Ágotha Tivadar: A Budapesti Megyei Bíróság III.

Ágotha Tivadar veszprémi papnövendéknek az utólsó szó jogán elmondott beszéde 1952-ben a Budapesti Megyei Bíróság előtt, a veszprémi kispapok perében. Részlet a szerző "Megalkuvás nélkül - Veszprémi kispapok az ateista hatalom börtöneiben" c. könyvéből. A könyv letölthető a Pázmány Péter elektronikus könyvtárból a ITT.

Tisztelt Megyei Bíróság!

Három dologgal vádolnak. Azt állítják, hogy uszítottam a demokrácia ellen, rágalmaztam a demokrácia törvényeit, és végül, hogy antiszemita kijelentést tettem.

Ezen vádak egyikét sem ismerem el igaznak.

Nem uszítottam a demokrácia ellen. Tartottam ugyan egy elôadást a ,,Különös házasság''-ról, illetôleg annak értékelésérôl. Ez azonban nem uszítás, nem izgatás, hanem az igazság. Az igazság cáfolhatatlanul és fényesen. Azt a tisztelt bíróság egy percig sem vonja kétségbe, hogy igazam van. Csupán azt akarják vétkemül felróni, hogy meg nem engedett dolgokat mondtam az államra. Nem válogathattam. Azt mondtam, amit kellett. Nevén neveztem a gyereket. Akkor vádolhatnak, ha kitételeim nem fedik a valóságot. Azt azonban fedik. Tehát nem nevezhetem magamat vétkesnek, ha nem vagyok az. Azt hangoztatják, hogy a Különös házasság csak regény. A regény tartalmazhat -- úgy érdekes igazán -- költött eseményeket. Csakhogy itt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy Mikszáth úgy kezdi a könyvét, hogy az teljesen igaz, kivált a fôbb dolgokban. És én kivált a fôbb dolgokról beszélek, és miután errôl meggyôzôdtem, azt mondom, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Mikszáth hazudott és hazudott az is, aki a könyv után filmre vette a Különös házasságot. Ezt megmondtam a veszprémi kispapoknak, de ha kell, mindenkinek megmondom. Ez az igazság.

Nem rágalmaztam a demokrácia törvényeit. A faliújságon megjelent cikkemben hivatkoztam arra a törvénycikkre, mely lehetôvé teszi épületek lebontását. Ez azonban nem rágalmazás. Esetleg gúnyos hivatkozás. Semmi egyéb. Ezért a vádért már szót emeltem az államvédelmi hatóságon. Ügyemet nem vették figyelembe. Szóltam az ügyészségen. Ott látszólag meghallgattak. Itt kiderül, hogy az államvédelmi jegyzôkönyv az egyedüli érdemleges. De nem fontos, hogy mit mondanak. Akkor is tudom és állítom, hogy a demokrácia törvényeit nem rágalmaztam.

Végül azzal vádolnak, hogy antiszemita kijelentést tettem. Ez sem felel meg a valóságnak. Nem használtam antiszemita kitételt. A faliújságon megjelent cikkemben idéztem ugyan egy a templom lebontását végzô munkás szavait. De ez nem volt antiszemita kijelentés. Egyébként sem én mondtam, csak idéztem. Ez hozzátartozó képe volt az ott lejátszódott eseményeknek. Tanácselnök úr azt mondja, hogy ez ízléstelen dolog volt. Nekünk mindenesetre nagyon fájt és most is fáj, hogy egy szépen működô és élô templomot lebontanak. Ha ezek után a tanácselnök úr még mindig azt kérdezi, miért idéztem a templomnál dolgozó munkás szavait, azt válaszolom: azért, hogy mindenki tudja és lássa, hogy mikor Magyarországon egy katolikus templomot [a Magna Domina Hungarorum ("Regnum Marianum") templomról van szó - szerk. megj.] lebontanak, mit mond és hogyan vélekedik a nép.
(A templom lebontásámak története honlapunkon ITT olvasható.)

Míg beszéltem, egyre több erôt éreztem magamban. A végén már annyira belelendültem, hogy szinte rosszul esett a padra leülnöm. Olty beszédembe gyakran közbeszólt, de visszabeszéltem. A végén már azt hangoztatta, hogy nem is a Különös házasságért ítélnek el engem, hanem másért. Ami azt illeti, ezzel úgyis tisztában voltam. De jól esett magától a hóhér Oltytól hallani.