Szeifert Ferenc (+2010): Megemlékező találkozó

a „vértanúság” jegyében

Forrás: Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai II. Válogatott fejezetek a dogmatika, az erkölcstan és a hitvédelem témaköréből. Kézirat. ISBN 978-963-08-5729-1. Elhangzott 2009. október 6-án Esztergomban, az 1952-ben feloszlatott Szent Istvánról nevezett Esztergomi Ősrégi Szeminárium tanárairól és papnövendékeiról való megemlékezésen.

2008-ban Dr. Székely János segédpüspök úr karolta fel az esztergomi hitvalló, világi hívőktől elindított kezdeményezést, hogy megemlékezzenek az ősi Esztergomi Szeminárium elöljáróiról. Honnan ez a szoros kapcsolat az esztergomiak és a szemináriumi elöljárók közt?
Ennek oka, hogy Esztergom annak ellenére, hogy a magyar katolikus egyház lelki központja volt, valójában egy kis város családias jelleggel. A szeminárium elöljárói nem egyszer Esztergom szülöttei, vagy itt jártak már középiskolás korukban is, középiskolai tanárként, nevelőként működtek már teológiai tanárságuk előtt is. Ismerték a szülőket, a családokat és teológia tanár korukban is részt vettek a város lelkipásztori munkájában és a város művelődése terén.
A szeminárium rektora, Dr. Brückner József, országosan ismert lelki vezetője volt a világiaknak is, és a családi lelkipásztorkodás korai apostola. Így természetes volt, hogy emlékét és tanítását meg akarták őrizni. Az esztergomi teológiai kar és elöljárók különlegesen szoros kapcsolatban álltak egymással. Igazi közösséggé váltak munkájuk során, nagyszerűen kiegészítették egymást.
Így a Rektorról való megemlékezés szükségszerűen magával hozta, hogy a többi nevelő is sorra kerüljön. Ezért idén, 2009. október 7-én elsősorban az 1952 elején eltávolított elöljárók kerültek sorra, akik tovább folytatták munkájukat és megállták helyüket teljesen más körülmények közt is.
Mivel szoros kapcsolatban álltak a Főpásztorral és az egyházi hierarchiával, a vezetőkkel, akiket a legkülönbözőbb módszerekkel először távolított el az ateista rendszer, most, mivel ők hűségesek maradtak, rájuk került a sor, hiszen ebben a szellemben és felfogásban nevelték tovább tanítványaikat.
Mivel papok éve van, és ráadásul októberben avatják boldoggá a vértanú Meszlényi Zoltánt, akivel a legszorosabb kapcsolatban voltak, sőt tanártársuk is volt időlegesen, természetes volt, hogy az ő alakja is előtérbe kerüljön. Ezt nagyon szívesen vették a volt tanítványok, akiknek jó része már 80 felett van, és ezért nem is tudtak már eljönni közösen emlékezni a régi nevelőkre. Csermely Endre, aki nemcsak tanítványa, hanem mint plébános is utódja volt a szemináriumból száműzött Dr. Erdős Mátyás spirituálisnak, írta levelében: „Talán XI. Pius pápa mondta, hogy az Egyháznak a Hitvallásban megadott négy jellemző vonásához (egy, szent, katolikus és apostoli) tartozik egy ötödik is: ”persecuta” (üldözött). Elöljáróink ezt képviselték tanításukkal és életükkel. Mi ebben a „sugárzásban” nevelődtünk.”
Az egész megemlékezés ennek jegyében folyt, visszatekintve azokra a nevelőkre, akik, készen voltak az üldöztetés vállalására, legalább Jézus ama szavai szerint, „ha üldöznek az egyik városban, meneküljetek tovább a másikba.”
A Szentlélek külön ajándéka volt, hogy a Dr. Székely János vezetésével tartott koncelebrációs szentmisén egy újmisés, Kelényi Tamás Hermann-József premontrei szerzetes is részt vett, újmisés áldásban részesítve az idősebb nemzedék papjait és a hívek seregét.
Parádi Gyula megemlékezett Mindszenty József 1945. október 7-i beiktatásáról. Szentmise után a Bakócz kápolnában imával, énekkel köszöntöttük Máriát, majd a Kincstárban elhelyezett új Mindszenty kiállítást tekintették meg a résztvevők. Az ebédet követően a Szent Adalbert Központ dísztermében folytatódott az elődökről való megemlékezés, amiből a papok és világi hívek egyaránt kivették a részüket.
Felolvasásra került Dr. Boda László remek jellemzése az elöljárókról. Idén Dr. Erdős Mátyás alakja került a középpontba, ám előbb néhány egészen kiváló tanártársát mutatták be legjobb ismerőik, a hallgatók hozzászólásaitól kísérve.
Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök mutatta be Dr. Vajda József alakját, aki kitűnő filozófia tanár, prefektus, vicerektor (a gazdasági ügyeknek nemcsak irányítója, hanem kétkezi munkával is készséges előmozdítója) rektor, segédpüspök, és kitűnő lelki író is volt, amint a szükség kívánta. Beer Miklós püspöknek gyermekkorától eszményképe, jellemének és hivatásának megalapozója.
Sima János nemcsak prefektus volt, hanem kitűnő fundamentalista tanár, valamint az általános vélemény szerint, az akkori egyházmegye legképzettebb papja általános kulturális ismeretek terén. Schütz Antal és Prohászka Ottokár eszméinek méltó továbbvivője. Parádi Gyula mutatta be nemes alakját, mivel egész életútját, és további sorsát is figyelemmel kísérte. Remekbe szabott, kitűnő előadásban mutatta be Szabó Géza Dr. Városi István morális és szónoklattan tanárt, aki a keresztény remekírók kitűnő fordítója és az új katolikus költők körének is tagja volt. Esztergomi származása és kötődése okán ő is egyike volt azoknak, akik a város nagyközönségét is nevelték és magasabb műveltségi szintre emelték.
Dr. Gianits Józsefet, Visegrádon plébános utóda, és már előtte hosszú éveken át káplánja, Kalász István esperes mutatta be. Józan éleslátásával a nehezebbre forduló időkben is ott állt tanácsaival főpásztorai, főleg Dr. Schwartz Eggenhofer Artúr mellett. „Szürke eminenciásként” emlegették paptársai, de bármelyüket készségesen segítette minden ügyében. E mellett „nagy titkok tudója volt”, miként egyik hozzászóló mondta.
Jó néhány hozzászólásra nem jutott már idő. Ezek közt volt Dr. Cséfalvay Pálé, aki a Keresztény Múzeum igazgatójaként közelről figyelhette az egyházmegye sorsát és rövid, de részletes tanulmányban mutatta be, hogyan igyekezett az Egyházügyi Hivatal az egyházmegye helyzetét lépésről-lépésre negatívan befolyásolni és irányítását átvenni. Abban reménykedve, hogy, rövidesen írásban is megjelenhet ennek a megemlékezésnek az anyaga, elhalasztották a szóbeli előadását.
Ezután ifjú világi szakember, Krajsovszky Gábor mutatta be Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai című könyvét, melyben 18 évnyi ismeretség után, személyes beszélgetések során összegyűjtötte Matyi bácsi filozófiai, dogmatikai és aszketikus elveit és tanítását, hogy az írásban is hozzáférhető legyen. A kéziratot kedvezően fogadták. Karácsonyra talán megjelenhet, ha elegendő számban igénylik. Ugyancsak szóba jött Dr. Erdős Mátyás tíz oldalas önéletrajzának sürgős kiadása.
Varga András salgótarjáni plébános Erdős Mátyást, mint Dunakiliti plébánosát mutatta be. Ezután került sor az Erdős Mátyás életét fényképekben bemutató vetítésre, melyen különböző korszakokból szerepelnek emberek, csoportok, akiknek sokszor már a személyazonosságát is nehéz megállapítani, oly hosszú évek után, de akiknek életében döntő esemény volt, hogy Dr. Erdős Mátyással találkozhattak.
Dr. Erdős Mátyás volt az egyetlen ember közülünk, aki hitte azt, hogy a kommunista rendszer bukását még életében megéri. Mi valamennyien néhány évtizeddel későbbre gondoltuk ennek valami módon való megvalósulását. Erdős Mátyás még azt is megérte, hogy a „legújabb korszakra” is hatni tudott egy új mozgalom magyarországi életre keltésével. Még 1984-ben megismerkedett a kor egyik nagyhatású, karizmatikus alakjával, don Stefano Gobbival, a Máriás Papi Mozgalom (MPM) megalapítójával. 76 évesen elvállalta, hogy ő lesz a magyar MPM elindítója és felelőse. 1991-ben már hazánkban fogadhatta Gobbi atyát és még 12 éven keresztül építhette tovább Magyarországon a mozgalmat. Tőlünk függ, hogy meghozza-e remélt és annyira szükséges gyümölcseit.
A találkozón jelen volt Muszela Imre, annak az Epölnek polgármestere, ahol Dr. Erdős Mátyás a leghosszabb időt, 16 évet (1952-1969) töltött lelkipásztorként, és amelynek lakói a legszebb példáját adták és adják, hogy hogyan kell megőrizni olyan lelkipásztor emlékét, aki igazi jóra és nemesre nevelőjük volt. Nemcsak rendbe hozták a templomot, a plébánia épületet és egész környékét, hanem nagy parkot alkottak, amelyet plébánosukról neveznek el, amelyet Dr. Székely János püspök avat fel október 23-án, nagy ünnepség keretében. Még ennél is fontosabb, hogy 40 évvel plébánosuk elhelyezése után is azokat a tanításokat adják tovább a következő nemzedékeknek, melyekre oktatta őket.
A megemlékezés résztvevői már a jövő évi, még jobban előkészítendő találkozásra készülve búcsúztak egymástól. Akinek még futotta idejéből, befejezésül még ellátogatott a szentgyörgymezei temetőbe, vagy a Belvárosi Templom kriptájához tanáraik, nevelőik sírjához.