Major Sándor: Tanúvallomás Brückner atyáról

Részlet Gyurián Edit dr. Brückner Józsefről szóló „Ki köszöni meg...” c. könyvéből (Alfapack Kft. nyomdaüzeme, ISBN 963 550 176 9)

Az esztergomi rektor atya fogadószobája

1944. augusztus utolsó napjaiban érkeztem Esztergomba, a szemináriumba,mint elsőéves kispap.
Érettségi után már hat évet töltöttem el, mint közigazgatási jegyző. Nagy öntudattal mentem fel a lépcsőn a szeminárium első emeletére. A lépcsőfordulóban látok egy reverendás alakot, fején ketesztülvetve egy hatalmas,háromrészes matrac. A matrac alól megszólal valaki: „Mindjárt jövök, testvér, várjon itt pár percet!” Aztán tipegő léptekkel elszalad. Néhány másodperc elteltével visszajön és bemutatkozik: „.... a szeminárium rektora vagyok.” - Igy ismertem meg dr. Brückner József rektor atyát. A bevonuló kispapok számára vitte fején a hálóba a matracokat. Akkori rangja már pápai prelátus volt. És rektor ... (A nagy öntudatom pillanatok alatt összezsugorodott. Ez volt az első lecke, amit a „matracot cipelő” rektor atyától tanultam. )
Az évek folyamán – beleértve az ostrom 150 napos pinceéletét is – egyre jobbn megismertem őt és lélekben egyre közelebb kerültem hozzá. Viszonylag jól kezeltem az írógépet, ezért szabad időmben rektor atya gyakran megkért, hogy segítsek neki munkáiban. Először azon csodálkoztam, amikor arra kért, hogy hozzak neki levélbélyeget, de 100-200 darabot. Méginkább csodálkoztam, amikor alig egy hét alatt elfogyott, mehettem új adagért. Egy-egy ebéd utáni gépeléskor 20-30 levelet diktált a világ legkülönbözőbb helyére és címére. Nem voltak hosszú levelek. Az én megfogalmazásom szerint olyanok voltak, mint az „emelődaru”. Csak néhány mondat, de tele biztatással, reménnyel, segítőkészséggel. Meggyőződésem, hogy akik megkapták, életet tudtak meríteni belőlük.
Visszaemlékezve a szemináriumban töltött öt évre, ma is csak hálával tudok visszagondolni atyára.
Ő volt szememben a „hiteles ember”, aki nem annyira szavakkal, sokkal inkább magatartásával nevelt és tanított.

Kismaros, 1997. július 18.

Szobája az esztergomi szemináriumban