Dr. Balogh Sándor: Cukros mázzal bevont patkányméreg

A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása).

A várva-várt vatikáni dokumentum a családról megjelent. Az angol nyelvű elektromos sajtó példa nélküli fenntartással fogadta. Ilyen mikoszkópikus vizsgálatra nincs példa a pápai és vatikáni kiadványok történetében.

Az első cikk ezzel a címmel jelent meg az interneten: „Gyönyörű, érzelmileg megindító és megosztó.”[1] Olyan mint a cukros mázzal bevont patkányméreg.

Már maga a cím is figyelemkeltő. Nem a válásról vagy az elváltak szentáldozásáról szól, hanem ”A szeretet gyönyöréről.”

A házasságot valóban mint egy Isten-adta gyönyörű intézményt írja le, teljes összhangban a katolikus tanítással. Nyitva van a gyermekáldás felé, a homoszexuális közösség még távolról sem hasonlít a házassághoz, a gyermekek természetes fogamzással szülessenek egy apából és anyából álló családi közösségbe, stb. stb.

Arra is óv, hogy az udvarlástól kezdve, a párok hogy viselkedjenek. Hogyan kell egymást elviselni, és szinte belenőni a házas életbe.

Azonban manapság messze esünk az ideális házasságtól, ami sajnos,tény. És itt jön a méreg. Ahelyett, hogy buzdítana és megmagyarázná, hogy hogyan menjünk közelebb az ideálishoz, jönnek a kifogások, hogy enyhítsük az elvárásokat. Úgy tűnik, hogy az irgalom „rövidre zárja” a hagyományos katolikus tanítást a házasságról. Mintha Jézus szavai a házasságról csak tanácsok lennének, amit az irgalom nevében figyelmen kívül lehetne hagyni.

A szentségeket egyszer említi, egy lábjegyzetben figyelmezteti a papokat: a gyóntatószék ne legyen egy kínzókamra, (mintha eddig az lett volna), ahelyett, hogy a híveket nyugtatná meg, hogy ne féljenek a gyóntatószéktől és paptól.

Végül a cikk megmutatja, hogy Ferenc írása hogyan lehet megosztó. Tegyük fel, hogy a liberális német püspökök úgy értelmezik, hogy az újraházasodott felek áldozhatnak, az ortodox (azaz konzervatív) lengyelek pedig a katolikus tanítás szerint ezt szentségtörésnek tartják. Világviszonylatban ez káoszt okoz, és idővel egy vasfüggöny keletkezik a katolikus Egyházban, a nyugat európai (és amerikai) egyházak és a világ többi egyházai között.

A cikk idézi Newman bíborost, aki figyelmeztette az anglikán egyházat, hogy két ellentétes állítás nem lehet mindkettő igaz, és az igazság Rómában volt (akkor még!).

Egy másik cikk[2] címe kifejezetten mondja, hogy Ferenc eltér a katolikus tanítástól. Ferenc talál jó „magokat” olyan viszonyokban, amelyek objektívan ellenkeznek Isten törvényeivel, és egyáltalán nem beszél a bűnről azokkal az életmódokkal kapcsolatban, amelyek súlyosan veszélyeztetik az ember örök üdvösségét.

Mintha egy másik irományról beszélne a jezsuita America folyóirat honlapja.[3] Már a cím is elárulja, hogy Ferenc oldalán vannak. Semmi kritikus: „Ferenc pápa: Az Egyház kell, hogy integráljon, ne szétválasszon; katolikusok rendezetlen helyzetben,” mintha csak rendezetlen lenne az újraházasodott katolikusok helyzete, és azok rendezését akarná Ferenc elérni.

Ez a cikk maga igazolja, hogy a dokumentum szétválaszt. Nem a szétvált házastársakat egyesíti, hanem a katolikusokat, a katolikus sajtót, és a katolikus Egyházat választja szét.



[1] https://www.thecatholicthing.org/2016/04/08/beautiful-moving-and-divisive/
[2] http://www.onepeterfive.com/pope-francis-departs-from-church-teaching-in-new-exhortation/
[3] http://americamagazine.org/content/dispatches/pope-francis-opens-doors-integration-church-life-catholics-irregular-situations