Szabó Gyula: Az ÁEH és a BM intézkedési terve
a Pápai Magyar Intézettel (PMI-vel) kapcsolatban
Részlet Szabó Gyula "A Pápai Magyar Intézet mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája (1963-1989)" c. könyvéből, amelyet a Püski Kiadó adott ki a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával 2011-ben
1. A nyugati emigrációtól megtisztított PMI
1945 után Rómában a PMI volt a magyar papi emigráció fellegvára. Zágon József, Mester István és mások vezetésével
naprakészek voltak a Magyarországon zajló és a magyar népet és a katolikus egyházat sűlyosan érintő eseményekkel kapcsolatban.
Különböző csatornákon keresztül információt gyűjtöttek fontosabb egyházi személyekről. A Vatikán felső vezetése számára és kérésére,
különösen XII. Pius pápa időszakában a magyar katolikus egyházat érintő ügyekben Zágonék véleménye döntő befolyással bírt. A magyar kommunista vezetésnek
és egyházpolitikának érdeke volt ezen emigrációs központ szétrombolása, megszerzése. Első lépésben a PMI-t az MKPK alá rendelték. Zágonékat eltávolították a PMI-ből.
Helyükre magyarországi egyházi személyeket ültettek, akik az ÁEH és az állambiztonság emberei voltak, ill.
elképzeléseiket szolgálták.
Következő lépésben tervszerű s kitartó munkával elfogadtatták a PMI vezetőit, diákjait Rómával. Majd a PMI kommunisták által irányított
vezetésén keresztül folyamatosan - a valóság látszatát keltve - dezinformálták Rómát a magyar katolikus egyház helyzetéről. Ezzel egy másik csatornát
építettek ki Zágonék mellett, mely információt szolgáltatott Magyarországról a vatikáni döntéshozóknak. A PMI mindenkori rektora, ágense egyúttal a hivatalos
közvetítő szerepét töltötte be az MKPK és a Vatikán között. Mindez beleillett a Vatikán megváltozott keelti politikájába. Az idő múlásával a Rómában élő magyar papi emigráció
súlya, befolyása jelentősen csökkent, s szinte megszűnt.
Mindehhez asszisztált az MKPK a Casaroli által irányított vatikáni keleti egyházpolitika, ám a háttérben az állambiztonság és az ÁEH tartota kezében a szálakat.
Magyarországon a katolikus sajtó teljes cenzúra alatt állt. Csak az jelenhetett meg, amihez az ÁEH hozzájárult. Évtizedeken keresztül
agymosást végeztek a hívők fejében, s teljesen hamis módon állították be az állam és az egyház helyzetét.
A jövő papjai ebből a hívő rétegből kerültek ki, tehát ha nem voltak felkészültek, nem rendelkeztek hiteles adatokkal, akkor könnyen áldozatául eshettek ennek a
hazugságáradatnak. S ha ilyen szemlélettel kerültek be a papnevelő intézetekbe, ott pedig az állambiztonság és az ÁEH által elfogadott személyek nevelték, tanították őket, akkor
"janicsárképzésről" beszélhetünk, amelynek során a saját hívő népük ellen a diktatúra elvárásainak megfelelően "képezték" az embereket.
Mivel az 1957/22 tvr. pontosan meghatározta, milyen állások betöltéséhez kellett előzetes állami hozzájárulás, ezért nem lehetnek illúzióink a tekintetben,
kik lehettek a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években teológiai tanárok. El kellett, hogy fogadják őket
állami részről. Ezzel nem azt mondom, hogy néhányan elvétve nem csúszhattak be a
tanári karokba, az elöljárók közé, de az a kivétel erősíti a szabályt esete lehetett.
2. Az ÁEH tervezete a PMI-vel kapcsolatos személyi és dologi kérdésekről
Rendkívül elgondolkoztatónak tartom, hogya PMI rektorai visszaérkezésük után,
mindannyian püspökként működtek, magas beosztást töltöttek be idehaza, Növendékeikből sokan teológiai professzorok, és más, fontos beosztást betöltő személyek lettek. Az MKPK nem elhanyagolható része Rómában vagy külföldön végezte tanulmányait.
Az ÁEH-ban tanulmány készült a PMI személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésével kapcsolatban,
Az ÁEH tervezete két részre bontható. Az egyik személyi kérdésekkel, a másik
pedig a tárgyi feltételek megteremtésévei foglalkozott.
A személyi feltételek: a püspöki kar az állammal való előzetes egyeztetés után
tehetett javaslatot azon személyekre, akiket Rómába kívánt küldeni. Az állam ezt
jóváhagyta, és ezt követően folytatódhatott mindennek utólagos dokumentálása.
Tehát elmondhatjuk, hogy az ÁEH engedélye nélkül senki szóba sem kerülhetett
Rómába kimenetel szempontjából. Ez konkrétan azt jelentette, hogy az intézet
igazgatójátóI egészen a takarítónőig csak előzetes állami hozzájárulással lehetett
felterjeszteni kiutaztatásra személyzetet Rómába. A püspöki kar részéről Íjjas József volt
a kapcsolattartó. 6-os kartonján válogathatunk a fedőnevekben. ("Illés", "Péter",
"Máté" és tmt. vagyis titkos munkatárs volt, ez az ügynökranglétra csúcsának
számított, nem csoda, kalocsai érsekről volt szól). Minden hallgatónak lojálisnak kellett
lenni az államhatalom egyházpolitikájával, s ezt eddigi tevékenységükkel kellett
bizonyítani. Zemplén György tervezett (később kinevezett) rektornak (III/I fedőneve:
"Wittmann Karl" , III/III fedőneve: "Zoltán János" ) Rómába érkezvén konzultálnia kellett
a követség munkatársaival. Szoros kapcsolatot kellett tartania tartótisztjével
is. (Bt-741, Mt-567/l-2.) Az ÁEH előre tervezetet készíttetett a Katolikus
Főosztállyal a következő turnusra javasolt személyekről. Az ÁEH "segített" a PMI
1939-ben elfogadott alapszabályzatát módosítani.
A dologi feltételek vonatkozásában: Elsősorban a fizetésekről, juttatásokról
olvashatunk. A személyzetet a püspöki kar fizette. Az állam kongruával támogatta az
egyházi alkalmazottakat, hallgatókat, vezetőket Mindezt az Actio Catholicán keresztül.
A növendékek hallgatói ösztöndíjat kaptak a püspöki kartól, az államtól pedig
államsegélyt.
Mindezen feladatok teljesítéséhez az ÁEH a belüggyel, a külüggyel és a pénzüggyel
egyeztetett. Tehát összehangolták a tevékenységüket
A PMI benépesítése előtt az ÁEH tervet dolgozott ki a megoldandó személyi és
dologi feladatokkal kapcsolatban.
(ld. 46. sz. melléklet)
A tervezetben nyolc hallgatóról olvashatunk. Ez egy megnövelt keretszám volt.
Összesen hatan mehettek ki az első turnusban Rómába. A nyolc főből öten, tehát
Fábián Árpád, Csanád Béla, Fila Béla, Kökény László, Kredics Laszló szerepeltek a
javasoltak között. Őket még Borovi Józseffel egészítették ki. A hat főből ötről állíthatjuk, hogy
volt kapcsolata a III/III Csfséggel, tehát beszervezettek voltak. Fila Béla
estében nem találtunk egyelőre semmit, de valószínűleg jó ÁEH háttérrel rendelkezett, s
ez is elég volt.
A tervezetben még szerepelt Ákos Géza, Ruprecht István, valamint Bubnó László
neve, de ők nem mentek ki Rómába .
3. Hogyan történt a növendékek kiválasztása?
Az ÁEH megyei vezetője vezetője felkérte, biztatta az általa alkalmasnak talált személyeket,
hogy jelezzék továbbtanulási szándékukat az illetékes elöljárójuk, püspökük
felé Majd a püspökök konkrét javaslatát állami részről jóváhagyva kerültek a PMI-be
a jelöltek.
(ld. 47. sz. melléklet)
A PMI első növendékei mind az 1957/22. tv. rendelet alá tartozó helyekről kerültek kiválasztásra.
Vagyís eleve az állam bizalmát élvezték, hiszen teológiai tanári,
elöljárói, püspöki titkári beosztásukhoz is előzetes állami engedély volt szükséges.
4. BM.III/III. és IIl/I. Csoportfőnökségek közös intézkedési
terve a PMI-vel kapcsolatos feladatok végrehajtására
1964. november 5-én megtörtént a PMI átvétele a Magyar Püspöki Kar részéről.
A III/I-es és III/III-as Csoportfőnökségek (hírszerzés és a belső elhárítás) közösen
intézkedési tervet dolgoztak ki a PMI operatív hasznosítása érdekében. Ezért a kiküldendő elöljárók
és növendékek között ügynökséget akartak kihelyezni. Kizárólag kipróbált
hálózati személyekről lehetett szó, akik már "bizonyítottak" a BM III/III-al
való együttműködésben idehaza. Az utánpótlást illetően pedig döntés született arról,
hogy figyelemmel kísérik a püspökök által alkalmasnak tartott személyeket, őket
ellenőrzik, és felkészítik a kint tartózkodásra. 1965 őszén még úgy tűnt, hogy lehet
hogy lehet egy igazgatóhelyettest kinevezni a PMI-be, s erre három ügynököt akartak bejátszani,
s közülük lehetett volna kinevezni a megfelelő személyt. Ez az elképzelés meghiúsult,
mivel nem lehetett igazgatóhelyettesi funkciót létesíteni.
(ld. 48. sz. melléklet)
Az ÁEH a belügyminisztériummal szorosan együttműködve figyelemmel kísérte
a PMI elindulását. Az első esztendő végén az ÁEH-ban keletkezett részletes felmérésből
tudjuk, hogy minden kint tanuló növendéket, valamint dr. Csepregi Ignácot, a
igazgatóhelyettesét és dr. Zemplén Györgyöt, a PMI igazgatóját tevékenységükről beszámoltatták.
(...)
