Kovács Miklós:

„Nagycsütörtök-Nagypéntek-Nagyszombat (utca)[1]"

Részlet a beszélgetésből:

Dr. Szeifert Ferenc: Bense dr. állapította meg Serédinél a halál beálltát[2].

Gianits prefektusom, (akit már esztergomi bencés gimnazista korom óta ismerek, első évemben a duktorom volt), kiegyensúlyozott, elragadtatástól mentes ember volt, a következőket mesélte el nekem:

Serédit a Prímási Palota lépcsőházában ravatalozták fel, s az aulisták kettesével imádkoztak holteste mellett. Gianits dr. Fábián Jánossal[3] párban imádkozott a prímásért. Ekkor megfigyelte, hogy Serédi Jusztinián arca teljesen elszíneződött volt, bordó. Tudtak cukorbetegségéről s ennek tulajdonították.

A temetésre érkező Angelo Rotta pápai nuncius a megjelent püspökök között nem látta a győri püspököt és rákérdezett: „Hol van Apor?” Ekkor még nem értesültek sorsáról.

A temetést után nem sokára a szovjet parancsnokság kiutasította Magyarországról a nunciust, még pedig olyan módon, hogy csak nagy kerülővel, Törökország érintésével juthasson Rómába. Ezzel elérték, hogy a pápa csak nagy késedelemmel értesült az eseményekről.

Így történt a magyar egyház eltervezett lefejezése . Ennek bizonyítására célszerű volna card. Serédi Jusztinián OSB hamvain a toxikológiai vizsgálatot elvégezni.

Aztán 1948-ban a kommunisták keresztülvitték az egyházi iskolák államosítását.

Gianits József ekkor Tokodon volt plébános. Amikor a helyi egyházi iskola igazgatója értesült iskolája sorsáról, nikotint ivott. A halottat látva eszmélt rá Gianits plébános, hogy Serédi tetemének látványa is ugyanolyan volt, mint a tokodi halotté.

Kovács Miklós: „Mérgezés”. Ennek magyarázatául felidézem „Pozsonyi László” fedőnevű ügynök (Bakonyi József győri szemináriumi portás, veszprémi püspökségi portás, majd egyházmegyésként Szegedre növendékség címén telepített, Lékai püspök által pappá szentelt majd ugyancsak általa Esztergomhoz inkardinált ferde hajlamú békepap, Bp., Szöllő utcai templomigazgató) és „Tóth Péter" fedőnevű ügynök (Horváth Miklós) egy-egy jelentését Kormos Ottó Budapest – Szervita téri templomigazgató „orvosi műhiba” következtében beállott halálának körülményeiről. „Tóth Péter” leírta azt a jelenséget, hogy a mérgezés áldozatául esett Kormos teste egészen szürkére színeződött.

Dr. Szeifert Ferenc: Kormos halálának körülményeiről - az elüldözött - esztergomi rektor, dr. Brückner József protonotárius kanonoktól értesültem, aki pedig Kormos édesanyjától és nővérétől szerezte ismereteit, akiknek az esztergomi aulában tett látogatásáról „Tóth Péter” is beszámol tartótisztjének. Brückner a gyászoló látogatóktól idézte, hogy a terheléses vérvizsgálatra Kormosnak máskor is kellett mennie és a vérvételt megelőzően a magával hozott cukrot kellett bevennie. Ezt azonban ez esetben nem engedték neki, hanem a vizsgálati helyen adtak neki bevenni valót.

Mivel „Tóth Péter” jelentéséből kitűnik, hogy a halál közvetlenül hazaérkezése után[4] következett be, ez megmagyarázza, hogy miképpen értesültek a rendelőben lezajlott vizsgálat módjáról.

Brückner kanonokot jól ismerve valószínűnek tartom, hogy a Kormos haláláról szerzett értesüléseit mással is megosztotta.

Mindketten arra jutottak, hogy ez elégséges ok lehetett arra, hogy nem sokkal ezután, az életszentség hírében élő kanonoknak meg kellett halnia s halálát olyan színben volt célszerű feltüntetni, hogy az nimbuszát szétfoszlassa. (Brückner atya halálának körülményeiről ld. még: Gyurián Edit: Dr. Brückner József rövid életrajza).

Kormos 1972. október 18-án halt meg.

Dr. Brückner József 1973. III. 25-én távozott pesti beteglátogatásra, s bár eltűnése miatt kerestették, s az is ismert volt, hogy hol kell a rendőrségnek keresnie őt, a rendőrséghez (Bp., III. ker. Tímár utca) közeli lakásban (III. Nagyszombat utca 6.) csak hat nap eltelte után találták meg [bár korábban már megjelentek a lakás szomszédságában és az ajtajában][5].

Az erdélyi Tündérkert, Segesvár ajándékának, Apor Vilmosnak szentté avatása után sóvárgunk. Erdély magyar egyházi fejedelmének[6] keserűsége volt, hogy a szentté avatott Szentatya győri látogatásával egy időre tervezett moszkvai ortodox pátriárka azért utasította el a találkozást a Szentatyával, mert sértette Apor hóhérainak oroszként való említése.

Állítólag ezért került le a napirendről a mártír Vilmos püspök szentté avatási eljárása.

Boldogult Szeifert Ferenc üldözött németajkú katolikus papunk megítélése szerint a hazánkba nyomulók koncepciója szerint az eltervezett hatalomátvétel fő ellenségének a katolikus egyházat tekintették és a világi pártokat későbbre halasztva a legveszélyesebbnek tekintett főpapokkal számoltak le.

---------------------------

[1] KM képzettársítása.

[2]A Prímási Palotában „megszálló” orosz katonák által felkínált kávézás után. Kétséges a megállapító orvos neve. - KM

[3]Téves vélekedés lehet. Fábián Beke Margit könyve szerint csak 1947-től aulista Esztergomban. - KM

[4] Felülvizsgálom 2017. III. 24.-én közzététel előtt. Mivel Kormos Erzsébet közlése és a birtokomba jutott 1973. novemberi keletű Bp. VIII. kerületi vezető ügyész „nyomozást lezáró határozata” alapján a kerületi SzTK-ban zajlott megmérgezés szerint Kormos Ottót a színhelyről az 1924. évi születésének színhelyére, a VII. kerületi Erzsébet kórházba („öngyilkosok kórháza”) szállították s kimúlása órákon belül ott következett be. - KM

[5] Szögletes zárójelben a 2017. III. 24-ei betoldásom. – KM

[6] Jakubinyi György Miklós Dr., Erdély második érsekének közlése Kovács Miklóssal, aki a Magyar Televízió Siklóssy Beatrix szerkesztőjének tett az érsek urat (az engedetlenségnek beállítható) megszólalástól megkímélő - egy óra tartamúi - nyilatkozatot 1999. IV. 18.-án arról, hogy a gyulafehérvári érsek Teoktiszt román orthodox pátriárka követelése ellenére sem jelent meg Szent II. János Pál pápa – Bukarestre beszorított – látogatásán. A magyarázó közlésre ismeretlen közeg késztetése folytán a szerkesztő kereste meg Kovácsot - aki akkor a Miniszterelnökség kebelébeni, a határon túli magyarokat gondozó Illyés Közalapítvány főmunkatársa volt -, aki a nyilatkozat engedélyezéséhez és a Szentegyházát nem sértő tartalmához, az érsek eligazítását kérte. A történelmileg fiatalkorú (1881-) Romániához csatolt magyarság katolikus többségének kisemmizésének egyik sértő tünete, hogy nem a túlnyomó erdélyi, partiumi többség, hanem a kis lélekszámú Bukarest kapta a Szent István alapította Gyulafehérvár feletti primátust, ahogy Nagyvárad, Szatmár és Temesvár szuffragánusi alárendelését. Ugyanez különösen sérelmezhető a segesvári születésű, vértanú, lófő székely, báró Apor Vilmos győri püspök oltárra emelésének mellőzése kapcsán. - KM