Fegyverre!

Kantner Károly ~ Feltéve: 2016. június 8-án.

A szentéletű Kantner Károlynak, a budapesti Örökimádás templom alapítójának a beszéde, amely elhangzott Szegeden, 1909. aug. 30-án. Kantner Károly életéről, beszédeiről és írásairól bővebben olvashatunk a neki szentelt http://kanter.ppek.hu/web/html/index.php honlapon.
...Ha nem Krisztus lesz minden mindenben, akkor az a politika nem lesz más, mint kufár élet, önző haszonlesés, aljas önérdek. Nekünk a csillagokra kell néznünk, nekünk fölfelé kell tekintenünk, nem is fölfelé, hanem be a templomokba, oda az oltárra s onnan kell merítenünk eszméinket, tetterőnket s ernyedetlen munkánk sikerének biztosítékait. Krisztusnak kell lenni mindenütt; a nép minden rétegében, a családok szentélyében s az emberi szív csendes magányában. Tanulják meg őt szeretni a gyermekek is és áldozzanak. Látogassák meg ők is az Oltáriszentséget, legjobb barátjukat s nevelőjüket s ha a jövő nemzedéket biztosítjuk, biztosak lehetünk, hogy országunk katholikus fog maradni s országunk virágozni fog. (...) A keresztény vallás háromszáz évig állott már fönn, de hatalmas volt még a pogányság is. Konstantin császár szemben állott a pogány sereggel. Érezte gyengeségét, fegyverről gondoskodott, az égre tekintett s ott látta fölírva: E jelben győzni fogsz! S e jel ott ragyogott az égen, a kereszt volt. És ezt a jelet tette zászlójára és győzött. Legyőzte a pogányságot. Mi is egy pogánysággal állunk szemben, a mi táborunk is ott van Szeged alatt, mi is egy segítőt keresünk, mert érezzük, hogy egymagunkban gyöngék vagyunk és feltűnik a ragyogó jel, nem is jel, nem, sokkal több annál maga az élő valóság: Jézus Krisztus. Itt van közöttünk az Oltáriszentségben. Ő az, kiben győzünk, s csakis ő vele győzünk, csakis ő vele győzhetjük le az újkor pogányait. Kezünkben a fegyver s a harczra. késztető szó: E jelben győzni fogsz! Bővebben »

"Éltető kenyér"

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2016. május 24-én.

... Mindenkit megdöbbenthet az orvosoknak az a megállapítása, amely szerint napjainkban rohamosan nő az idegbajos emberek száma. De hiszen nem is kell ehhez orvosi tanúskodás; mi magunk is nem találkozunk-e lépten-nyomon összeroppant lelkű, kétségbeesett, önmagukkal meghasonlott emberekkel? a) Mi ennek az oka? Mi juttatta ezeket ide? Kétségkívül különféle gazdasági és egészségi, anyagi és erkölcsi ok is. De a lelki meghasonlásnak egyik leggyakoribb előidézője az, ha az ember vakmerőén kiszakítja élete gyökerét a vallás éltető talajából. Tagadhatatlan ugyan, hogy anyagi tényezők is megtámadhatják a lelki egyensúlyt; de ahol az Istenben gyökerező lélek ellenálló erejével találják magukat szemben, mégiscsak sokkal könnyebb azoknak összemorzsoló erejét kivédeni! (...) A neves bölcselő, Fechner, aki igazán messze volt a kereszténységtől, ezt mondja: «Vedd el az imát a világból és annyi, mintha eltépted volna azt a kötelet, mely az emberiséget Istenhez fűzi; annyi, mintha némává tetted volna a gyermeket atyjával szemben.» Ebből tehát következik, hogy aki az emberiséget megtanítaná imádkozni, nagyobb kincshez juttatná, mintha színarannyá változtatná a Gellérthegyet és neki ajándékozná! Archimedes azt kérte, adjanak neki egy szilárd pontot, ahová felfüggeszthesse csigasorát, és – kimozdítja helyéből a világot. Az az ember, aki elszakadt Istenétől, hiába keresi azt a nyugvó pontot, amely a teljes biztonság érzetét nyújthatná neki; viszont ilyen szilárd ponton áll az emberi lélek, mialatt az Oltáriszentség előtt imádkozik. Minthogy tehát Istenhit és lelki egészség között ilyen benső kapcsolat áll fenn, éppen nem lehet különös, ha a lelki betegségek ijesztő számban szaporodnak egy olyan korban, amely egyre jobban lazítja kötelékeit az Istennel szemben. Mihelyt az emberiségben csökkenni kezd a vallásos meggyőződés, az élet minden területén beáll a bizonytalanság. Bővebben »

Az Oltáriszentség és az Egyház (Jézus valóságos teste és titokzatos teste)

Csávossy Elemér dr. S. J. ~ Feltéve: 2016. április 19-én.

... A bűnbánat szentsége által az Eucharisztia vételére szükséges természetfölötti életet és képességet visszaszerezzük, ha a bűn által elvesztettük. Amint a bérmálás a keresztségnek, úgy az utolsó kenet a nagybetegeknél a bűnbánat szentségének a kiegészítője, tökéletesítője. Egyúttal kegyelemeszköz, hogy az Eucharisztiával táplált, az „útravalóval” megerősített lélek Krisztus megdicsőült testébe akadály és haladék nélkül végleg beleoltassék a mennyei dicsőségben. (...) De mi ez az élet, melyet nekünk az Eucharisztia ad, és hogyan közli azt velünk? Az élet, melyről itt szó van, egyrészt a kegyelmi élet, melynek már a földön részesei vagyunk, ha lelkünket nem terheli súlyos vétek, másrészt az örök élet a túlvilágon Isten boldogító látásában és élvezésében, magába foglalva, mint természetfölötti következményt, a test feltámadását és dicsőséges életét is. Mindezekről már az ígéret szavai tesznek tanúságot.

Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus tagsági jegye

Feltéve: 2016. március 15-én.

A tagsági jegy (füzetke) 1938. május 25-29-ig, a kongresszus teljes ideje alatt, az összes ünnepségre, állóhelyre szól. Tartalmazza a legfontosabb tudnivalókat magyarul, angolul, franciául, németül és olaszul, valamint a központi események színhelyére, a Hősök terére vezető fő közlekedési útvonalak térképét.
A tagsági jegy ITT » megtekinthető.

Nyolc nap a szentségi Krisztussal - Eucharisztikus lelkigyakorlat

Csávossy Elemér S. J. ~ Feltéve: 2016. március 7-én.

Bogner Mária Margit halálának tizedik fordulója emlékére
„Mily nagy örömmel csatlakozunk a székesfehérvári egyházmegye jámbor reményéhez, mely felmagasztalását óhajtja egy nagyon tiszta léleknek, Bogner Mária Margitnak, Isten szolgálójának, akit épp napjainkban az Oltáriszentség iránti buzgóság vezetett fel a szentség magaslatára.”
(XII. Pius, mint pápai legátus a budapesti eucharisztikus világkongresszus megnyitó beszédében.) (...)
Az Oltáriszentség és a halálos bűn
Az első pillanatra talán nehéz összefüggést találni a halálos bűn és az Oltáriszentség között. Hiszen oly ellentétes a kettő. De épp ez az ellentét adja meg az összefüggést. Az a végtelen odaadás, melyet Isten irántunk az Oltáriszentségben tanúsít, tárja fel előttünk a halálos vétek szörnyű voltát, mely ezzel az odaadással oly borzalmas ellentétben áll. (...) [Isten] Nagy csodák árán adja magát: fenntartja hordozó nélkül a kenyér s bor színeit, egészen csodálatos módon van jelen a színek alatt, a végtelenségbe sokszorosítja jelenlétét minden egyes ostyában az egész nagy világon, mintegy keresztül töri a maga által felállított természettörvények acélpáncélját, csakhogy magát adhassa nekünk. (...)A halálos bűn kiűzi Istent saját birodalmából, tulajdonából, szentélyéből, a lélekből. A lélek a megszentelő kegyelem állapotában Isten temploma. Az egész Szentháromság mint palotájában, szentélyében, birodalmában gyönyörűséggel lakik benne. A halálos bűn kipusztítja a lélekből a megszentelő kegyelmet s ezzel magát az Istent is kiűzi a lélekből. Olyan ez, mint mikor az alattvalók saját királyukat, fejedelmüket kiűzik országukból (IV. Károly, Lear király, Jézus példabeszéde a lázadó mívesekről.). Olyan ez, mint mikor Isten választott népe kitaszította őt falaiból, Jeruzsálemből, hogy a városon kívül a gyalázat fáján megfeszítse. Mert a halálos bűn igazán újból megfesziti az Istent. Minden súlyos vétek újból azt az okot szolgáltatja, mely az Isten Fiát a kereszthalálba vitte. Ha más bűnért nem, akkor ezért halt volna meg az Üdvözítő.
A teljes mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban, a keresztény irodalom tárházában olvasható ITT »

Mit hiszünk az Oltáriszentségről?

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2015. július 23-án.

... az egyik legrégibb egyházi írónak, Tertulliánnak, többféle és rendkívül érdekes tanúskodása az Oltáriszentségről. Tertullián 160-ban született, tehát valóban ismerhette a legrégibb keresztény tant az Eucharisztiáról. Nos, mit mond róla? Egyik könyvében (De oratione 19. c.) érdekes dolgot említ meg. Az őskereszténységben a böjt olyan szigorú volt, hogy az alatt semmit sem ettek, de a szó szoros értelmében semmit. Úgy hogy egyesek még áldozni sem mertek, nehogy a böjtöt megszegjék. Ezeket azonban bíztatja Tertullián, hogy csak áldozzanak, mert «az Úr testének vétele által» («accepto corpore Domini») nem törik meg a böjtöt. Tehát egészen biztos, hogy a II. században a keresztények az Eucharisztiát az Úr testének tartották, – akár- csak mi. Máskor meg (Ad uxorem II. cap. 4.) arra buzdít Tertullián, hogy keresztény ne kössön házasságot pogánnyal. Mert a pogány fogja-e tűrni, hogy a keresztény fél «az Úrnak ismert lakomájához» («convivium Dominicum illud») járuljon? Ugyanezen könyvének 9. fejezetében lelkes szavakkal írja le a tiszta keresztény házasság szépségeit: «Mily gyönyörű egybefűződés a hívő-pár, kiknek egy a hitük, egy a vágyuk célja, egy az életmódjuk!... Egyszerre imádkoznak, egyszerre borulnak le, egyszerre böjtölnek... Egyszerre vannak a templomban, egyszerre az Isten lakos májánál (convivium Dei)». Ugyancsak Tertullián írja egy másik könyvében (De corona militum. 3.): «Az Eucharisztia szent13 ségét... a kora reggeli gyülekezetben vesszük, még pedig senki másnak kezéből, mint az elöljárókéból... Aggodalmasan vigyázunk arra, hogy a kehelyből vagy kenyérből valami le ne hulljon a földre». Miért vigyáznak? Mert az a Krisztus teste! Ugyancsak Tertullián írja (De resurrectione carnis 8.): «A test élvezi Krisztus testét és vérét, hogy a lélek is táplálkozzék az Istenből». Íme, mennyi tanúság csak egyetlen egy írónál is! És mindez a II. századból! Még többet hozhatnánk fel egy másiktól, Szent Cypriántól, aki meg 200 körül született. Egyik könyvében (De lapsis 15. cap.) azt kifogásolja, hogy a hitükben megingottakat könnyen visszafogadják és ezek – bár még szinte rajtuk van a bálványimádás foltja – nekiesnek az Úr testének. Még nem engesztelték ki az Istent – írja a 16. fejezetben –, így tehát «erőszakot követnek el az ő testén és vérén és most kézzel és szájjal, még gonoszabbul vetkeznek az Úr ellen, mint amikor megtagadták őt». Ugyanezen könyvének 25. fejezetében «az Úr vérétől megszentelt italnak» («sanctificatus in Domine sanguine potus») nevezi az áldozást. Egy másik levelében (6. Epist. 15. t) megint azt kifogásolja, hogy egyes papok túl hamar engedik vissza a közösségbe azokat, akik az üldözés alatt hitehagyottak lettek. Mint írja: Mikor még nem is tartottak bűnbánatot, már hozzá bocsátják őket az áldozathoz és így «az Eucharisztiát, azaz az Úr szent testét, megszentségtelenítik». Bővebben »

Az Eucharisztia tisztelete

Szunyogh Xavér dr. O.S.B. ~ Feltéve: 2015. május 4-én.

... Az új egyházjog pontos szabályokat ad az Eucharisztia megőrzésére és kultuszára vonatkozóan. Meg van állapítva, hogy milyen templomokban kell vagy lehet őrizni az Oltáriszentséget; utazás közben vagy otthonában senkinek sem szabad magánál tartania az Eucharisztiát. (Can. 1265.) Az Oltáriszentséget őrző templomoknak, különösen a plébániatemplomoknak, naponként legalább néhány órára nyitva kell állniok a hívők részére. (Can. 1266.) Állandóan csak egy oltárnál lehet tartani az Eucharisztiát minden templomban, mégpedig a templom legelőkelőbb és legszebb helyén, tehát legtöbbször a főoltáron, hacsak a helyi viszonyok más szabályt nem engednek a megfelelő tisztelet és imádás számára. Ahol azonban a főoltárnál karimát is végeznek, a zsolozsma megfelelő végzését akadályozná az Eucharisztia tiszteletére való tekintet, azért tanácsosabb az ilyen templomokban egy mellékoltáron vagy mellékkápolnában őrizni az Oltáriszentséget. De ennek az oltárnak azután ki kell emelkednie és feltűnőnek kell lennie díszítésében, hogy a híveket ájtatosságra és jámbor imádságra segítse. (Can. 1268.) A tabernákulumnak az oltárral szilárdan egybe kell kötve lennie és annak közepén kell állnia; szilárdan kell felépülnie és egyúttal szépen kell díszíteni, hogy mind a biztonságot, mind az ájtatosságot szolgálja; és ahol a biztonság nem látszik eléggé teljesnek, ott éjtszakánként megfelelő biztos helyen kell őrizni az Eucharisztiát. (Can. 1269.) Ugyanígy van meghatározva az öröklámpa (Can. 1271.), a cibórium (Can. 1270.) és az ostyák megújítása. (Can. 1272.) De nemcsak a megőrzésre vonatkozóan, hanem a mai tiszteletadás formáira is vannak szabályok. Azt mondja a CIC, hogy a vallásos oktatásnak mindent fel kell használnia, hogy a híveket az Eucharisztia iránti igazi ájtatosságra buzdítsa. Elsősorban a szentmisében való részvételre, mégpedig nemcsak vasárnapokon és ünnepnapokon, hanem hétköznapokon is. Azonkívül melegen kell ajánlani, hogy napközben is látogassák meg a templomot. (Can. 1273.) Bővebben »

Jézus szavai a kafarnaumi zsinagógában

Bangha Béla S.J. ~ Feltéve: 2015. április 22-én.

. ... Mindeddig Jézus egyetlen szóval sem beszélt a kenyér, vagy bor színe alatt való jelenlétéről. Először csak magát a lényeget adja elő: azt, hogy ő maga, valahogyan, valamely egyelőre még nem részletezett értelemben tápláléka lesz azoknak, akik hozzá jönnek. Egyelőre mindenekelőtt a feltételeket sürgeti, melyek ahhoz szükségesek, hogy ő valakinek lelki tápláléka legyen. E feltételek: az élő hit s a lelki táplálék után való vágyakozás, annak (...) keresése. S hogy e feltételeket minél jobban megértesse, a 36-ik verstől a 47-ig egyebet se tesz, mint a hitet erősíti hallgatóiban. S az egészet e mondattal végzi: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki hisz énbennem, annak örök élete lesz.” Úgyszólva tapintani lehet, hogy itt Jézus azért hangoztatja a benne való hit szükségességét, mert valami nagy hittitokra akarja hallgatóit előkészíteni. Egyes szkeptikus evangélium-magyarázók, hogy az Oltáriszentségben való hit érveit gyengítsék, a fentidézett versre hivatkozva úgy okoskodtak, hogy az Úr Jézus csak a hitet követeli s az étel és ital alatt nem az Oltáriszentséget, hanem csak a hitet érti. Merő félreértés! Csak figyelmesen el kell olvasni az evangélium szövegét. A hit itt mindenütt, mint a következő kijelentések s ígéretek megértésének feltétele, mint az Oltáriszentség értékelésének előkészülete szerepel. Az Úr Jézus igenis hitet akar, mert csak hívő lélek részesülhet az ő táplálékában, más meg sem értené a kijelentéseit. De azért a hit mégis csak előfeltétele a lelki tápláléknak s nem maga a táplálék. Azért mondja Jézus ezt is: „Aki hozzám jön, nem fog éhezni s aki bennem hisz, nem fog szomjazni.” Vagyis: a hit által kell hozzá jönnünk s akkor aztán ő majd kielégít minket. A hit a feltétel s csak azután jön a táplálás és a kielégülés. Bővebben »

Jézus szavai az utolsó vacsorán

Bangha Béla S.J. ~ Feltéve: 2015. április 2-án.

... Az apostolok annyira egyszerű emberek voltak, hogy még akkor is könnyen szószerint vették Jézus szavait, amikor ő határozott példabeszédet mondott nekik s azért ilyenkor Jézus mindenkor segítségére is sietett az ő együgyűségüknek; vagy pedig maguk az apostolok kérték, hogy magyarázza meg a példabeszédet (lásd Mt 15,15; 13,36). Ha tehát itt Jézus minden magyarázat és minden tompítás nélkül azt mondja, hogy ez itt az ő teste s az ő vére s egyetlen szócskával sem utal arra, hogy mindezt csak képletesen kell érteni, akkor az apostolok szükségképp szószerint is értették s Jézus maga volt az, aki így akarta, hogy értsék. Hiszen ezer esztendeig senki sem is értette másképp s a reformátorok máig vitatkoznak egymás közt, hogy hogyan s miképpen kellene Jézus szavait értelmezni. Ez bizony annyit jelent, hogy akkor maga Jézus vezette volna tanítványait sötétségbe s a halála előtti búcsúzkodás ünnepélyes óráiban olyasmit hagyott volna nekik utolsó rendelésül, aminek igazi értelmét a mai napig sem sikerült megállapítani! Különös rendelkezés lett volna ez! (...) 3. Súlyosbítja ezt a megfontolást az éppen említett körülmény: a búcsúzás pillanata. Ebben az ünnepélyes hangulatban, amikor Jézus búcsúzik az élettől és búcsúzik a tanítványaitól, a képletes, burkolt s érthetetlen beszéd igazán nem volna a helyén. Jézus most oly nyomatékkal s oly világosan szól, hogy tanítványai a vacsora folyamán maguk is megjegyzik: „Íme, most világosan beszélsz s nem mondasz semmi példabeszédet.” (Jn 16,29) Feltehető-e, hogy éppen itt, az utolsó intelmek, utolsó vigasztalások és imák között Jézus olyasmit mondott volna, amit nem lehet világosan érteni? (...) A fentiekkel szemben a tagadók s kételkedők legföljebb csak azt tudják felhozni, hogy Jézus a kenyér s a bor átadása után azt mondta: „Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre.” Íme tehát, mondják diadallal; itt csak emlékjelről van szó. A lehető legfelületesebb ellenvetés! Hol mondja Jézus, hogy csak emlékjelről van szó? Azt mondja igenis, hogy amit ő művelt, a tanítványok is ismételjék meg, mégpedig az ő emlékezetére. De vajon ez annyit jelent-e, hogy már most a szavait nem kell komolyan s szószerinti értelemben venni? Bővebben »

Mi nekünk az Oltáriszentség? - Lehet-e az Oltáriszentségben hinni?

Bangha Béla S.J. ~ Feltéve: 2015. április 1-jén.

... Arról van szó, hogy ha Jézus Isten, akkor mindenható. Akkor tehát csodát is művelhet. Ha Jézus halottakat támaszthatott, ha vakokat és leprásokat gyógyíthatott, ha évezredekbe előreláthatott, ha halálából feltámadhatott, – mindezt a hívő keresztény nem vonja kétségbe – akkor megművelheti azt a csodát is, hogy láthatatlanul, kenyér s bor színébe rejtőzve itt maradhat a közelünkben. Arról van szó, hogy Jézus szeretett és nagyon szeretett minket – ki kételkednék ebben? – s akkor egészen megfelel az ő hozzánk való nagy jóvoltának, hogy szeretetének találékonysága oly csodálatos eszközt gondolt ki, amellyel mindennél jobban megbizonyíthatja ezt a hozzánk való végtelen jóságát és amellyel mibennünk is leghatásosabban indítja életre a hitet s a viszontszeretetet. Arról van szó, hogy Jézus az egész emberiség megváltója, nemcsak azoké, akik megváltói keresztáldozatának bemutatásán a Golgota hegyén fizikailag jelen voltak, s ezért módot keresett s talált arra is, miként tegye világmegváltó keresztáldozatát azok számára is valamiképpen jelenvalóvá és közvetlenül hatóvá, akik későbbi századok folyamán fognak élni s akik szintén sóvárognak az ő megváltói kegyelmei után. Az Üdvözítő olyan határozott egyértelműséggel, oly kétséget nem tűrő nyomatékkal hangoztatja az Oltáriszentség tanát: a saját valóságos jelenlétét a megszentelt kenyér s bor színe alatt, hogy éppen e miatt másfélezer éven keresztül alig akadt eretnekség, amely ezen a hitigazságon kételkedni merészelt volna. Csak a valdusok, albiak, wiclefiták és husziták kezdték a valóságos jelenlétet tagadni, de ezzel a tagadással egyedül is maradtak a kereszténységben. Még az első hitújítók is vallották a valóságos jelenlétet az Oltáriszentségben (így nevezetesen Luther Márton) s csak Zwingli befolyása alatt inogtak meg ebben a hitükben. Bővebben »

Az Oltáriszentség a hit diadala

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. december 22-én.

... Az Oltáriszentség: örökös karácsony. Ezt nemcsak oly értelemben értem, hogy bizony sokszor itt sem részesül nagyobb tiszteletben az Üdvözítő, mint ott a betlehemi istállóban részesült. Hogy bizony itt sem törődünk vele többet, mint azok a szívtelen emberek, akik a Szűz Anyát kitaszították a sötét decemberi éjtszakába. Hogy bizony az a karácsonyi éj sem lehetett sokkal hidegebb, mint annyi, de annyi mai ember jeges, fagyos lelke, akik semmit sem törődnek az Oltáriszentséggel. Hogy az a betlehemi elhagyatottság és az akkori emberek részvétlensége sem fájt neki annyira, mint az, hogy mi hidegen, érzéktelenül, nevetgélve, beszélgetve állunk ott előtte, az Oltáriszentség előtt. Mondom, nem így értem, hogy az Oltáriszentség örökös karácsony. Bár ebben az értelemben ne is volna igazam! Hanem mikor azt mondom, hogy az Oltáriszentség örökös karácsony a mi számunkra, ezzel azt akarom jelezni, hogy akit mi karácsonykor kaptunk, az a betlehemi Kisded, nem hagyott el minket soha, hanem az Oltáriszentségben örökkön-örökké itt van velünk a földön. Ugyanaz az Úr Jézus, akit a Boldogságos Szűz szült e világra; ugyanaz az Úr Jézus, aki ott feküdt a hideg istálló jászolában; ugyanaz az Úr Jézus, aki a három királyok hódolatát fogadta, ugyanaz az Úr Jézus van itt is jelen az Oltáriszentségben és mint egykor ott a betlehemi istállóban, úgy most itt az Oltáriszentségben várja híveinek hódolatát és imádását. Lehet-e többet mondani annál, hogy itt az Oltáriszentségben, a mi Jézusunk van jelen? Az a Jézus, akinek már neve is mint kiöntött balzsam illatozik, akinek csak említésére megfut a pokol összes hatalma, akinek csak ruhája szegélye is betegeket gyógyított! És itt nem a neve van felírva, itt nem az ő nevét emlegetjük, itt nem a ruhájából őrzűnk egy darabot, hanem az van itt, aki ezt a ruhát hordta, aki ezt a nevet viselte. És nemcsak Betlehemben van, nemcsak a Szentföldön, ahol élt, hanem ott van mindenütt, ahol csak él egy katolikus pap, aki a szentmisét bemutatja; ott van a világnak minden népénél és minden országában és minden nemzeténél, itt van nálunk is, köztünk is. Boldog emberek, akik közt itt lakik az Úr. „Üdvözlégy, áldott légy szent test és vér, mely kenyér- s borszínben elrejteztél!” Bővebben »

Az Oltáriszentség diadala. (1904)

Prohászka Ottokár ~ Feltéve: 2014. november 14-én.

... A világ borzad, elképed; majd tagadja, majd Lavaterrel mondogatja, hogy «ő mindig térden állva imádná az Urat, ha hihetné, hogy az Oltáriszentségben jelen van.» A szent kereszténység pedig hiszi e rettenetest és nem rémül; hiszi s ép ezért térden állva imádja. Nézzétek, örökimádásnak épít templomot; lelke hipnotizálva van e misztériumtól; utána eped, feléje vágyik, közellétét keresi, együttlétét élvezi; a természetfölötti titok iránt a szív természetes s természetfölötti szenvedélyét s a szeretetét éleszti fel; tudja, hogy az az ő kincse, létének értelme, filozófiájának kulcsa, hitének gyöngye *. felkiált Szent Ágostonnal: Ó Eucharistia, sacramentum pietatis, odaadásnak, bensőségnek titka, centrum unitatis, lelkek színhelye és találkozó otthona, vinculum caritatis, szeretet forrása ! (...) Nézzétek, mint jár a világban s mint megy végig a történelem századain ! Mihelyt valahol megveti a lábát s templomokat épít, oltárokat állít, sátrakat emel az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztusnak. Európának első misszionáriusai, őserdőinek irtói, lápjainak szárítói az első lakóházat mindig s mindenütt az eucharisztikus Krisztusnak emelték. Kivágt ák a frizek szent tölgyeit, széthányták a druidák oltárait; az oltárlapokból templomot, a szent tölgyekből haranglábakat állítottak, melyekről az őserdők fölött először hangzott el a csilingelő harang szava : Gyertek, itt az Ür, cselekedjük azt, amit ránk bízott, az ő emlékezetére. A modern misszionáriusnak nem az a főgondja, hogy mi lesz vele, hogy jól fogadják-e a vadak, hogy lesz-e tűrhető élete ; az ő gondja az, hogy legyen kenyere és bora, az a kenyér s az a bor, melyből Krisztus szent titka lesz. Bővebben »

Magyarország részvétele a XXIII. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson Bécs, 1912

Feltéve: 2014. június 22-én.

... Hogyan viszonozzuk, Krisztusban szeretteim, ezt a túláradó isteni szeretetet? Nemde viszontszeretettel? Az emberi szív elsősorban Isten szeretetére van teremtve. A földi szerelem gyakran csak lázbetegsége a léleknek, telve fájdalommal, gyötrelemmel. Jézus szeretete megnyugtat, boldogít, békét, örökéletet jelent. Ez a szeretet kárpótolja az apát az anyát sok-sok fáradságért, bánatért; ez a szeretet ad erőt hivatásunk töviseinek viselésére. Ha ez a szeretet lakik szívünkben, vele együtt mennyi erő költözik abba napi munkánk hű végzésére, mennyi türelem, kitartás, bátorság a szenvedések viselésére, mennyi készség magunk feláldozására. E szeretet fényénél minő mély bepillantást nyerünk a földi élet minden fordulatába, mennyivel szabadabb lesz a lélek, mennyire nem téveszti meg szemünket a külső csillogás, mennyivel igazabb, tartalma sabb, értékesebb, gazdagabb lesz életünk. Az Oltáriszentség fakasztotta szeretet lehozza az eget a földre, megnemesíti, fölmagasztalja a földi életet. Millió meg millió lélek lesz búzaszemmé Krisztusban az áldozás, a mise, a Szentség ünneplése által, egy testnek, Kr isztusnak lesznek tagjaivá, amelyben csodálatos vérkeringés útján cserélődnek ki a kegyelmek: az imádság, munka, szenvedés, érdem, elégtétel, bűnbánat.
Dr. Várady L. Árpád, győri püspök beszéde az 1912-es bécsi Eucharisztikus Világkongresszuson. Bővebben »

Emlékeim az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszusról

Pálos Frigyes ~ Feltéve: 2014. május 28-án.

... A másik nagy dolog, amit azt hiszem, minden plebánián csinálták, nem csak nálunk Kispesten: két erős papírból készült zacskót kapott mindenki. Az egyik az üres volt, a másik tömve volt búzaszemekkel. És – most már nem ismerem a kvótát, de – rózsafüzérekért, imádságokért, vagy éppen szentáldozásokért lehetett búzaszemeket áttenni az üres zacskóba. S egy év alatt megteltek az üres zacskók, kifogytak a teli zacskók, s a kongresszus alatt ebből a búzából, - ezt őröltették meg 1938 tavaszán, - ebből a búzalisztből készültek az ostyák, amivel áldoztattak. Tehát tulajdonképpen a missziók, a lelkigyakorlatok egy éven keresztül tartottak. Óriási, egy évig tartó misszió volt az országban, ami előkészítette a 38-as kongresszust. Tehát nem egy kirakatrendező ünnepség volt, amit előző vasárnap kihirdetnek, aztán fölvonulnak, ahogyan ez manapság megy. Ennek nagyon-nagyon komoly lelki tartalma volt. Bővebben »

Az Eucharisztia és a művészetek

Somogyi Antal ~ Feltéve: 2014. május 2-án.

Az Eucharisztia a kereszténység legcsodálatosabb, legtitkosabb s leggazdagabb kincse; természetszerű tehát, hogy kezdettől fogva mélységesen megihlette a keresztény művészetek minden nemét is. Megihlette a liturgiát, amely nem más, mint a vallásos bódolatnak művészi formába foglalása. Megihlette a szónokművészetet, amely már Aranyszájú Szent Jánosnál valóságos ditirambusokban szól a Csodálatos Kenyérről. Megihlette az irodalmat, amely már a nagy egyházatyák óta, majd ismét a középkori eucharisztikus viták (Ratramnus, Tours-i Berengàr) idején nemcsak hittudományi szempontból tárgyalta az Oltáriszentség tanát, hanem annak szépségeit is kiemelte, majd főleg a 13. századtól kezdve a költészetet is az Eucharisztia szolgálatába állította (Aquinói Szent Tamás himnuszai: Pange lingua stb., III. Ince himnusza: Adoro te devote, a Grál-költészet eucharisztikus vonatkozásai, Calderon szentségi játékai stb.). Bossuet, Bourdaloue s nálunk Pázmány eucharisztikus beszédei, Fénelon írásai a janzenisták ellen a gyakori áldozásról, de Maistre József, Lacordaire, Faber, nálunk legújabban Prohászka szárnyaló írásai (Élő vizek forrása) csak kicsiny részei annak a hatalmas katolikus irodalomnak, amely az Eucharisztia gondolatköréből a századok folyamán áradt. (...) Mi, katolikusok annyira megszoktuk már ezt a templomteret, hogy annak sajátos, eucharisztikus jellege talán fel sem tűnik, de azonnal ráeszmélünk, ha oly gótikus katedrálisokat látunk, amelyeket a hitújítás idején protestánsok foglaltak el. Az ilyen templomban például csak a hajót tudják használni a protestánsok, mégpedig olyformán, hogy a középen felállított szószék mint középpont felé vannak fordítva az ülőhelyek. A padsorok megtöltik mind a három hajót, prédikációt hallgató terem jellegét erőszakolva arra a térre, amelynek az architektúrától meghatározott iránya miatt csak úgy van művészi értelme, ha a szentélybe és az oltárra találhat. A szentély pedig üres, nincs rendeltetése, értelmetlenül néz arra a világra, amely a hajóba költözködött s megakadályozza, hogy az ott egybegyűltek az oltárhoz járuljanak. Különösen feltűnő példa erre a hágai Szent Jakab-templom, ahol a lerombolt oltár helye nem üres mint egyebütt, hanem egy tengernagy síremlék áll az oltár helyén. Bővebben »

Eucharisztikus feladataink

Bangha Béla ~ Feltéve: 2014. március 31-én.

Még mindig akad nyoma az Egyházban annak az iránynak, amely az eucharisztikus gondolatot vallási életünkben és lelkipásztorkodásunkban meglehetősen háttérbe kívánta szorítani. Eucharisztikus életünk hiányai arra utalnak, hogy az eucharisztikus szellem fejlesztése és őrzése még mindig nem áll mindenütt vallásos életünk középpontjában. (...) Említettük már, hogy az Eucharisztia dogmatikáját, pl. a mise áldozati jellegét megértetni nem egészen könnyű feladat. Ügyes hitoktatók és lelkipásztorok azonban megtalálják a megértetés módját, ha maguk is mélyen eucharisztikus szellemben élnek s megfelelő súlyt helyeznek a hívek és az ifjúság eucharisztikus megnevelésére.(...) Eucharisztikus életünk gyakorlati fogyatékosságai közé tartozik a liturgikus érzék gyengesége. Lépjünk be akárhány templomunkba s meg kell döbbennünk a helyes liturgikus tájékozódás feltűnő hiányán. Akárhány helyen nem az oltár s az Oltáriszentség az igazi középpont, hanem sokkal inkább a képek, szobrok, oszlopok, díszítések, drapériák és zászlók. Már maga a templom megépítése s az oltár és az oltárszekrény elhelyezése sokszor megdöbbentő megnemértésre vall. Az oltáron magán a legfőbb helyet és figyelmet az oltárkép vagy oltárszobor foglalja le; mellette a tabernákulum s az oltár maga, valamint az áldozat mivoltát, főpapját s áldozati bárányát egyszerre oly megrázó egyszerűségben kifejező feszület egyszerűen eltörpül. Nem Krisztus áldozata itt a fő, hanem a cifraság, a kirakat, a stukkók, az ájtatossági tárgyak, gyertyák és máslik, amelyek sokszor bántóan ízléstelen, de mindenesetre liturgiailag értelmetlen módon uralkodnak a templomban. Bővebben »

Krisztus bennünk - A szentáldozás hatásai (erő és öröm)

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. február 20-án.

... nézzétek az édesanyát, amint hetek óta aggódva ül súlyos betegen fekvő gyermeke ágyánál: nem tenne-e meg mindent, nem vállalna-e el minden áldozatot, csak segítségére tudna lenni gyermekének? Csak tudna!... De nem tud. Nem tud, mert ő is ember, véges, tehetetlen ember. Ellenben az Oltáriszentség Krisztusa – Isten! Ő tud segíteni. És akar is. Hiszen jobban szeret, mint atyánk, jobban, mint anyánk! Ó igen, ez nem túlzás, ez a Szentírás tanítása! (...) Az áldozat fajtája változik. Az őskeresztényektől kívánta az Úr a hitért vállalt véres vértanúságot, a mai keresztényektől kívánja az erkölcsért vállalt vérnélküli vértanúságot. Az első keresztényeknek hite forgott veszélyben, azt akarta velük megtagadtatni a császárokat istenítő pogányság; a maiaknak az erkölcse van veszélyeztetve, azt akarja kitépni egy fenékig romlott új pogányság. És én nem merném eldönteni, melyik a nehezebb vértanúság: az akkori-e vagy a mostani? (...) Krisztus ereje az Oltáriszentségben ma sem gyöngült meg! Bármilyen kísértés és bármennyi bűn ostromolná is lelkünk várát, nem kell félnünk: nem eshetik végkép a bűnnek zsákmányául az, aki az Oltáriszentség erejében keres segítséget. Mikor a saracénok Assisi városát ostromolták és már kúsztak fel a falakra, úgy hogy minden veszve látszott, a városban élő Szent Klára fogta a szentségtartó edényt, a monstranciát és az Oltáriszentséget magasra emelve megjelent az ostromlott falakon. Az Oltáriszentség láttára a megrémült pogány had hanyatt-homlok kezdett menekülni és a város megszabadult. Bővebben »

Eucharisztiai geometria

Schütz Antal ~ Feltéve: 2014. február 19-én.

Az Eucharisztia titokvalóságának és a geometriának találkozója az eucharisztiás jelenlét. Az átlényegülés dogmájának egyik világos következménye, melyre már ismételten utaltunk, hogy jóllehet az eucharisztiás Krisztus nem tölt ki test módjára egy helyet, mégis a szó valódi értelmében a színek által körülírt helyen jelen van. Az Oltáriszentségben ugyanis Krisztus átlényegülés útján jelenül meg; vagyis a kenyér és bor szubstanciájából lesz Krisztus teste és vére. Tehát az átlényegülés folyamatának végmozzanatát, az eucharisztiai Krisztust ott kell keresnünk, ahol megszűnt a kezdô mozzanat, a kenyér és bor szubstanciája, vagyis ott, ahol az eucharisztiai színek vannak. Jóllehet tehát az eucharisztiás Krisztus nem tölti be kiterjedt test módjára azt a helyet, melyet a színek körülírnak, mégis sajátos vonatkozása van ahhoz a helyhez. Krisztus embersége ugyanis nincs mindenütt jelen Luther ubiquizmusa értelmében; viszont az átlényegülés következtében ott van, ahol a kenyér és bor színei; tehát mindenütt van, ahol szentostya van, de nem tôle jobbra vagy balra, alatta vagy fölötte. Ez pedig más szóval annyit jelent, hogy az eucharisztiás Krisztus a színek alatt szellem módjára, definitív módon van jelen: kiterjedtség nélkül jelen van egy kiterjedt való által körülírt helyen úgy, hogy egészen jelen van annak minden egyes pontjában és jelen van sokszorozódás nélkül az egészben; olyanformán, mint jelen van testünkben a lelkünk, vagy mint pl. a Newton-féle gravitációs törvény jelen van a naprendszerben és annak minden egyes tagjában. Bővebben »

Az Eucharisztia fizikája

Schütz Antal ~ Feltéve: 2014. február 17-én.

... Az eucharisztiai valóság titka az anyagnak is titka. Hiszen valósággal jelen van Krisztus teste és vére, anélkül, hogy mutatná az anyag közönséges tulajdonságait, nevezetesen a térben való szétrakottságot és ennek közvetlen jelzô mozzanatát, a más testtel szemben való ellenállást. Viszont a kenyér és bor megszűnt ugyan, de kifelé való hatékonysága, térbe-rakottsága, elhelyezkedése megmaradt. (...) Láttuk, mindkét titok lehetôsége adva van abban a metafizikai és ismeretelméleti tényben, hogy más az érzékelhetô lét burka, külsôje, felénk fordult oldala (phaenomenon), Aristoteles nyelvén: járulékok, és más a létmagva, belseje, tôlünk elfordított, csak az elmének hozzáférhetô igazi mivolta (noumenon). Most ennek a metafizikai tételnek közelebbi, pontosabb értelmezésérôl, úgyszólván a fizika nyelvére való lefordításáról van szó. (...) a mai fizika anyagszemlélete, mely nem ködös hipotézisek légvára, hanem biztos ténymegállapítások foglalata, hogyan egyeztethetô össze az Eucharisztiának anyagot érintô mozzanataival? Lehet-e a mai fizika az Eucharisztia fizikája? (...) amit érzékeink folytonos, áthatolhatatlan anyagnak mutatnak, az mind elenyészô parányi dimenziókba zsugorodó ôsatomoknak (elektron, proton, neutron, positron) szédítô bonyolódottságú rendszereibôl van összeszôve, melyeket, természetesen kellô arányításban, nem csekélyebb üres közök választanak el egymástól, mint a csillagokat és naprendszereket. Végsô megállapításai, mint láttuk, az anyagvilágot olyan négydimenziós halmaznak mutatják (az egyik az idô mint imaginárius koordináta), melynek már egyáltalán nincs köze a szemlélethez, nemhogy az érzékléshez. Ezzel azonban elvezet bennünket egy olyan világba, amelyben az érzékeknek teljes szabatossággal már csak az a szerep jut, hogy jeleznek, de nem jellemeznek. Jelzik, hogy itt van anyag, itt vannak anyagi jelenségek és hatások. De mi az, ami anyagként jelentkezik és fizikai törvényszerűséggel működik, errôl ôk semmit sem tudnak. Itt egy egészen más ismerô szerv jelentkezik, és az egészen mást mond, mint az érzékek, sôt mint egyáltalán a szemlélet. S ez, mint már annyiszor mondottuk, az Eucharisztia világának is alaptörvénye. (...) Ezen a ponton szinte kézzelfogható közelségben lép elénk az a nagy igazság, hogy a világ mindenestül, fizikai törvényeiben is mindenestül egy szuverén szabadsággal alkotó Teremtônek műve. (...) Azt ugyanis alig kell sokat bizonyítani, hogy ez az erôhatásokba és erôhatásoknak szabad játékába oldott világ sem lehet el a szubstancia-fogalom nélkül. A gondolkodásnak és ennélfogva a létnek is sarkalatos törvénye, hogy ahol erôhatások vannak, ott kell valami hatónak is lenni. Bővebben »

Eucharisztikai metafizika

Schütz Antal ~ Feltéve: 2014. február 17-én.

... Van a létnek ebbe a titokzatos mélységeibe leereszkedô emberiségnek egy meglepô megállapítása; annál meglepôbb, mert egyetemes. Rányitottak népek, melyek oly távolesnek egymástól, mintha két külön bolygón laknának, ti. a hindu vedanta-bölcselôk és a görögök; vallják idôben, ízlésben, tanultságban egészen szétálló korok, Kant és Hegel csakúgy, mint Platón és Plotinos. Ezek mind megállapítják, hogy ez a minket körülözönlô színes, hangos, sokszerű világ, melyrôl érzéklésünk és szemléletünk beszél, nem a teljes és nem a mélyebb, az ,,igazi'' valóság, hanem csak jelenség, phainomenon, sôt látszat, doxa , Schein, sôt csalóka délibáb, maya; fátyol, mely eltakarja az elme elôtt az igazi valóságot, amely minden lét magva, atman (lélek), noumenon (értenivaló). A jelenségek rendszere, az érzéklés világa erre a rejtett, igazi valóságra utal, de rá nem nyit; jelzi, hogy van, de elénk nem tárja. Más szem kell annak a meglátására, más kéz a megfogására, Platón szerint külön lélek-szem, mely be tud hatolni az ideák csillagos egébe, a hinduk szerint külön aszkézis, mely a lelket elôször kiszabadítja a maya öleléseibôl, és azután az embert a tulajdon önmagaságának legmélyebb mélységére koncentrálja. Az Eucharisztia is ennek a nagy törvénynek csillaga alatt áll (...) Hogy az Eucharisztia, jóllehet ennek az egyetemes törvénynek jegyében áll, mégis más törvényszerűségnek is hódol, hogy jóllehet e világban van (a phaenomenon és noumenon polaritása mezejében), mégsem ebbôl a világból való, azt más metafizikai elmélés mutatja. Ennek az egyenest eucharisztiainak nevezhetô metafizikának atyja Aristoteles, mestere Szent Tamás, tárgya az eucharisztiai átlényegülés, a transzubstanciáció titka, ariadné-fonala a szubstancia és járulék viszonyának kérdése. Bővebben »

Az Oltáriszentség

Prohászka Ottokár ~ Feltéve: 2014. február 16-án.

... az Ür Jézus semmiben sem akart minket magunkra hagyni, legkevésbbé pedig Isten felé vezető [utainkon. Ő az Oltáriszentségben az Anyaszentegyháznak imádságos feje s mindnyájunknak Istennél közbenjárója. Ez jusson eszünkbe, mikor az Oltáriszentség előtt térdelünk, gondoljuk el ilyenkor, hogy itt imádkozik Krisztus értünk, itt ad hálát, itt engeszteli meg Istent bűneinkért. (...) Halljátok hát meg k. h., a püspök kiáltását: Krisztus van itt, — itt köztünk; ő van itt, valósággal. Itt az Oltáriszentségben imádkozik, ad hálát, engesztel; itt a szentmisében áldozza föl magát! K. H., halljátok? Krisztus van itt! Talán elfelejtettétek? Talán megszoktátok? Föl, rázzátok föl magatokat aléltságtokból! Krisztus van itt; ő segíthet rajtatok! Hisz a szenvedést s a nyomorúságot érzitek, hát a segítőt felejthetnétek el? Ti kegyetlenül s keservesen megtapasztaljátok, hogy mi az élet, mi a kínja s a gondja. Ügy-e ezt megérzitek? ügy vagyunk, hogy bűnösségünk öntudatában alig mernők felemelni az égre szemeinket s hogy hiába keresnénk vizet, lúgot s szappant, hogy lelkünket tisztára mossuk. Bővebben »

XII. Piusz pápa és Magyarország

Früchtl Ede ~ Feltéve: 2014. február 11-én.

... XI. Pius pápa halálos ágyán utolsó szavak gyanánt Jézus szent neve mellett azt rebegte: Pace ... pace ... pace és hogy XII. Pius pápai jelszavául megtartotta azt, amit mint bíbornok elődje alatt vett fel: Opus justitiae: pax – az igazság műveléséből származik a béke. (...) A pápa legátusa kifejezte Horthy Miklós kormányzó előtt azt az óhaját, hogy boldognak erezné magát, ha elutazása előtt a Szent Koronát megtekinthetné. A kormányzó örömmel teljesítette ezt a kívánságot, (...) Amikor a koronaőrök behozták az ereklyetartó ládát a terembe, Pacelli bíbornok arcán mély áhítat tükröződött.(...) Pacelli bíbornok a Szent Korona előtt térdre borult és arcát kezébe temetve jó negyedóráig némán imádkozott. (...) Az Eucharisztikus Kongresszus tulajdonképpeni megnyitó ünnepségen a pápa legátusa a Hősök-terén nagyszabású, gondolatokban igen gazdag beszédet mondott a kongresszus jelentőségéről és az Eucharisztiáról francia nyelven, de azt megelőzőleg a mikrofon útján tiszta magyarsággal a következő szavakat mondotta: „Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves magyar testvéreim! Őszintén örülök, hogy mindnyájunk közös Atyjának üdvözletét tolmácsolhatom önöknek. Örömmel jöttem szép hazájukba és kérem a jó Istent, áldja meg az Eucharisztikus Kongresszust és mindnyájukat, akik azon résztvesznek. Isten áldása legyen velünk! Éljen az Eucharisztikus Kongresszus! Éljen Mária országa! Éljen Magyarország! Bővebben »

A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus: Pacelli bíboros rádióbeszéde

Filmhíradó, 1938. június ~ Feltéve: 2014. január 25-én.

Pacelli bíboros a kedvezőtlen időjárás miatt a Magyar Rádió útján intézte búcsúszózatát a Kongresszus résztvevőihez. Megtekintés »

A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus: Legátusi mise és a pápa rádiószózata

Filmhíradó, 1938. június ~ Feltéve: 2014. január 25-én.

Pacelli bíboros szentmiséje után a félmilliós tömeg áhitattal hallgatta a pápa rádiószózatát. Megtekintés »

A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus: A katolikus magyar társadalom részvétele

Filmhíradó, 1938. június ~ Feltéve: 2014. január 25-én.

A rendőrlegénység szentáldozása a Bazilikában. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság személyzete is szentáldozáshoz járult. A Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek díszgyűlése az Iparcsarnokban. Falusi lányok köszöntő ünnepe a kormányzói pár előtt. Megtekintés »

A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus: Hajókörmenet a fényárban úszó Dunán

Filmhíradó, 1938. június ~ Feltéve: 2014. január 25-én.

Megtekintés »

A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus: Ifjúsági áldozás Verdier párizsi érsek szentmiséje alatt

Filmhíradó, 1938. június ~ Feltéve: 2014. január 25-én.

Verdier párizsi érsek szentmiséje alatt közel 150 ezer gyerek járult a szentáldozáshoz. Megtekintés »

A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus: A Kongresszus megnyitása a Hősök terén

Filmhíradó, 1938. május ~ Feltéve: 2014. január 25-én.

[Hóman Bálint:] „A szellem és az anyag spirituális és materiális világszemlélet küzdelme, végzetes lelki válságba sodorta az emberiséget.” - [Eugenio Pacelli bíboros, pápai legátus:] „Isten áldása legyen velünk! Éljen Mária országa!” Megtekintés »

A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus: XI. Pius pápa legátusának, Pacelli bíborosnak érkezése

Filmhíradó, 1938. május ~ Feltéve: 2014. január 25-én.

Magyarország kormányzója fogadta XI. Piusz pápa legátusát, Pacelli bíbornokot. Megtekintés »

Napkelet és Napnyugat: Élő szellemek hódolata az Oltáriszentség előtt

Bangha Béla S.J. ~ Feltéve: 2014. január 1-én.

Az Oltáriszentség, Istennek ez a legszebb ajándéka, természetszerűleg mindig élénk visszhangot keltett a hívô katolikusok szívében: a nagyokéban és kicsikében, akik hittek az Úr Jézus ünnepélyes kafarnaumi kijelentéseiben s az Utolsó Vacsora rendelkezésének komolyságában. A lelkes hála, szeretet és ámuló örvendezés hangja nem is halkult el a katolikus Egyházban soha az Oltáriszentséggel szemben tizenkilenc évszázadon át. Kezdve Szent Pálon, majd Ágostonon és az egyházatyákon át a középkor nagy hittudósaiig és misztikusaiig, az újkori hitbuzgalmi és hittudományi írókig, minden igaz katolikust megkapott és térdrekényszerített ez a legfölségesebb s legédesebb hittitok. A hittudósok fejtegetései és a himnuszköltôk dalai mellett a művészetek is: építészet és zene, festészet és liturgia is versenyeztek az Eucharisztia méltó ünneplésében. Valósággal elmondhatjuk, hogy az emberiség legnagyobb szellemei és legnemesebb törekvései adtak egymásnak találkozót az Oltáriszentség magasztalásában. Bővebben »

Az eucharisztikus világkongresszusok története

Bíró Bertalan dr ~ Feltéve: 2013. december 23-án.

... A szentek szigetének, Írországnak fővárosában, Dublinban a kongresszus szintén jubileumhoz, Szent Patriknak, az írek apostolának jubileumához kapcsolódott; e Szent épp 1500 évvel azelőtt szállt partra e szigeten. Csakhogy amíg Karthágó a kipusztult északafrikai kereszténységet jelezte, addig Dublin a szenvedő és diadalmaskodó kereszténységet. Világtörténeti oka e két eseménynek talán az is, hogy a katolikus írek között sohasem tudott eretnekség tanyát verni, míg Észak-Afrikában épp az egymást kergető eretnekségek ásták meg a virágzó keresztény élet sírját. Egyöntetűen kiemelik mindenfelé, hogy ezen a dublini eucharisztikus kongresszuson nagyszerű volt az áhítat bensősége. Ennek okát abban a ragaszkodásban látják, amely az üldözések kohójában a népet papjaival eggyé olvasztotta. Ez a világkongresszus annak az ír népnek hódolata volt, amely évszázadokon át elképesztő üldözések árán is megmaradt katolikus hitében. Nincs egyetlen ír család, amelynek ne lennének ősei közt vértanúk. Mindenüket feláldozták hitükért. Mikor az angliai hitújítás szemet vetett rájuk s földjeikre, inkább eltűrték, hogy vagyonukból kiforgassák és ősi országuk legmocsarasabb, legegészségtelenebb részébe, Connaughtba zsúfolják őket össze, semhogy hitüket elhagyják. Kizárták őket minden tisztségből és hivatalból, elvették iskoláikat, templomaikat és ezerszámra hurcolták őket számkivetésbe Észak-Amerikába, Ausztráliába. Elvesztették tehát még hazájukat és otthonukat is, de hitüket nem. Bővebben »

A zene az Oltáriszentség szolgálatában

Harmat Artúr ~ Feltéve: 2013. december 22-én.

... A gregorián ének, melyet első és legjelentékenyebb rendszeresítőjéről, Nagy Szent Gergely pápáról (590–604) neveznek így, ma is egyedül hivatalos zenestílusa az Egyháznak. A többi csak ajánlott vagy megengedett stílus. Melódiáinak ősisége, szent komolysága, művészi befejezettsége, hatásos egyszólamúsága, ritmusának lendülete, minden világi zenétől való elkülönülése és épp ezért lenyűgözően imádságos hangulata versenyen kívül, minden zenék között ezt a stílust teszi az Eucharisztiának muzsikával való imádására a legalkalmasabbá. Hiszen ennek az énekmódnak hangja már 19 évszázada zsongja körül alázatos símogatással az Eucharisztiát. Bővebben »

Mihalovics Zsigmond, a XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő Főbizottsága ügyvezető igazgatója

Seres Ferenc ~ Feltéve: 2013. december 12-én.

Az Eucharisztikus Kongresszus előkészítését és megrendezését a magyar Actio Catholica szervezeti hálózata és emberei hajtották végre. A szervezés élére Előkészítő Főbizottságot és tizennégy Bizottságot nevezett ki Serédi hercegprímás. Az Előkészítő Főbizottság ügyvezető igazgatójává Mihalovicsot, az Actio Catholica országos igazgatóját tette. Bővebben »

Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus programja

Joánovits Lórántné ~ Feltéve: 2013. november 30-án.

... Május 26. Áldozócsütörtök, 20 óra: Eucharisztikus hajókörmenet a Dunán. Az Oltáriszentséget kísérő menet a Szent István-bazilikából indul ki, és a Zrínyi utcán, Ferenc József téren át az Eötvös térre vonul, ahol a legméltóságosabb Oltáriszentséggel hajóra száll... Bővebben »

Visszamlékezés az Eucharisztikus Világkongresszusra és a II. Bécsi döntésre

Joánovits Lórántné ~ Feltéve: 2013. november 30-án.

Egy 92 éves szemtanú visszaemlékezése.
... A kongresszuson részt vevő magyar papság tagjai közül sokan nem sejtették, hogy a vértanúság pálmája már készen vár rájuk. Rákosi uralma és az 56-os megtorlás alatt bizony kevés pap úszta meg az ÁVO molesztálását, börtönét. Ma a közöny és a bal-liberális sajtó állandó támadása sújtja a magyar katolikus életet. Mindannyiunknak személyre szabott feladata van ebben a helyzetben. Példát kell mutatnunk ennek az elkeseredett, depressziós társadalomnak: Krisztus feltámadt, él, velünk van! (...) Az iskolai tanítás minden reggel Papp-Váryné Sziklay Szeréna Magyar Himnusz című versének első versszakával kezdődött: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,/Hiszek egy isteni, örök igazságban,/Hiszek Magyarország feltámadásában. A közhivatalokban, iskolákban csonka-országot ábrázoló plakátok voltak "Nem, nem, soha!" felirattal. Ezt a hangulatot a németek kihasználva iszonyú nyomással nehezedtek hazánkra. Bővebben »

Csodálatos lélekjárás volt

Földi Endre ~ Feltéve: 2013. november 22-én.

...Az egész ország lázban égett, Budapest tele volt külföldi papokkal és világi csoportokkal. Akkor már műegyetemi hallgató voltam, és mint öreg cserkészt, engem is bevontak a szervezési, rendezési munkába. A Hősök tere tele volt ácsolt padokkal, és százas csoportokban mindenkinek meg volt a saját helye. Különböző időpontokban különböző hivatási csoportok töltötték meg a teret. A legnagyobb csoda a férfiak éjszakai szentségimádása volt. Hölgyek buzdították a részvételre a templomba nem, vagy alig járó férfiakat. Bővebben »

Elmélkedések az Oltáriszentségről

Földi Endre ~ Feltéve: 2013. november 13-án.

...A Szentatya oltáriszentségi évet [2005] hirdetett meg. Ennek előzménye a nemrég véget ért mexikói Eucharisztikus kongresszus volt, indoka pedig az lehet, hogy szerte a világon, - de Nyugaton különösképpen - megkopott az Oltáriszentség tisztelete. Nyugaton, az ökumenizmus nevében az a törekvés, hogy minden katolikus elemet kiirtsanak, így az Oltáriszentség-tiszteletet, a szentségimádást…. Régi célja ez a szabadkőműveseknek, akik céljaikból már nagyon sokat megvalósítottak. A vörös sárkányt és a fekete vadállatot szokta a Szűzanya emlegetni. A fekete vadállat a szabadkőműveseket jelenti. Már 100 évvel ezelőtt majdnem szabadkőműves pápát választottak, a terveiket IV.Károly hiúsította meg. Bővebben »

Az 1938-as Kongresszus

Földi Endre ~ Feltéve: 2013. október 21-én.

Forrás: http://www.ek2013.hu/a-38-as-kongresszus, a 2013-as váci Eucharisztikus Kongresszus honlapja
"... Olyan lélekjárás volt… Csodálatos volt! … Olyan volt, amit a hívő rendező sem remélhetett! Mit tehetett a szolgálat? Fel kellett ébreszteni a papokat, hogy gyertek, mert az itt levők nem győzik ellátni a szolgálatot! Csodálatos volt! Nagy kegyelem áradt! Kis pont voltam, egy rendező körszalagos gyerek, de láttam ott közelről a népen, az emberek arcán ezt a megváltozást. Nagyon szép élmény volt! ..."Földi Endre atya (+2007) visszaemlékezése. Bővebben »

Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus himnusza - eredeti hangfelvétel

Feltéve: 2013. október 7-én.

Forrás: http://amdg.betiltva.com/az-eucharisztikus-kongresszus-himnusza-1938-hanganyag/
Győzelemről énekeljen /Napkelet és Napnyugat,/ Millió szív összecsengjen, /Magasztalja az Urat!/ Krisztus újra földre szállott, /Vándorlásunk társa lett;/ Mert szerette a világot, /Kenyérszínbe rejtezett./ Krisztus, kenyér s bor színében /Úr s király a föld felett:/ Forrassz eggyé békességben /Minden népet, s nemzetet!
(A dallamát Koudela Géza komponálta, a szövegét Bangha Béla SJ írta.) Meghallgatás »

Dr. Tóth Tihamér beszéde az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson - eredeti hangfelvétel

Feltéve: 2013. október 7-én.

Forrás: http://amdg.betiltva.com/dr-toth-tihamer-beszede-eucharisztikus-kongresszus-budapesten/
"... Küzdelem és nyugtalanság mindenütt a világ. Az ember megtömte tudással eszét. De úgy járt, mint az a hajós, aki bár kiadósan és jól táplálkozott, mégis beteg lett, mert étkezése egyoldalú volt, hiányzott belőle a vitamin. Az eszét egyoldalúan kultiváló embernek is rá kellett jönnie, hogy elhanyagolt lelke az erkölcsi táplálék vitaminjának a hiánya miatt vált beteggé. ..." Meghallgatás »

A Oltáriszentség

Burián lászló ~ Feltéve: 2013. szeptember 10-én.

Mikor egy pap Húsvétkor meggyóntat 50 vagy 100 embert, és nem áldoztatja meg őket a gyónás után, mondván, hogy gyertek holnap, akkor azt hiszem, hogy az a pap nem hisz az Oltáriszentségben. Mert ha hinné és tapasztalná, ha úgy áldoztatna… mert szoktam mondani a híveknek, hogy mindenki egyforma Oltáriszentséget kap, de nem mindenkiben egyformán működik. Van, aki csak egy ostyát nyel le, megszokásból, kitátja a száját, és lenyeli, és nem érzi, hogy tudatosan, Te, Jézus, Te jöttél a szívembe, velem vagy. Bővebben »

"Ez az én testem" - az Oltáriszentség hittani alapjai és lelki gyümölcsei

Krajsovszky Gábor ~ Feltéve: 2013. augusztus 15-én.

Forrás: http://www.keesz.hu/node/2020 (Az eredeti cím: "Ő tegyen minket Neked szentelt örök áldozattá")
„A katolikus templomnak a jellege az, hogy ott van Jézus elrejtve örök szeretettel az Oltáriszentségben. Valahányszor elmegyünk a templom előtt, egy tekintettel lépjünk be a templomba, köszöntsük Jézust, aki gondolt velünk hontalanokra, elhagyatottakra és aki itt van és velünk együtt hontalankodik. Most a világ kihűlőben, a szentségimádás ritkulóban van. Mi pedig tartsuk a szeretetet Jézus Krisztushoz és legyünk Szent János hűségével hozzá, hajtsuk fájó fejünket az ő keblére, fájó szív az, ha fájó kell és így legyen bennünk eleven hitélet, eleven szeretet és öszszetartás az egész vonalon.” Bővebben »

Tégy minket is Neked szentelt örök áldozattá! (A 34. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus 75. évfordulójára ajánlva)

Krajsovszky Gábor ~ Feltéve: 2013. július 1-én.

„Az Oltáriszentség és Jézus Szíve kell most nekünk! Az Oltáriszentség és a szenvedő magyar nép egymásnak valók. Senkinek úgy nem kell ma, mint a magyarnak.” (Mindszenty József) Bővebben »

Az Oltáriszentség tisztelete az új, harmadik évezredben

Krajsovszky Gábor ~ Feltéve: 2013. július 1-én.

Jelen írás a Központi Oltáregyesület elnökének, Bulcsú Józsefnének szíves felkérésére készült. Az összeállítás többek között részleteket közöl az Oltáriszentség dogmatikai hátteréről közelmúltban megjelent közleményből, a Központi Oltáregyesület alapításának 150 éves, illetőleg újjászerveződésének 20. évfordulójára ajánlva. Bővebben »

« Vissza az oldal tetejére
Web Analytics