elsősorban a Magyar Katolikus Egyház 1958 (II. Vatikáni Zsinat) előtti fontos eseményeit és hittudósait mutatja be, emléket állítva a Budapesten 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusnak,
Mindszenty bíborosnak, a Regnum Marianumnak, az 1952-ben feloszlatott szemináriumok, szerzetesrendek vértanúinak, száműzetésre ítélt volt tanárainak és papnövendékeinek.
Röviden megemlékezünk dicsőséges 1956-os szabadságharcunkról, valamint minden katolikus hívő kötelességeként érintjük a - napjainkat is érintő - legfontosabb katolikus hitvédelmi kérdéseket.
Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékkönyve az oldal aljára görgetve megtekinthető és letölthető. A honlap tartalma folyamatosan bővül.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A nemzetek szuverenitása a katolikus hagyományban
A nemzeti szuverenitás a keresztény politikai gondolkodás központi elve. Szent Ágostontól, aki a De Civitate Dei című művében a politikai legitimitást az igazságosság rendjéhez köti, Aquinói Szent Tamásig a politikai közösséget önmagát kormányozni jogosult erkölcsi valóságként értelmezik. Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae című művében megállapítja, hogy a háború csak akkor tekinthető igazságosnak, ha a legitim hatalom, az igazságos ok és a helyes szándék egybeesik. Ebből a megfogalmazásból egy döntő elv következik: a zsarnok megdöntése elsősorban a politikai testület feladata, és nem egy külső erőé.
A Francisco Suárez által később kidolgozott ellenállás joga, sőt a zsarnokgyilkosság is mindig a nemzet belső cselekményének, önvédelmének szélsőséges kifejezésének tekinthető, és nem külföldi hatalmakra átruházható funkciónak.
A szuverenitás azonban nem csupán jogi vagy formális kategória, hanem a nemzeti testület hatékony támogatásával fenntartott társadalmi-politikai valóság is. A venezuelai esetben nyilvánvaló, hogy a rezsim társadalmi támogatottsága alacsony, körülbelül 20% körül mozog, ami az utolsó választási folyamatban is nyilvánvaló volt, amelyet – az országon belül és kívül egyaránt – széles körben hiteltelennek és formájában és eredményeiben szinte groteszknek tartottak. Technikai szempontból a rezsim de facto szuverénnek tekinthető, amennyiben ellenőrzést gyakorol az állami apparátus felett, de ez egy rendkívül gyenge szuverenitás, amely nem élvezi a nép jelentős támogatását, és inkább a tehetetlenség, a félelem és az intézményi kiüresedés tartja fenn, mint a valódi legitimitás.
Ez a tény döntő jelentőségű, mert szakadékot hoz létre a formális szuverenitás és a tényleges szuverenitás között, amit a katolikus politikai doktrína mindig is figyelembe vett, bár nem mindig kifejezetten.
Kivétel: előzetes agresszió és jogos nemzetközi védelem
A katolikus hagyomány azonban nem abszolutizálja a be nem avatkozás elvét. Francisco de Vitoria és más szerzők elismerik, hogy egy politikai közösség legitim módon alkalmazhat erőszakot, ha valós és objektív agresszió történik, még akkor is, ha az nem klasszikus katonai invázió formájában történik. Az erőszak, a kábítószer, a szervezett bűnözés vagy a szándékos destabilizálás szisztematikus exportja olyan közvetett agressziót jelenthet, amely védelmi válaszreakciót tesz lehetővé, feltéve, hogy az arányos és a rend helyreállítására irányul.
Ez volt az egyik érv, amelyet az Egyesült Államok kezdetben felhozott: nem annyira a venezuelai rezsim széles körben ismert zsarnoki viszonyai, hanem az a tárgyi kár, amelyet ez a rezsim állami vagy állami jellegű struktúrák révén harmadik államoknak okoz. Ezen előfeltevés legitimitása természetesen a panasz valóságosságától és a válasz arányosságától függ.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
1965. december 8-án volt a 60. évfordulója a II. Vatikáni Zsinat lezárásának, aminek kapcsán számos kommentár jelent meg. Ebből az alkalomból én is megosztom itt a saját megjegyzéseimet.
Plinio Corrêa de Oliveira professzor volt a brazil vezetője annak a triónak, amely évtizedeken át együtt dolgozott az Egyházban és az államban zajló forradalom ellen. A trió tagjai ő maga, Geraldo de Proença Sigaud érsek és Antonio de Castro Mayer püspök volt. A két prelátus még fiatal pap korában, São Pauló-i szolgálatuk során ismerkedett meg a fiatal Plinio professzorral, akiról felismerték, hogy kiemelkedő tehetsége van ahhoz, hogy segítségükre legyen a küzdelmükben.
A több mint két évtized alatt számos mérföldkőnek számító mű született ebből az együttműködésből, amint azt már máshol is említettem.
A progresszív program végrehajtására Suenens, Doepfner és Lercaro bíborosokat választották meg a II. Vatikáni Zsinat moderátorainak.
Amikor XXIII. János összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, 1962. októberében hárman együtt utaztak Rómába 1962. októberében. Plinio professzor magával vitt egy körülbelül 20 fős küldöttséget is, hogy segítsék őket a zsinaton tervezett akciójukban. Valójában ezek a segítők gyűjtötték össze az aláírásokat a zsinati atyák által a pápához és a zsinathoz intézett két nagy petícióhoz. Az egyik petíció a kommunizmus elítélésére irányult (334 prelátus), a másik pedig a világnak a fatimai Szűz Mária kérése szerinti felajánlására (510 prelátus). Ez a két, 1962-ben benyújtott petíció Plinio professzor kezdeményezésére született. A Zsinat véget ért, és sem XXIII. János, sem VI. Pál nem foglalkozott ezekkel a petíciókkal.
A II. Vatikáni Zsinat első ülésszakának két hónapja elteltével Plinio professzor rájött, hogy a progresszivizmus elbitorolta a Zsinatot, és olyan fontos pozíciókat töltött be, amelyek meghatározták annak irányvonalát. Valóban, a vitákat irányító négy moderátor közül három progresszivista volt: Suenens, Döpfner és Lercaro bíboros.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy nagy, deformált emberi alak, placentába burkolva, magzati pózban, nehezen lélegzik, és lassan mozog egy halom szalmában. Ezzel a Milena Lorek által elképzelt „művészi” jelenettel helyettesítette Thomas Steiger atya a jászolban fekvő kis Jézust. A művész állítólagos célja az volt, hogy megmutassa az inkarnáció „valódi sebezhetőségét”.
Ez a blaszfémikus jelenet 2025. december 24-én történt a németországi Stuttgartban, a Szent Mária-templomban tartott karácsonyi misén, amelyet az ARD televízió közvetített.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
+!
D. J. Kr.!
Bizonyos ideje figyelgetem, hogy az egyes katolikus hívők miként viszonyulnak adott hatalmi struktúrával rendelkező szervezetek diktatórikus intézkedéseihez.
A megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy a Covid-diktatúrához kritikusan viszonyuló katolikus hívők többsége az Egyház-ellenes külső és belső romboló hatalmakhoz is többnyire egészséges kritikával viszonyulnak. Ezért úgy látom helyesnek, hogy érdemes volna mindezen katolikus hívőkkel összefogva a Szentháromság, Nagyasszonyunk és Szent István Apostol-Király segítségével szervezett formában együtt szolgálni felebarátaink és az Egyház javát.
Az együtt szolgálatra felkészüléshez minden héten szerda este, Közép-európai idő szerint 20-22 (Erdélyben 21-23) óra között beszélgető és imádkozó szobában találkozhatunk csoportosan.
Igény szerint lehetőség van magán levélváltásra, illetve egyéni beszélgetésekre is.
Érdeklődni, jelentkezni a saját valódi név vállalásával a GloriaTV magán üzenetküldő felületén,
vagy az alábbi drótposta-címen lehetséges:
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy a Korda Kiadó közzétette kiadványainak honlapját, amelyről le is lehet tölteni a műveket. Majdnem kivétel nélkül mind zsinat előtti kiadványok, szépek és tartalmasak (régi nagy jezsuita atyák lelkigyakorlatos és teológiai művei a nagyközönségnek):
-----------------------
Felkerült az internetre a Szent István Társulat könyvanyaga is: http://szit.ppek.hu/ .
Ebben persze vannak már "maiak" is (és azok közül is vannak természetesen jók), de a régiek is ott vannak, például a teljes Prohászka-anyag,
azután Schütz Antal könyvei közül is több, összesen 702 kötet, 1848-tól 2004-ig bezárólag.
-----------------------