Ágotha Tivadar: A Budapesti Megyei Bíróság II.

Major Kálmán, a szentéletű veszprémi spirituális beszéde 1952-ben a Budapesti Megyei Bíróság előtt, a veszprémi kispapok perében. Részlet a szerző "Megalkuvás nélkül - Veszprémi kispapok az ateista hatalom börtöneiben" c. könyvéből. A könyv letölthető a Pázmány Péter elektronikus könyvtárból a ITT.

Tisztelt Megyei Bíróság!

Az én világnézetem legelsô és legfôbb képviselôjét, Jézus Krisztust kettôezer évvel ezelôtt bíróság elé állították és ott azzal vádolták, hogy fellázítja a népet és uszít a fennálló jog meg államrendszer ellen. E súlyos vádak hatására még a néptömeg is akkor inkább követelte a többszörös gyilkosnak, Barabásnak a szabadon bocsátását, sem mint Jézus felmentését.

Most én is bíróság elôtt állok, a Budapesti Megyei Bíróság elôtt. A vádhatóságnak ellenem felhozott sok-sok vádját ebben az egyben lehetne a legmegfelelôbben összpontosítani: lázítás és konok izgatás a fennálló jog és államrendszer ellen. E váddal szemben lelkiismeretem szerint megmondom, hogy mit tettem én: a krisztusi világnézetet hirdettem elhajlás és megalkuvás nélkül, munkám során is, az élet egész területére vonatkoztatva.

Ennek a világnézetnek a hirdetése közben magától értetôdô természetességgel különös tekintettel voltam Rómára, az Apostoli Szentszékre, úgy mint ahogyan egy becsületes marxista is, gondolom, hogy különös tekintettel van a maga ideológiájának hirdetése közben még innen Magyarországról is, még 1952-ben is, világnézetének központjára, Moszkvára. Azonban a krisztusi világnézetet nem csak egyszerűen hirdettem, hanem olyan meggyôzôdéssel hirdettem azt, amelyik szerint a krisztusi világnézeten kívül nincs még egy világnézet, amelyik helyesen tudná ma megváltani a ma ezer és százezer problémával küszködô emberiséget. Mert az én felfogásom, meggyôzôdésem és vallásom szerint ennek a világnak nincs több Megváltója, csak egy, és ez Jézus Krisztus és senki más. Amíg az ÁVH ôrizetbe nem vett, addig azt gondoltam, hogy szabad nekem ezt a krisztusi világnézetet hirdetnem ebben az országban, hiszen itt alkotmány biztosította vallásszabadság jár ki minden egyes állampolgárnak. Amíg le nem tartóztattak, azt is gondoltam, hogy ezt a krisztusi világnézetet lehet nekem Róma irányítása és interpretálása szerint terjesztenem, hiszen ebben az országban a magyar püspöki kar és a kormány között létrejött megállapodás értelmében a római katolikus egyháznak is, ismétlem és az ismétlésben egy szót különösképpen hangsúlyozva a római katolikus egyháznak is működési szabadsága van. Azt meg, hogy több kérdésben más feleletet adtam, sokszor homlokegyenest ellenkezôt azzal, amit Magyarországon a pillanatnyilag államalkotó marxista világnézet ad, az említettek után inkább természetesnek és magától értetôdônek tartottam, tartom és tartani fogom, sem mint államellenesnek. Ezzel csak akkor lennék államellenes, lázító és izgató, ha itt Magyarországon nem szabadna hirdetni a krisztusi világnézetet, mert itt nincs vallásszabadság, ha itt tilos a krisztusi világnézetet Róma irányítása és interpretálása szerint terjeszteni, mert itt nincs működési szabadsága a római katolikus egyháznak. De mivel itt vallásszabadság van, azért amiket Veszprémben a papnövendékeket képzô önképzôkörben műveltünk, legfeljebb megengedett kritika, de nem lázítás. Vagy ha a tisztelt bíróság ezeket lázításnak veszi, akkor ezzel implicite azt jelenti ki, hogy Magyarországon nincs vallásszabadság, hogy itt Magyarországon nincs működési szabadsága a római katolikus egyháznak, hogy itt Magyarországon a vallásszabadság csak frázis, a római katolikus egyháznak adott működési szabadság csak mézesmadzag, hogy itt a véleménynyilvánítási és szólásszabadság csak külföld felé pufogtatott propagandafrázisok, de nem olyan valóságok, amelyekbôl az állampolgárnak haszna lehetne.

Február 27-e óta, vagyis ôrizetbevételemtôl kezdve egészen mostanáig, többször töprengtem el ezeken fogdacellám magányosságában is, és töprengéseim végén a letartóztatási idô folyamán az általam észleltek és tapasztaltak alapján ehhez az egyéni konklúzióhoz, tehát, semmiféle objektivitást nem igénylô szubjektív nézethez jutottam el. És ez az egyéni nézet a következô: Úgy vélem, hogy én tulajdonképpen kettôs ok miatt állok most itt. Elôször is azért kell itt lennem, mert a krisztusi világnézetet elhajlás és megalkuvás nélkül hirdettem. Másodszor pedig azért vagyok itt, mert Rómához, az Apostoli Szentszékhez, a Szentatyához való hűséget , férfias engedelmességet és gyermeki ragaszkodást ültettem el és fejlesztettem papnövendékeim lelkében próbaprédikációs témák kidolgozásával, önképzôköri munkájuknak legfelsô irányításával és faliújságuknak ,,Róma hangja'' című, általam kezdeményezett sorozatával. Azonban a krisztusi világnézetet nemcsak én hirdettem, hanem engedtem és jó néven vettem, ha ezt papnövendékeim is hirdetik önképzôköri munkájuk során, hiszen a krisztusi világnézet a mi éltetô levegônk. Ezért örömmel engedtem meg papnövendékeimnek, hogy a krisztusi világnézet szemszögébôl feleljenek az egyház és az állam egymáshoz való viszonyának kérdésére, hogy a krisztusi világnézet mérlegére vessenek egy Különös házasságot, akár könyvben, akár pedig filmben, hogy lemérhessék, hogy mit is ér az, hogy a krisztusi világnézet szerint magától értetôdô természetességgel imádkozhassanak a római egyház egyik elítélt kardinálisáért, a még mindig aktuális magyar fôpásztorért, és hogy a krisztusi világnézet szerint fejtsék ki a béke fogalmát. És a Rómához való hűséget is nemcsak én hirdettem, hanem engedtem és jó néven vettem, hogy ezt papnövendékeim is hirdetik önképzôköri munkájuk során, különösen itt, Magyarországon, 1952-ben, amikor a katolikus papok békemozgalmában olyan szervezkedést látunk, amelyik szervezkedésben nem annyira a békén, mint inkább a mozgalmon van a hangsúly, a mozgalmon, amely elôbb-utóbb Rómától, a Krisztus rendelte fôtôl és sziklától fogja ôket elszakítani. Utánam falsus vates sim! Azonban a krisztusi világnézet hirdetésével és a Rómához való hűség hangoztatásával soha senkit nem bántottunk, éppen ezért ellenségei sem lettünk senkinek sem, hiszen még védekezni sem gyôztünk eléggé azokkal a rágalmakkal, ócsárlásokkal és becsmérlésekkel szemben, amiket egy velünk szemben álló világnézet sajtója, rádiója és egyebe nap mint nap özönvízként zúdít Krisztusra, a krisztusi világnézetre, Rómára, az Apostoli Szentszékre, a Szentséges Atyára, tehát azokra, amik és akik számunkra szentek. Mi naivul azt hittük, hogy itt Magyarországon 1952-ben csak van annyi joga egy római katolikus magyar papnak, hogyha valaki szemközt köpi, akkor azt a köpetet letörölhesse magáról anélkül, hogy azzal államellenességet követne el. De ha a Magyar Népköztársaság nem szívleli azt, hogy a magyar katolikus papok törölt arccal járjanak az utcán, akkor kijelenthetjük, hogy annak a leköpött és turhás képű római katolikus papi arcnak a történelem ítélôszéke elôtt sokkal nagyobb becsülete és értéke lesz, mint mások megberetvált és szappannal mosott arcának.

A krisztusi világnézet hirdetése és a Rómához való hűség különös hangoztatása az a tett, ami miatt én tulajdonképpen most itt állok. Az a tett azonban, amit az imént leírtam, úgy, ahogy lefestettem, csupasz és mezítelen. Mindaz pedig, ami csupasz és mezítelen, az nem szalonképes, az nem való a nagy nyilvánosság elé, nem való a megyei bíróság elé sem. Hogy valami a nagy nyilvánosság elé kerülhessen, hogy valami a bíróság elôtt megállhasson, szükséges, hogy alkalmas, megfelelô, korszerű és divatos ruhába legyen felöltöztetve. Nos tehát, a krisztusi világnézet hirdetésének és a Rómához való hűség hangoztatásának korszerű, divatos ruhája 1952-ben itt Magyarországon az ismert vád ellenem: izgatás.

Jézus Krisztus 2000 évvel ezelôtt természetfeletti világnézetet hirdetett itt a földön, s amikor emiatt a bíróság elé állították, ott mégis azzal vádolták, hogy fellázítja a népet és uszít a fennálló jog és államrendszer ellen. Néró az elsô század második felében halomszámra végeztette ki a keresztényeket, de nem hivatalosan, nem azért, mert keresztények voltak, hanem azért, mert az volt a vád ellenük: felgyújtották Rómát. Morus Szent Tamás angol kancellárt kivégezték, mert az volt a vád ellene: felségsértést követett el. Ezerszámra sorolhatnám fel a példákat a történelembôl.

A legelsô ügyészségi kihallgatás alkalmával, aminek jegyzôkönyvét nem voltam hajlandó aláírni, azt vágták a fejemhez: amit önök Veszprémben műveltek, az egyházi mezbe bújtatott reakció volt. Erre a vádra innen felelek: amit meg önök művelnek ellenem és ellenünk, az meg törvényes mezbe bújtatott egyházüldözés. Ha Jézus Krisztust, aki természetfeletti világnézetet hirdetett, a bíróság elôtt mégis azzal vádolták, hogy fellázítja a népet, akkor én is egész nyugodt vagyok, ha a krisztusi világnézet hirdetéséért és a Rómához való hűség hangoztatásáért ez a vád ellenem: izgatás.

De nemcsak nyugodt vagyok, tisztelt bíróság, hanem ugyanakkor örülök is annak, hogy a vádban hasonló voltam az én Mesteremhez. Most még csak arra kérem az isteni Gondviselést, hogy ne csak a vádban lehessek hasonló Mesteremhez, hanem az ítéletben és szenvedésben is. Engem a bíróságnak semmilyen ítélete nem fog megszégyeníteni, hanem inkább megtisztelni, sôt minél súlyosabb lesz az, annál inkább megtisztel, mert nagyon jól tudom és világosan látom, hogy miért mozdítottak el posztomról, hogy Kiért és miért kell szenvednem. A börtön engem szenvedni és nélkülözni megtaníthat, de félni és megijedni soha, összeroppanthat, de meg nem hajlíthat. A szenvedések pedig remélem, hogy eddigi elveimet csak még jobban megacélozzák, és ez az elv a következô: soha nem mondani a fehérre azt, hogy fekete, sem pedig a feketére azt, hogy fehér; soha nem mondani az árnyékot fénynek, sem pedig a fényt árnyéknak; soha és semmiféle körülmények között sem hajtani ezen a földön térdet senkinek sem, csak Jézus Krisztusnak.

Köszönöm a bíróság türelmét. Többet szólni nem kívánok.