elsősorban a Magyar Katolikus Egyház 1958 (II. Vatikáni Zsinat) előtti fontos eseményeit és hittudósait mutatja be, emléket állítva a Budapesten 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusnak,
Mindszenty bíborosnak, a Regnum Marianumnak, az 1952-ben feloszlatott szemináriumok, szerzetesrendek vértanúinak, száműzetésre ítélt volt tanárainak és papnövendékeinek.
Röviden megemlékezünk dicsőséges 1956-os szabadságharcunkról, valamint minden katolikus hívő kötelességeként érintjük a - napjainkat is érintő - legfontosabb katolikus hitvédelmi kérdéseket.
Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékkönyve az oldal aljára görgetve megtekinthető és letölthető. A honlap tartalma folyamatosan bővül.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Szerk. megj.: Jáki Szaniszló Templeton díjas teológus-fizikus, tudománytörténet író jól látja a katolikus hit rohamos gyengülését, de nem ismerte fel vagy explicite nem mondja ki, hogy a Katolikus Egyházban levő legújabb hanyatlások gyökere egyházi részről alapvetően II. Vaticanumban és a zsinati pápákban keresendő.]
(...)
Amikor tenger változásról beszélünk, feltételezzük, hogy hatalmas és mély változásról van szó. Egy
organizmus vagy organizáció esetében az ilyen változás nem hagyhatja változatlanul annak központi funkcióját
sem, ami az Egyház esetében a szentmise. A vasárnapi plébániai mise olyan funkció, rítus, amelyről az észak-
afrikai Abitinában 304-ben Diocletianus üldözése alatt a mártírok egy csoportjának a szóvivője azt mondta,
hogy nem élhetnek “a vasárnapi rítus nélkül.” A pogány bíró további zaklatására a szóvivő éppen olyan
ellentmondást nem tűrő volt: “A vasárnapi rítus nem hagyható el.” A mise valóban hűségesen ismétlődött az
Egyház egész története során. Sőt, ennek a rítusnak a centrális része kezdettől fogva pontosan azokat a
cselekményeket és szavakat tartalmazta, amelyekkel azt Szent Pál apostol az Első Korintusi Levélben leírta.
Ebben a levélben, amely két évtizeddel azután íródott, hogy Krisztus a rítust az Utolsó Vacsorán végbevitte, Pál
hangsúlyosan hivatkozott arra, amit Krisztus maga tett. Ezáltal Pál igazolni akarta azt az állítását, hogy mindaz,
aki méltatlanul eszi az eucharisztikus kenyeret, Krisztus teste ellen vétkezik.
Krisztus ezen szavaihoz és cselekményeihez más szavak és szertartások csatlakoztak, először
meglehetősen gyorsan, majd nagyon lassan. A mise azon központi részének rítusa, amelyet megelőznek
különböző olvasmányok és imádságok, és követnek más imádságok, megtalálható már Szent Hippolitusz
írásaiban a harmadik század elejéről. A második század közepén Szent Jusztinusz vértanú Apologia c. művében
felsorolta az eucharisztikus rítus minden részét, amint azt a későbbi századokban ünnepelték. A mise rítusa,
ahogy a Tridenti Zsinat rögzítette, egy másfél évezredes lassú fejlődés kodifikálása. Erről a fejlődésről
klasszikus beszámolót adott Joseph Jungmann atya Missarum solemnia (Misék ünneplése) (1953) c. művében.
Amikor fölvázolta a római mise legkorábbi formájához kapcsolódó különböző kiegészítések történetét,
Jungmann atya nem sugallt semmiféle radikális változást. A könyvének címében található “solemnia” szó
inkább az állandóság érzését keltette. Az állandóságnak valami különös ünnepélyességet kell magába foglalnia.
A tridenti mise rítusának mind a tartóssága, mind az ünnepélyesen szent jellege megjelenik a Mediator Dei
enciklikában. A XII. Pius által kiadott enciklika nem tartalmazott semmi utalást arra, hogy Róma a mise
rituáléjának alapos átalakítására készülne. Még kevésbé bátorította az enciklika a misének népszerű, sőt
populista ünneppé változtatását.
(...)
Kapcsolódó írások:
Viganó érsek: A Katolikus Egyház "Great Reset"-je, a II. Vatikáni Zsinat
Matthew Cullinan Hoffman: A II. Vatikáni Zsinat létrehozta a II. Egyházat, amelynek most már saját II. Jézusa van
Athanasius Schneider püspök: A II. Vatikáni Zsinat tévedései az Egyház protestantizálódásához vezetnek Ne erőltessük a sikertelen "folytonosság hermeneutikáját"
Msgr. Joseph Fenton naplója a II. Vatikáni Zsinatról: “Ha nem hinnék Istenben, meg lennék győződve róla, hogy a katolikus Egyház a végét járja”
Miként vált a Katolikus Egyház a globális háttérhatalom eszközévé? A II. Vatikáni Zsinat mögöttesei
Dr.Balogh Sándor: A II. Vatikáni Zsinat és a muzulmán invázió
Bővebben »
További írásaink »
(...)
1910. június 20-án született Budapesten, és Bécs mellett, Kritzendorfban hunyt el 1999. november 6-án. Bécsben nyugszik a grinzingi temetőben, ahová a Pázmáneumnak a tanárait is, legtöbbjüket temették. Helmut Krätzl bécsi segédpüspök kísérte utolsó földi útjára, több magyar pap jelenlétében. Tisztviselő családból született, és az elemi iskola első két osztályát magánúton végezte, a továbbiakat a VI. kerületben a Szív utcában, a gimnáziumot pedig a VII. kerületi Szent István állami gimnáziumban, Budapesten, ahol 1928-ban érettségizett. Már ekkor bekapcsolódott a Regnum Marianum életébe, a cserkészéletét is itt kezdte. Neveltetése a Regnum
Marianum falai között zajlott, a Damjanich utca 50-ben, ahol fogékony lelkében a papi hivatás is ébredt. Már tíz éves korában zenei tanulmányokat kezdett, különös érzéke volt a zenéhez, nagyon jól játszott hegedűn, és később is megtartotta ezt a szokását, azon kívül jól is énekelt. Zenei tanulmányait a teológiai tanulmányai mellett is folytatta, nagyon kedvelte a zenét egész életében, és nagyon értette is; majd lesz itt szó a későbbiekben arról, hogy a Pázmáneumban is tanított pazmanita növendékeknek magyar és német egyházi énekeket.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
Ez a régi mondás jutott eszembe, amikor a YouTube-on Bach kantátáit hallgattam, amelyeket az egyházi év vasárnapjaira komponált (NB. az evangélikusok megtartják a régi liturgikus naptár beosztását).
Míg a Karl Richter által vezényelt és nagynevű operaénekesek közreműködésével, modernkori zenekarral készült felvételek igazi vallásos élményt jelentettek számomra, addig a mai kor – szerintem múló – divatja szerinti u.n. historikus előadásokról az volt a benyomásom, hogy az ezen stílus mellett elköteleződött zenészek egymásnak akarnak bizonyítani, de a leírt kottafejek mögötti tartalomról fogalmuk sincs. A Richter óta eltelt évtizedek minden téren jelentkező hitetlensége, sőt hitellenessége nyilatkozik meg e téren is. A címet pedig úgy magyaráznám ebben a kérdésben, hogy megnézem az előadók arcvonásait, tekintetét és inkább tovább keresgélek. A belső ürességtől nem várhatok lelki töltődést. Ez a bevezető a következő gondolatok alapvetéseként szolgál.
A tradíció nem historizmus
Amikor a zsinati gondolkodásban felnőtt nemzedék kritikával illeti a hagyományhű katolikusokat, megrekednek a trienti liturgia koránál, a – szerintük – pusztán külsőségek elvetésénél. (Ekkor is meg szoktam nézni a kritikusok arcvonásait, szemük homályosságát…)
(...)
Bővebben »
További írásaink »
-----------------------
Felkerült az internetre a Szent István Társulat könyvanyaga is: http://szit.ppek.hu/ .
Ebben persze vannak már "maiak" is (és azok közül is vannak természetesen jók), de a régiek is ott vannak, például a teljes Prohászka-anyag,
azután Schütz Antal könyvei közül is több, összesen 702 kötet, 1848-tól 2004-ig bezárólag.
-----------------------