Szabó Gyula: Egy magyar pap levele a hazai helyzetről (1976)

Részlet Szabó Gyula "A Pápai Magyar Intézet mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája (1963-1989)" c. könyvéből, amelyet a Püski Kiadó adott ki a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával 2011-ben

A Kelet-Nyugat Információs Szolgálat 1975. szeptember 12-én a Volksboten c. lapban nyilvánosságra hozta egy magyar pap levelét, amelyet a "Keleti Papi-Segély" szervezet alapitója és szóvivője a holland Werenfried von Straaten páter olvasott fel egy zarándokmenethez intézett prédikációja alkalmával.

"Isten arculata előtt irom ezeket a sorokat. Én egy magyar pap vagyok, aki elutasította azt, hogy a hazáját elhagyja, és kész, hogy életét az egyházért szentelje. Komoly alapjaim vannak ana, hogy feltételezzem, hogy a szabad-nyugatnak nincsenek világos elképzelései a mi tragikus helyezetünkről. Félek, hogy a katolikus egyházban olyan papok és érsekek vannak, akik nincsenek teljes tudatában a mi megaláztatásunk mélységével, és kétlem, hogy ami magyar érsekeink Rómában tett látogatásaik alkalmával a Szentszékkel szemben egész őszinték lehetnek-e?

A Magyar Egyház a kommunista állam szolgálólányává változott. A valóságban a magyar egyházat nem a hierarchia kormányozza, hanem a kommiszárok és kormányreferensek, akiket a párt nevez ki, és gyakorlatilag a titkos szolgálat tagjai. Az ezek által ateista felsőbbségnek és a kommunista politikát szolgálja. Kommunista hivatalnokok rendelik el a kinevezéseket, áthelyezéseket, elmozditásokat, büntetéseket, ami az egyházi személyeket illeti és ezt az egyházmegyei hatóságok, hogy a nagyobb bajt elkerüljék, végrehajtják. Az érseki ordináriusok Magyarországon állami szervekké váltak. Vallásos és igyekvő papokat törvényellenesen eltávolitanak a lelkigondozás munkájából.

Ahhoz, hogy az egyházi embereket, akik az ateisták bizalmát nem élvezik, hidegre tegyenek, kipróbált eszközként használják azt a módszert, hogy ezeket a személyeket kényszernyugdijjazzák. Minden érseki kurián ott ülnek az árulók és oportunisták, akik funkciójukat félelemből, a pénz utáni vágyól vagy hataloméhségből a kommunista kezekből kapták.

Az egyházhoz való feltétlen hüséget ritkán talál az ember, sem érseket, sem általános helynököt vagy egyéb más egyházi tisztségviselőt sem lehet az állam engedélye nélkül kinevezni. A legszomorubb szerepet ebben a helyzetben az úgynevezett békepapok játszák. Az össz-egyházi apparátus át- meg át van általuk szőve. Köztük találhatók kapzsi, rangra, és tisztségre törekvő személyek, kisebbségi komplexussal telt pszichopaták, gyenge jellemüek akik a cölibátust nem tartják be, gyáva hízelgői a hatalom birtokosainak, frissen nőtt apátok, prépostok, kanonokok. Ezek az egyházi párvenük, akiket a keresztény nép megvet, lesznek a kormány által elénk állítva, mint példák, és ugy viselkednek mintha ők lennének a szentlélektől inspirált szószólói és megmentői az egyháznak.

Az ateisták akarata értelmében Rómának ezek soraiból kell az új püspököket kinevezni, bár azok nem jó pásztorok, hanem bérencek, akik a nyájukat elhagyták és saját papi testvéreiket a kommunistáknak eladták. Isten arculata előtt és az egész katolikus egyház arculata előtt tanúsítom, megállapításaim súlyának teljes tudatában, hogy Jézus fenséges menyasszonya minden népek királynője és édesanyja, nálunk nemcsak egy becsületes üldöztetés által, hanem saját kiválasztott fiai egy részének árulása által is az istentagadók rabszolganőjévé lett lesüllyesztve. Ez a Magyarországi Katolikus Egyház valódi helyzete."

Budapest, 1976. április 20.

Kiss Oszkár r. alezr.
mb. osztályvezető