Schneider püspök: A katolikus család a jelenlegi aposztázia [hitehagyás] legelső védőbástyája

Schneider püspök ~ Feltéve: 2017. május 22-én.

... A világ jelenlegi helyzete és részben az Egyház katolikusainak és papjainak élete egy nagy hitehagyással jellemezhető: a Krisztus valódi istenségében való hit elhagyásával, az abban való hit elhagyásával, hogy az üdvösségre vezető út egyedül Krisztuson keresztül lehetséges, és az isteni parancsolatok örök érvényességébe vetett hit elhagyásával. Az ilyen hitehagyás végső soron azt jelenti, hogy lemondanak Krisztusról és elfogadják a világ szellemét, gnosztikus módon felhigítva Krisztust a világ anyagi, naturalista és ezoterikus szellemével. A közelmúltban Robert Sarah bíboros a következő megdöbbentő nyilatkozatot tett az Egyházban uralkodó valódi lelkiségről: "Európát politikailag rákényszerítik a keresztény gyökerek elhagyására vagy megtagadására. De az első, aki elhagyta a keresztény gyökereit és a múltat, az vitathatatlanul a Zsinat utáni katolikus Egyház.[...] Míg a magas rangú főpapok közül egyre többen erősítik meg makacsul a már százszor elítélt nyilvánvaló tanbeli, erkölcsi és liturgikus tévedéseket, és igyekeznek összezúzni Isten népének a még megmaradt kis hitét, míg az egyház bárkája egy dekadens világ viharos tengerén hánykódik, és a hullámok összecsapnak a vízzel teli hajó fölött, egyre több egyházi vezető és laikus kiabálja: "Tout va très bien, Madame la Marquise!" "Minden rendben, Milady! " (" A jövõ forrása " nevű összejövetelen elhangzott beszéd, amelyet a XVI. Benedek pápai Motu proprio Summorum Pontificum kiadásának 10. évfordulója alkalmából tartottak, Herzogenrath-ban, Németországban március 29. és április 1. között , Németország). Bővebben »

Az Egyház és Asmodeus (azaz az Amoris Laetitia-ig vezető út)

Fr. Pietro Leone ~ Feltéve: 2017. május 9-én.

... A fatimai Lucia nővér azt írta Caffara bíborosnak, hogy a végső összecsapás az Ördög és az Egyház között a család és a házasság terén fog történni. Ha pártatlanul nézzük az Egyház jelenlegi helyzetét, akkor is megállapíthatjuk, hogy a csata elkezdődött Asmodeus démonának, a paráználkodás szellemének beférkőzésével az Egyházba. (...)Az eredmény az, hogy a házaspárok házasságot kötnek anélkül, hogy tisztában lennének azzal, hogy mi az, és így végül vállalkozásukat kudarc követi; és egyre kevesebb fiatal vállalja az egyházi állapotot[7]. Mert az egyházi ember tökéletes tisztasági fogadalmat tesz, de ha az Egyház nem mondja meg, mi ez a fogadalom vagy mit is jelent, akkor miért kellene egy fiatalembernek megtennie? És ha a házasság ugyanolyan szinten van, mint az egyházi állapot (amely az egyházi formában a szüzesség/ cölibátus), akkor miért kell ezt a fáradságot vállalni? A hierarchia és a klérus nem teljesíti a hit terjesztése vonatkozó kötelességét ezekben a kérdésekben. Számos tagjuk át van itatva ugyanazzal az erotikus szellemmel, amelyről prédikálnak. Követelik a cölibátus eltörlését, utálatos botrányaik [8] napról napra folytatódnak. Itt ismét Asmodeus működését láthatjuk ebben a számára legörömtelibb és legvégső feladatában: beszennyezni az embereket és az egyház tanítását. Átsiklottak Isten felett és figyelmen kívül hagyták az emberi természetbe beírt céljával együtt, amely a gyermekek nemzése és a Mennyország lakói számának a növelése; a szentül vett Eucharisztiában való valóságos jelenlétével együtt; a neki kijáró szeretettel együtt, amely teljes önátadó szeretet, a tökéletes tisztaság iránti szeretet, a tisztaság szeretete, a jótékonyság természetfeletti szeretete a Neki való tökéletes alávetettségben, az osztatlan szívvel való szeretet, a szeretet, ami áldott és magasabb, és amelynek tökéletesebb jele Krisztus és az Egyház egysége, mint maga a házasság [9], az a szeretet, amelyről maga a Mi Urunk mondta: "Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent". Bővebben »

Nemzetközi nyilatkozat az Egyháznak a házasságra vonatkozó örökérvényű dogmái és megronthatatlan tanítása iránti hűségről

Feltéve: 2016. szeptember 27-én.

80 rangos katolikus személyiség - sajnos, magyar egy sincs köztük, - közöttük bíborosok, püspökök, szemináriumi tanárok, családvédő szervezetek vezetői és a civil társadalom befolyásos alakjai, erősíti meg újra hűségét az Egyházi Tanítóhivatalnak a családról és a házasságról szóló tanításához A nyilatkozat teljes szövege angolul és az aláírók névsora ITT » olvasható, alább egy összefoglalót olvashat a kedves Olvasó magyarul.
... - A férj és feleségként való együttélésnek minden formája az érvényes házasság keretein kívül súlyosan ellentmond Isten akaratának; A házasságnak és a házassági aktusnak nemző és egyesülési célja van, és így minden nemző aktusnak nyitottnak kell lennie az élet ajándékának az elfogadására; - Az ún. szexuális felvilágosítás a szülők alapvető és elemi joga, amelyet mindig az ő gondos felügyeletük mellett szabad csak folytatni; - A személy önátadása Istennek egy tökéletesen szűzi élet során objektíven értékesebb, mint a házasság. (...) - A rendezetlen kapcsolatokat sohasem szabad egyenlővé tenni a házassággal, nem szabad erkölcsileg helyesnek gondolni vagy törvényesnek elismerni; (...) - Azokat a elvált és polgárilag "újraházasodottakat", akik megmaradnak házasságtörő állapotukban, a gyóntatók sohasem tekinthetik úgy, mintha kegyelmi állapotban lennének, és nem adhatnak nekik feloldozást, nem engedhetik őket szentáldozáshoz járulni, hacsak bűnbánatot nem mutatnak és nem tesznek szilárd elhatározást, hogy felhagynak bűnös életállapotukkal; - Felelős ítélőképességgel senki sem állíthat olyant, hogy az Oltáriszentség vétele megengedhető azoknak, akik elváltak, polgárilag "újraházasodottak" és nyíltan férj és feleségként élnek, azt állítva, hogy a csökkentett felelősségtudatnak köszönhetően nincs súlyos bűn, mert a külvilág felé mutatott életállapotuk objektíven ellentmond a keresztény házasság felbonthatatlanságának; Bővebben »

Vádoljuk Ferenc pápát - Nyílt levél Ferenc pápának

Michael J. Matt, Christopher A. Ferrara, John Vennari ~ Feltéve: 2016. szeptember 22-én.

... Az az esemény, amely bennünket arra késztetett, hogy ezt a lépést megtegyük, az Ön Buenos Aires-i püspököknek írt "bizalmas" levelének a nyilvánosságra kerülése volt, amelyben Ön kizárólag az Amoris Laetitia-ban kifejezett saját nézeteire alapozva megengedi "második házasságban élő" bizonyos nyilvános házasságtörőknek a szentgyónás és a szentáldozás szentségeihez való járulását azon erős elhatározás nélkül, hogy felhagynak a bűnös szexuális kapcsolatukkal. Ön szembeszáll magával az Úristennel, aki az elvált és "újraházasodott" házasságtörőket per se , kivétel nélkül elítélte, szembeszáll Szent Pál szavaival az isteni büntetésről a méltatlanul vett Oltáriszentségre vonatkozóan, szembeszáll két közvetlen elődével az isteni kinyilatkoztatáson alapuló kétezer éves tanítást és az eucharisztikus fegyelmet illetően, szembeszáll az egyházi törvénykönyvvel és az egész katolikus tradícióval. (...) A főpapok közül majdnem senki se száll szembe a tiszta tanításnak az Ön által történő semmibevételével, bár sokan magánemberként zúgolódnak az Ön pusztítása miatt. Mint ahogyan az ariánus válság esetén is volt, most is a laikusokra hárul a feladat, hogy védjék a hitet, a főpapok részéről a hittel szemben tanúsított csaknem teljes elszakadás közepette. (...) Abban a döntésünkben, hogy nyilvánosságra hozzuk ezt a dokumentumot, az Angyali Doktornak az Egyház természetes igazságára vonatkozó tanítása vezérelt bennünket: "Meg kell jegyezni, hogy amikor a hit veszélybe kerül, egy alattvaló is szemrehányást tehet egy főpapnak nyilvánosan is. Ezért Pál, aki Péter alattvalója volt, megfedte őt nyilvánosan, a hittel kapcsolatos botrány közvetlen veszélyére való tekintettel, és amint Ágoston magyarázza a Gal 2:11-re vonatkozóan, "Péter példát mutatott a főnököknek, hogy ha bármikor megtörténik, hogy letérnek az egyenes útról, ne vessék el a beosztottjaik figyelmeztetését. (...) Szent Bellarmine Róbert egyházdoktor is vezérelt bennünket, aki így ír egy önfejű római pápának való ellenállásra vonatkozóan: "Ezért, mivel törvényes ellenállni egy pápának, aki a testet támadja meg, azért törvényes ellenállni neki akkor is, ha a lelket támadja vagy megzavarja az állapotát, és még inkább akkor, ha az Egyház elpusztítására törekszik. Azt mondom, hogy törvényes neki ellenállni, nem megtenni, amit parancsol, megakadályozni, nehogy véghez tudja vinni az akaratát. .." Bővebben »

Ez a házasság (Casti connubii)

XI. Piusz pápa ~ Feltéve: 2015. június 1-jén.

Napjainkban az emberek tévesen fogják fel a házasságot. XI. Pius pápa 1930-ban azért írta ezt a „keresztény házasságról” szóló levelet, hogy helyesbítse ezt a felfogást, és megvilágítsa a házasságról szóló keresztény tanítást. Mindenki szabadon választhat házasság és magányos élet között. Mi szükséges ahhoz, hogy egy férfi és egy nő egybekelése igazi házasság legyen? (...) Manapság sokan túl nehéznek találják a házasság törvényeit. Manapság sokan azt hiszik, hogy a házasság törvényei rosszak. Manapság sokan azt hiszik, hogy a házasság törvényei értelmetlenek. Isten rendelte a házasságot, így Isten rendelte el a házasság törvényeit is. Isten rendelte el a házasságot, így Isten ellenőrzi a házasság törvényeit is. Sok ember elfelejti, hogy Isten rendelte a házasság törvényeit. Ha Isten rendelte a házasság törvényeit, ezek nem lehetnek túl nehezek, ezek nem lehetnek rosszak, ezek nem lehetnek értelmetlenek, mert Isten végtelenül bölcs és jó. (...) Ezért rendelte Isten a házasságot. Isten azért rendelte a házasságot, hogy legyenek gyermekek, legyen aki gondozza, és tanítsa a gyermekeket. „A házasság elsődleges célja a gyermekek életrehívása és nevelése.” (...) A gyermekáldás után következő áldás a hűség kegyelme. A házasság szentsége által adja meg Isten a kegyelmet, melynek segítségével férfi és nő egyetértésben élhet egymással. (...) Isten bizonyos dolgokat azért tilt, másokat azért parancsol, hogy a házastársakat boldoggá és egymás iránt hűségessé tegye. Isten a házastársaknak megtiltja, hogy egymáson kívül máséi is legyenek, vagy máséi kívánjanak lenni. (...) A mesterséges születésszabályozás szándékával folytatott házasélet nemi perverzitás. A mesterséges születésszabályozás önmagában rossz, és rosszat sohasem szabad tenni, még akkor sem, ha jó származik belőle. Súlyos bűn terheli azokat, akik a születést mesterségesen szabályozzák. (...) Jó az igazi irgalmasság. Sok embernek azonban furcsa elképzelése van az irgalmasságról. Egyesek azt gondolják, hogy ártatlan gyermekek meggyilkolása irgalmas cselekedet lehet. Törvényeket kívánnak, melyek megengedik a meg nem született gyermek meggyilkolását. A meg nem született gyermek meggyilkolása éppen olyan bűn, mint a megszületett gyermek meggyilkolása. Bővebben »

VIII. fejezet. A házasság

Feltéve: 2014. október 8-án.

Részlet Schütz Antal: Dogmatika II. (A katolikus hitigazságok rendszere) c. művéből.
Tétel: A házasság Krisztus rendelte újszövetségi szentség.Hittétel.
(...) A modernisták szerint a házasság a skolasztikusok idejében lett szentséggé, akkor, mikor a szentség és a kegyelem fogalma már kellően tisztázva volt. A trienti zsinat szerint ki van közösítve, aki azt állítja, hogy a házsság nem igazán és tulajdonképpeni értelemben egy a hét újszövetségi szentség közül, rendelve az Úr Krisztustól, hanem emberi találmány, és hogy nem közöl kegyelmet. (...) Az Úr Krisztus a házasságnak visszadta eredeti eszményi tisztaságát, egységét és felbontathatatlanságát. Ezzel azonban a gyarló emberi természetre elég súlyos terhet rakott. Illő volt tehát, hogy az a Krisztus, aki a teherrel együtt erőt is ád annak a viselésére, itt is segítségére legyen a természetnek. Szinte természetfölötti teljesítményt kíván a keresztény házasságban; tehát természetfölötti segítségről is kell gondoskodnia; s ha igen, akkor legmegfelelőbbnek kínálkozott, hogy annak eszkőzévé magát a házasságot tegye, vagyis szentséggé avassa. Bővebben »

A HATODIK PARANCSRÓL IV.: Híven a sírig!

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. október 15-én.

Szentbeszéd, amelyet a Szent István Társulat a Tóth Tihamér összegyűjtött múveit tartalmazó sorozatban, "A tízparancsolat II." című XV. kötetben adott ki.
... Előttünk a házasságkötés nem parádé, nem templomi felvonulás, nem Lohengrin-indulós ellágyulás, hanem a sírig-tartó hűségre erősítő kegyelmi forrás megnyitása. A tridenti zsinat szavait használom: «Ennek a szentségnek kegyelme azt eredményezi, hogy a kölcsönös szeretettel egymáshoz kötött férfi és nő kölcsönös jóakarattal egymás mellett kitartson, idegen, tilos szerelmet s bűnös viszonyt ne keressen». (...) Mert ha megengedné Egyházunk az elválást? Nos, ha megengedné, – összedőlne az egész emberi élet épülete! Talán nem volna egyetlen ép család sem, hiszen hol nincs nézeteltérés? A válás és új házasság lehetősége pusztító tűzvésszé szítaná fel a mindennapi kis összeütközések szikráit is; míg így, ha a házastársak tudják, hogy új házasságra gondolniuk úgysem lehet, igyekeznék magukat átküzdeni az élet tengerének ködös s naphiányos régióin. Igen, Testvéreim! A felbonthatatlanság tudata nyomtalanul elsimít ezer meg ezer oly félreértést, amiből a felbontás mellett a házasság szétrobbanása következett volna. Ha tehát őszinte akarok lenni, ezt kell mondanom: Szent vallásunknak ez a gerinces viselkedése imponál nekem! Imponál ez a bátorság! Amikor a kereszténységtől elszakadt politika az államok törvénykönyvében megszüntette a fölbonthatatlan házasság eszméjét; amikor minden másféle vallás templomában nehézség s akadály nélkül adják össze a harmadszor, negyedszer «örök hűséget» esküvőket; akkor, amidőn a katolikus Egyháznak tömérdek szemrehányást, elkedvetlenedést, híveinek tömeges elvesztését kell is elviselnie, imponál az a hűség, hogy meg nem alkudva mer kitartani a paráznaságot tiltó isteni parancs, s az elvált felek új házasságát bűnnek tartó krisztusi felfogás mellett! Bővebben »

"A katolikus hit igazsága I.(Hitvédelem)” c. könyv bevezetője

Pezenhoffer Antal ~ Feltéve: 2014. október 14-én.

... Sajnos, a vallási igazságok szintén olyanok, hogy érdekelve, sõt nagyon is érdekelve vagyunk bennük. Ezért mindenki már eleve ellenszenvvel, rosszakarattal fogadja õket, s tárgyilagos csak az tud lenni irányukba, aki ezt a természetes ellenszenvet megfigyelni, ellenõrzi és legyõzi magában. Egy kommunistának, egy szociáldemokratának vagy protestánsnak ugyancsak könnyû beláttatni, sõt megszerettetni a maga „igazát”, hiszen csupa olyat hirdet, ami – katolikus igazságokkal szemben – könnyebbséget, kényelmet, kellemeset jelent: Ne tiszteld a papot, ne böjtölj, ne gyónj; ha elváltál, újraházasodhatsz; ne tûrd, hogy te csak munkás légy, a másik pedig munkaadó; követeld magadénak azt a földet, amelyet te mûvelsz meg, ne tûrj urat magad felett stb.(...) Aztán hányan vannak, akik elvált egyének, s már a második (vagy talán már egyenesen a harmadik) asszony vagy férfi oldalán élnek, s vajon van-e egyáltalán annyira erõs érv a világon , amely õket rá tudná bírni arra, hogy újra visszatérjenek az elsõhöz, vagy ha annak többet már nem kellenek, további életüket szerelmi örömök nélkül, tehát lemondásban töltsék? Pedig ha a katolikus igazságot belátják, ez következik részükre.(...) Aztán ki vállalkozik ma már arra, hogy hat vagy nyolc, vagy akár még több gyermeket is elfogadjon és felneveljen? Pedig a katolicizmus igazságának belátásából ez is következik. Hát arra hány embert lehet rábírni, hogy ha nem él házasságban, akkor a szerelemnek bármely alakban megnyilvánuló örömeirõl is teljesen mondjon le? Pedig a katolikus igazságok ezt is megkövetelik mindenkitõl, még a terheltektõl is. Bővebben »

A felbonthatatlan házasság (II.)

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. október 8-án.

...Vajon ki nem ismert még szép tehetséggel bíró, nagy jövőre hivatott ifjakat, akik előtt magasba ívelő karrier integetett, de akik szárnyaszegetten zuhantak le és értéktelenül törtek össze, mert a rende-zetlen erosnak kerültek karjaiba? Milyen éles szemmel tekintett be tehát Dante az emberi lélek mélységeibe, amikor «Inferno»-jában az erős rabszolgáit rettenetes szélviharral dobáltatja állandóan ide-oda! Igen: ez az ellaposodás, kiüresedés, állhatatlanság és ide-oda dobattatás a sorsa azoknak a férfi-aknak, akik ki akartak bújni a hűséges monogámia állhatatossága alól! És ezért az elválás átok már a férfira is. (...) Az elhagyott asszonyok szomorú sorsa sokkal ismeretesebb, semhogy sokáig kellene ennél a gondolatnál időznöm. Szegény, elhagyott feleség, aki a házasságban legnagyobb értékét, legnagyobb kincsét ajándékozta a férfinak és most mindenéből kifosztva az utcára kerül! Összetörtségében magára hagyatva, sokszor anyagilag is szűkös körülmények közé dobatva, elkeseredve éli örömtelen életét. Még ezer szerencse, ha eleven hite van, amely elviszi őt a templomba, a gyóntatószékbe, az áldoztató rácshoz, hogy onnan merítsen erőt és vigasztalást a megpróbáltatás fájdalmas éveiben. b) Persze vannak, akik nem így élik le életüket, hanem újra férjhez mennek; férjhez mennek má-sodszor, és harmadszor, ha kell: hatodszor... és árasztják magukból azt a fertőző levegőt, amelynek bacilusai pestis módjára inficiálják embertársaik erkölcsi felfogását. (...) És itt jutottunk el egy újabb érvhez, egy még erősebbhez, amely harsogva tiltakozik az elválás ellen. Az elválás átok a férfira is, még nagyobb átok a nőre, de legszörnyűbb átok a gyermekre! Hogyha mindaz, amit eddig említettem, nem is így volna, még hogyha a férfi is, a nő is csak nyer-ne az elválás által – pedig láttuk, hogy mennyit veszít –, még akkor is ki kellene mondanunk: Nincs válás! Miért nincs? Mert a válás lehet néha talán érdeke a férfinek, lehet talán érdeke a feleségnek, de soha semmi körülmények között sem érdeke a gyermeknek, tehát nem érdeke a társadalomnak sem, a nemzetnek sem. Bővebben »

A «megreformált» házasság

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. október 8-án.

... «Próbaházasság!» Hát nem vesszük észre azt a megdöbbentő léhaságot, ami már a szó mögül is felénk ásít? Az ember kipróbál egy lakást; kiveszi és ha nem tetszik, negyedév múlva fölmondja. Az ember kipróbál egy autót; de közben megjelenik egy új típus, erre elcseréli a régit s kap helyette egy újat. Dehát a feleségét is úgy cserélheti, mint a megunt szobát vagy a divatból kiment autót? a) «Próbaházasság!» Csak egy kissé kellene a kifejezésen elgondolkozni, hogy észrevegyük, milyen lehetetlenség, milyen fából vaskarika, milyen négyszögesített kör ez! A házasságot nem lehet egy évre, két évre kötni, hogy «az alatt majd kipróbáljuk». Mert amit ez alatt próbálnak ki, az nem a házasság! (...) Egész világos dolog tehát, hogy amit próbaházasságnak neveznek, az korántsem az igazi házas-ságnak kipróbálása, hanem felületes, érzéki élvezetek önző kóstolgatása, megfutás a kötelesség elől és teljes nélkülözése az igazi házasságból fakadó fölemelő gondolatoknak és erőknek. (...)A legújabb gyógypedagógia és pszihoterápia u. i. éppen a házasság keresztény formájának ad igazat. Ezek a tudományágak kimu-tatták, hogy a határozott, kimondott erős elhatározás és jó föltétel jótékony, tisztító és erősítő hatással van egész gondolat- és akaratvilágunkra, mozgósítja bennünk az egyébként tétlenül maradó értékeket, zászló alá hívja az emberben szunnyadó valamennyi jó tulajdonságokat az érzékek uralma és a kínál-kozó alkalmak csábítása ellen. A hűségnek ünnepélyesen letett esküje, mint védőangyal kísér végig életünkön és biztat, erősít, lemondásra nevel, megbocsátani tanít, alkalmazkodásra bír: megesküdtem, meg kell tennem, – másképpen úgysem lehet! (...) Mély pszichológia rejlik tehát a tridenti zsinat kifejezésében, amely szerint a szentségi házasság kegyelme «betetőzi a szeretetet, erősíti a felbonthatatlan egységet és megszenteli a házastársakat" (sess. 24.).2 A kegyelem valóban fölfokozza a természet erőit, úgy, hogy a házasság szentségének kegyelmével megerősített ember képessé válik megtartani az örök hűség ígéretét, amire talán nem volna képes a magára hagyatott emberi természet. Bővebben »

Az egynejű házasság

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. október 8-án.

...A mélyebben gondolkodók előtt u. i. nem kétséges ma már, hogy az az eszeveszett propaganda, ami napjainkban a házasság keresztény formája ellen folyik, az csak egy részlete, csak egyik megnyilatkozási formája annak a végső nagy harcnak, amit a társadalom ellenségei tulajdonképpen minden társadalmi rend ellen folytatnak. A házassági elválás hangos apostolai akárhány-szor talán maguk sincsenek annak tudatában, hogy követelésük csak egy része annak a szellemis bolsevizmusnak, amely bomlasztó tendenciájával végeredményben minden társadalmi rend és harmonikus emberi együttélés felrobbantását célozza. A család csak a monogámikus formában lehet azzá, amivé lennie kell: a rendezett társadalmi élet sejtjévé. Az ilyen családi élet neveli az emberben a szociális erényekét: a felelősség, részvét, önuralom és kölcsönös elnézés erényeit. Az ehhez szükséges lelk (...) De ezenkívül ez volt a női méltóságnak tulajdonképpeni megalapozása is. A nő egyenrangúsága és megbecsülése együtt áll vagy dől a monogámikus házassággal. A poligámiával vége is van a női nem méltóságának. Jól meg kellene ezt gondolniuk azoknak a nőknek is, akik felületes jelszavakkal könnyelműen agitálnak a házassági elválás és újraházasodás, azaz a többnejűség mellett. Mert az elvá-lás és újraházasodás tulajdonképp szintén poligámia, csak nem ugyanegy időben, hanem szukcesszív módon létrejött poligámia. (...) Aki meg akarja tartani a házassági hűséget, kerülje mindazt, ami a hűség megtartását megnehezíti. a) Megnehezíti a hűség megtartását a könnyelmű viselkedés, a kísértéssel játszás, a szabadjára engedett fantázia. «Principiis obsta!», állj ellen az, első pillanatban és jusson eszedbe a Hegyi Beszéd-ből az Úr Jézus komoly figyelmeztetése: «Mindaz, aki asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében». (Mt 5,28.) Valaki talán azt mondhatná erre: Ez már mégis túl szigorú felfogás! Hogy aki csak gondolatban vetkezik, annyi, mintha elkövette volna a tettet... Pedig be kell látnunk, milyen mély pszichológiával dolgozik az Úr. A bűn lényege mindig az akarati elhatározás és nem a külső, cselekedeti végrehajtás. Aki szándékosan foglalkozik erkölcstelen gondolatokkal, aki szóba áll ilyen vágyakkal és érzelmekkel, az már rálépett arra a lejtőre, amelyen nincs megállás. Miért nincs megállás? Azért, mert a fiziológiai folyamat itt már természetszerűleg fog tovább működni, a tudatosan izgatott fantázia felizgatja az idegrendszert, a felizgatott idegrendszer pedig köve-telni fogja a bűnt. b) Meg lehet tartani a házassági hűséget? Meg, – csak ne tegye senki nehezebbé ezt a törvényt a saját vakmerősége, könnyelműsége vagy léhasága által! Meg Bővebben »

Akadályok a házasság útján

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. október 8-án.

...Malakiás próféta idejében a zsidó népet sok súlyos csapás érte. Jajgattak, könyörögtek az Úrhoz, de Ő nem hallgatta meg őket. A próféta nyíltan szemükre is veti, hogy miért. Így szól az Úr: «Könnyel, sírással és jajgatással borítjátok el az Úr oltárát, mert nem tekintek többé az áldozatra és nem fogadok semmit sem kedvesen kezetekből. Kérdezitek: Miért? Azért, mert az Úr volt a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, kit te megvetettél, holott ő a te osztályosod és hites feleséged». (Mal. 2,13. 14.) Az Úr tehát megbüntette népét, mert a zsidók között akadtak, akik elhagyták törvényes feleségüket és pogány asszonyokat vettek maguknak. De hát ne büntesse meg a mai emberiséget, ahol már nem egyesek akadnak, hanem százan, ezren és tízezren, akik elhagyják és megvetik törvényes házastársukat és mással akarnak új házasságra lépni? (...) Esküvőre jelentkezik a plébánián egy házasulandó pár. A plébános szomorúan mondja: «Kérem! Nem lehet megesküdniük, hiszen a nőnek él az első férje!» – Igen, kérem, de el vagyunk válva az államnál törvényesen! – Hiába! Az a házasság érvényes! Nem lehet másodszor esküdni. – Nem lehet megesküdnünk? – méltatlankodnak erre már mind a ketten. – De kérem, én előkelő közhivatalnok vagyok, nekem meg kell esküdnöm. És mi vallásos emberek vagyunk, mi templomi es-küvő nélkül nem akarunk egybekelni. És ha a katolikus vallás nem esket meg, hát majd elmegyünk más templomba!... – így szólnak nagy mérgesen és elmennek esküdni egy más vallású templomba. (...) A katolikus Egyház természetszerűleg csak a saját híveinek parancsolhat. Azokra valóban áll is a törvény: házasságuk nem érvényes, ha nem katolikus templomban kötötték. De viszont a többi emberek házasságát a saját vallásuk szerint ítéli meg és fogadja el. Ha tehát két, nem-katolikus fél a saját vallása szerint házasságot köt, azt az Egyház is érvényesnek tartja. Előt-tünk szent és érvényes és felbonthatatlan az a házasság, amit két zsidó köt egymással, vagy két buddhista, vagy két japán. És ha ezek közül akarna valaki még a másik életében újra házasságot kötni egy katolikus féllel, az Egyház ezt sem engedné meg, mert az első házasságot érvényben levőnek tartja. Még akkor is, ha a saját vallása ezt fel is bontotta volna! Bővebben »

A házasság Krisztus után

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. október 8-án.

...A léha életfelfogás lavinája is rázuhant a hajdan erős családi szentélyekre és összetörte azokat. A mi szent katolikus Egyházunk is megrezzen e tragédia láttára, de nem teszi karba kezét tétlenül, hanem munkába indítja a mentőcsapatot. Ezért kiáltja napjainkban fokozott erővel Egyházunk az emberek fülébe: Emberek, Testvérek, ébredjetek! A házasság nem merőben világi dolog! Nem és ezerszer nem! A házasság szentség! Amint beszélünk szentgyónásról és szentáldozásról, éppúgy kellene beszélnünk szentházasságról is. Kár, hogy a mindennapi nyelvhasználatban nem terjedt el ez a kifejezés: «szentházasság». Pedig így talán mindenki előtt világosabbá válnék, hogy annak gyökere, forrása és éltető ereje egyaránt túl van a természetes körökön. Ezért kiáltja Egyházunk rendületlenül a világba, kiáltja addig, míg újra meg nem hallja az emberiség: A házasság is egyike annak a hét pataknak, amelyek a megváltás kegyelmét hömpölygetik felénk. A házasság is egyike annak a hét szent kútnak, ahonnan a természetfölötti élet vizei fakadnak. A há-asság is egyike annak a hét szent kehelynek, amelyek színültig telve vannak Krisztus vérével. A há-zasság is egyike annak a hét asztalnak, amelyen Krisztus felszolgálja a lelki élet erősítő kegyelmét. A házasság is egyike annak a hét harangnak, amelynek biztató, ezüstös csengése erősíti az örök élet útján vándorlókat ... Legyünk hálásak érte a mi szent katolikus vallásunknak, hogy meri ezt még ma is hirdetni, – és hogy a szörnyű lavinaomlás idején is meg nem tantorodó bátorsággal védi az emberi társadalom épületének sziklaalapját: a házasság szentségét! Bővebben »

A házasság Krisztus előtt

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. október 8-án.

...Már most honnan van az emberiségnek ez az annyira fontos kettős különválása, honnan a férfi és a nő eredete? A Szentírás legelső lapjai mély tanítást adnak erről a kérdésről. Isten teremtette külön a férfit és külön a nőt, de a kettőt mindjárt össze is kötötte egy szent szövetségben és nagyszerű feladatot bízott rájuk, íme, halljátok a Szentírás szavait: «Teremté az Isten az embert: a maga képére, az Isten képére teremtette, férfiúnak és asszonynak teremtette. És megáldá őket az Isten és monda: Szaporodjatok, sokasodjatok, s töltsétek be a földet». (1Móz. 1,27. 28.) b) De a Szentírásnak e szávai mindjárt feleletet is adnak azoknak, akik néha nagy csodálkozással kérdezik: «Hogyan lehet az, hogy valami meg van engedve a házas élet keretein belül, viszont azon kívül meg igen súlyos bűn? Hát nem ellenmondás ez: ott szabad, itt nem! Hiszen maga a dolog mindkét helyen ugyanegy!» Pedig a Szentírás elbeszélése után milyen világos a felelet! A házasságon kívül igenis súlyos bűn az, mert Isten a házasságra, az egy férfi és egy nő felbonthatatlan szövetségére bízta az emberi nem fenntartását, tehát csak a házasságban engedte meg azt a cselekedetet, amelyből az új emberi élet fakadhat. És éppen azért súlyos bűn ez a cselekedet a házasságon kívül, mert sérti a házasságnak (...) De ha ez így van, és ha valóban az a természetes, kívánatos és helyes, hogy kétféle ember éljen a földön a maga egészen elütő, de éppen ezáltal egymást vonzó és egymást kiegészítő külön sajátosságaival, mondom, ha ez így természetes, akkor magatok megítélhetitek, Testvéreim, mennyire természetellenes és káros az a mai hóbort, amely a leányokat fiúsan neveli és fiúsakká akarja tenni, a fiúkat meg elleányosítja, boy-görlöket nevel és görl-boyokat és a két nem közti különbség letompításával ép-pen azt a titokzatos vonzóerőt szünteti meg, amelynek hatásaképpen kialakul a társadalom életében a legfontosabb sejt, az emberi nem állandó megújulásának forrása és fennmaradásának biztosítéka: az új család. Bővebben »

A keresztény házasság

Tóth Tihamér ~ Feltéve: 2014. június 28-án.

... A házasságot nem szabad «megreformálni!» «A házasság megreformálása!» Kell-e hát és szabad-e a házasságot «megreformálni?» A felületesen gondolkodók könnyen «igen»-nel felelhetnek erre a kérdésre. Mert – mint mondják – «ha körülöttünk minden elváltozott, ha egész más életformák és gazdasági körülmények között élünk, mint a régi ember élt, akkor a házasságot is hozzá kell alakítani ezekhez az új állapotokhoz». így beszélnek ma sokan, – mit feleljünk nekik? (...) A berlini Neues Museum lépcsőházát hatalmas történelmi festmények díszítik: Kaulbach művészi alkotásai. Az egyik nagy kép Jeruzsálem pusztulását mutatja be. Megrendítő jelenetekben tárul itt elénk a valaha kiválasztott, de Istentől elfordult zsidó nép összeomlása. Lángokban áll a jeruzsálemi templom, de lángoló kardokat tartanak kezükben az angyalok is, akik megjelentek, hogy végrehajtsák Isten büntetését. (...) Borzalom, kétségbeesés, reménytelen összeomlás árad felénk az egész képről. De mégsem! A kép másik fele egészen másról beszél. Keresztény családot látunk rajta, amint két öszvéren menekülnek az összeomló városból, az egyiken az anya ül, keblén két kicsinnyel, háta mögött még egy gyermek az öszvéren, a másik öszvéren pedig csupa gyermekek. Előttük halad egy újabb gyermek, inkább már ifjú és égnek emelt szemmel zsoltárt énekel. Mögöttük az apa, szintén zsoltárt énekelve. E fölött a csoport fölött is angyalok lebegnek, a hit, a remény, a szeretet angyalai, de nem tüzes kard van a kezükben, hanem biztatva, erősítve, lelkesítve viszik a menekülő család előtt az Oltáriszentség sugárzó kelyhét. És hogy a tanúság még teljesebb legyen, hogy szinte azt mondhassuk, mintha éppen a most lezárt beszédtémánkhoz szemléltetésül készült volna ez a monumentális kép, szemünkbe ötlik rajta még egy epizód: az istenítélet súlya alatt összeroppanó zsidó tömegből három, alig-alig felöltözött gyermek kiszakítja magát és könyörgő gesztussal veti magát a menekülő keresztény család elébe: Vigyetek magatokkal, ne hagyjatok elveszni a biztos pusztulásban! ... És az öszvérről hívogatva, mosolyogva, bájos szeretettel integet feléjük az egyik keresztény gyermek... És ennek a gyermeknek bájos gesztusában van elrejtve a mi egész bizodalmunk is! Bővebben »

A „Különös házasság” 1951-ből nézve

Ágotha Tivadar ~ Feltéve: 2014. május 11-én.

1895-ben, amikor Magyarországon is sikerült érvényre juttatni, a polgári házasság -- azóta olyan nagyon lejáratott, de akkor erôsen felmagasztalt -- törvényét, mintegy szükségszerűvé vált, bizonyos hangulatos aláfestés is. Ez az alattomos igyekezet természetesen az Egyház ellen irányult és arra volt hivatva, hogy kimutassa az állítólagos "lelki rabságot", amelyben az emberek papjaik, illetve fôpapjaik részérôl sínylôdnek. A polgári házasságot kísérô mellékzönge persze nem nyílt formában mutatkozott, hanem egy csaknem kedvesnek mondható könyvben látott napvilágot. A könyv címe: Különös házasság. Szerzôje: Mikszáth Kálmán. (...) Könyvének a meglehetôsen szűklátókörű közönség csaknem teljesen hitelt adott. Akadtak ugyan, akik tiltakoztak. Így Bosits Gábor kúriai bíró, a "Vasárnapi Újság"-ban, ugyan ô Mikszáthot is felszólította könyve visszavonására. De sem Bosits, sem mások nem értek el eredményt. 1931-ben adta ki dr. Dôry Ferenc ,,Gróf Buttler János házassága'' című könyvét. Ebben hitelesen, okmányokkal és levelekkel kimutatja Mikszáth könyvének teljesen hamis, még csak ferdítésnek sem nevezhetô, de egyenesen hazugságnak minôsíthetô mivoltát. Dr. Dôry Ferenc bizonyítékai leleplezik Mikszáth Kálmánt és különös könyvét, a "Különös házasság"-ot. Bővebben »

A polgári házasságról

Prohászka Ottokár ~ Feltéve: 2014. február 27-én.

... A házasság Istené; a házasság isteni kötelék; nem nemzeti, nem polgári intézmény... azt tanítja s hirdeti Krisztus: ezért elhagyja az ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik és ketten egy testté lesznek. Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza. (Máté 19. 5, 6.) «Amit Isten egybekötött»... halljátok keresztény hívek, a házasságokat Isten köti; (...) Nekünk tehát csak az Isten írja elő, hogy mi a házasság, mi nem az; mindenki, aki mást mond: beleavatkozik az Isten rendeleteibe. A mi házasságaink az oltáron kötődnek; aki feleséget akar, itt keresse; aki férjet kíván, itt szegődjék. Ez a katholikus tan!(...) Igen, — szólnak közbe a jogtudósok, — ez a katholikus tan; de ez nem a református, nem az evangélikus, nem az unitárius tan; mi különc tanokra tekintettel nem lehetünk; nekünk egyenlő, általános törvényt kell hoznunk, mely egyformán ítélje meg a katholikust és a reformátust, s ez az egyenlő törvény lesz a polgári házasság. No hát, K. H.! aki ilyesmit hoz fel, attól azt kérdezzétek : vajjon egyenlő törvény-e az, hogyha a katholikus elnyomatik s a református diadalmaskodik? Vajjon egyenlő törvény-e az, hogyha a katholikus hitet sértik s a katholikusokra a református házasságot erőszakolják? Pedig a polgári házasságban azt akarják: beleavatkoznak hitünkbe s rákényszerítenek, hogy a katholikusok református módon házasodjanak. A reformátusaknál a házasság ugyanis nem szentség; vajjon a templomban kötik vagy a bíró előtt; az nem lényeges, főben járó dolog; azoknak a hitük tehát a polgári házasság által nincs megtámadva; de a mi hitünk, az meg van támadva! (...) A polgári házasság utat nyit a vallástalanságra. Sok ember, mihelyt valami egyházi akadály áll útjába, melyet a világi törvény el nem ismer: otthagyja az egyházat s köt polgári házasságot; de ezt csak vallásának megvetésével teheti.(...) Végre a polgári házasság megtámadja közvetlenül a családot az elválások könnyebbítése által. Bővebben »

A házasság krisztusi gondolata

Schütz Antal ~ Feltéve: 2014. január 7-én.

... Mikor Szent Pál kimondja, hogy a házas viszony, a két házastársnak egy testté válása nagy titok, mely Krisztusnak és az ô Egyházának kölcsönös viszonyára utal és abba torkollik, egyszerre föltárul elôttünk a házasságnak világot átfogó egész jelentôssége és világossá válik a keresztény házasság problematikájának begyökérzése. A jámbor hívô méltán megütközik azon az ádázságon és szívósságon, mellyel ez a kor üldözôbe vette a katolikus házasságot nemcsak gyakorlatban, hanem elméletben, tanításaiban is. (...) De mihelyt Szent Pállal meglátjuk, hogy a keresztény házasságnak lényeges kapcsolata van Krisztussal és az ô Egyházával, s így a házasság valamiképp jelenti és történetileg képviseli Krisztust és az ô Egyházát, a katolikus házasság-eszmény ellen tomboló harc egyszerre érthetôvé válik: Nem különb a tanítvány a mesterénél... Ha engem üldöztek, majd titeket is üldöznek (Mt 10,24). Ha Krisztus és az ô Egyháza jel, melynek ellene mondanak (Lk 2,34), nem lehet más sorsa annak az intézménynek sem, mely a maga részérôl Krisztusnak és az ô Egyházának jele. Ha Krisztus a zsidóknak botránkozás, a görögöknek balgaság (1Kor 1,23), ne csodálkozzunk, ha a Krisztusra lényegesen utaló és ôt valamiképpen utánzó házasság is botránkozás a szadduceusoknak és balgaság a szenvedélyeiket észokokkal igazolni akaró farizeusok elôtt. Bővebben »

A házasság felbonthatatlansága

Pezenhoffer Antal (1893-1973) ~ Feltéve: 2013. december 16-án.

Részlet Pezenhoffer Antal „A katolikus hit igazsága III.(Hitvédelem)” c. könyvéből, amelyet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adott ki.
(...) Aki elválik s újra házasodik, bármilyen sok mentsége van s bármennyire is nem ő, hanem hitvestársa a bűnös, akár van már gyermek, akár nincs, nem kap templomi áldást, de utána feloldozást se egész életében, míg csak új, tilos viszonya tart. Nem lehet kereszt- vagy bérmaszülő se, nem viselhet tisztséget az egyházban, sőt nem részesülhet egyházi temetésben se, ha így hal meg. Nemi tekintetben (de másban is) annyira gyarló az ember, hogy csak ilyen szigorral lehet megfékezni. De láthatjuk, hogy még így se, bár ennek az is oka, hogy ma már az állam és a társadalom nem támogatja az egyházat mint hajdan, hanem a francia forradalommal kezdődően már egyenesen az ellenkező irányban dolgozik. 1894-ben az állam már nálunk is törvénybe iktatta a válás lehetőségét katolikusok számára is. Az egyházban a papi nőtlenséghez és a házasság felbonthatatlanságához való ragaszkodás ugyanazon forrásból ered: mindkettőnek a nemi ösztön megfékezése, az ész uralma alá vetése a célja. A házasságban az egyén lelkisége, különösen pedig a gyermekek érdekében ezt a célt az erkölcsi törvény a nemi ösztön kielégítésének egész életen át egy személyre való korlátozásával éri el, a papi cölibátusban azonban teljes elfojtásával, példaadásból, hogy a papság megmutassa híveinek, hogy az ösztönt még teljesen elfojtani is lehetséges. Mivel ehhez rendkívül erős hit kell, a papság egyúttal azt is megmutatja vele, hogy abban a másvilági jutalomban, melyet a híveknek hirdet, ő maga még jobban hisz, mint a hívei. Bővebben »

Krisztus királysága

Prohászka Ottokár ~ Feltéve: 2014. január 7-én.

... Készül pl. valahol egy házasság, mikor elvált ember akar egy leányt elvenni, vagy elvált asszony akar valakihez nőül menni, intsük meg akkor a feleket vagy azok szüleit, hogy így nem lehet a házasság szentségét fölvenni. Lehet ugyan polgári házasságot kötni, de az nem szentség s a katholikusoknak nem érvényes házasság, s aki így köt házasságot, az ki van közösítve az egyházból s azok közé sorozza magát, kikről az evangélium mondja: «ki az anyaszentegyházra nem hallgat, legyen neked mint a pogány s a publikanus», vagyis a bűnben élő vámos (Mát. 18, 17). Aki ilyen polgári házasságot köt, az nem gyónhatik, nem áldozhatik s ha halálos ágyán igaz, mély bűnbánattól hajtva meg is kapja a feloldozást, de mily szomorú élet az, ha valaki Krisztussal ellenkezve sok évi pogányságban élve, akar Krisztussal mint bírójával találkozni? Akarhatja-e s vállalhatja-e ezt keresztény ember? Bővebben »

« Vissza az oldal tetejére
Real Time Web Analytics