A polgári házasságról - Pozsonyban, 1893

Keresztény Hívek!

Száz év óta láz töri az emberiséget; a hagyományos rossz szellem, melyet a szentírás így mutat be: «testnek kívánsága, szemnek kívánsága, élet kevélysége», csattanós nagy mondások alakjában toborozva bejárja Európát; élvezetet, gazdagságot, szabadságot hirdet; prédikál bort, pénzt és függetlenséget s ad helyette vizet, adót és szolgaságot ; az életet pedig mindenáron le akarja szorítani arról a keresztény alapról, melyen eddig állt. Az Isten helyébe az állam ült ; amit az parancsol, az szent, ha Isten, ha az egyház, — ha tízparancsolat, ha hét szentség ellen van is ; s azok az emberek, kik frakkban járnak és cilindert hordanak, meghajolnak a bálvány előtt, mint Babilon redős tunikájú táltosai Nabukodonozor, és a kontyos kínaiak a sárkány-isten szobra előtt. Iskolákat állítanak Isten nélkül; — társadalmi életet akarnak Isten nélkül. Megmaradhat-e akkor a házasság úgy, ahogy van; Istennel és az oltár mellett? Nem! «legyen polgári», mondják. S mi az a polgár házasság? Házasságnak mondott összeállás, mely nem szentség; házasságnak keresztelt egybekelés, mely nem a templomban, hanem a községházán, nem a pap előtt, hanem a bíró vagy jegyző előtt, nem a Krisztus rendelete, hanem a képviselők mától holnapra változó szájíze szerint megy végbe; egybekelés, melyet a jegyző megenged, de Krisztus tilt. Ez az a polgári házasság. El akarják rontani a keresztény házasságot, melyben eddig apáink s anyáink egybekeltek, melyben az oltár előtt Isten áldását s kegyelmét vették ; egy darab pogányságnak akarnak ismét tért hódítani s a kereszténységet leszorítani.

De a kereszténység nem gyáva ; a kereszténység nem enged; s hogy a polgári házasságnak mi is vállvetve ellentálljunk : bebizonyítom először :
hogy a házasság Krisztusé és senki másé és pedig azért, mert a házassági kötelék szentség s a katholikus hitnek cikkelye, aki tehát az ellen tör, az a mi lelkiismere'iinket s vallás* szabadságunkat bántja ; bebizonyítom másodszor : hogy a házasság Krisztusé és senki másé, mert Krisztus emelte azt ki az erkölcstelenség fertőjéből, ahová azt a polgári házasság által vissza lógják terelni. Figyeljetek!

* * *

K. H.! A házasság Krisztusé és senki másé; nem a nemzeté, nem az országé, nem az államé; mert nemzetek, államok, országok előtt létezik a házasság. Az emberiség bölcsőjénél kezdődött s megvolt minden nemzet és ország előtt. Nem a polgári rendből született, hanem a polgári rend született a házasságból; valamint az erkölcs és a vallás is nem a polgári rendből való, hanem ellenkezőleg azt a polgári rendet mint az anya gyámoltalan fiát dajkálja, hordozza. S ha a házasság nem a nemzeté s nem a polgári rendé: hát kié? Azé, aki az első emberhez vezette az első asszonyt, s aki egybekötötte és megáldotta őket; kié hát K. H.? Az Istené!

A házasság Istené; a házasság isteni kötelék; nem nemzeti, nem polgári intézmény... azt tanítja s hirdeti Krisztus: ezért elhagyja az ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik és ketten egy testté lesznek. Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza. (Máté 19. 5, 6.) Amit Isten egybekötött»... halljátok keresztény hívek, a házasságokat Isten köti; Isten nevében, Isten törvénye, Isten rendelete szerint; azt az isteni köteléket házasságnak hívjuk. S ezt a kezdet óta isteni köteléket, mely különben minden népnél vallásos cselekmény és nem polgári szerződés, az Ür Jézus hitünkbe olvasztotta ; vállásunk szentségévé tette s Krisztus óta a keresztények házassága szentség lett. Ezt csiripelik a keresztény társadalomban a verebek; azt hajtogatják az abc-s gyerekek, hogy a házasság a keresztények közt szentség; hogy a házasságot Krisztus lefoglalta és megszentelte. Hogy előtte, az ő tekintélyével, az ő nevében kell azt kötni; csak az a házasság köttetik, amely előtte köttetik; ami előtte megkötve nincs, az sehogy sincs megkötve ; esküdjenek bár a jegyesek a magyar alkotmányra s tegye bár a király egybefogó kezeikre Szent István koronáját: akármilyen szerződés, ígéret és eskü, mely nem szentség, mely nem Krisztus törvénye szerint, hanem a magyar országház szájíze szerint köttetett, az mind nem házasság, hanem Krisztus szemei előtt ágyasság.

Aki az emberiségen kívül más szerződést, fogadást vagy esküt igaz házasságnak mond: az megtagadja a keresztény katholikus tant ; aki a polgári házasságot igaz, való, érvényes házasságnak tartja és nem ágyasságnak: az tagadja a katholikus tant. Mert a katholikus keresztény előtt csak az igaz, való házasság, amely szentség ; ami nem szentség, nem házasság. Mondhatod, hogy ez «polgari hazassag», de az Isten ezt házasságnak nem nézi; következőleg a katholikus sem nézheti. Keresztények nem mondhatják, hogy van házasság, mely polgári és nem szentség: mikor Krisztus csak oly házasságot ismer el, mely szentség.

Nekünk tehát csak az Isten írja elő, hogy mi a házasság, mi nem az; mindenki, aki mást mond: beleavatkozik az Isten rendeleteibe. A mi házasságaink az oltáron kötődnek; aki feleséget akar, itt keresse; aki férjet kíván, itt szegődjék. Ez a katholikus tan!

Igen, — szólnak közbe a jogtudósok, — ez a katholikus tan; de ez nem a református, nem az evangélikus, nem az unitárius tan; mi különc tanokra tekintettel nem lehetünk; nekünk egyenlő, általános törvényt kell hoznunk, mely egyformán ítélje meg a katholikust és a reformátust, s ez az egyenlő törvény lesz a polgári házasság.

No hát, K. H.! aki ilyesmit hoz fel, attól azt kérdezzétek : vájjon egyenlő törvény-e az, hogyha a katholikus elnyomatik s a református diadalmaskodik? Vájjon egyenlő törvény-e az, hogyha a katholikus hitet sértik s a katholikusokra a református házasságot erőszakolják? Pedig a polgári házasságban azt akarják: beleavatkoznak hitünkbe s rákényszerítenek, hogy a katholikusok református módon házasodjanak. A reformátusaknál a házasság ugyanis nem szentség; vájjon a templomban kötik vagy a bíró előtt; az nem lényeges, főben járó dolog; azoknak a hitük tehát a polgári házasság által nincs megtámadva; de a mi hitünk, az meg van támadva!

Mert ha a házasság szentség: akkor a hithez tartozik. Kinek van joga a hit dolgában törvényt hozni? Ki fog azon változtatni, vájjon a házasság szentség-e vagy nem? Ki fogja azt meghatározni, hogy a szentséget hogyan kell fölvenni? Azt csak Krisztus s az egyház teheti; valamint az egyházhoz tartozik a keresztség s nem a bíróhoz; valamint a gyónást az egyház intézi s nem a jegyző: úgy a házasság is kizárólag Krisztus jussa s az egyház fóruma.

A katholikusoknak pedig joguk van Magyarországban hitük szerint élni; ha tehát a házasság a katholikus hithez tartozik, ha a katholikusoknak hitük szerint kell házasodniok: ne avatkozzék abba bele a világi törvény. Ha a házasság valódi ténykedés: lehet-e arra törvényt hozni, hogy ezentúl nem az? S ha igazán hozzák ezt a törvényt, vájjon nem rendezik-e akkor a mi házasságainkat a mi hitünktől eltérően, sőt a mi hitünk ellen? Ha a házasság isteni, ha szentség: lehet-e azt rendelni, hogy ezentúl nem az? ha pedig valaki polgári házasságot rendel, vagyis házasságot, mely a katholikusok előtt szentség számba nem jöhet, vájjon nem avatkozik-e az bele a mi hitünkbe, nem sérti-e a lelkiismereti szabadságot? Azért méltán azt mondjuk, hogy a polgári házasság a katholikusok hitének s lelkiismereti szabadságának megsértése. Azt pedig a mai világban sérteni senki sem akarja ; legalább azt hirdetik tele szájjal manapság, hogy legyen vallás és lelkiismereti szabadság; éljen mindenk a maga hite szerint! No hát tőlünk is élhet bárki hite szerint; de akkor a katholikusok is méltán azt követelhetik; nálunk a házasság szentség, a mi hitünk, a rni vallásunk tárgya, hát ehhez ne nyúljatok, ne hozzatok törvényi, hogy a házasság ezentúl nem szentség, hogy van polgári házasság; mert ez ellenkezik a mi hitünkkel.

Nektek pedig kell hitünket tiszteletben tartanotok, akár törökök, tatárok vagy hitetlenek legyetek! Nektek nem szabad a katholikust, a kálvinistát, az unitáriust, a hitetlent egy kaptára húzni; mert ez nem szabadság, nem egyenlőség! Egyenlőség az, ha mindenkinek megvan a maga házassága. Ha egy gyermeknek époly kabátot szabunk, mint egy tagbaszakadt kapás embernek: hát az egyenlőség lesz? Nem! a gyereknek a maga zubbonykáját s az embernek a nekivaló mándlit kell megadni: akkor lesz egyenlőség; akkor lesz meg mindenkinek, ami neki jár ! Hát nekünk katholikus házasság jár, a hitetlennek polgári házasság jár ; szabad-e már most a katholikusokat polgári házasságra fogni?

De erre azt mondják : hisz mi meg nem tiltjuk, hogy a házasságot mint szentséget fölvedd; mi csak azt akarjuk, hogy ennek a polgári előírásnak is tégy eleget, K. H.! szép szó ez, de hamis a beszéd! Igaz ugyan, hogy meg nem tiltják, hogy a templomba is mehessetek házasodni; de ők azt nem ismerik el igaz házasságnak; ők igaz házasságnak csak azt ismerik, ami a városházán köttetik; tehát tagadják, hogy a templomban lehet igaz házasságot kötni; nem törődnek cseppet sem a ti keresztény házasságaitokkal; ítélik, kötik, bontják lelkiismeretetek ellen; ha meg is kötöttétek a templomban, az egyház törvénye szerint, azt mondják : ez nem házasság, ez semmi; fölbontják a házasságaitokat, ha a világi törvénynek tetszik, cseppet sem törődvén azzal, hogy mit rendelt Krisztus. Hát K. H.! azt akarjuk-e mi, hogy amit Krisztus rendelt, hogy azt a mi képviselőink, akik ma képviselők, holnap hoppon ülők, semmibe se vegyék? Azt akarjuk- e mi, hogy a mi törvényeink, a mi társadalmunk, a mi életünk Krisztusra való tekintet nélkül alakuljon? Hogy ami 1900 évig szent volt, azt ezentúl sutba dobják s ledekretálják, hogy ezentúl már nem ér? Eddig a házasság szentségének fölvétele nélkül ágyasságban éltek a szemét emberek s Krisztus mondta, hogy ez paráznaság ; ezentúl a magyar törvény Krisztussal ellentétben azt fogja mondani: ez házasság! Eddig a leány s a vőlegény az oltártól hozta a feleség s a férj tisztes nevét, ezentúl e címeket nem Krisztus, hanem a jegyző akarja osztogatni, s az erkölcsiség nem a tízparancsolat, hanem mától holnapra készülő törvények szerint igazodik!

S mivel a közerkölcsiseg fordult meg most beszédemben : áttérek a második évre, hogy a keresztény házasság miért Krisztusé es senki másé a közerkölcs szempontjából ?

Azért Krisztusé a keresztény házasság, mert ő emelte ki abból a gyalázatból, melyben a pogányság korában senyvedt. A többnejűség, többférjöség, a házassági elválások az alávalóság bélyegét sütötték a házasság intézményére. A férj tulajdonjogot nyert neje és gyermekei fölött, azokat könnyű szerrel eltaszíthatta! gyakran haláilal is büntethette; míg ő neki, ha féktelen, zabolátlan vágyai ösztönözték, szabadságában állt a bordélyházakat s a rabszolganőket látogatni. Minthogy így a férjek féktelensége minden korláton túlcsapott: nem volt nyomorultabb teremtmény az asszonynál, kit annyira megbecstelenítettek, hogy csupán az állati kéjek kielégítésének eszközéül tekintették. — Krisztus kiemelte e szennyből a házasságot és hogy ne forduljon vissza a fertőbe, az oltár mellé állította, szentséggé tette, mintha azt mondta volna: az ember-állat az ő szenvedélyében még a házasságot is megfertőztette; én most ezt a házasságot szentté, szentséggé teszem; ne nyúljatok hozzá, hogy be ne piszkítsátok !

K. H.! nem áldás-e az az erkölcsiségre, ha az ember legszentebb érdekeit: családot, édesanyja, édesatyja becsületét a hit, az oltár őrzi? Azt gondoljátok, hogy manapság az a házasság nem fog elfajulni, mihelyt azt az oltártól elszakítjátok?

Azt gondoljátok, hogy manapság a közerkölcs biztosabb alapon áll, mint a pogányságban? csak annyiban áll, amennyiben a kereszténység támogatja. Nézzétek azokat a Dumasféle regényeket, azokat a hírlapi tárcacikkeket az ő ledérségükkel és házasságtöréseikkel, melyek a keresztény társadalom szégyene. Azt írta minap egy budapesti lap, mely ezer meg ezer példányban terjed el az országban, hogy a házassághoz nem kell pásztorbot, hanem csak férfi meg nő. No lám, hová szorítják már is a házasságot? ahhoz nem kell más csak férfi meg nő; hisz az őserdőkben a majmoknál se kell más, s az ilyen egybekelésből származik-e a tisztes család?

Nem kell a házassághoz pásztorbot... ? Hát mi kell? mogyorópálca kell? Igen, az kell; mert a pásztorbot, az csak erkölcsi hatalom; azt csak az ember érti, aki az erkölcs előtt, a kötelesség és tisztesség előtt tud meghajolni; a mogyorópálcát, azt meg az állat s az állati ember érti! Melyik házasság lesz jobb, az-e, melyet a pásztorbot alatt, vagy az, melyet a mogyorópálca árnyékában kötnek?! Hová jut a társadalom, ha ily fogalmakkal szegődnek egymáshoz a férfiak s a nők? S ha már most, mikor még a keresztény tisztesség él a családi tűzhely körül, máris úgy beszélnek, hogy a házassághoz erkölcs nem kell : mi lesz abból a családból s abból az erkölcsből, ha a polgári házasság éje ránk borul? Mily alacsonyan járnak az erkölcsi fogalmak mint a fáradt madarak! Mily alacsony színvonalon áll a művelt ifjaknak erkölcse, kik az egyetemekről az élvezethajhászást hozzák magukkal istenükül? mily alacsony színvonalon áll az a durva, káromkodó, szüleit megvető paraszt ifjúság? Hát csak adjátok a fuldokló erkölcstelenség hegyibe még a polgári házasságot; oldozzátok csak el az oltártól azt a házasságot, hogy azt újra az alávalóság és az utálat iszapja temesse el; de tudjátok meg, hogy nem szolgáljátok vele a jó ügyet, nem a nemzetet, nem a hazát.

K. H.! ne szorítsuk le, még lejjebb a mi közerkölcsiségünket ; ne idegenitsük el az emberéltet még jobban a vallástól s az oltártól azáltal, hogy házasságaikat is világiasítjuk! Mit nyerünk vele, ha a házasságot a templomtól el a városházába, — az oltártól el az íróasztalhoz, — a kereszttől el a jegyzők kalamárisához tereljük? Szolgálunk-e azáltal a szeretetnek, a hűségnek, a házasfelek bizalmának? Kedvesebb- e az ara, ha a városháztól hozzák, hol ugyanazon folyosón a pörlekedő, rendetlenkedő, tolvajló felekkel találkozik életének egyik legszebb napján, s nem a templomból, melynek oltárára letette szűzi koszorúját s megesküdött az Isten szent nevére, hogy szeret és hű lesz? Szebb, biztatóbb reményekre jogosít-e a férj, ha szívére veszi az egybekelési szertartás jelentőségét, melyben az mondatik neki, hogy szeresse feleségét, mint Krisztus az egyházat, — vagy ha a vallás éltető, buzdító benyomásai nélkül szövetséget köt választottjával.

K. H.! ne döntsük meg fönnállásunk védfalait; ne, különösen most, midőn minden kötelék lazul s minden alap foszlik ; midőn a szabadosság szerteszéjjel csapong s nem kíméli azt, ami szent és nélkülözhetetlen. Ha valaminek kell szentnek lennie és maradandónak : úgy a keresztény házasságnak kell ilyennek lennie ! Ha a férj és feleség is futó homokká lesz, — ha a keresztény családok kötelékei is megbomlanak, mily nemzedékek fognak belőlük támadni?

Azonban K. H.! nemcsak messzi kerülő utakon — mint azt most előadtam — támadja meg a polgári házasság az erkölcsiséget s a családot; hanem megtámadja azt a két kincset egészen közvetlenül; az erkölcsiséget azáltal, hogy megzavarja a lelkiismeretet, —a családot azáltal, hogy könnyebbé teszi a házassági elválásokat. Legyetek szívesek még erről is meghallgatni!

A polgári házasság megzavarja a lelkiismeretet! Hogyan? Eddig nálunk az összeadás templom és pap nélkül nem volt házasság; s mindenki utálattal fordult el az ilyen erkölcstelen jött-ment néptől; szemétnek tekintette, amely piszkítja a társadalmat s rontja a levegőt. Az Isten szava, a kereszténység 19 százados ítélete s a lelkiismeret azt mondta: ez ágyasság ; ugyanez a szózat azt fogja mondani, hogy a községházán kötött házasság nem házasság, hanem komédia. Akik vallásosak, azok mind azt fogják mondani: a polgári házasság ágyasság: akik vallástalanok, azok azt fogják mondani: a polgári házasság érvényes házasság. A törvény pedig igazat ad a vallástalanoknak. A keresztények azt fogják mondani: szentség nélkül egybekelni, az paráznaság; a törvény pedig azt hirdeti: ha a jegyzőhöz vagy bíróhoz mész jelentkezni, hogy ezzel vagy azzal az asszonnyal élsz : akkor már nem paráznaság! Arra pedig nagyon sokan fogják rámondani: no akkor a jegyző és bíró nélkül is élhetek vele.

A polgári házasság utat nyit a vallástalanságra. Sok ember, mihelyt valami egyházi akadály áll útjába, melyet a világi törvény el nem ismer: otthagyja az egyházat s köt polgári házasságot; de ezt csak vallásának megvetésével teheti. Törődik is azzal a szenvedélyes, mámoros ember, csak legyen módja, hogy valahogy egybekeljen ; hit, vallás, erkölcs, tisztesség csak szúnyogzümmögés a szerelemtől megsüketült embernek, ki mint a süketfajd, mikor párját keresi, se nem lát, se nem hall. S a törvény ad neki módot; pártfogásába veszi ezeket; utat nyit nekik vallásuk megvetésére, törvényes házasságot helyez nekik kilátásba, ha az egyház váltig is állítja, hogy azt tenni nem szabad. Lelkiismeretük inti őket; a gyónásban föl nem oldoztatnak ; ha jóvá nem teszik e ballépésüket, még halálos ágyukon sem nyernek bocsánatot s egyházilag el nem temettetnek. S a törvény mit tesz? A polgári házasság által szabadalmat nyújt az ilyen garázdáknak és segédkezet, hogy nem törődvén sokat a hittel és lelkiismerettel, engedelmeskedjenek szenvedélyüknek. Időszerűnek, alkalmasnak tartja a magyar nép az oly törvényt, mely az embereket könnyelműbbekké és vallástalanabbakká teszi? kötve hiszem!

Néha meg épen elviselhetetlen erőszakot követ el a lelkiismereten a polgári házasság törvénye! Vegyétek csak föl azt az esetet, hogy a férfi vagy a nő, miután a városházán megkötötték a polgári házasságot, nem akar a templomba menni, akármennyire szabadkozik is a vallásos fél, hogy ő a polgári házasságot házasságnak nem tekinti, hogy egyházi egybekelés nélkül nem megy el hozzá. Mindhiába, s hivatkozzék bár a vallásos leány lelkiismeretére; a vallástalan férj hivatkozik a polgári törvényre, hivatkozik a polgári házasságra, melyet a leánnyal a városházán kötött és zsandárral hozatja el szabadkozó menyasszonyát. S a törvény az ilyen szegény teremtést rászorítaná lelkiismerete ellenére a tisztátlan, parázna életre! Borzasztó állapot! gondoljuk meg ezt, a lelkiismereten elkövetett erőszakot!

Végre a polgári házasság megtámadja közvetlenül a családot az elválások könnyebbítése által. A polgári házassággal együtt jár a házasság könnyebb felbonthatósága ; ez pedig a család átka. Az elválási szabadság állhatatlanná teszi a házasságot, csökkenti a kölcsönös vonzalmat, veszedelmes kísértésül szolgál a hűtlenségre, hátrányára van a gyermek gondozásának, a családtagok közt az egyenetlenség csiráit hintegeti, kisebbíti s lealacsonyítja az asszonyok méltóságát, kik veszélyben forognak, hogy miután férjeik testi kéjének szolgáltak, elhagyassanak. És minthogy semmi sem mozdítja elő annyira a családok romlását s az ország hatalmának hanyatlását, mint az erkölcsi romlottság: könnyű átlátni, hogy valóban halálos ellensége a család s az állam boldogságának az elválási szabadság, mely a népek erkölcsi tönkjéből veszi eredetét s a tapasztalat tanúsága szerint ajtót-kaput nyit a magán- és közélet még nyomorúságosabb állapotainak.

K. H.! ez a polgári házasság; ez a fája és a gyümölcse! Kinek kell belőle? Ki akar a testére alkut kötni, mint ahogy a szenzállal megalkuszik gabonájára és jószágára? Keresztény népeknek ez nem való 1 Ne mondja senki, hogy hiszen van polgári házasság Angüában, Németországban, Hollandban, Francia-, Spanyol- és Olaszországban : hát akkor nálunk is lehet! Hát mindenben kell a külföldöt majmolnunk? Abban is, amiről világosan látjuk, hogy rosszból jött és rosszból való? Francia-, Spanyol-, Német- és Olaszországban a polgári házasság a forradalomból, a vallástalan szellemből való.

Nekünk olyan erkölcsök nem kellenek. Franciaországban 1884-ben köttetett 289.555 házasság, 1890-ben, tehát 6 évvel később már csak 269.332 házasság; húszezerrel kevesebb ! Kellenek nekünk tán a francia erkölcsök, oly ország erkölcsei, melyek félminisztériumát és képviselőit és szenátorait csalás miatt be kellene zárni, ahol zsidó szélhámosokat a becsületrend keresztjével tüntetnek ki? Köszönjük, abból nem kérünk!

Németországban pedig 1876-ban hozták be a polgári házasságot, oly időben, amikor a kereszténységet akarták kiirtani, — de megjárták; mert abból a korból való az a fiatal nemzedék, mely most ezer számra sztrájkol, pedig 4 márka 60 fillér, 4 márka 40 fillér vagy 4 márkán felül a napi keresete télen-nyáron.

Nekünk ily erkölcsök, nekünk romlott társadalmi állapotok nem kellenek ; nekünk kell a régi keresztény erkölcs; a király is azt mondja : bizalom az ősi erényben. Ezt az ősi erényt dajkálja a keresztény család ; ez alapítja meg a keresztény erkölcsöket s ily erkölcsökben nevel fiakat és leányokat.

Mi nem akarjuk megfertőzni a családot, melyet Isten alapított, — mi nem akarjuk letörülni édesatyánk és anyánk homlokáról az isteni tekintélyt, melyet akkor nyertek elsősorban, mikor az Isten nevében házasságra keltek. Maradjon meg tehát a házasság az oltár mellett s ne gondolja senki, hogy jobb világ volna akkor, ha a férj polgári feleségének azt mondaná, amit a beduin mond: Szeretlek, mint a lovamat, — hogy boldogabb idők járnának akkor fölöttünk, mint most, midőn a férj Isten kezéből vévén feleségét azt mondhatja : szeretlek, mint Krisztus az egyházat, s midőn mindketten, férj és feleség, az oltár előtt térdenállva fogadják az Isten áldását s reszketve száll szívükbe a szózat: amit Isten összekötött, azt ember el ne válassza. Amen.