Raymund Maria: A szabadkőművesek beszivárgása

a felelős a katolikus klérus soraiban

széles körben elterjedt aposztáziáért?

Mindenki számára, aki figyelmesen szemléli a Pecorelli listája körüli tényeket, világosnak kell lennie, hogy a szabadkőművesség már legalább néhány évtizeddel ezelőtt belépett a Vatikán falai közé.



Valami súlyosan megromlott az Egyház hierarchiájában. A Krisztus által találóan „báránybőrbe bújt farkasoknak” nevezett pásztorok között széles körben elterjedt eretnekség, botrány, korrupció és hitehagyás túlságosan szisztematikus és mára már túlságosan nyíltan zajlik ahhoz, hogy puszta véletlennek vagy emberi gyengeségből fakadónak tulajdonítsuk.

A zseniális tervezés és a kíméletlen, megfontolt végrehajtás olyan állapotba hozta az Egyház hierarchiáját, hogy a bűnös püspökök többé már nem is titkolják, hogy elutasítják a hit letéteményeit, gyűlölik a keresztény erkölcsöket, vagy hogy megvetik a hívő, hűséges katolikusokat.

Az LMBTQ-, fogamzásgátlás- és abortuszpárti, a női papságot napirendre tűző német püspökök „szinódusi útja”, a flamand püspökök homoszexuális párokat „megáldó szertartása”, a hagyományos katolikusok Arthur Roche bíborost illető azon gúnyos jelzője, hogy inkább protestáns, mint katolikus, a pápa által számos LMBTQ-t támogató püspöknek a Bíborosi Kollégiumba emelése, a hírhedt McCarrick-ügy eltussolása, a meleglobbinak a püspökök között és Róma falain belül elterjedt hálózata, a kínai földalatti Egyház kiszolgáltatása a Kínai Kommunista Pártnak (KKP) a Vatikán részéről, a Szentszék jóváhagyása és csatlakozása a határozottan abortuszpárti Párizsi Klímaegyezményhez, a Pachamama-imádat és részvétel a bennszülött halottak szellemének megidézésében … a lista hosszasan folytatódik.

Az a tömeges hitehagyás azonban, amelyet ma az Egyház legfelsőbb tagjai körében tapasztalunk, nem egyetlen nap vagy egyetlen év alatt következett be. Ezekre vonatkozóan néhány tény segíthet a jelenlegi helyzetet távlatokba helyezni. Az alábbi elemzésben a következőkről lesz szó:

• Az „Alta Venditában” lefektetett szabadkőműves terv az Egyház hierarchiájába történő beszivárgásra és a vatikáni/szabadkőműves levelezés, amely bizonyítja, hogy az 1960-as években kísérlet történ az olasz szemináriumok átvételére.

• Pecorelli 1978-as listája, amely megnevez 120 vatikáni tisztviselőt, akik a szabadkőművesség tagjai voltak, megadva a belépés dátumát, kódszámait és betűszavait.

• Tények a római Propaganda Due (P2) szabadkőműves páholyról és vezetőjéről, Licio Gelliről, mint Pecorelli listájának hátteréről.

• A Vatikán által megbízott Gagnon-vizsgálat a szabadkőművesek Szentszékbe történő beszivárgásával és I. János Pál halálának körülményeivel kapcsolatban.

• Luigi Villa atyának a szabadkőművesek ellen a Vatikánban folytatott titkos munkája, amivel Pio atya bízta meg és amit XII. Pius megerősített.

• Figyelemre méltó nevek Pecorelli listáján és a szabadkőműves elöljárók által az Egyháznak okozott károk.

Az Alta Vendita: a szabadkőműves terv lefektetése

A tizenkilencedik század végén az „Az Alta Vendita végleges utasítása” című dokumentum arra utasította a szabadkőműves páholy tagjait, hogy kezdjenek bele egy évszázados munkálkodásba a Katolikus Egyház belülről való aláásása céljából. A dokumentumban ez állt:

A pápa, bárki legyen is az, soha nem fog belépni a titkos társaságokba [a fordító megjegyzése: Bergoglio esetében, ha ugyan ő a pápa, ez már nem biztos, hogy így van]. A titkos társaságoknak a feladata, hogy belépjenek az Egyházba … Az általunk vállalt munka nem egy nap, nem egy hónap vagy egy év munkája. Eltarthat sok évig, talán egy évszázadig, de sorainkban a katona meghal, és a harc folytatódik…

Ha tekintélyt szerzel magadnak a főiskolákon… és a szemináriumokban – ha már elnyerted a professzorok és a hallgatók bizalmát, tegyél úgy, hogy az egyházi államhoz tartozók szívesen keressék a veled való beszélgetést… Azután apránként csigázd fel hallgatóid érdeklődését. Ha az egyházi állam minden pontján ez a mindennapi munka egyszerre terjeszti világosságként elképzeléseinket, akkor látni fogod annak a tanácsnak a bölcsességét, amelyet mi kezdeményeztünk…

Ez az elismertség megnyitja az utat tanaink előtt, hogy a fiatal papság szívébe fogadja azokat, és még a kolostorok mélyére is eljuthassanak. Néhány éven belül ez a fiatal papság fog minden funkciót betölteni. Ők fognak kormányozni, igazgatni és ítélkezni. Ők alkotják majd az Legfőbb Tanácsot. Őket kérik majd fel, hogy válasszák meg a pápát, aki uralkodni fog; és hogy a pápát, akárcsak kortársai nagy részét, szükségszerűen átitassák azok a… humanitárius elvek, amelyeket hamarosan nyilvánosságra hozunk…

Abban a hitben vonuljon a papság a ti zászlótok alatt, hogy még mindig az Apostoli Kulcsok zászlaja alatt vonulnak. El akarjátok tüntetni a zsarnokság és az elnyomás utolsó maradványait is? Vessétek ki a hálóitokat, mint Simon Bar Jona. Vessétek ki őket a sekrestyék, szemináriumok és kolostorok mélyére, ne pedig a tenger mélyére… Az Apostoli Szék köré mint barátok fogtok kerülni.

Az Alta Vendita megjelenése idején az olasz szabadkőművesség kifejezetten antiklerikális indulatokat és gyűlöletet táplált a pápaság és az Egyház iránt. 1877-ben Rómában megalapították a Propaganda Massonica páholyt, (más néven Propaganda Due (P2)) olyan politikai személyek számára, akiknek a tagságát a szabadkőművesség pápai elítélése miatt teljesen titokban tartották. Ám 1917-re, 200 éves évfordulójuk megünneplésére a szabadkőművesek pimaszul felvonultak a Szent Péter téren egy transzparenssel, amelyen ez állt: „A Sátán fog uralkodni a Vatikánban, a pápa a rabszolgája lesz”.

Néhány évtizeddel később, az Alta Vendita sugalmazása nyomán az olaszországi szabadkőművesek megkezdték a konkrét tevékenységet az Egyház belülről történő aláásására. 1961-ben az Egyház Kulturális Öröksége Pápai Bizottságának elnöke, Msgr. Francesco Marchisano, akinek a szabadkőműves kódneve „FRAMA” volt, három levelet írt az olaszországi Grand Orient (G.O.I.) nagymesterének azzal a tervvel kapcsolatban, hogy Olaszország Piemont és Lombardia régióiban átvegyék a papi szemináriumokat.

A kísérlet ideális helyszínének a tridenti, torinói és udinei szemináriumot jelölték meg, ahová közismert volt, hogy jó néhány szabadkőműves már beszivárgott. A leveleket 2002 szeptemberében szerezte meg és tette közzé Luigi Villa atya, az „An Appointment Scandal” („Egy botrányos kinevezés”) című dossziéban, majd 2019 szeptemberében ismét az által alapított Chiesa Viva folyóiratban.

A 2002-es publikáció arra reagált, hogy Marchisano-t kinevezték a Vatikánváros általános helynökévé és a Szent Péter Bazilika megóvását és felújítását végző cég elnökévé. Villa atya korábban már nyilvánosságra hozta Marchisano összes szabadkőműves regisztrációs adatát 1981 júniusában a Chiesa Vivában. A monsignor levelei a nagymesterhez a következők voltak:

1961., május 23.

"Tiszteletreméltó és Kitűnő Nagymester,

nagy örömömre szolgált, hogy megkaptam Öntől F. MAPA-n (Mons. Pasquale Macchi, VI.Pál titkára) keresztül a kényes megbízatást: óvatosan megszervezni egy olyan tervet egész Piedmontban és Lombardiában, amely megzavarja a szemináriumi tanulmányokat és fegyelmet.
Nem tagadom, a feladat óriási, és sok munkatársra van szükségem, főleg a tanári karból. Kérem, tájékoztasson erről, és az alkalmazandó taktikáról.
A MAPA-val való találkozás és személyes megbeszélés után pontosabb tájékoztatást tudok adni.
Kérem, fogadja imádságos üdvözletemet
Frama
A G.O. Tiszteletreméltó Nagymesterének (személyesen kézbesítve)"

1961., szeptember 12.

"Kitűnő és Tisztelendő Nagymester,

Miután megkerestem és többször is felvettem a kapcsolatot F.F. ("Fellow Freemasons", szabadkőműves társ) Pelmo-val és Bifrával, visszatértem MAPA-hoz előterjeszteni egy munkatervet. Ő azt javasolja, hogy a tananyag bomlasztásával kell kezdeni, nyomást kell gyakorolni hűséges tanárainkra, mert az ál-filozófia és ál-teológia fejezeteinek új frissítéseivel elvetjük a magot a most minden új iránt érdeklődő diákok között. Így a fegyelem szétzilálása már csak egyszerű következmény lesz, amely magától be fog következni a mi közbeavatkozásunk nélkül: a diákok azt fogják gondolni, hogy ők maguk tették.
Ezért alapvető fontosságú, hogy jól megfizessék azokat a tanárokat, akiknek a névsorát már elküldtük Önnek.
Figyelmesen fogom követni az eseményeket és mindenről hűségesen be fogok számolni Önnek.
A legodaadóbb és baráti üdvözlettel
Frama
Palazzo - Nagymester
Giustiniani (személyesen kézbesítve) "

" 19.. október 14.

"Kitűnő és Tisztelendő Nagymester,

A múlt éjszakai megbeszélésen, ahol F. F. Pelmo, Mapa, Bifra, Salma, Buan, Algo és Vino volt jelen, a következőkre jutottam:
- Először is próbát kell tennünk Olaszország néhány szemináriumában, azon belül is Trentóban és Torinóban, vagy még Udinében is, ahol sok F.F. (szabadkőműves társ) van;
- Másodsorban el kell terjesztenünk a szabadságról és az emberi méltóságról vallott nézeteinket az összes szemináriumban, minden ellenkezést le kell győznünk az elöljárók vagy a törvény oldaláról. Szükségünk van átfogó kiadványokra.
Ennél a pontnál szükség van egy találkozóra mindegyikükkel, eldönteni, hogyan cselekedjünk és kikre bízzuk a különböző feladatokat.
Imádságos üdvözlettel
Frama
Palazzo - Nagymester
Giustiniani (személyesen kézbesítve) "

‘Pecorelli listája’: 120 szabadkőműves vatikáni tisztségviselő megnevezése

1978. szeptember 12-én, közel egy évszázaddal az Alta Vendita megjelenése, és alig két évtizeddel az olasz szemináriumok átvételére irányuló terv elindítása után, Carmine Minor Pecorelli olasz ügyvéd és oknyomozó újságíró, egy hírügynökség és a politikai botrányokra és bűncselekményekre szakosodott L'Osservatorio Politico folyóirat igazgatója, közzétette azoknak a magas rangú vatikáni bíborosoknak, püspököknek és papoknak a listáját, akiket szabadkőműves páholyok tagjaiként azonosított. A lista „Pecorelli listája” néven vált ismertté, és 120 vatikáni tisztviselő nevét, a szabadkőművességbe való belépés dátumát, kódszámait és betűszavait tartalmazta.

Maga Pecorelli a római szabadkőműves páholyhoz, a Propaganda Due-hoz (P2) tartozott, amelyről az olasz rendőrség kiderítette, hogy magas beosztású tagjai jelen vannak az ország kormányzatának szinte minden ágában, beleértve a honvédelmet is. Egy hivatalos vizsgálat feltárta a politikai hivatalok szerint csoportosított tagok listáját, mindezt Licio Gelli, a szabadkőműves páholy nagytiszteletű mesterének uralma alatt.

Hogy Pecorelli miért adott ki egy listát a Vatikán azon magas rangú tagjairól, akikről azt állította, hogy szintén szabadkőművesek, azt soha nem fogjuk megtudni. Rágalom lett volna? Az egyház hiteltelenítése volt a cél? Vagy azért, hogy listája életének (és a mi életünknek is) a legnagyobb botrányát robbantsa ki a Vatikán falai között? Ez egy érzékeny bennfentes információval rendelkező politikai újságíró számára nem kihívás.

Azt viszont tudni lehet, hogy Pecorellit szinte napra pontosan, hat hónappal később, 1979. március 20-án lelőtték Rómában. Négy lövés végzett vele Róma Prati kerületében. A golyók Gevelot márkájúak voltak, ami különlegesen ritka típusú golyónak számít, és amelyet nem könnyű beszerezni sem a legális, sem a feketepiacokon. Ugyanilyen típusú golyót fedeztek fel a „Banda della Magliana” fegyverraktárában, amelyet az olasz kormány Egészségügyi Minisztériumának pincéjében rejtettek el. A rendőrségi nyomozás célpontjai között volt a Propaganda Due vezetője, Licio Gelli.



A Propaganda Due páholy és Licio Gelli

Licio Gelli csak néhány évvel korábban csatlakozott az olasz szabadkőművességhez, 1965-ben. Azonban nagyon gyorsan hihetetlen hatalmat szerzett a szabadkőművességen és Olaszországon belül, amikor 1970-ben Lino Salvini, az olaszországi Grand Orient páholy akkori nagymestere megbízta Gellit a római Propaganda Due páholy átszervezésével, amelynek 1975-ben a nagytiszteletű mestere lett. Ez a páholy, amelyet eredetileg 1877-ben alapítottak azon római politikusok számára, akiknek a szabadkőműves tagságát közhivataluk és a pápasághoz való közelségük miatt teljesen titokban kellett tartani, az 1960-as évek közepén mindössze 14 tagot számlált, ami Gelli vezetésével a hetvenes évek végére csaknem 1000 főre emelkedett.

1981. március 17-én az olasz rendőrség rajtaütött Gelli otthonán a Michele Sindona szicíliai bankár állítólagos elrablásával kapcsolatos nyomozáshoz kapcsolódóan. A hatóságok lefoglalták a Propaganda Due 962 szabadkőműves páholy tagjainak listáját. A nevek között szerepel 43 parlamenti képviselő, 3 kabinettag, 43 tábornok, 8 admirális, az összes olasz fegyveres erő vezetői, a biztonsági szolgálatok vezetői, diplomaták, Olaszország négy legnagyobb városának rendőrfőnöke és vatikáni tisztviselők, hogy csak néhányat említsünk a prominensebb politikai személyiségek közül.

A P2 páholyhoz nem tartozó olasz hatóságok számára Gelli hatalmas szabadkőműves-hálózata, amely titokban neki felelt, „államot az államban” alkotott, és veszélyeztette a nemzet stabilitását és szuverenitását. Miután belevetette magát az olasz politika harcába, a P2 olyan dolgokban vett részt, mint az 1974-es „Italicus” vonatrobbantás, amelyben 12 ember vesztette életét, vagy a bolognai pályaudvari mészárlás, amelyben 85 ember halt meg.

Azt is megállapították, hogy tagjai átvették az irányítást a Vatikáni Bank felett, ami az 1980-as évek közepén kirobbant pénzügyi botrány során majdnem csődbe juttatta a Szentszéket, és amelyből a Vatikánnak még ma sem sikerült teljesen kiszabadulnia. Az 1970-es években a P2 tevékenysége még a szabadkőművességen belül is zavart keltett, aminek következtében 1981-ben az olaszországi Grand Orient hivatalosan feloszlatta a Propaganda Due páholyt.

A Gagnon jelentés

Pecorelli listájának a nyilvánosságra hozatalával egyidőben a Vatikán falain belül a Szentszék megbízta Edouard Gagnon érseket, hogy világítsa át a Vatikán összes hivatalát egy hároméves eljárás keretében azon állításokat ellenőrizendő, miszerint a Római Kúria egyes elöljárói és papjai titokban a szabadkőművesség tagjai lennének. Az eljárás során tett megállapításokat bemutatták személyesen I. János Pál pápának. Gagnon titkárának, Charles Murr atyának nemrégiben megjelent emlékiratai szerint „Gagnon érsek kimerítő dossziét állított össze, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy ezek a megdöbbentő állítások valóban igazak."

A Római Kúrián belüli szabadkőművesség Gagnon-féle vizsgálatát VI. Pál hivatalosan rendelte el, válaszul arra a különös vádra, hogy két magas rangú elöljáró, Annibale Bugnini és Sebastian Baggio szabadkőműves. Bugnini a II. Vatikáni Zsinatot követően a latin liturgia reformjával foglalkozó bizottságot irányította, amely létrehozta a Novus Ordo Missale Romanumot („új mise”). Baggio a Püspöki Kongregáció prefektusa volt, a püspökök kinevezéséért és kiválasztásáért volt felelős az egész katolikus világban.

Bár Gagnon nyomozásának teljes tartalma nem ismeretes nyilvánosan, néhány részletet azért nyilvánosságra hoztak az ügyről. Az ilyen részletek közé tartozik az a tény, hogy Gagnon tudatta, hogy valóban vannak bizonyítékai, amelyek megerősítik, hogy Bugnini érsek és Baggio bíboros a szabadkőművesség tagjai voltak. E bizonyítékok közé tartozott a dokumentumok hitelesítése az INTERPOL, a nemzetközi bűncselekmények kivizsgálásáért felelős Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet részéről. Gagnon megállapításai tehát megerősítették Pecorelli listáját, amely ezen bíborosok nevét is tartalmazza.

Gagnon nyomozása eredményeként Bugninit élete utolsó éveiben apostoli nunciusként Iránba küldték, ahol látszólag a legkevesebb kárt tehette az Egyháznak, tekintettel az iráni katolikusok csekély létszámára, valamint a Szentszék és Irán iszlám kormánya közötti szinte nem létező kapcsolatokra.

Baggiotól azonban nehezebbnek bizonyult megszabadulni. Valójában 1984-ig, még II. János Pál pápa pápasága alatt is több évig a Püspöki Kongregáció vezetője maradt, tizenkét évig töltötte be ezt a pozíciót. Mandátumának hossza jelentősen hozzájárult ahhoz a felbecsülhetetlen kárhoz, amelyet ez a szabadkőműves püspöki királycsináló okozott az Egyháznak.

Visszatekintve, néhány feltűnő tény I. János Pál egy hónapos pápasága idejéből felveti a Vatikánon belüli szabadkőműves összeesküvés mélységének kérdését. 1978. szeptember 12-én Pecorelli közzétette azon vatikáni tisztviselők listáját, akik a szabadkőművesség tagjai voltak. 1978. szeptember 25-én Gagnon érsek személyesen találkozott I. János Pállal, hogy bemutassa neki az ugyanebben az ügyben folytatott hároméves vizsgálatának eredményeit. Az érsek egy nagy dossziét vitt magával, és tudatta titkárával, hogy felvetette a pápának Baggio szabadkőműves páholybeli tagságának témáját. Azt is elmondta titkárának, hogy a pápa beleegyezett, hogy foglalkozzon a szabadkőműves bíborossal.

Szeptember 28-án I. János Pál személyesen hívta fel Baggiót, és még aznap találkozóra hívta az irodájába. Baggio aznap este 8 óra után személyesen találkozott a pápával körülbelül egy órán keresztül a magánlakásán, és a svájci gárdisták, akik a helyiségen kívül tartózkodtak, és amiről később tanúbizonyságot tettek, hallották, ahogyan üvöltözik a pápával. Másnap reggel, szeptember 29-én I. János Pált holtan találták a szobájában. Az orvos megállapította, hogy 11 óra körül halhatott meg, még az éjszaka előtt. Hat hónappal később, 1979. március 20-án Pecorellit agyonlőtték Rómában.

Figyelembe véve az I. János Pál halála körüli eseményeket és a felmerült kérdéseket – azt a tényt, hogy a pápa alig két héttel Pecorelli listájának megjelenése után és három nappal azután, hogy magánhallgatáson megkapta Gagnon jelentését, és csak két órával a Baggioval - az egyház püspökeit kinevező szabadkőművessel és utolsó emberrel, aki látta a pápát, mielőtt holtan találták - történt konfrontálódás után ilyen hirtelen halt meg, Luigi Villa atya, a Szent Hivatal védelme alatt dolgozó vatikáni tisztviselő (akiről az alábbiakban bővebben lesz szó) elrendelte Palazzini bíborosnak, hogy végeztessen boncolást. Három, hivatalosan „orvosi vizsgálatnak” nevezett boncolást végeztek, és mindegyikük ítélete megerősítette, hogy a pápát meggyilkolták. A boncolások eredményeit a Vatikán nem tette közzé, és a narratíva többszöri megváltoztatása után hivatalosan „szívrohamot” jelölt meg a pápa halálának okaként.

Luigi Villa atya

Gagnon érseknek a Vatikánon belüli szabadkőművesség felderítésében végzett munkája mellett volt egy másik pap is, aki vizsgálta az Egyházon belüli szabadkőműves cselszövést több évtizeden keresztül.

1956-ban Luigi Villa atya a Pio atyánál tett látogatásán a szenttől azt a küldetést kapta, hogy egész életét annak szentelje, hogy megvédje az Egyházat a szabadkőműveseknek, különösen az Egyházon belülieknek a ténykedésétől. Ezt követően XII. Pius pápa személyesen erősítette meg ezt a küldetését azzal, hogy pápai megbízást adott Villának, hogy pontosan mit tegyen. A pápa Alfredo Ottaviani, a Szent Hivatal prefektusa, valamint Pietro Parente és Pietro Palazzini bíborosok védelme alá helyezte a papot.

Villa papi pályafutása során fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy feltárja és akadályozza a szabadkőművesek manővereit, akik beszivárogtak a hierarchia soraiba, mindezek során hét merényletet követtek el ellene a magának szerzett ellenségei.

1971-ben Villa, az összes kontintens tudósítóit bevonva megalapította a Chiesa Viva folyóiratot, hogy bemutassa az Egyházon belüli szabadkőművesek aknamunkáját. Villa maga végzett vizsgálatokat a szabadkőművesség elöljáróinak és papjainak tagságára vonatkozóan, egyeztetve a dokumentumokat a rendőrségi nyilvántartásokkal és a szabadkőműves páholyok listáival. 1992-bena Chiesa Viva újra kiadta Pecorelli listáját Carlo Alberto Agnoli magisztrátusnak, a „La Massoneria alla Conquista della Chiesa” („Szabadkőművesség az Egyház meghódítására”) szerzőjének előadásával együtt, aki hangsúlyozta a lista megbízhatóságát.

Nagy nevek Pecorelli listáján

Köteteket lehetne írni a Pecorelli listáján szabadkőművesként megnevezett bíborosok, püspökök és papok által az Egyháznak okozott károkról. Ezek közül csak néhányat említek.

Annibale Bugnini érsek 1963. április 4-én csatlakozott a szabadkőművességhez, 1365/75 kódszámmal és a BUAN betűszóval. Bugnini volt az az ember, aki vezéralakja volt a liturgiában végrehajtott változtatásoknak, amelyek az volt a célja, hogy a római mise rítusából eltávolítsanak mindent, ami a protestánsok számára kifogásolható. Az Egyház ősi imáinak szövegeit és a Szentírásból vett válogatásokat megfosztották doktrinális tartalmuk nagy részétől, valamint megfosztották a szentmisét áldozati jellegének nagyra becsült tridenti hangsúlyozásától, amely döntő fontosságú a protestáns eretnekségek leküzdéséhez. A szentély elrendezésének változtatásait a szabadkőműves templom mintájára alakították ki, amelyben az oltár nem keletre éz, hanem középen áll.

Az új mise, a Novus Ordo liturgiájának figyelemreméltó antropocentrikus felhangjai és az Egyház tanításának és gyakorlatának liberalizálása felé történő drasztikus elmozdulás, amely a szentmise liturgikus változásait kísérte, egy szabadkőműves munkásságának nem meglepő gyümölcse, aki azt gondolja, hogy mindent megváltozhat tetszése szerint, amit csak akar, és azt gondolja, hogy büntetlenül rákényszerítheti azt az egész latin Egyházra.

Ugyanilyen kárt okozott az egyháznak Sebastian Baggio bíboros hosszú mandátuma a Püspöki Kongregáció prefektusaként, amelyet gyakorlatilag a szabadkőművesek játékszerévé tett. A Pecorelli listája szerint Baggio 1957. augusztus 14-én iratkozott be a szabadkőműves páholyba, a 85/2640 kódszámmal és a SEBA betűszóval. 1962-ben kinevezték a Püspöki Kongregáció prefektusává, miután Jean Villot bíboros – akit Pecorelli szintén szabadkőművesként jegyzett, és aki akkoriban VI. Pál államtitkára volt – keményen lobbizott Baggio kinevezése érdekében. Még az is elég nagy baj lett volna, ha egy szabadkőműves egyáltalán beleszólna a püspökök megválasztásába, de Baggiót a Püspöki Kongregáció prefektusává tették, és így szabadon nevezhette ki a világ liberális, modernista, homoszexuális és szabadkőműves püspökeit felfoghatatlan módon több mint egy évtizedig.

Nagytiszteletű nagymesteréhez intézett, 1969. január 4-é kelt levelében Baggio megköszönte a szabadkőműves páholynak, amiért biztosította bejutását a Szent Bíborosi Kollégiumba, és biztosította szabadkőműves társait abból a célból folytatott folyamatos közreműködéséről, hogy bejuttassa őket az egyházi körökbe, különösen a vezetői szerepekbe annak érdekében, hogy "belülről tönkretegyék az egész Egyházat minden szektorában". Ezt a levelet lefényképezték, és nemrégiben tették közzé 2019-ben a Chiesa Viva-ban:

1969. január 4

A Nagytiszteletű Nagymesternek

A legtiszteltebb asszisztenseknek
Nemrég kaptam meg Mapától a bíborosi kinevezésemről szóló értesítést, amelyet Tőled kaptam hathatós közbenjárásoddal. Sietek, hogy kifejezzem mindnyájatoknak, szeretett és tisztelt Testvéreim, hálás és odaadó köszönetemet. Ahogyan a múltban, most is mindig készséggel állok rendelkezésre az egyházi körökben való terjeszkedési és behatolási programjainkkal kapcsolatban, különösen azokban a vezetési körökben, amelyek holnap az egész Egyház belülről való tönkretételének fő pontjai lesznek minden területen.
Megújult hűséggel V.F. üdvözli Önt. SB (Sebastiano Baggio)

Hogy még nagyobb sebeket üssenek Krisztus menyasszonyán és hogy a hihtű püspökök utóvédségét az Egyházban minél teljesebben felszámolják, Baggio püspöki uralma alatt határozták meg az Egyház történetében először a 75 éves nyugdíjkorhatárt a püspökök számára. Az új jogszabály azonnali hatása az volt, hogy a világ számos püspöki széke megüresedett, mivel a 75 év feletti püspökök beadták lemondólevelüket. Ez a helyzet egyedülálló módon bőven szabad kezet adott Baggionak, hogy nagyon rövid idő alatt leváltsa az Egyház szinte teljes püspökségét, és megkísérelje azt a saját képére formálni. Ritkán volt olyan ember, akár pápa, akár püspök, aki ilyen rövid időn belül ekkora befolyásolt gyakorolt volna a katolikus püspökök ilyen nagy hányadára.

Ebből a korszakból származott, hogy az Egyház az Egyesült Államokban olyan püspököket kapott, mint McCarrick, Weakland, Mahony, Brown és Bernadin. Ezeknek a férfiaknak a bűntettei és bűnei közé tartozik a homoszexuális nemi erőszak, a homoszexuális kapcsolat, a kiskorúak szexuális zaklatása, a bántalmazó papok eltitkolása, a női papok érdekképviselete, az Egyház hagyományos zenéjének és liturgiájának harcos lábbal tiprása, a katolikusok térdre borulásának tilalma az Oltáriszentség előtt szentáldozáskor, és a meg nem születettekre vonatkozóan az emberi élet szentségéről szóló egyházi tanításnak a felhígítása, hogy csak néhány bűnt és botrányt fűzzünk a nevükhöz.

A Pecorelli listáján szereplő további személyek közé tartozik Villot bíboros, aki Szentszék államtitkára volt VI. Pál alatt, és aki egyfajta pártfogója volt Baggionak, és aki kinevezte őt a Püspöki Kongregációba. Ugyancsak megnevezték Paul Marcinkus püspököt, a Vatikáni Bank vezetőjét, aki 1967. augusztus 21-én csatlakozott a szabadkőművességhez 43/649 kódszámmal, valamint a MARPA betűszóval, és aki részt vett abban a bankbotrányban, amely a Szentszéket pénzügyileg majdnem megdöntötte az 1980-as években.

Egy következő kiemelkedő név Agostino Casaroli bíboros, ki VI. Pál külügyminisztere és II. János Pál államtitkára volt. Casaroli 1957. szeptember 28-án lépett be a szabadkőművességbe, 41/076 kódszámmal, CASA betűszó alatt. Casaroli az, aki felelős volt azért, hogy VI. Pál pápasága idején a Vatikán nyíltan viszonyuljon a kommunistákhoz, és az Ostpolitik elnevezésű politika miatt a pápa leváltotta Mindszenty József bíborost Magyarország prímási tisztségéből, ami egy Magyarország kommunista uralkodóinak ellenőrzése alatt álló államegyház létrehozását eredményezte. Ezt a politikát később a vasfüggöny mögül érkező II. János Pál elutasította, de Kelet-Európában már megtörtént a kár az Egyházban.

Nos, nehogy azt higgyük, hogy a Pecorelli listáján szereplő szabadkőművesek neve már a múlté, le kell szögezni, hogy az elmúlt évtizedben a listán szereplő nevek továbbra is felbukkannak a vatikáni eseményekben. Csak egy ilyen eset monsignor Pio Vito Pinto, akit Pecorelli 1970. április 2-án 3317/42 kódszámmal és PIPIVI mozaikszóval azonosított, mint aki 1970. április 2-án lépett be a szabadkőművességbe. Pinto 2012. szeptembere és 2021. márciusa között az Egyház legfelsőbb bíróságának, a római Rotának a dékánjaként kormányzott, és a címlapokra került, amikor magára vállalta, hogy kritizálja a négy bíborost, akik „dubiát” nyújtottak be Ferenc pápához az Amoris Laetitia-nak az elváltak és újraházasodtak szentáldozáshoz való járulásáról szóló tanítása miatt.

Mindenki számára, aki figyelmesen szemléli a Pecorelli listája körüli tényeket, világosnak kell lennie, hogy a szabadkőművesség már legalább néhány évtizeddel ezelőtt belépett a Vatikán falai közé. A lista teljes körű ellenőrzése, bár nehéz, minden bizonnyal lehetséges, tekintve, hogy a rendőrség lefoglalta Licio Gelli dokumentumait, amelyek a római Propaganda Due szabadkőműves páholy összes tagját megnevezték. Gagnon érsek jelentése a Vatikán archívumában is kiadatlanul fekszik. E források mellett ott vannak a Luigi Villa atya által végzett vizsgálatok, amelyek egy része megjelent a Chiesa Viva folyóiratban.

Mivel olasz elöljárókról, mint például Francesco Soddu Terni püspökről, nemrégiben azt feltételezték, hogy nyilvánosan részt vesznek az olaszországi Grand Orient szabadkőműves páholy új bejáratának felavatásán, már régóta esedékes egy új vizsgálat a szabadkőművességről az egyházi hierarchián belül. Csak ezután lehet majd napvilágra hozni azokat a károkat, amelyeket a szabadkőművesség okozott és okoz Krisztus Testében.

forrás: https://www.lifesitenews.com/opinion/is-masonic-infiltration-responsible-for-the-widespread-apostasy-among-catholic-clergy/

Honlapunkon a témához kapcsolódóan a következő írások találhatók:

Szabadkőművesek és az Egyház:

XIII. Leó pápa apostoli körlevele a szabadkőművességről (Humanum Genus)
Viganò érsek: Az egyetemes Szabadkőműves Testvériség retteg a Szent Rózsafüzér erejétől
Szabadkőműves terv a Katolikus Egyház tönkretételére
dr. Balogh Sándor: Hogy tudtunk ide jutni?
Csápori Gyula: A szabadkőművesség iránya és törekvései Ausztria-Magyarországban
Bangha Béla S.J.: Világnézeti válaszok - VII. Istentiszteleti élet - Kérdések és ellenvetések
Athanasius Schneider püspök: A szabadkőművesség a "Sátán eszköze", és az Egyház lerombolása a célja
Dr.Balogh Sándor: Római jog, kontinentális jog, és angolszász jog
Dr. Balogh Sándor: Végidő stratégia
Dr. Balogh Sándor: Nem vagyok szedevakantista
Dr. Balogh Sándor: Levél egy egyházi személy olvasómnak
Dr. Balogh Sándor: A föld kovásza?
Dr. Balogh Sándor: Jó pápa, rossz pápa, nem pápa ...
Dr. Balogh Sándor: Katolikus dilemma: szabad-e kritizálni a pápát? Öntsünk tiszta vizet a pohárba
Csávossy Elemér: Zrinyi-gárda. Liga az erkölcs védelmére

Luigi Villa atya:

Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 1. rész, A Hit
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 2. rész, Találkozások Pió atyával
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 3. rész, A titkos ügynök
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 4. rész, A szándékosan okozott kudarcok
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 5. rész, Villa atya Brescia-ban
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 6. rész, A "keresztút" kezdete
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 7. rész, A “Chiesa viva” újság és Mindszenty bíboros
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 8. rész, Gyilkossági kísérletek
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 9. rész, Benelli, Casaroli, Ruini
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 10. rész, További halálos fenyegetések és egy "próbálkozás" ...
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 11. rész, VI. Pál boldoggá avatása?
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 12. rész, II. János Pál Brescia-ban
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 13. rész, A VI. Pálnak emelt szabadkőműves emlékmű
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 14. rész, A Pió atyának szentelt sátáni templom
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 15. rész, Egy újabb ... gyilkossági kísérlet
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 16. rész, XVI. Benedek és a San Giovanni Rotondo-i sátáni templom
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 17. rész, Ruini bíboros szabadkőműves?
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 18. rész, Villa atyát ... kitüntetik
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 19. rész, XVI.Benedek Brescia-ban
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 20. rész, A Padergnone-i (Brescia) szabadkőműves-sátáni templom
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 21. rész, II. János Pál "szentté avatási pere"

Ostpolitik: A honlapunkon egy egész blokk foglalkozik ezzel a kérdéssel "Kommunista egyházüldözés" címszó alatt. Néhány fontosabb ezek közül:

Adriányi Gábor: XII. Piusz politikája és Magyarország (1939-1958)
Józef Mackiewicz: Szent István koronája
Krajsovszky Gábor: Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját! (Jel 2,10.)
Krajsovszky Gábor: Amíg Isten végtelen könyörületéből jő a virradat, éljetek hűségben Istenhez, Egyházhoz, történelmi magyar hazához!