elsősorban a Magyar Katolikus Egyház 1958 (II. Vatikáni Zsinat) előtti fontos eseményeit és hittudósait mutatja be, emléket állítva a Budapesten 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusnak,
Mindszenty bíborosnak, a Regnum Marianumnak, az 1952-ben feloszlatott szemináriumok, szerzetesrendek vértanúinak, száműzetésre ítélt volt tanárainak és papnövendékeinek.
Röviden megemlékezünk dicsőséges 1956-os szabadságharcunkról, valamint minden katolikus hívő kötelességeként érintjük a - napjainkat is érintő - legfontosabb katolikus hitvédelmi kérdéseket.
Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékkönyve az oldal aljára görgetve megtekinthető és letölthető. A honlap tartalma folyamatosan bővül.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(...)
De hogy a bölcselet az általunk elősorolt áldásdús hatásokat létesítse, semmi szín alatt sem szabad letérnie azon ösvényről, melyen a hajdankor tiszteletreméltó atyái jártak s melyet a vatikáni zsinat ünnepélyes határozatban jóváhagyott. Jól tudjuk, hogy vannak, kik az emberi természet erőit kelleténél többre becsülve, azt állítják, hogy az emberi ész, ha egyszer aláveti magát az isteni tekintélynek, természetes méltóságából veszít, szolgai járomba jut s az igazság: és öntökéletesedés útján szerfölött akadályoztatik. De ez állítások tévesek s oda céloznak, hogy az emberek elég oktalanul s egyszersmind hálátlanul a fenséges igazságokat megvessék s a hit isteni jótéteményét, melyből a polgári társadalomra beláthatlan sok áldás hárul, visszautasítsák. Az emberi ész u. i., mert kiszabott, még pedig nagyon is szűkre szabott korlátok közt mozog, sok tévedésnek és sok kérdésben végleges tudatlanságnak van alávetve. A keresztény hit ellenben, minthogy Isten tekintélyén alapszik, az igazságnak legbiztosabb tanítója; miért is, aki ezt követi, sem a tévedések útvesztőjébe nem kerül, sem a bizonytalan vélekedések hullámai által nem hányódik. Ennélfogva azok bölcselkednek legjobban, kik bölcseleti tanulmányaikat a hit hódolatával párosítják; mert az isteni igazságok világossága, ha a lelket elárasztotta, az értelemnek is segítségére van s nemcsak nem csökkenti méltóságát, hanem inkább nagy mértékben nemesíti, élesíti, erősíti az észt.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
(...)
Ugyanis pápaságunk kezdetétől fogva Szemeink elé tárul az emberiséget sújtó bajok szomorú látványa: az emberek felforgatják a társadalom alaptető elveit, — kivonják magukat makacs tűrhetetlenséggel a törvényes hatóságok alól, — egyre szítják azon viszályokat, melyekből belvillongások s kegyetlen, véres háborúk támadnak; — az erkölcsi törvényt s az igazságosság követelményeit megvetik; — a múlandó javak után telhetetlenül vágyódnak, az örökkévalókat pedig annyira elhanyagolják, hogy sokan eszeveszetten öngyilkosságra vetemednek; — a közvagyont könnyelműen kezelik, elharácsolják, sikkasztják; — mások ámító csalárdsággal és szemtelenséggel a haza, a szabadság, a jog védőiül tolják fel magukat: szóval valami halálos lázféle járja át a társadalom szervezetét, mely egyre gyötri s fölforgatással és végzetes katasztrófákkal fenyegeti.
Meg vagyunk győződve, hogy e bajok fő oka az egyház szent és sérthetetlen tekintélyének megvetésében rejlik, — azon egyházénak, mely Isten nevében áll az emberiség élén s védi és segíti a jogszerű hatalmakat. Tudják ezt a közrend ellenségei: azért nem találtak alkalmasabb eszközt a társadalom alapjainak megingatására, mint vakmerően rá támadni az egyházra s nemtelen rágalmak által, mintha ellenkezésben állna a polgárosultsággal, — gyűlölség s megvetés tárgyává tenni azt, — csorbítgatják tekintélyét és erejét s halomra kivannak dönteni a pápai hatalmat, amely a földön őre s védője az erkölcs s a jog változatlan elveinek. Innen származtak a katolikus egyház alkotmányát felforgató törvények, melyeket kimondhatatlan fájdalmunkra sok helyen még érvényben látunk; — innen a püspöki tekintély megvetése s az egyház szabad tevékenysége elé gördített akadályok; a szerzetes rendek föloszlatása, — az egyház szolgái s a szegények fönntartására szánt javak elkobzása; — a könyörület s jótékonyság nyilvános intézeteinek kivonása az egyház kezelése alól, s míg egyrészt az oktatás- s a sajtószabadságot minden féktől fölszabadították: addig az egyház jogait az ifjúság oktatására és nevelésére lábbal tapossák. Ugyanezt célozza a pápai állam bitorlása is, melyet az isteni gondviselés azért biztosított annyi századon át a pápáknak, hogy a népek örök üdvösségére szabadon gyakorolhassák a Krisztustól reájuk ruházott hatalmat.
Nem azért állítottuk szemeitek elé, tisztelendő Testvérek, a bajok e beláthatatlan tömkelegét,hogy szomorúságotokat, mely e siralmas viszonyok közt önként borul a szemlélő lélekre, növeljük;hanem hogy világosan álljon előttünk a helyzet komolysága, mellyel kötelességünknek s buzgalmunknak egyaránt meg kell küzdeni s belássuk, hogy mily erőmegfeszítéssel kell védenünk e válságos időben Krisztus egyházát s a pápaságnak méltatlan rágalmak által megtámadott méltóságát.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
(...)
Könnyű szerrel megértitek, tisztelendő Testvérek, hogy azon felekezetekről szólunk,
melyek különféle, majdnem mondanám barbár néven szocialistáknak,
kommunistáknak, nihilistáknak hivatnak, melyek az egész világon elterjedt, alávaló
szövetség által szorosan összetartva, már nem a titkos összejövetelek rejtekeiben
keresnek menedéket, hanem merészen a nyilvánosság elé lépnek, hogy régi
szándékukat, a társadalom alapjainak felforgatását, végrehajtsák. Ugyanis ők azok,
kik a Szentírás szavai szerint a „testet megfertőztetik, a felsőbbséget megvetik, a
méltóságot káromolják.” Mindent földúlnak, semmit sem kímélnek abból, amit az
isteni s emberi törvények a társadalmi élet biztonságára és felvirágoztatására
létesítettek. A felsőbbségektől, melyeknek az apostol szavai szerint azért jár minden
lélektől hódolat, mivel a hatalmat Istentől nyerték, — megtagadják az
engedelmességet s jog és kötelesség dolgában az emberek teljes egyenlőségét
hirdetik. A férfi és nő házassági szövetségét, mely még a barbár népek előtt is szent
volt, meggyalázzák, — meglazítják a családot összetartó köteléket, vagy ami még
rosszabb, az élvezetnek dobják oda prédául. Uszítva a világi javakra való
áhítozástól, „mely minden gonoszságnak gyökere, mely után járván némelyek,
eltévelyedtek a hittől”, kétségbe vonják a természet törvénye által szentesített
tulajdonjogot s azon ürügy alatt, hogy, valamennyi ember szükségleteit és igényeit
fedezzék, jogtipró gonoszsággal el akarják rabolni s közössé tenni azt, amit mások
jogos öröklés, szellemi vagy kézi munka vagy takarékos életmód által szereztek. S e
szörnynézeteket tárgyalják összejöveteleiken, hirdetik röpiratokban s terjesztik a nép
közt a napilapok egész özönében. Azóta a lázongó csőcselék a királyokra s a
felsőbbségekre oly vérszemet kapott, hogy rövid idő alatt többször emelték orgyilkos
kezüket e gazok a királyok személyére.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
Fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Jánossy Gábor Miklós,
a Stella Maris Alapítvány elnöke, a Tengernek Csillaga folyóirat felelős szerkesztője,
engesztelő testvérünk, férj, nagycsaládos édesapa és nagyapa, életének 69. évében, 2024
pünkösdje utáni XXI. hétben, október 15-én, Avilai Szent Teréz napján, szentségekkel
megerősítve, gyors lefolyású betegségét követően visszaadta lelkét Teremtőjének.
Utolsó útjára 2024. november 8-án 12:45 órakor kísérjük a Farkasréti temetőben, ahol a
boldog feltámadás reménye alatt végső nyugalomra helyezzük. A lelke üdvösségéért
mondott gyászmise 15 órai kezdettel lesz a Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplomban.
YouTube élő közvetítés linkje: https://shorturl.at/6s8p2
A Tengernek Csillaga XXIX/6. számában, megtartva a lap szokásos elemeit, mindenekelőtt Reá
emlékezünk, majd következik három utolsó írása, amelyeket már betegágyon, egy héttel halála
előtt fejezett be. Mint közeli barát és munkatárs, Krisztusban kistestvér írom e töredékes
sorokat. Az Úr a mi bíránk, a „szívek és vesék vizsgálója”(Zsolt 7,10; Jer 11,20; Jel 2,23), ki
mindent tud. Amit én lejegyezhetek, szükségképpen csak foszlányos lehet, de ahhoz talán
elégséges, hogy felismerjük Gábor testvérünk életszentségre törekvésének ragyogó elemeit.
Máriás lelkülete, alázatos hite vigasztalást nyújthat, hálát ébreszthet, és példát jelenthet
mindnyájunk számára, akik tiszteljük és szeretjük Őt.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
-----------------------
Felkerült az internetre a Szent István Társulat könyvanyaga is: http://szit.ppek.hu/ .
Ebben persze vannak már "maiak" is (és azok közül is vannak természetesen jók), de a régiek is ott vannak, például a teljes Prohászka-anyag,
azután Schütz Antal könyvei közül is több, összesen 702 kötet, 1848-tól 2004-ig bezárólag.
-----------------------