj.] lebontanak, mit mond és hogyan vélekedik a nép. Bővebben »

A templom lebontásámak története honlapunkon ITT olvasható.

Levél a börtönből

Major Kálmán ~ Feltéve: 2014. május 8-án.

Dr. Balogh Sándornak, a levél egyik címzettjének jóvoltából került a honlapunkhoz a szentéletű dr. Major Kálmán veszprémi spirituális levele a váci börtönből, 1955-ből. A levél címzettjei a szintén ott raboskodó kispap-növendékek: Dervenkár György, Balogh Sándor, Ágotha Tivadar és Domschitz József. A levél most kerül először nyilvánosság elé.
... A materialista világnézetnek marxi-lenini-sztálini formájával szemben abszolút fegyelemmel itt nálunk, Magyarországon zseniálisan és az egész világ csodálatát és tiszteletét kivívó módon Mindszenty hercegprímás harcolt, akinek neve ma már fogalom itt a börtönben is, kint is, külföldön is. Ha kiszabadultatok a börtönből, akkor is azon az úton járjatok, amit ő mutatott, és semmit meg ne tagadjatok múltatokból!!! Az ő harcmódja volt a helyes, és olyan, amelyik az egyedül illő ahhoz az Egyházhoz, amelyet kétezer év vértanúi szenteltek meg. (...) A másik fegyver rajtatok a kegyelem legyen. Amikor az előbb fegyelemről írtam, akkor a harcot hangsúlyoztam, most, amikor a kegyelemhez értem, azt nyomatékozom, hogy ez a harcot nekünk lényegében a Sátán ellen kell megvívnunk. A Sátán uralma ott van, ahol bűn van, birodalma a bűn országa. Mindenki a Sátán szolgája, aki elvesztette a megszentelő kegyelmet, még akkor is, ha Krisztus táborban harcol a Sátán ellen. De az ilyen nem csak szolgája a Sátánnak, hanem árulója is a krisztusi világnézetnek, Krisztus táborának. Minden bűn a Sátán uralmát erősíti, a Sátán harci helyzetét javítja, bárki követi is el azt a világon. (...) Aki bűnt követ el, az akarata ellenére, sőt, sejtése ellenére is előkészítője a Sátán egy jövőbeli inkarnációjának, előkészítője tehát jövőbeli szadizmusoknak, kegyetlenkedéseknek, gyilkosságoknak, embertelenségeknek, brutalitásoknak, természet-jog tiprásoknak ..., mert egy bűn potenciálisan csak nő, ha az egy nagy, világra kiterjedő szervezetben áll, amit a Sátán időnként más és más formában sohasem szűnik meg összehozni Isten ellen. XI. Piusz, korunk nagy pápája „Divini Redemptoris” kezdetű enciklikájában azt ajánlja figyelmünkbe, hogy az istentelen kommunizmus elleni harc egyik leghatásosabb eszköze a kegyelmi élet, s annak kiszélesítése, elmélyítése ezen a világon az emberi lelkekben. Bővebben »

Volt ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak mint az új rend képviselői

Dr. Ilkei Csaba ~ Feltéve: 2014. április 28-án.

"Kaposvári László" tmb.: Dr. Vizy Béla (...) 1990-től választott elnöke a Pestszenterzsébeti Rk. Főplébánia Egyházközségi Képviselőtestületének, tevékenykedik a Máltai Szeretetszolgálatnál és szervezi a Magyar Cserkészszövetséget. Vizyt 1960. október 20-án szervezte be terhelő adatok alapján Kuti György r. főhadnagy a BM. Politikai Nyomozó Főosztály belső reakció elhárító osztálya, a II/5-f hálózatába, ahol előbb ügynök, majd sikeres munkája elismeréseként titkos megbízott. Első foglalkoztatási vonalaként a katolikus ifjúsági elhárítást jelöli az állambiztonsági nyilvántartás, ám ez a gyakorlatban az első pillanattól kibővül a volt 56-os politikai foglyok, egykori rabtársai felderítésével és megfigyelésével, mindenkor értelemszerűen kiegészül munkahelyei - kezdetben a Chinoin - rendszerellenes elemeinek leleplezésével és egyes katolikus vallási közösségek (így pl. a rákospalotai plébánia) belső "reakciós" szerveződéseinek feltárásával. 1963-ban átveszi a BM. III/III-2-b, 1965-ben a Pest megyei III/III-1, 1968-ban a Nógrád megyei III/II, 1972-ben a Győr-Sopron megyei III/III. Tizenhét évi besúgó tevékenységének terjedelme vetekszik a legnagyobb jelentők (Kiszely István, Kapuy Vitál, Timkó Imre, Szennay József, - valamennyien egyháziak) teljesítményével, (...) Múlhatatlan érdemeket szerzett a "rákosfalvi plébánián folyó ellenséges tevékenység" leleplezésében. Nagy átkaroló mozdulattal lát munkához, amit 1961 július 28-i jelentése is tükröz: "Az alábbiakban ismertetem Bp. XIV. ker./Rákosfalva/ környékének politikai helyszínrajzát. Köztudomású, hogy a környéken lakók osztályhelyzetüknél fogva reakciós, klerikális beállítottságúak./Vitézi telkek, volt katona, rendőr tisztek./ Ezeknek összefogására a területhez tartozó plébánia vezetői összejöveteleket tartanak volt horthysta katonatisztek lakásán." Visszatérőn jelent Thiry István, Ikvay László, Gyimóthy Károly, Szabó Géza, Emődi László, Tóth József és Vincze Miklós katolikus papokról, s feldolgozza a legveszélyesebb civileket, köztük Abafalvi József Eörs Vezér úti volt hothysta rendőrtisztet vagy a volt MÁV főtanácsost: Sólyomvári Károlyt, aki "antiszemita, antikommunista, agresszív, egész családja tele van régi társadalmi előítéletekkel, vallási fanatizmussal." " Ebben a rendszerellenes körben a téma mindig ugyanaz: mikor változik meg a kommunista rendszer, mikor veszi át egy új kormány a vezetést, amely klerikális alapon áll" - írja az ügynök, aki biztonságban érzi magát, mert "...engem mindig örömmel fogadnak, tudják rólam, hogy börtönben voltam." Bővebben » http://www.utolag.com

Erdős Mátyás állambiztonsági megfigyelése

Krajsovszky Gábor ~ Feltéve: 2014. április 15-én.

Mindszenty József éleslátó megfogalmazása szerint: „Szerintük (mármint a bolsevikok szerint – KG) Istennek még a neve is elmellőzendő. Legnagyobb tekintélyük azt mondja, hogy aki Istent elfogadja, az egyenlő az önleköpéssel. Lenin mondta ezt. (...) A kommunista szuperhatalom potentátorai és a vatikáni keleti politika vatikáni képviselőinek egyezkedése következtében a II. Vatikáni Zsinat egyetlen ülésszaka, annak egyetlen hivatalos dokumentuma sem ítélte el a több mint százmillió – halálos és nem halálos – áldozatot követelő, a történelem legkegyetlenebb és leginkább istenellenes rendszerét, az ateista kommunizmust. (...) Amikor 1950-ben megalakult a Békepapi Mozgalom, és a szemináriumi növendékeket is meghívták, [Erdős Mátyás] kijelentette: békegyűlésre akkor sem megyünk, ha emiatt nem lehetünk papok. Nincs közreműködés. Fanatikusan, szuggesszív erővel hirdette ezt (....) Amikor Erdős Mátyást 1952-ben állami parancsra – mint lelki igazgatót és dogmatikatanárt – az Ősrégi Szemináriumból eltávolították, először Epölre került. Az állambiztonsági megfigyeléséről szóló anyagok is az ezen a működési helyén töltött ideje alatt készültek. Több, a BM III/III-as csoportfőnökségen dolgozó hálózati személy jelentett róla. Amikor Erdős Mátyás ezeket az iratanyagokat kézhez kapta (hozzávetőlegesen 300 oldalnyi anyag), magánközlésben a következőket mondta: „a barátaim nevét találom meg benne, akik jelentettek rólam!
A tanulmány a következő kötetben is meg fog jelenni: Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai II. Válogatott fejezetek a dogmatika, az erkölcstan és a hitvédelem témaköréből. Budapest, 2014. ISBN 978-963-08-5729-1 (Kézirat, megjelenés alatt). Bővebben ». Megjelent a Betekintő (Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának internetes folyóirata) 2014. 2. számában »

Kilencvenöt éve végezték ki Szemelliker Antal fülesi plébánost

Feltéve: 2014. április 11-én.

„A proletárdiktatúra rémes, véres napjai, melyek szeretett hazánk felett a közelmúltban átviharzottak, egyházmegyénket sem kímélték meg.” – írja Fetser Antal győri püspök 1919. szeptember 10-én kelt körlevelében. (...) „A vörösök Füles környékét tartották a legmegbízhatatlanabb helyek egyikének. A községbe már április 6-án megérkezett az úgynevezett gépfegyveres vörös őrség, mely azonnali hatállyal kihirdette a statáriumot, mivel a nép nyugtalankodni kezdett a vörösök garázdálkodása miatt. Enzbruder katonai biztos a plébánost a csendőrlaktanyába idézte s kijelentette előtte, hogy fejbe löveti a legkisebb megmozdulás esetén. Szemelliker önérzetesen tiltakozott a fenyegetés ellen, de szerencsétlenségére megtörtént az a sajnálatos eset, hogy az egyik malomházi legény elsütötte revolverét az apácazárda előtt. A lövést gépfegyversortűzzel viszonozták, mely az utca népéből több halálos áldozatot szedett. Ez lett a kezdete a plébános kálváriájának.(...) Ami rövid ideje még volt, azt már csak saját lelkének szentelte. Kezébe vette Breviáriumát, rózsafüzérét s követte hóhérait Sopronba. Itt rövid úton kihirdették előtte a halálos ítéletet, s készülhetett a nagy útra. Példásan meggyónt s miután kifejezte azt az óhaját, hogy Fülesen temessék el, „Dicsértessék Jézus Krisztus, Jézusom, irgalom!” – fohásszal fogadta ellenségeinek golyótüzét, mely április 10-én virradó felé kioltotta nemes életét.” Bővebben »

A Budapesti Megyei Bíróság II.

Ágotha Tivadar ~ Feltéve: 2014. március 17-én.

... De nemcsak nyugodt vagyok, tisztelt bíróság, hanem ugyanakkor örülök is annak, hogy a vádban hasonló voltam az én Mesteremhez. Most még csak arra kérem az isteni Gondviselést, hogy ne csak a vádban lehessek hasonló Mesteremhez, hanem az ítéletben és szenvedésben is. Engem a bíróságnak semmilyen ítélete nem fog megszégyeníteni, hanem inkább megtisztelni, sôt minél súlyosabb lesz az, annál inkább megtisztel, mert nagyon jól tudom és világosan látom, hogy miért mozdítottak el posztomról, hogy Kiért és miért kell szenvednem. A börtön engem szenvedni és nélkülözni megtaníthat, de félni és megijedni soha, összeroppanthat, de meg nem hajlíthat. A szenvedések pedig remélem, hogy eddigi elveimet csak még jobban megacélozzák, és ez az elv a következô: soha nem mondani a fehérre azt, hogy fekete, sem pedig a feketére azt, hogy fehér; soha nem mondani az árnyékot fénynek, sem pedig a fényt árnyéknak; soha és semmiféle körülmények között sem hajtani ezen a földön térdet senkinek sem, csak Jézus Krisztusnak. Köszönöm a bíróság türelmét. Többet szólni nem kívánok. Bővebben »

Major Kálmán, a szentéletű veszprémi spirituális beszéde 1952-ben a Budapesti Megyei Bíróság előtt, a veszprémi kispapok perében.

A vörös uralom áldozatai Magyarországon

Váry Albert ~ Feltéve: 2014. március 2-án.

... 1919. április 20. Budapest. Húsvétvasárnap. Dobsa Miklós apjával a Duna-korzón sétált, mikor igazolás céljából Schön Goldberger elé állították, akinek nem tetszett a nyalka úri fiú, átkísértette a terroristáknak a Batthyány Palotában levő laktanyájába Cserny Józsefhez azzal, hogy 'küldjék gajdeszbe'. Cserny terrorparancsnok átadta őt Groó Géza és Nyakas Nagy János terroristáknak, kik levitték a pincébe, ott összevissza verték, kínozták, majd agyonlőtték, kifosztották s holttestét még aznap este bedobták a Dunába. 1919. június 3. Dunamócs. Bandl Ferenc vörösőr-parancsnok elrendelte, hogy Trubinyi János plébánost végezzék ki. Erre kivitték a Duna-partra és egy akácfára felakasztották. Bővebben »

"Amíg csak egy hívem lesz, én addig el nem megyek sehova!" - A délvidéki magyar Golgota

Feltéve: 2014. március 1-én.

... Az óbecsei temetőben nyugszik Takács Ferenc mártír plébános, oda tolta egy híve targoncán. A szovjet csapatok bevonulásakor Óbecsén tartózkodott. Ott tartóztatták le és kínozták két hétig, majd egy kocsi után kötve átvonszolták Péterrévére, ahol vasárnap délelőtt, mise után a hívei szeme láttára agyonlótték a templommal szemben álló akácfánál. A temető egy félreeső helyén temették el, koporsó nélkül. A magyar sírásót arra kényszerítették, hogy földelés közben állandóan tapossa a tetemet gyalázásból. (...) Werner Mihály (1883-1944) martonosi plébánost 25 társával együtt a helyi községháza pincéjében tartották fogva. Has magasságban mindkét oldalát felvágták, - a zakó zsebeinek mintájára, - és a kezét bele kellett dugnia a "zsebekbe". Ajtót helyeztek a hasára, és azon táncoltak. Szidták, gyalázták, ócsárolták, de hitét nem törték meg, szenvedő sorstársait meggyóntatta és feloldozta haláluk előtt.
Részlet a jelenleg a magyar Parlamentben látható vándorkiállításról. A kiállítás a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány vándorkiállítása. A teljes kiállítási anyag pdf-ben megtekinthető ITT.

A hatalom és a Központi Szeminárium kispapjai III.

Székely Tibor ~ Feltéve: 2014. február 14-én.

... 1960. június 25-én a belbiztonsági szerveknél készült javaslatban összefoglalóan utaltak az 1956-57-es időszakban tanúsított kispapi magatartásra és az 1958. évi békegyűlésekről történt távolmaradásokra. (...) Megállapítja a jelentés, hogy az eltávolított kispapok tovább is egységben maradtak, és illegális tevékenységet folytatnak, közülük mintegy 20 főt illegálisan felszenteltek, illetve a képzésük illegálisan folytatódik. A szervezés élén Tabódy István áll, ezért javasolja, hogy Tabódy István lakásába lehallgató berendezést telepítsenek. (...) Ugyanebből az időszakból származik a BM elemző egy megjegyzése, amely szerint megkezdték a kizárt kispapok közük egy személy beszervezését. Később a beszervezett növendék „Tóth János” fedőnevet kapott. (...) „Tóth János” ontotta a jelentéseket, szinte naponta, kétnaponta. (...) A feldolgozott információkból, lehallgatásokból, megfigyelésekből 1960. karácsonyára összeállt a fotókkal is dokumentált kép, és a titkosszolgálat 30 oldalas összefoglaló jelentést készített a ”Tabódy István, (volt horthysta tiszt, rk. pap) által vezetett illegális szervezkedésről.” (...) Rédly Elemért 3 évi és hat hónapi, Hrotkó Gézát 3 évi, Nagy Imrét 2 évi börtönben letöltendő főbüntetésre és 1.000-1.000 Ft pénzbüntetésre ítélték, valamint 5-4-3 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. 1961. június 15-én Tabódy Istvánt első fokon a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és hűtlenség bűntettében 12 évi börtönbüntetésre, teljes vagyonelkobzásra és egyes jogoktól 10 éves eltiltásra ítélte a Budapesti Fővárosi Bíróság. Bővebben »

A hatalom és a Központi Szeminárium kispapjai II.

Székely Tibor ~ Feltéve: 2014. február 13-án.

... Október 28-án, a püspöki kar értekezletén valóban napirendi pontként szerepelt a volt központista kispapok visszavételének lehetősége. A püspöki kar a miniszterelnökkel készült ez ügyben tárgyalni, és az volt a reménye, hogy legalább 40 növendéket visszavehetnek. Ezzel kapcsolatban Potyondy Imre rektor arra számított, hogy az ő állásfoglalását is kikérik. A kialakult vélemények szerint azonban tartani lehetett attól, hogy a növendékek csak akkor mennek vissza, ha mindenkit visszavesznek. (...) Júniusban a Szemináriumból érkezett „szóbeli” információ felsorol bizonyos visszaveendőkre vonatkozó javaslatot, amelyből az egyik névhez a jövő események szempontjából fontos megjegyzést fűzött a BM elemzője: „jelenleg beszervezés céljából tanulmányozzuk”. (...) „az I-IV. évfolyamig terjedően az eltávolított papnövendékek azt a parancsot kapták, – feltehetően Rómától – hogy nem érintkezhetnek sem az állammal, sem a püspöki karral. Ezek a fiatalok arról beszélnek, hogy van békepapság, vagy hivatalos papság, és lesz földalatti papság. Bővebben »

A hatalom és a Központi Szeminárium kispapjai I.

Székely Tibor ~ Feltéve: 2014. február 12-én.

... 1958. május 19-én kellett volna a növendékeknek először „békedemonstrációt” tartaniuk, illetve részt venniük egy Opus Pacis rendezvényen. (...) Nemcsak hallgatói részvételt kívántak, hanem énekkari szereplést és versszavalást is. Az énekkari próbán azonban a növendékek közölték, hogy erre nem kötelezhetik őket. Elsőként Krichenbaum József állt fel és hagyta el a helyiséget. Többen követték, majd az egész program kudarcba fulladt. A versmondásra kijelölt, Sulok Tibor, - akit saját későbbi szavai szerint Dr. Fábián János úgy kért fel, hogy a program a Szemináriumban lesz, - amikor értesült a rendezvény helyéről, visszaadta a megbízatását, de ahhoz már túl későn, hogy valaki mást lehessen kijelölni helyette. A gyűlésen csak néhányan vettek részt. (...) Január 23-án reggel több ordinárius és elöljáró (...) igyekeztek meggyőzni a növendékeiket a [békepapi gyűlésen való] részvétel szükségességéről. Elérkezett az indulás ideje, s a növendékek három kispap kivételével otthon maradtak. (...) Március 18-án – még a püspökkari konferencia napján – a főpásztorok maguk elé idézték növendékeiket nyilatkozattételre. A növendékek többsége szolidaritást vállalt a tizennéggyel, és nem írták alá a nyilatkozatot. A távollévő győri püspök nevében a rektor járt el, majd levélben közölte, hogy a nyilatkozatot a győriek nem írták alá, így őket is elbocsátotta. A szeminárium majdnem teljesen kiürült. Az Akadémia külső hallgatóival és a Szeminárium maradék néhány növendékével folytatódott az 1958/1959. tanév II. szemesztere. Az üres szeminárium, a fenntartási gondok arra az elhatározásra juttatták az elöljáróságot, hogy javaslatot tegyenek a szeminárium „benépesítésére”, valamint az Akadémia tantervének módosítására. Szerintük az elbocsátott hatvan növendék kétharmada alkalmasnak látszik az „átnevelésre”. Bővebben »

A magyar piaristák 1950-ben - Szétszóratás és újrakezdés

Böszörményi Géza SchP ~ Feltéve: 2014. február 3-án.

... Kint a templom mellett [Hatvanban] a lourdes-i barlang körül gyertyák százai égnek, pereg a rózsafüzér, zúg a Mária ének, és még egyre szaporodik a hívők nagy serege. Vigyáznak a barátokra, lelkiatyáikra. Még küzdelem árán is megvédelmezik őket az elhurcolástól. Szép éjszaka. Pilláink már lezárulnak. Jobb altató nóta nincs a szép Mária éneknél. Pedig életünknek talán a legborzalmasabb éjszakája elé nézünk. Már alszik az egész ház. Az előző éjszakai virrasztás csakhamar meghozza eredményét... Mély álom borul az egész házra. „Quamquam animus meminisse horret... incipiam.” (Bár irtózás nélkül nem emlékezhetem,... elkezdem.) Vergilius szavai jutnak eszembe. Puskaropogás, sikoltozás, lárma, autók zúgása. „Itt az ávósok” – kiáltások hallatszanak. Menekül, aki tud. Ez az ébresztő. Hajnali kettő. Mély álomból szedelődzködünk. Magunkra kapkodunk, ami kezünk ügyébe akad. Csakhamar fegyverzaj, ajtóhasogatás, reng az egész ház. Lent a földszinten sikoltozás, lárma, dörömbölés. Mindent összetörnek, ami útjukba akad. Ablak, ajtó, szentek szobra pozdorjává törve. Kivágják a szobánk ajtaját. Egy civil áll a küszöbön, revolverét felém irányítja. Mögötte zord tekintetű ávósok szuronyos puskával. „Kezeket fel! Tüntetni jöttetek Hatvanba?” – „Minket belügyminiszteri rendeletre internáltak ide, és a hatóság szállított ide.” – „Törődik is veletek a belügyminiszter!” Fal felé fordulás, féllábon állás, kezeket fel. Pattognak a vezényszavak.(...) Az egyik óvári nővér még mindig ájultan fekszik a szobában, a többiek a fejét borogatják. Ellátom a legszükségesebb lelkiekkel. A többiek elbeszéléséből akkor tűnt ki a véres incidens. Ők közel voltak a portához a földszinti szobában, hozzájuk törtek be legkorábban. Szuronyt szegezve nyomultak be. A kissé idegesebb nővér fejét vesztve menekült az ágy alá. Az ávós utána szúrt, a koponyáját megsértette, és alatta az agy is megsérült. Egész délelőtt eszméletlen volt....
Fazekas József piarista atya visszaemlékezése a mosonmagyaróvári piarista szerzetesek Hatvanba történt deportálására. Bővebben »

Erő az erőtlenségben

Lénárd Ödön ~ Feltéve: 2014. január 23-án.

A mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) - a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza - állományában olvasható.

... Elmúlt! Ne beszéljünk már róla! -- ez ennek a nyárspolgári sodrásnak egyik újra és újra visszatérô hangja. Ami azonban nem egyéb, mint a beijedtek önmegnyugtatása. A második világháború óta már másfélszáz helyi háborút tartanak nyilván, s ha az emberállat ösztönei felől tényleg nem fenyegetne semmi, a kutya se törôdne vele, hogy ki és mirôl beszél. De az emberek nyárspolgári nyugalmukat, nyárspolgári idegeiket, sôt nyárspolgári hitüket féltik. Van, hogy a keresztény szeretetre hivatkozva hárítanák el a tisztázást is. Igen, a bosszúnak nem szabad teret engedni. Emberileg méltányosan élhessen tovább a korábbi bűnös is, és az áldozat is. Ehhez azonban az szükséges, hogy elôször magukat a dolgokat tegyük helyre, legyen köztudott, hogy mi volt a jó, mi a tévedés és a bűn, vagy ki volt az üldözött és ki volt az üldözô, és ez a nyilvánvalóság tegye lehetetlenné a hibák és bűnök megismétlôdését. És ez elég lesz ítéletnek és igazolásnak, nevelésnek és jövô építésnek is! Bővebben »

Rabláncon Krisztusért

Bolváry Pál ~ Feltéve: 2014. január 17-én.

A mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) - a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza - állományában olvasható.

...A rendház tagjait Pécsről a váci püspök palotájába szállították, ahol a könyvtár egyik termét kapták szállásul. Napok múlva tudtak csak szalmát kapni, amelyet leterítettek a padlón fekvőhelynek. Különböző szerzetházak tagjait gettószerűen zsúfolták össze. Egyik teremben a pécsi Notre Dame nővérek voltak, a másikban a kecskeméti piaristák, a harmadikban a hódmezővásárhelyi jezsuiták, stb. Élelmezésükről napokon át nem történt gondoskodás, míg a környező falvakból a jó hívek el nem látták őket ennivalóval. A püspöki palota épülete volt a „kényszertartózkodási helyük”, még az udvarra sem lehetett kimenniök. Napközben, és főleg éjszakánként többször is volt „razzia” és létszámellenőrzés. A palota előtti bokrokban civilruhás rendőrök bujkáltak és őrizték a kapukat is. Egyik éjszaka rátörtek a püspöki lakosztályra is. Felébresztették Pétery József püspököt, hálóingben kiállították a folyosóra fal felé fordulva, míg a szobáiban házkutatást tartottak az ávósok. A legdurvább szidalmakkal és káromkodásokkal bántalmazták. Bővebben »

Szabados Imre Anzelm OFM

Zomborka Márta ~ Feltéve: 2014. január 12-én.

... Míg tehette, járókerettel mozogva is szolgált, misézett, gyóntatott, fogadta a hozzá fordulókat. Tanítványai, hívei egy csoportja továbbra is hálával, szeretettel övezte. Míg a kolostorban élt, születésnapján a folyosóra kikerekezve fogadta a köszöntést, a „Te vagy földi éltünk vezércsillaga” kezdetű Mária éneket. Két felszentelt váci püspök gyóntatópapja volt. Hivatalos elismerések is érték, püspöki tanácsos lett 1965-ben, és 1998-ban megkapta a Vác város díszpolgára címet. Utolsó időben a város főterén álló Máltai kórház ápolására szorult, ott halt meg 2000. október 14-én. Teste szeretett temploma kriptájában nyugszik. Bővebben »

"számon-tartva"

Feltéve: 2014. január 10-én.

A kommunista egyházüldözés pap áldozatairól összeállított megrendítő kiállítás ismertetője, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum kiadványa. A kiállítás a budapesti Szent István Bazilika tornyában is látható volt.
... „A magyar Kolbe atya”, talán nem túlzó ez a megnevezés Szerednyei János (1920–1947) tarcali káplánra, aki fiatalon, mások helyett vállalta a szovjet lágerélet megpróbáltatásait. A szovjet katonák 1945 januárjában kezdték összeszedni a környékbelieket egy kis „málenkij robotra”, ami jelentésével ellentétben (kis munka), általában több éves rabszolgalétet jelentett valamelyik szovjet munkatáborban. Szerednyei János káplán önként jelentkezett, hogy elkíséri híveit egy „három napos” munkára. Így került az ukrajnai Vorosilovka szénbányáinak egyikébe, ahol papi hívatásához hűen igazi lelkipásztorként működött a foglyok között. Titokban misézett, gyóntatott, szolgálta a betegeket. Az éhség és a túlhajszolt, embertelen körülmények között végzett bányamunka azonban felőrölték erejét.
A képekkel gazdagon illusztrált, igényesen összeállított kiadvány ITT tekinthető meg. A kiállítás honlapja: www.szamontartva.hu .

Az esztergomi Erdős Mátyás - konferencia kép- és hanganyaga

Feltéve: 2014. január 8-án.

2013. december 12-én került megrendezésre az esztergomi Szent Adalbert Központban - a Keresztény Értelmiségiek Esztergomi Csoportjának szervezésében - egy emlékkonferencia dr. Erdős Mátyás atya halálának 10. évfordulója alkalmából. A konferencia szentmisével kezdődött, majd Székely János segédpüspök atya köszöntője után következtek az előadások:
Hegedűs András: Egy hűséges életút,
Burián László: Emlékezés a régi spirituálisra,
Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás állambiztonsági megfigyelése.
Az előadások ITT megtekinthetők.

Karácsonyi üzenet (börtönversek)

Nagy Miklós ~ Feltéve: 2013. december 24-én.

A versek Nagy Miklós "Karácsonyi üzenet" c. verseskötetéből (börtönversek) valók. A kötetet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adta ki - Nagy Miklós egyéb írásaival együtt - 2009-ben.
Nagy Miklós (1894 - 1973) népi író, papköltő, lelkipásztor. Az Actio Catholica országos titkára. Mindszenty bíboros munkatársa, a Mindszenty per vádlottja és elítéltje. A XX. század nagy hitvallója. Művei őrzik a század katolikus és magyar örökségét. Három éven át volt börtönben, az Andrássy úton egyszer egyfolytában 24 órán át hallgatták ki és kínozták a koncepciós per előkészítése során. Orrát betörték, egyik fülére megsiketítették, kilenc fogát kiverték, egyik ujját szétzúzták. Börtönnaplója a kor egyik megrázó dokumentuma. Verseinek egyik részét levelei szövegébe rejtve küldte ki a börtönből. 1950-től ez a lehetőség megszűnt. Ettől fogva emkékezetébe vésve őrizte meg őket. 1951. Karácsonyán szabadulva, 1952. márciusától az únyi plébánián foglalta írásba ezeket a verseket. A két karácsonyi vers itt olvasható »

Életem

Pálos Frigyes ~ Feltéve: 2013. december 18-án.

A 2014. januárjában 90. életévét betöltő, ma is papi szolgálatot ellátó és a Váci Egyházmegyei Múzeumot igazgató Pálos Frigyes váci prépost, őrkanonok, művészettörténész, múzeumigazgató élete röviden.
(...) Ez adta a gondolatot számomra, hogy a ministránsokból a Kiskáptalant újra megformáljuk. Szent Ágoston reguláját fiú-nyelvre alkalmazva meg is írtuk és alkalmaztuk. Mindez a magam ministráns életének a folytatása is volt. Ez a gondolat, amivel a kommunista időkben a ministránsok életét, mint szakrális szolgálatot kell megőrizni, be is vált, mert a templom életébe mégsem mertek beavatkozni. Tehát nem volt „csapat”, nem adtunk nevet, mint a cserkészet, de akik az oltár szolgálatában együtt voltunk, természetesen együtt is fociztunk, kirándultunk, sőt, táboroztunk is, de ministráns cégtábla nélkül. A fiúkat az oltárszolgálat és a közös zsolozsma tartotta össze. A nagyon jól megszervezett plebánián 1949-ben, amikor a fakultatívvá tett hitoktatás miatt egyenként, írásban kellett a gyerekeket bejelenteni a szülőknek hittanra, az állami elemi iskola félezernyi gyerekéből csak hármat nem írattak be a szülők. Bővebben »

Utószó ...

Szeifert Ferenc ~ Feltéve: 2013. december 13-án.

... Nagy Miklós „A szabadság védelmében" c. könyvéhez, amelyet Szeifert Ferenc csolnoki plébános atya adott ki 2009-ben.
... [Nagy Miklós] A börtönbõl három év múlva szabadul. Az irodalmi pálya bezárult elõtte. Örül, hogy a Gondviselés különös kegyébõl az esztergomi egyházmegye legkisebb plébániáján, Únyon, mintegy belsõ számûzetésben, lelkipásztorként szolgálhatja Istent és híveit. 1973. július 9-én hal meg. Barátja, Seres Ferenc gyûjti és õrzi mûveit. Neki köszönhetõ, hogy 1993-ban megjelenik Válogatott verseinek egy kötete, késõbb Börtönversei és Mária-versei. Novelláiból két kis kötet jelent meg eddig. Ideje, hogy újságíróként is megismerje a magyar, elsõsorban katolikus olvasóközönség. E kötet írásainak közreadása több szempontból is indokolt.
Bővebben »

Istentelenség

Pezenhoffer Antal ~ Feltéve: 2013. december 11-én.

Részlet Pezenhoffer Antal „A magyar nemzet történelme XII. c. könyvéből, amelyet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adott ki 2009-ben.
... Hogy a hittan "szabadságával" megajándékozottak annál bátrabban élhessenek szabadságukkal, a jelentkezés napján még az egész pártvezetõség is felvonult az iskolába. Ott trónoltak az emelvényen árgus szemekkel figyelve a belépõket, aztán óraszám is eltartó vizsgálat alá véve õket, hogy kicsoda, micsoda, hol, melyik üzemben dolgozik (a kapott adatokat szorgalmasan írták is, hogy a fél annál jobban megijedjen az esetleges következményektõl), sõt szemére hányták a szülõnek, hogy a nép ellenségeire és háborús uszítókra bízza gyermekei nevelését. Az is mindennapi volt, hogy a hivatalosan kitûzött napon és órában a jelentkezõ szülõk elõl egyenesen elbújt az igazgató, vagy azt mondta nekik, hogy ne most, hanem majd késõbb jöjjenek, hogy ne maradhasson majd elég idõ a beíratásra s eljövén az ebéd ideje, mondhassa, hogy lejárt az idõ, már nem lehet folytatni. Másnap folytatni viszont a rendelettel ellenkezett. Azért is egzamináltak [vallattak] egy-egy szülõt olyan hosszasan, hogy mindegyikre ne kerüljön rá a sor, vagy hogy megunva a hosszas és eredménytelen várakozást, sokan önként menjenek haza beíratás nélkül. 1952-ben már azt is megtették, hogy még arra is vigyáztak, hogy a beiratkozás napját, mely csütörtök volt, csak hétfõn közölték a plébániákkal, azaz készakarva vigyáztak arra, hogy ne legyen közben vasárnap, mikor a templomban nagyobb tömegnek ki lehet hirdetni a dolgot. Vagyis beiratkozni csak egy nap lehetett, de viszont mindent elkövettek, hogy a pap ne tudja híveinek tudomására hozni, hogy melyik ez a nap. Bővebben »

A hazudozás

Pezenhoffer Antal ~ Feltéve: 2013. december 11-én.

Részlet Pezenhoffer Antal „A magyar nemzet történelme XII. c. könyvéből, amelyet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adott ki 2009-ben.
... Addig, míg a magyar püspöki kart nem tudták (s még nem merték) rákényszeríteni arra, hogy az Egyház elnyomásához jó képet vágjon, sõt csendesen hozzájáruljon, állandóan azt hangsúlyozták, hogy eddig minden a magyar nép boldogítására irányuló tervüket meg tudták valósítani s eddig még minden sikerült is nekik, egyedül csak a katolikus püspöki kar nem akar velük megegyezni, sõt még tárgyalni se. Más "egyházaknál" e téren is siker koronázta igyekezetüket és éppen ez a siker bizonyítja, mennyire megvan õbennük a jóakarat és mennyire lehetséges lenne a megegyezés, csak a katolikus püspökök akadályozzák a kérdés megoldását és hátráltatják azt a társadalmi békét, mely az õ világraszóló országépítõ tervük megvalósításához szükséges.(...) Senki nem kívánta és óhajtotta azt a "megegyezést" úgy, mint õk [a püspöki kar], de azokat a lehetetlen feltételeket, melyeket elébe írtak, gyalázat és bûn nélkül nem fogadhatta el. (...) Mikor a "megegyezés" a püspökök ávós kezelése után végre megtörtént, s természetesen Rákosi Mátyás tudhatta és tudta is legjobban, hogy mennyire nem volt az "megegyezés", mennyire nem volt önkéntes és mennyire egyedül csak a terror hozta létre, ugyanez a Rákosi nagy beszédben közölte a nyilvánossággal az örvendetes eseményt, hogy végül a kormány nagy türelme, megértése és az Egyházhoz való jóakaratú alkalmazkodása meghozta várva várt gyümölcsét (!), a katolikus püspöki kar is belátta eddigi politikája helytelenségét nemcsak az állam, hanem az Egyház szempontjából is és végül aláírta a "megegyezést". Mindig és következetesen a "megegyezés" emlegetése diktálás, terrorizálás és rabigába hajtás helyett. Bővebben »

A sátáni gyűlölet

Pezenhoffer Antal ~ Feltéve: 2013. december 11-én.

Részlet Pezenhoffer Antal „A magyar nemzet történelme XII. c. könyvéből, amelyet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adott ki 2009-ben.
... A szerzetesekkel ugyanúgy bántak, mint a grófokkal, de taktikából s álnokságból nem léptek fel mindjárt ellenük, hanem csak akkor, mikor már a grófok, sõt a kulákok is el voltak intézve. Ekkor elõször feloszlatták és kifosztották õket mindenükbõl, aztán azoknak, akik felszentelt papok voltak, megtiltották a papi mûködést és a papi ruha viselését s még misézniük is csak titokban volt szabad. Aztán megtiltották azt is, hogy volt szerzetesek nagyobb számban együtt dolgozhassanak még akkor is, ha már világi foglalkozást ûznek. Még az olyan apácákat is egymás után fogdosták össze és vitték kényszermunkára, akik egyedül éltek egy-egy plébánián, mint a plébános segítõi. (...) Mikor a nagykanizsai piaristákat éjszaka megrohanták s még azon éjjen más városok szerzeteseivel együtt Hatvanba szállították, de viszont épp akkor Hatvanban az ottani ferencesek feloszlatása és elhurcolása miatt helyi lázadás, illetve tüntetés tört ki, a hatvani kommunista politikai rendõrség a tüntetésért a Nagykanizsáról és máshonnan éppen odahurcolt szerzetesek kínzásával (a meztelen talpukra való verésekkel stb.) állt bosszút azon a címen, hogy miért izgatták fel a népet (!). Bővebben »

Brückner atya és Mindszenty József

Gyurián Edit ~ Feltéve: 2013. november 29-én.

Részlet Gyurián Edit dr. Brückner Józsefről szóló „Ki köszöni meg...” c. könyvéből (Alfapack Kft. nyomdaüzeme, ISBN 963 550 176 9)
... Igy érthető, hogy a bíboros atya, mihelyt elfoglalta az esztergomi prímási széket 1945-ben, megtalálta a kapcsolatot a lélekben oly hasonló - a lelkekért, a családokért, a papságért mindent -, ha kell, az életet is feláldozni kész kortárs pappal. (Brückner atya csak két évvel volt fiatalabb a Bíborosnál.) 1952-ben a rektorságtól való elmozdításakor Brückner atya "fő vétke" az volt, hogy Mindszenty kéziratát, iratait megtalálták nála.A Bíboros azért adta át neki kéziratát, mivel atya - többek állítása szerint, már az 1945-48 években is gyóntatója volt. Bővebben »

Brückner atya kispapja voltam

Rédei József ~ Feltéve: 2013. november 28-án.

Részlet Gyurián Edit dr. Brückner Józsefről szóló „Ki köszöni meg...” c. könyvéből (Alfapack Kft. nyomdaüzeme, ISBN 963 550 176 9)
... Egyik ilyen főbenjáró kihágásról Rektor atya más úton kapott információt. Behívott a szobájába, és nagyon szomorúan mondta: Jóska kérem, úgy látszik, én csak portás vagyok ebben a házban. Mindent mástól kell megtudnom. Én pedig ezt válaszoltam: Rektor atyától tanultam: százszor dicsérni és csak egyszer szidni. Ez volt az ő nevelési elve. Én is nagy hasznát vettem a szemináriumban is, lelkipásztori életemben is. Azt tapasztaltam, hogy az ilyen és hasonló esetekkel is közelebb engedett megértő, atyai jó szívéhez. Bővebben »

Isten igaz embere

Kabar Sándor ~ Feltéve: 2013. november 27-én.

Részlet Gyurián Edit dr. Brückner Józsefről szóló „Ki köszöni meg...” c. könyvéből (Alfapack Kft. nyomdaüzeme, ISBN 963 550 176 9)
Ki volt Brückner atya? Ki volt a rektor atya? A "Tiszi"? Szent volt? Bizonyosan. Átsugárzott rajta az Úr szeretete. Hősi fokon élte meg önmagáról megfeledkező, másokért élő, imádkozó, vezeklő életében a szeretetet. Szenttéavatási ügyét meg lehetne indíttatni? Nem hiszem. Nem alapított szerzetesrendet, amely végigküzdené a processzust. - Sem világi, sem egyházpolitikai érdek nem fog soha a Csendes, Imádkozó, Jótevő szenttéavatásán fáradozni. Egyházmegyés pap - márpedig dr. Brückner József kanonok úr az volt a javából - alig szerepel a kanonizált szentek sorában. (...) És ki tudja, - talán egyszer az Esztergomi Főszékeskáptalan egyik stallumára is odakerül legalább egy kis réztábla: Itt imádkozott a kommunista rezsim alatt titokzatosan megölt Brückner József, az esztergomi káptalan szentéletü tagja. Bővebben »

Dr. Brückner József és kora

Dr. Prokopp Mária ~ Feltéve: 2013. november 25-én.

Részlet Gyurián Edit "Dr. Brückner József esztergomi rektor élete" c. könyvéből (Alfapack Kft. nyomdaüzeme, ISBN 963 00 8597 6)
1948. december 26., a prímás letartóztatása, az ő életében is mérföldkő.Lélekben vele szenved az Andrássy út 60. kínzókamráiban. Fokozottabban böjtöl, vezekel, imádkozik a magyar egyházért. Tudja, hogy az ő napjai is meg vannak számlálva. Isten akaratából még három évig, 1952. február 1-jéig tudta tartani a főegyházrnegye szívét képező szeminárium lelkiségét, nem kis szenvedések árán. Házkutatások, rendőrségi kihallgatások, rágalmazások sora töltötte ki ezt a három évet. 1952. február l-jétő1 a prímási palota második emeleti raktárhelyiségébe internálják. Papi tevékenységet nem folytathat, emberekkel nem érintkezhet, a postáját felbontva kapja kézhez, minden lépését figyelik. Tudja, ki/kik a besúgói. Ezeknek szabad a bejárásuk hozzá. Volt tanítvány, akit Brückner atya éppen úgy igyekszik elviselni, mint Jézus Júdást. Bővebben »

Emlékeim Brückner atyáról

Dr. Csapody Vera ~ Feltéve: 2013. november 24-én.

Részlet Gyurián Edit dr. Brückner Józsefről szóló „Ki köszöni meg...” c. könyvéből (Alfapack Kft. nyomdaüzeme, ISBN 963 550 176 9)

Brückner atya hitoktatóként került iskolánkhoz. Első szentbeszédei már megfogtak, úgyannyira, hogy lelki vezetőmnek kértem, aki előtt fiatal életemnek minden problémáját fel tudtam tárni. Fiatal tanár koromban történt, hogy jelen voltam, amikor egy anya kesergett előtte: „Nem halt volna meg a fiam, ha más orvost hívok! Magam vagyok az oka, hogy elvesztettem! – „Asszonyom, ez hiúság! A halál időpontját az Úristen állapítja meg, ha megtörtént, nem tehet már magának szemrehányást!” Bővebben »

Részletek Brückner József atya leveleiből

Gyurián Edit ~ Feltéve: 2013. november 20-án.

Részlet Gyurián Edit dr. Brückner Józsefről szóló „Ki köszöni meg...” c. könyvéből. (Alfapack Kft. nyomdaüzeme, ISBN 963 550 176 9)
- Emberileg minél kegyetlenebb a helyzet, annál közelebb van az isteni, atyai gondviselés, és annál melegebb a mindenkor Segitő Szűzanya segitőkészsége.
- Kérem, maradjon a gyermekkel szemben következetes... a legnagyobb balfogás, ha a nevelő, a szülő tedd ide, tedd oda, karakter nélküli ... az ilyen gyengeséget észre is veszi a gyermek és kihasználja a maga kis kertjének dudvái hizlalására...Az oroszlán nemcsak finom pamacs, hanem erős karom is. (Prohászka) Bővebben »

Tanúvallomás Brückner atyáról

Major Sándor ~ Feltéve: 2013. november 18-án.

Viszonylag jól kezeltem az írógépet, ezért szabad időmben rektor atya gyakran megkért, hogy segítsek neki munkáiban. Először azon csodálkoztam, amikor arra kért, hogy hozzak neki levélbélyeget, de 100-200 darabot. Méginkább csodálkoztam, amikor alig egy hét alatt elfogyott, mehettem új adagért. Egy-egy ebéd utáni gépeléskor 20-30 levelet diktált a világ legkülönbözőbb helyére és címére. Nem voltak hosszú levelek. Az én megfogalmazásom szerint olyanok voltak, mint az „emelődaru”. Csak néhány mondat, de tele biztatással, reménnyel, segítőkészséggel. Meggyőződésem, hogy akik megkapták, életet tudtak meríteni belőlük. Bővebben »

Dr. Brückner József rövid életrajza

Gyurián Edit ~ Feltéve: 2013. november 14-én.

Részlet Gyurián Edit dr. Brückner Józsefről szóló „Ki köszöni meg...” c. könyvéből. (Alfapack Kft. nyomdaüzeme, ISBN 963 550 176 9)
... 1973. március 25. Vasárnap, az Esztergomi Bazilika Bakócz kápolnájának búcsúnapján Brückner atya mondja a reggel 7 órás ünnepi szentmisét. A deli 12 órás autóbusszal Budapestre utazik, hog a Nagyszombat utca 6. alatt lakó volt tanítványának , Lukinich Dezsőné dr. Hartyányi Kornéliának a betegek szentségét kiszolgáltassa. Ezt követően találkozott volna a Volga szállóban egy bécsi úrral, de erre már nem kerülhetett sor, mert nyomtalanul eltűnt. A bécsi úr még aznap délután Esztergomba utazott, de a prímási palotában sem tudtak az atyáról semmit. Szabó Imre püspök Budapesti Krisztinavárosi plébánián várta őt estére. Telefonon érdeklődött az atya után az ismerős családoknál. Senki sem tudott róla. 1973. márciu 27-én két esztergomi lelki gyermeke elment a Nagyszombat u. 6. alatti lakásra, de azt zárva találták. Ezért elmentek a III. kerületi rendőségre, és kérték a lakás felnyitását, mert ott kell lennie a súlyosan beteg Lukinichnénak , akit csak egy napra engedtek haza a Péterfy utcai kórházból, és esetleg Brückner Józsefnek is. A rendőrség a lakást csak egy hét múlva nyitotta föl. Két oszlásnak indult, véres tetemet találtak ott, majd elvitették őket. A nyomozásról és a boncolásról hivatalos jelentést a rendőrség a mai napig sem adott ki. Bővebben »

Előszó

Dr. Erdős Mátyás ~ Feltéve: 2013. november 13-án.

Gyurián Edit dr. Brückner Józsefről szóló „Ki köszöni meg...” c. könyvéhez (Alfapack Kft. nyomdaüzeme, ISBN 963 550 176 9)
... Brückner Józseffel egy évben (1939) kerültünk ide teológiai tanárnak, és egy évben (1952) mozdítottak el innen, mert nem a párt szellemében neveltük a kispapokat. Ő két évig volt a szeminárium spirituálisa, lelki igazgatója, majd rektora. A lelki igazgatóságban én lettem az utóda. Jelmondata nem csak Brückner atya szemináriumi működését jelzi, hanem egész papi életének programját is. Sanctissimum (Sacramentum), Sanctissima (Maria), Sanctissimus (Pater): az Oltáriszentség iránti buzgóság, Szűz Mária iránti bizalma, Szentséges atyánk, a pápa iránti hűséges ragaszkodása voltak papságának jellemzői. Bővebben »

Ének Szent Margitról

Városi István (1905-1978) ~ Feltéve: 2013. november 11-én.

Forrás: Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai II. Válogatott fejezetek a dogmatika, az erkölcstan és a hitvédelem témaköréből. Kézirat. ISBN 978-963-08-5729-1. A vers Szabó Géza előadásában hangzott el 2009. október 6-án Esztergomban, az 1952-ben feloszlatott Szent Istvánról nevezett Esztergomi Ősrégi Szeminárium tanárairól és papnövendékeiról való megemlékezésen.
A vers itt olvasható »

Az új hajlék dicsérete

Városi István (1905-1978) ~ Feltéve: 2013. november 10-én.

Forrás: Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai II. Válogatott fejezetek a dogmatika, az erkölcstan és a hitvédelem témaköréből. Kézirat. ISBN 978-963-08-5729-1. A vers Szabó Géza előadásában hangzott el 2009. október 6-án Esztergomban, az 1952-ben feloszlatott Szent Istvánról nevezett Esztergomi Ősrégi Szeminárium tanárairól és papnövendékeiról való megemlékezésen.
... 1953-ban az Ősrégi Papnevelő Intézetet el kellett hagynunk. A szeminárium a vízivárosi nővérek nem papnevelési céljára épült házában kapott helyet, míg a tanárok a Prímási Palota tetőterében kialakított kisméretű manzart (padlás) szobáiban kaptak elhelyezést. E keserves állapotról, méltatlan körülményekről Városi verset írt. Ezt a verset – Az új hajlék dicsérete – a Vigília leközölte. Ennek néhány sora félreérthetetlen. (Városi István könyveinek a töredéke sem fért be ebbe a szobába. Azon kívül volt egy öreg kályha a szobában, amelyik felrobbant és ettől minden kormos lett.) Tudjuk, hogy e tetőszobák ablakméretei kicsinyek. Ő a ma is látható prímási címer mellett lakott. A versben megfogalmazza ezt néhány sorban. („Alattam szemét” a felrobbant kályhából származó koromra vonatkozott [amely belepte az egész padlót], és nem a Prímási Palotában alatta lakó „bajszos püspökre”, Lázárra.) A Vigíliába beküldött második vers „Keserves dicséret” címmel. A szerkesztő e két írást egymás melletti oldalon jelentette meg (átvitt értelemben: az új hajlék dicsérete: keserves dicséret). A Széher úti kórházban egy bencés pap - Radó Polikárp egyetemi tanár – „egzegetizálta” a verset a többieknek, azaz elmagyarázta, hogy mit kell érteni rajta. A Vigília számot a papok ágyról ágyra adták. (Szabó Géza) A vers itt olvasható »

Megemlékezés Városi Istvánról

Szabó Géza ~ Feltéve: 2013. november 9-én.

Forrás: Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai II. Válogatott fejezetek a dogmatika, az erkölcstan és a hitvédelem témaköréből. Kézirat. ISBN 978-963-08-5729-1. Elhangzott 2009. október 6-án Esztergomban, az 1952-ben feloszlatott Szent Istvánról nevezett Esztergomi Ősrégi Szeminárium tanárairól és papnövendékeiról való megemlékezésen.
... Városi István kéziratai az 1978. december 17-én bekövetkezett halála után végrendeletileg hozzám kerültek, ennek sorában szentbeszédei. Elolvasásukkor megdöbbentem, csodáltam, csakis méltánylással említhetem: minden egyes beszédjét elejétől végéig előre legépelte, dátumozta; a bekezdés, a tárgymegjelölés, a kifejtés és az összegző befejezés tisztán felismerhető, a szentírási citátumok, a lelőhelyek feltüntetve, ahogyan ő tanította, beszéd nincs egyházatyára hivatkozás nélkül; ezek esetében is a citátumok, jelezve (például De civitate Dei V. rész 2. fejezet). Nem hiányzik a példa, vagy ehelyett valamiféle irodalmi citátum. A szöveg egyes részei pirossal aláhúzva. Valószínű, kiemelést jelent, akár hangerőben, akár gesztikulációban. Folytathatnám, de annyit mégis felismerhetünk, hogy mekkora felelősség Isten igéjének gondos hirdetése. Nem meglepő, hogy mindaddig, amíg a Bazilikában a 9 órai káptalani misén prédikálhatott és ezt hatósági nyomásra abbahagynia nem kellett, a templom nem kongott az ürességtől. Minden egyes beszéd kézirata azonos hosszúságú, szónoki retorikával elolvasva 7 perc. (Városi István beszédeiben többek között „feltérképezte” a Nagymagyarországot, Máriaradnától Zentáig, ezért 1965-ben az Esztergomi Bazilikában való prédikálását államilag letiltották.) Bővebben »

Az Ősrégi Szeminárium

Koller Gyula ~ Feltéve: 2013. november 8-án.

Forrás: Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai II. Válogatott fejezetek a dogmatika, az erkölcstan és a hitvédelem témaköréből. Kézirat. ISBN 978-963-08-5729-1. Elhangzott 2009. október 6-án Esztergomban, az 1952-ben feloszlatott Szent Istvánról nevezett Esztergomi Ősrégi Szeminárium tanárairól és papnövendékeiról való megemlékezésen.
... Kedves emlékként maradt rám egy fölfedezés, amely megnyugtatott és fölemelt. A nagy lépcsőházban szembe találtam magam egy feszülettel, amelyen nem a szokásos INRI felirat ékeskedett, hanem helyette ez: így szeretett az Isten. (Állítólag Prohászka püspök íratta föl, amikor még spirituálisa volt ennek a szemináriumnak.) E szavak elgondolkoztattak, majd bizalommal töltöttek el. Ha így szeretett mindenkit az Isten, hogy meghalt értünk a kereszten, akkor engem is szeretni fog, amikor kicsinek érzem magamat a sok nagyság és kiválóság mögött. Bővebben »

Emlékezés, rólunk

Boda László ~ Feltéve: 2013. november 7-én.

Forrás: Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai II. Válogatott fejezetek a dogmatika, az erkölcstan és a hitvédelem témaköréből. Kézirat. ISBN 978-963-08-5729-1. Elhangzott 2009. október 6-án Esztergomban, az 1952-ben feloszlatott Szent Istvánról nevezett Esztergomi Ősrégi Szeminárium tanárairól és papnövendékeiról való megemlékezésen.
...Budai János bácsi, a kiváló egyházjogász és tarokkjátékos, bölcs megjegyzéseiről vált ismertté. Amikor egy liberális újságíró szívszaggatóan ecsetelte, hogy a halálbüntetést el kell törölni, mert gondoljuk meg, mit érez a szerencsétlen elítélt. Azt miért nem kérdezi meg, mondta nekünk Budai János bácsi, a rá jellemző iróniával, hogy mit érzett az áldozata, amikor meggyilkolta. Mert volt eset, amikor a gyilkos előtte még meg is kínozta áldozatát, például azt a négy éves kisgyermeket, akinek végül a szíve fölmondta a szolgálatot. Még a pártállam idején történt. A gyilkost pedig halálra ítélték, függetlenül attól, mit érzett. A materialista nevelés egyébként elrettentő esetekben mutatta meg, hogy mivé fajul az erkölcs semmibe vétele, és ezzel az ösztönök „felszabadítása”, elsősorban a külvárosi fiataloknál. Holott az ösztönöket humanizálni kell a nevelésben, nem szabadjára engedni. Bővebben »

Megemlékező találkozó a „vértanúság” jegyében

Szeifert Ferenc (+2010) ~ Feltéve: 2013. november 6-án.

Forrás: Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai II. Válogatott fejezetek a dogmatika, az erkölcstan és a hitvédelem témaköréből. Kézirat. ISBN 978-963-08-5729-1. Elhangzott 2009. október 6-án Esztergomban, az 1952-ben feloszlatott Szent Istvánról nevezett Esztergomi Ősrégi Szeminárium tanárairól és papnövendékeiról való megemlékezésen.
...Csermely Endre, aki nemcsak tanítványa, hanem mint plébános is utódja volt a szemináriumból száműzött Dr. Erdős Mátyás spirituálisnak, írta levelében: „Talán XI. Pius pápa mondta, hogy az Egyháznak a Hitvallásban megadott négy jellemző vonásához (egy, szent, katolikus és apostoli) tartozik egy ötödik is: ”persecuta” (üldözött). Elöljáróink ezt képviselték tanításukkal és életükkel. Mi ebben a „sugárzásban” nevelődtünk.”... Bővebben »

A XX. század magyar és magyarul tudó püspökeinek szentelési leszármazása

Nagy Ferenc ~ Feltéve: 2013. november 4-én.

Forrás: http://www.tavlatok.hu/5409papie.htm. Az alábbi szentelési családfa-részlet is bizonyítja Fejérdy András állításait:
XII. Pius pápa és Eugène Tisserant bíboros családjai, részlet:
10/20 E. Pacelli – 81e/21 Saverio Ritter 1884–1951; Róma 1935.VIII.11 – 81x/22 Jozef Beran 1888–1969; Prága 1946.XII.8 – 81x/23 Jozef Karel Matocha 1888–1961; Olomouc 1948.XII.8 – a) 81x/24 Ambróz Lazík 1897–1969; Nagyszombat 1949.VIII.14; b) 81x/24 Robert Pobožný 1890–1972; Nagyszombat 1949.VIII.14 – a) 81x/25 Anton Richter 1899–1975; Szlovákia 1950.IV.29; b) 81x/25 Pavel Hnilica 1921; Rozsnyó 1951.I.2 – 81x/26 Ján Chryzostom Korec 1924; Pozsony 1951.VIII.24 – b) 81x/27 František Rábek 1949; Nyitra 1991.VII.27; a) 81x/27 Dominik Kal'ata 1925; Pozsony 1955.IX.9 – 81x/28 Peter Dubovský 1921; Prága 1961.V.18 – 81x/29 Ján Bláha 19??; talán Augsburg 1967.X – 81x/30 Felix Maria Davídek 1921–1988; Csehország 1967.X.29 – 81x/31 Parádi Gyula 1931; Szlovákia talán 1970 – 81x/32 Rédei József 1921; Magyarország talán 1970 Bővebben »

Titkos püspökszentelés(ek) Magyarországon 1960 őszén

Fejérdy András ~ Feltéve: 2013. november 4-én.

Önvallomásában Rózsavölgyi így ír: “1960. november 5-én szenteltek püspökké. A szentelőről és a szentelés helyéről esküm miatt nem írhatok. A szentelés tényét sem magam mondtam először. A pápai bullát 1960. október 23-án közölték velem. Ennek kelte 1960. szeptember 14. vagy 15. Azért rám esett a választás, mert rólam senki sem gondolná, hogy titokban felszenteltek. Feladatom az lett volna, hogy akkor amikor a nemzeti egyházat létrehoznák, szerepeljek a katolikus egyházban. Addig azonban irregularitás terhe mellett semmiféle püspöki működést kifejtenem nem szabad, még arról sem beszélhetek, hogy felszenteltek. (...) Ez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy más körülmények között a Szentszék ne kezdeményezett (vagy csak engedélyezett?) volna titkos püspökszenteléseket. Az 1970-ben szentelt két titkos püspök – Parádi Gyula és Rédei József – kinevezési körülményeinek a vizsgálata mindazonáltal meghaladja jelen tanulmány kereteit. Bővebben »

Pap voltam Rákosi és Kádár alatt

Miskolczy Kálmán ~ Feltéve: 2013. október 2-án.

Miskolczy Kálmán piarista paptanár történelmi évben lépett a rendbe (1939-ben, a világháború kitörésekor) és szentelték pappá (1945-ben, a háború befejeztekor). Nem sokáig tevékenykedhetett szabadon. Pályáját és életét, mint oly sokak esetén, a kommunista diktatúra törte félbe. Itt közölt visszaemlékezése életének a Rákosi- és Kádár-korszak alatti éveit mutatja 1965-ig, amikor emigrált. Hosszú, negyvenöt évig tartó emigráció után öreg korában, 2010-ben tért vissza a piarista rend magyarországi tartományába...
A mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) - a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza - állományában olvasható. Bővebben »

Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok (Dán 12,3) -- I–X. -- Válogatás Bölcsvölgyi Zoltán atya beszédeiből és elmélkedéseiből

Krajsovszky Gábor ~ Feltéve: 2013. szeptember 30-án. (Először feltéve: 2013. július 16-án.)

Bölcsvölgyi Zoltán atya papszentelési beszédje, amely 1946.június 10-én, Pünkösdhétfőn, 55 esztendővel ezelőtt hangzott el az Esztergomi Bazilikában. A szentelő főpásztor Mindszenty József, bíboros, prímás, esztergomi érsek volt.
...Utoljára másfél évvel ezelőtt szenteltem papokat; Veszprémben, a törvényszéki fogház földalatti, katakomba-szerű , sötét helyiségében. Különös papszentelés! Fogoly volt a szentelő, foglyok voltak a szentelendők. A 10 kispapnak volt egy gyertyája, egy karingje és egy miseruhája, de mindegyikre jutott külön fegyveres fogházőr. A szentelésen ott volt a királyi törvényszék derék, hívő elnöke; kívüle részt vett 16 fogoly pap és 20–25 világi fogoly. Történt pedig ez a szentelés az Egyház nagy szabadságvédőjének, Szent Ambrus püspöknek az ünnepén, 1944. december 7-én. ...
A mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) - a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza - állományában olvasható. Bővebben »

Az esztergomi szeminárium kórusa

Feltéve: 2013. szeptember 14-én.

Kabar Sándor atya 1961-től az esztergomi szemináriumból való elűzetéséig, 1965 szeptemberéig tanította énekre és hangszeres zenére a kispapokat, és vezette a szeminárium kórusát. Ünnepi alkalmakkor ez a kórus szolgált a Bazilikában a szentmisék alatt. Ezekből a gyönyörű katolikus énekekből teszünk közzé néhány régi hangfelvételt. A felvételek az esztergomi Bazilikában készültek. Bővebben »

Fényképek Kabar Sándor atya albumából

Feltéve: 2013. szeptember 14-én.

Fényképek Mindszenty bíborosról, a Boldogasszony-évről és a régi esztergomi szeminárium életéből. Bővebben »

Életem dióhéjban

Kabar Sándor ~ Feltéve: 2013. szeptember 14-én.

... Aztán az ötödik vagy hatodik évben megkeresett a Beresztóczy, aki egyszer már Esztergomban is megkeresett, amikor ott káplán voltam. Nagyon kedves és jóindulatú volt. Amikor a salgótarjáni békegyűlésen járt, akkor visszafelé bejött, hogy Sanyikám, kérlek, hogy menj el a békegyűlésre, mert különben neked nem fognak soha nyugtot hagyni. Csak egyszer menj el a békegyűlésre! Mondtam neki, hogy Miklós bácsi, nagyon aranyos vagy, köszönöm a szeretetedet és a jó szívedet, de a lelkiismeretemmel nem kerülhetek szembe. Semmi más probléma nincs, de ezt a lépést én nem tudom megtenni. Mindenki azt csinál, amit akar, oda megy, ahová akar, de ezt a lépést én nem tudom meglépni. Úgyhogy aztán ki is nyírtak Palánkról, és megint röpültem a Szigetközbe. Bővebben »

Az üldöztetések kora

Burián László ~ Feltéve: 2013. szeptember 10-én.

... de tudja mit, minden rendben van, megkapja az útlevelet. Elég, ha holnap reggel kapja meg? Mondom, elég, majd autóba ülök, és elmegyek. És amikor jöttünk ki, - jólesett, hogy így elbeszélgetnek velem, - azt mondja. Tudja,mit? Megkérhetném egy kis szívességre? Igen. Én nem gondoltam semmi rosszra, akkor volt divat, hogy Magyarországról a téliszalámit csempészte mindenki, azt gondoltam, hogy valami ilyesmi kellene, vagy vinni oda valamit, mondtam, hogy persze, nagyon szívesen. Erre azt mondja, csak úgy kifelé, menet közben, hogy adnék magának egy-két címet, és maga azokat meglátogatná, meglesznek a kérdések, hogy miről kellene elbeszélgetni, s ha hazajön,akkor leírja, és írásban szépen beadja. Csak néztem rá, hogy micsoda? Bővebben »

Vagyunk

Burián László ~ Feltéve: 2013. szeptember 10-én.

... Mécs László: Vagyunk c. nagyon szép verse szerint egy fecske nem csinál nyarat. Egy búzaszem az semmi, de millió búzaszem, az kenyér. Egy fa az nem erdő, de sok millió fa az erdő. És mi is . Vagyunk. Erről megfeledkezünk a mai világban, mindenki csak magával törődik. Olyan nincs, hogy vagyunk. A magyarság is, nem merünk összetartani. Mindenki csak a maga javát nézi, hol ígérnek többet. A fájó az, hogy fölnő egy generáció, aki otthon magyarul beszél, de az iskolában szlovákul... Bővebben »

Keresztény mivoltomat és a magyarságomat soha ketté nem választottam, egyiket a másik elé nem helyeztem

Burián László ~ Feltéve: 2013. szeptember 4-én.

A 91 éves Burián László atya, párkányi esperes, 2013. augusztus 19-én Budapesten Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi minisztertől Magyarország köztársasági elnökének a megbízásából Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott.
... De aki Magyarországon német gimnáziumba jár, abból nem lesz német, aki olasz gimnáziumba jár, abból nem lesz olasz, de aki nálunk szlovák iskolába jár, abból már nem lesz magyar. Abba úgy belenevelődik az, hogy szlovák vagyok, szlováknak kell vallani magam, nem is veszik észre. Például vegyük a himnuszt. Kifogásolják, hogy miért énekeljük a magyar himnuszt. Mi azzal magyarázzuk, hogy benne van az imakönyvben. Magyarország himnusza az egy imádság. Isten, áldd meg a magyart. Ebben nincs gyűlölet, nincs elítélés. Ugyanakkor, nem akarok bántó lenni, csak a tényeket mondom, a szlovák himnuszban az van benne, hogy „viharzó szél mennydörög fönn a Tátra ormán”, szépen kezdődik. De aztán van ilyen: „állítsuk meg őket [mármint minket, magyarokat, ] hiszen ők úgyis elvesznek”. A himnuszukban benne van a gyűlölet. Van egy templomi himnuszuk, ott is valami ilyesmi van benne, a gyűlölet. Bővebben »

Tereske

Pálos Frigyes ~ Feltéve: 2013. augusztus 23-án.

... Mivel dr. Kovács Vince segédpüspök atyát, aki „káptalani helynökként” a Hejcére deportált dr. Pétery József megyéspüspök urunk helyett a váci egyházmegyét nem volt hajlandó a „pártállam” és az Állami Egyházügyi Hivatal szándéka szerint kormányozni, környezetétől 1960 január elején erőszakkal megfosztották. Ez azt jelentette, hogy a provikáriusokat, dr. Herrhof Mátyás pápai prelátus, kanonok Vác-felsővárosi plébánost és Királymezey Tibor pápai kamarás gödöllői plébánost, papi működésüket betiltva, városaik elhagyására kényszerítették; dr. Zsák Péter titkárt, dr. Holl Béla levél- és könyvtárost és Pálos Frigyest Vác elhagyására kényszerítették és csak kápláni beosztásban, faluhelyen nyerhettek kinevezést, se Nagy-Budapest, se valamelyik város területén. Bővebben »

A szószék üzenete

Vecsey József ~ Feltéve: 2013. augusztus 13-án.

... Kedves Magyar Testvérek! Milyen örömmel mondom ki, hogy ma [1955-ben] Magyarország a szent papok hazája! Az egész világ csodálja azt a feltűnő jelenséget, hogy mi a tízéves kegyetlen üldözés megpróbáltatásai ellenére görcsösen ragaszkodunk keresztény hitünkhöz. Mindnyájan tudjuk, hogy hős magyar főpapok és névtelen papok gyújtották és élesztették a nemzet lelkében azt a lelki és szellemi erőt, amely a magyar kereszténységet és általa a nemzetet ma fenntartja.
A mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) - a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza - állományában olvasható. Bővebben »

1948-1961 - Magyar egyháztörténeti karcolatok a 20. század közepéről

Székely Tibor ~ Feltéve: 2013. augusztus 13-án.

... Április 14-én dr. Beresztóczy Miklós és dr. Horváth Richárd [szerk. megj.: őket 1957-ben XII. Piusz pápa Máté János katolikus pappal együtt egyházi átokkal sújtotta, és megtiltotta papi hivatásuk gyakorlását. Majd, miután a kommunisták felügyelete alatt tartott magyar katolikus egyházban ezt már senki sem vette komolyan, 1958. február 15-én a pápa mindhármukat kiátkozta.] (az eljárás kiviteléből, az archivumban fellelhető másolatokból és az iktatószámból azonosíthatóan az EH-ban készített egy-egy azonos szövegű) levelet küld dr. Endrey Mihály esztergomi delegátusnak, amelyben mindkettő bejelenti, hogy meghívásra a Szovjetunióba utazik. „Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben” mindkettő kinyilatkoztatja, hogy Endreyt főpásztorának tekinti, papi életének minden problémáját kezében tudja, és „amennyiben ezen a téren bármi nehézség merülne fel”, annak rendezését szívből óhajtja, a nehézségek növelése helyett. Az ügyesen fogalmazott levélben nem ismerik el a dekrétumokból [szerk. megj.:kiátkozás] rájuk háruló lelkiismeret problémát, de feltételes módban, (a jövőben) lehetséges esetben jó kézben tudják ügyüket, és már előre is annak rendezését óhajtják.
A mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) - a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza - állományában olvasható. Bővebben »

Életem

Földi Endre ~ Feltéve: 2013. július 31-én.

... amikor az első novíciátust összehozták Bajorországban, engem is bevettek. Életem egyik leglényegesebb találkozása volt ebben az időszakban egy hihetetlen, megfeszítően izgalmas életet leélt jezsuitával, aki a dél-német jezsuita provinciában volt a novíciátus lelki vezetője, páter Otto Pies. Ő Németország összeomlása előtt a bajor provincia novíciusmestere volt, aki mellékesen még emellett meglepő ifjúsági munkát végzett. Ennek a munkának az eredményeképpen a dachaui koncentrációs táborba került, ahol az volt a terv, hogy mihelyt a zsidókat kiirtják, jönnek a jezsuiták. Isten beleszólt ebbe a tervbe, de az ott raboskodó papok föl voltak készülve arra, hogy a gépezet tovább halad és ők kerülnek bele legközelebb a darálóba. Páter Otto Pies átgondolta egész addigi életét, Isten előtt mérlegre tette és várta a számonkérést. Az összeomlás előtt pár héttel Wermacht tiszti egyenruhát szerzett magának és a börtönben lévő katolikus papokat kivezényelte a dachaui koncentrációs táborból. Hát, ehhez lelkierő kellett, de sikerült. Ezután lett ő a novícius mesterünk. Bővebben »

Dr. Erdős Mátyás atya

Muzslai Zsitva Ágnes ~ Feltéve: 2013. július 29-én.

Dr. Erdős Mátyás atya volt 1984-től az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár igazgatója. Én 1988-tól dolgoztam Beke Margitka mellett a Prímási Levéltárban és otthoni munkaként a Bibliotheka régi kéziratos katalógusának az átgépelésével bízott meg Mátyás atya. Ezzel is segített nekem, hiszen egyedül neveltem kisgyerekeimet.Külföldről érkezett egyházi ruhaadományokkal is támogatott. Mindig mosolygós jó kedélyű ember volt. Nagyon büszke volt arra, hogy a Máriás Papi Mozgalom magyarországi elindítója és felelőse volt. Bővebben »

Egy plébános a földi pokolban

Szilvássy József ~ Feltéve: 2013. július 22-én.

Önszántából ment el a Csehországba deportált magyarok után Burián László atya, aki évtizedeken át szolgálta a felvidéki magyarokat plébánosként. Bebörtönözték, gumigyárban dolgozott, költöztették újra meg újra. Ma már húsz éve a szlovákiai Ebeden él. Bővebben »

100 éve született Erdős Mátyás, volt esztergomi egyházmegyés áldozópap

Krajsovszky Gábor ~ Feltéve: 2013. július 1-én.

100 Esztendővel ezelőtt, 1908. október 28-án született Dorogon ERDŐS (GEBHARTER) MÁTYÁS, mindkét részről német nemzetiségi családban. Iskoláit Esztergomban kezdte, majd a bencés gimnáziumból került ösztöndíjjal Rómába, a pápai Gergely Egyetemre, ahol filozófiát és teológiát tanult, mindkettőt doktori vizsgával zárta. Bővebben »

« Vissza az oldal tetejére
Web Analytics