Csápori Gyula: A szabadkőművesség iránya

és törekvései Ausztria-Magyarországban

Ha a szabadkőművesség – miként az előzőkben láttuk – az egész civilizált világon arra törekszik, arra buzdul, azért lelkesül, hogy miként a testvérek mondani szeretik, a sötétség, a fanatizmus és a babona uralmát megdöntse, vagyis a kinyilatkoztatott vallásnak az emberi élet különféle viszonyaira való befolyását megsemmisítse, s e helyett – a páholy szavajárása szerint – a világosságot, az elfogulatlanságot és a tudományt, vagyis a kinyilatkoztatott vallási igazságoktól teljesen független ész- és természetelviséget elterjessze; ha a szabadkőművesség az egész civilizált világon a kinyilatkoztatott vallás hordnokában, hirdetői- és követőiben látja legnagyobb ellenségeit, akik ellen élet-halál harcot kell folytatnia: képzelhető-e, hogy Ausztria-Magyarországban a szabadkőművességnek más célja volna, képzelhető-e, hogy Ausztria-Magyarországban a szabadkőművesség nem a kinyilatkoztatott vallás elnyomására, nem az egyház megdöntésére törne?

Ha a magyar szimbolikus nagypáholy nem ugyanazon fő- és vezérelveket vallaná, amelyeket a külföldi nagypáholyok és oriensek vallanak, akkor ezek bizonyára el sem ismernék testvérüknek; pedig hogy a magyar nagypáholy a külföldi szabadkőműves nagyhatalmasságok által el van ismerve, azt mindenki tudja.

A magyarországi nagypáholynak a külföldiekkel való szoros összeköttetésére s egyértelműségére célzott Pulszky Ferenc, jelenlegi nagymester is, midőn az egyesülés nagy ünnepén 1886. március 21-én a testvérek buzdítására ezeket mondá:

„Bizonyítsuk be tetteink által, hogy azon láncban, mely az egész földtekét körülövezi, a mi láncszemünk nem a legértéktelenebb s azért mint kalapácsvezető nagymester az összes testvérek nevében bátran kijelenthetem, hogy mindegyikünk tehetsége szerint igyekezni fog megfelelni szabadkőművesi kötelességeinek.

… L’Union fait la force tartják a szabadkőművesek.”

Azt mondani tehát, – amint ezt egy vidéki lap nemrég csakugyan írta is – hogy a külföldi szabadkőművesség törekvéseiből nem szabad a hazai szabadkőművesség tendenciájára következtetni, – oly tévedés, melybe csak az eshetik, akinek a szabadkőművességről éppen semmi fogalma sincs.

Különben, ha úgy tetszik, az osztrák-magyar páholyokba is bele pillanthatunk, hogy a munkáknak, melyek e páholyokban szigorú titok leple alatt végeztetnek, irányáról és szelleméről biztos tudomást szerezhessünk. Quod abundat, non nocet.

Mielőtt azonban ezt tennők, meg kell világítanunk a magyar nagypáholynak ama, már unalomig ismételt állítását: hogy a szabadkőművesség minálunk nem titkos társaság, mert alapszabályai kormányhatóságilag jóvá vannak hagyva.

Erre nézve azt a kérdést vagyunk bátrak kockáztatni, vajon amaz osztrák páholyok, melyeket a magyarországi nagypáholy oltalma és védelme alá vett, szintén kormányhatósági engedély és jóváhagyás alapján működnek?

1874. okt. 27-én dr. Foregger testvér az osztrák képviselőházhoz a következő indítványt nyújtotta be:

„Az egyesületi jogra vonatkozó 1867. nov. 15-iki törvény olyképpen módosíttatik, hogy a szabadkőműveseknek egy fennálló nagypáholy alapszabályai szerint szervezett egyesülete törvényes létjogosultságot nyerjen.”[22]

1874. nov. 7-én ugyanazon testvér és képviselő hosszabb beszédben iparkodott kifejteni az okokat, amelyek indítványának elfogadását kívánatossá teszik s rossz néven vette a kormánynak, hogy Ausztriában, ahol a jezsuiták megtűretnek, szabadkőműves páholyokat alakítani mindekkoráig nem szabad.

Erre a volt belügyminiszter Giskra szót emelt s kifejtette az okot, amely miatt az osztrák kormány a szabadkőműves páholyoknak megalakulását meg nem engedhette.

„A kormány – úgymond – kijelentette, hogy a páholyok megnyitását megengedi, ha ezek viszont beleegyeznek, hogy a szabadkőművesi ülésekre, úgy mint ez más egyleteknél szokásban van, egy császári biztos kiküldessék.

Erre azonban a szabadkőművesek nem akartak ráállani, mert a rend szervezete egy olyan császári biztosnak megjelenését, aki nem tagja a szabadkőművesi rendnek, meg nem tűri; azt kérték tehát, hogy a kiküldendő császári biztos a rend tagjai közül választassék.

Ámde a páholyülésekre kiküldendő császári biztos a rend tagjai közül nem választható, mert a rend szabályai szerint a tagok hallgatásra kötelezvék, esküjük erejénél fogva a páholyban történteket titokban kell tartaniok. Ekként tehát a császári biztos nagyon könnyen azon helyzetbe jutna, hogy vagy a szabadkőművesség által rá rótt kötelességeket, vagy császári biztosi kötelességét elmulasztaná.

Ha a szabadkőművesek meghódoltak volna a törvénynek, amely kívánja, hogy az ő ülésükön, csakúgy, mint minden más egylet ülésén egy császári biztos jelen legyen és mint ilyen működjék, akkor semmi sem állta volna útját annak, hogy a szabadkőművesség, miként más egyletek, Ausztriában megengedtessék.”

Sem a kormány, sem a szabadkőművesek nem tágítottak, s így a szabadkőművesség Ausztriában még ma is tiltott társaság; és mégis e tilalom dacára Ausztriában ma – csak a mi tudtunkkal – 17 azaz tizenhét páholy létezik [23], melyeket körülbelül 700 bevallott testvér látogat s ámbár a testvérek évenkint egy-két ünnepélyesebb ülést – a látszat kedvéért s a kormány ámítása végett – osztrák területen kívül tartanak, szabadkőművesileg hivatalos helyiségeik, amelyekben rendes heti, két heti, vagy havi üléseiket tartják mégiscsak a rájuk nézve tiltott osztrák földön léteznek.

Hja a szabadkőművesség arra tanítja a testvéreket, hogy hazájuk (?) törvényeit tiszteletben tartsák s azokhoz alkalmazkodjanak!!

Ami a magyarországi páholyokat illeti, azoknak alapszabályai kormányhatóságilag jóvá vannak hagyva.

Már 1861. nyarán alakult Pesten gr. Károlyi Ede kalapács-vezetése mellett egy „Szent István” című páholy, melynek tagjai íme a következők voltak: gr. Csáky Kálmán és Tivadar, gr. Eszterházy István, gr. Teleky Gyula, báró Vay Béla, Komáromy György, Zsarnay Imre, Almássy Pál, Szerényi Ede és Lumnitzer Sándor.

863. dec. 28-án Lewis tanár buzgólkodása következtében Barbieri karnagy, Stéger operaénekes, Hausner, Rosner és Scheurer kereskedők s Hromada tanár ültek össze, hogy Pesten egy német páholyt alapítsanak.

Az emigránsok is alakítottak egy magyar szabadkőműves társulatot, még pedig Nagy-Páholyt, melynek nagymesterévé Türr s tiszteletbeli nagymesterévé Kossuth lett az olasz szabadkőművesség turini nagygyűlése által 1862. jan. 1-én kijelölve.

Klapka tábornok 1863-ban Genfben alapított egy „Ister” nevű magyar szabadkőművesi páholyt.

Mindezen törekvések azonban csak azt eredményezték, hogy a néhány hírnevesebb magyar testvér a külföldi szabadkőművesség és forradalom vezérférfiaival folytonos összeköttetésben állván, az olasz és porosz kormányok részéről pénzzel is segélyeztetvén (3 millió forintot kaptak) a már-már csendesedni kezdő kedélyeket újra meg újra felizgatták.

Rendszeres páholyokat alakítani és állandó szabadkőművesi működést kifejteni azonban a közösügyes időben nem sikerült.

A policia a testvérek sarkában volt, a szent István páholy kötényeseit szétugrasztotta, a királyi művészet csak néhány „nemesebb érzésű szívben” talált menedékhelyet.

1867-ben fordulat állott be.

Az alkotmányos aerával a szabadkőművességre is megkezdődött a jó világ. Lewis tanárnak nem kellett tartania többé az osztrák policiától; nyakába vette az országot, városról-városra járt, toborzott s felolvasásokat tartott a királyi művészetről. Sikerült is neki a régi „szent István” páholy töredékeit összegyűjteni annyira, hogy 1867. június 26-án e páholy újra megalakult s elhatározta, hogy „Egyesség a hazában” (Einigkeit im Vaterlande) nevet vevén föl, alapszabályait megerősítés végett a magas kormányhoz fölterjeszti.

Wenkheim volt akkor a belügyminiszter, a szabadkőművesség sorsa tehát az ő kezeiben volt letéve.

A nevezetes paragrafus, amely miatt Ausztriában még ma sem szabad páholyokat alapítani, a magyar kormány elé terjesztett alapszabályokban bennfoglaltatott s ekként hangzik:

„(II. Pflichten N. 8.) Nur Mitgliedern einer gerechten gesetzmässigen Loge darf der Zutritt in die Versamlung gestattet werden.” [24]

S a magyar kormány, jelesül a belügyminisztérium, a nélkül, hogy e pontot kifogásolta volna, az elébe terjesztett szabadkőművesi alapszabályokat 1868. okt. 6-án egész terjedelmükben jóváhagyta s ez által a szabadkőművességet minden rendőri, minden kormányhatósági felügyelet alól kivonta.

Így állván a dolog, mindenki belátja, hogy a szabadkőművesség minálunk a kormány jóváhagyása dacára is titkos társaság.

E kérdéssel tisztában lévén – pillantsunk már most be az osztrák-magyar páholyok működésébe.

De hogyan lehetséges ez – kérdi majd az olvasó – mikor még a kormánynak sincs beletekintése a páholyokba?

Hát az csak úgy lehetséges, hogy a szabadkőművességnél és a kormányoknál sokkal nagyobb hatalom is létezik, mely a legjobban őrizett, legtitkosabb dolgokat is idővel napfényre hozza s ez az isteni Gondviselés.

A szabadkőművesség, úgy látszik, nem gondolt erre a hatalomra, midőn azt remélte, hogy titkait mindaddig megőrizheti, amíg csak alattomos működésével az emberi társadalom nagyobb részének gondolkozásmódját annyira meg nem mételyezi, hogy az végre a kinyilvánítandó titkokat örömmel fogadni és üdvözölni fogja.

Ezen isteni Gondviselésnek köszönjük mi azt, hogy a szabadkőművesi titkok, melyeknek profanálását a páholy törvényei szigorúan tiltják, időnek előtte jutnak a profánok tudomására.

A szabadkőművességről minálunk a legtöbben úgy vélekednek, hogy az egy olyan jótékony egylet, mely a felebaráti szeretetet oly módon gyakorolja, hogy az adakozó és jóttevő tagok titokban maradjanak; e véleményt terjeszti a páholy a profánoknak szánt irodalmi kiadványaiban, ezt terjesztik a testvérek alkalom adtával az országházban és magán körökben. S a páholynak ezen véleményre igen-igen nagy szüksége van, mert a profánok szemében, kiknek elnézéséből a szabadkőművesség létezik, a jótékonyság gyakorlása adhatna csak a szabadkőművességnek egyedül igazolható létjogot.

De vajon a profán közönség nincs-e félrevezetve, midőn azt hiszi, hogy a szabadkőművességnek egyedüli célja: a felebaráti szeretetnek, a jótékonyságnak gyakorlása?

Azon hiszemben, hogy a testvérek, midőn maguk közt vannak, őszintébben beszélnek, ide iktatom Uhl Sándor testvérnek és a Nagy-Páholy akkori Nagy Titkárjának ide vonatkozó szavait, melyeket a Nagy-Páholy 1876. évi János-ünnepén (németül) mondott.

„A szabadkőművesség főfeladatai elhanyagoltatnak – úgymond – s csak egyetlenegy irány műveltetik, ti. a gyakorlati jótékonyság. A szabadkőművesi működés ezen ágát igen gyakran úgy tüntetik föl, mint a szabadkőművességnek voltaképpeni célját. Ezen fölfogás sok testvér gondolatszegénységének és szűkkörű világnézetének köszönhető, akik azt hiszik, hogy az emberi társadalmat minél több jótékony intézet teszi majd boldogabbá. Ezen elmélet követése kevés észt és fáradtságot igényel s az embert bizonyos önelégedésbe ringatja. Ámde a királyi művészet ez által közönséges, gyakran rosszul kezelt jótékony egyletté fajul.

Ha tehát nem akarják, hogy a rendnek valódi tendenciái félreismertessenek, úgy térjenek minél előbb a komoly munkához vissza és a gyakorlati jótékonyságot, mint a királyi művészet mellékágát mellesleg, de csakis mellesleg gyakorolják.

A szabadkőművességnek oly feladatot kell megoldania, amely évezredeket vesz igénybe. A fölvilágosodás terjesztése, az emberiségnek a babona és előítéletek bilincseiből fölszabadítása, oly intézményeknek, melyek az emberiséget műveltebbé, igazán szabadabbá és boldogabbá teszik, előmozdítása: ezek a célok, amelyeknek megvalósításán a szabadkőműveseknek okos eszközök segélyével munkálkodniuk kell. Ilyen értelemben vett szabadkőművesi működésre a talaj hazánkban – sajnos – még igen nagy s a szellemileg legszabadabbaknak s a kor legjobbjainak ily működésben egyesülniök kell.

Ilyen célokat nem lehet szegény- és menházak alapítása által elérni, hanem csak úgy, hogy a szabadkőművesi szellemet a családi, nyilvánossági és társadalmi életbe átplántáljuk.” [25]

Uhl Sándor, a nagy titkár, midőn a legünnepélyesebb alkalommal a szabadkőművesség célját meghatározni akarta, nem tartotta szükségesnek a meghatározó szavak értelmét megmagyarázni, annyira biztos volt benne, hogy a testvérek a „babona és előítélet” szavak szabadkőművesi értelmével teljesen tisztában vannak.

De magunk is azt hisszük, hogy profán olvasóink is, különösen ha az előző fejezeteket figyelemmel olvasták, tisztában vannak az iránt, mit kell szabadkőművesi szempontból a hazánkban annyira uralkodó „babona és előítéletek” alatt érteni.

A falusi vénasszonyok azon balhiedelme, hogy a zsinegre akasztott szita a tolvajt elárulja, hogy a pénteken megkezdett dolog nem sikerül, vagy hogy a cigányasszony az ember tenyeréből ki tudja olvasni az illetőnek jövő sorsát, bizonyára nem az, aminek megszüntetése végett a szabadkőművesség alakult s aminek bilincseiből a páholy az emberiséget fölszabadítani szándékozik.

A szabadkőművesség Ausztria-Magyarországban csakúgy, mint egyebütt, a babonát, a kinyilatkoztatott vallás igazságaiban való hittel azonosítja.

Lépjünk csak be – minden szabadkőművesi tilalom dacára – a „Humanitas” című osztrák páholyba s utolsó kételyünk is el fog oszolni.

Sternberg Ármin testvéré a szó, halljuk csak mit beszél:

(Jelige:)

A vallások olyanok, mint a világító bogarak; hogy világíthassanak, sötétségre van szükségük. Az általános tudatlanság bizonyos foka az összes vallások létföltétele, ez amaz elem, amelyben egyedül élhetnek.

Mihelyt azonban a csillagászat, a természettudomány, a földtan, a történelem, a földrajz és népisme világosságot terjeszteni kezdenek és végre maga a bölcsészet is szóhoz juthat, – minden, csodákra és kinyilatkoztatásra alapított vallásnak el kell enyésznie s a bölcsészet elfoglalja az őt megillető helyet. – Schoppenhauer.

Aki egy természeti törvényt megdönt, valamennyit dönti meg. – Feuerbach L.

Kedves Testvérek!

A keresztény és zsidó papok (Pfaffen) elég sokáig álltak őrt az ész kapuinál s a gondolat minden szabadabb mozgásának útját állottak. Az észre átok mondatott s az ég eme leányának, mint egy gonosztevő asszonynak, bujdosva kellett a földön bolyongania.

Ezen úgynevezett istenszolgáknak jelszava: „Obscuritas in aeternum stet, – a sötétség örökké tartson.” S innét van, hogy a biblia – az ó- és új-szövetség – szent, isteni kéz által írott, érinthetetlen könyvnek nyilváníttatott, melynek segélyével csodákra és kinyilatkoztatásokra támaszkodó vallások alapíttattak … Mily természetellenes, helytelen és tarthatatlan állításokat tartalmaz, például a teremtés meséje!

Mózes szerint a nap három nappal a föld után keletkezik, vagyis más szóval, Mózes szerint az anya három nappal később jön létre, mint a gyermeke, mert hisz a nap a földnek anyja.

Hát még az emberi nem leszármaztatása egyetlenegy emberpárból! …Jozue csodája sohasem történt meg [26], alaptalan monda az egész, hasonló ama legendákhoz, amelyekkel a földteke összes népei történetüket fölékesítik

… Egy páran a mi igen tisztelt és nagyrabecsült testvéreink közül azt a megjegyzést tették, hogy „a bibliai tanulmányok, melyekkel összejöveteleink alkalmával foglalkozunk s még inkább azoknak közzétevése a papságnak alapot szolgáltat arra, hogy egyesületünket istentelen, államveszélyes, hitetlenség-, vallástalanság- és vallásgyűlölet terjesztő társulatnak nevezzék s hogy a fekete internationale, akármelyik felekezethez tartozzék különben, eme vádjainak hordereje és következményei, a mérvadó kormánykörökben uralkodó zavart gondolkozásmód mellett, nem egészen figyelmen kívül hagyandók.”

A szabadkőműves, kedves Testvérek, szabad férfiú, jellemes és félelmet nem ismerő lovag, aki nyílt sisakkal lép a sorompó elé, hogy a tudatlanság, esztelenség és babona ellen harcoljon.

A mi missziónk az, hogy a sárkányt, mely a tudatlanságot körülállja, megsemmisítsük és felvilágosultságot terjesszünk.

Ez a mi hivatásunk, ez a föladat, melyet a szabadkőművességnek általában s a királyi művészetnek különösen Ausztriában teljesítenie kell.

Nem Auto-da-fé-k, nem forradalom s nem ama cselszövények segélyével, melyeket a fekete internationale céljai megvalósítására használ, küzdünk mi a babona és butítás ellen. A mi fegyverünk az ész, oly fegyver, melyet a világegyetem nagy építőmestere nyújt nekünk s amelyet élőszóval és írásban egyaránt kell forgatnunk.

Csakhogy a szó elhangzik ama zárt falak között, ahol kimondatott s csak gonoszság vagy árulás viheti a falakon kívül – extra muros – álló tömeg közé.

Másként áll a dolog az írással: hic mortui vivunt, hic muti loquuntur, az írás életet ad a holtaknak s beszédet a némáknak. A nyomtatott szó, a nyomtatott gondolat kihat a messze világba még akkor is, ha csak szűkebb körre volt is számítva, – a nyomtatott szó és gondolat sohasem téveszti el hatását, ez az igazi apostol; azért reszketnek a papok (Pfaffen) minden nyomtatott betű előtt, melyet az ész diktál, mert érzik, hogy a kínai fal, mellyel az emberi szellemet az ész sugarai ellen körülvették, a gondolkozók és kutatók túrásai következtében csakhamar összedől s a szellemi zsarnokság vára, amelyen évezredeken át a legnagyobb erőmegfeszítéssel dolgoztak, mint egy kártyaház összeomlik.

Mindenki, aki a szabadkőművesi rendhez tartozik, többé-kevésbé megtisztulva áll itt, amennyiben minden testvér tisztában van az iránt, mi igaz, mi felel meg az észnek s mi érdemel hitelt, minthogy akkor, amidőn a királyi művészet templomába belépett, a hiszékenység szülte igazhívőséget (Orthodoxie), a babonát, mely sarkaira volt tapadva, ha csak részben is, letisztította.

S azért, ha mi itt vallási tételek fejtegetésével foglalkozunk, ezzel csak bővebb magyarázatát adjuk annak, ami fölött minden testvér maga is már gondolkozott.

Ámde az igazság és az ész világosságának e templom kapuin keresztül a külvilágba is szét kell áradnia, hogy a sötétségben botorkálók szemei megnyittassanak, hogy így az igaz ismeretek útját megtalálhassák.

S ezért ama fényárban, mely szent csarnokainkat megvilágítja, forgassuk parittyánkat s az ész kövei, az emberek közé esvén, megsemmisítik az ezeket körülleső sötét ultramontanizmust [a liberálisok használják ezt a fogalmat a csorbítatlan katolikus valláshoz ragaszkodókra], századunk eme hidráját – s új, az igaz fölvilágosodás és testvériség napja által megvilágított nemzedéket teremtenek.

És eme parittya, kedves Testvérek, az írott, a kinyomatott szó!

A félénk szívűeknek pedig, akik feladatunk és hivatásunk betöltésében félelemből vagy más tekintetekből részt venni nem akarnak, akiknek nincs meg a kellő bátorságuk, hogy az ész által megtisztított nézeteikért helyt álljanak s azokról szóval vagy írásban vallomást tegyenek, azoknak azt kiáltjuk: „Tegyétek le fegyvereiteket, térjetek vissza a szellemi sötétség Orcus-ába, ahol azelőtt botorkáltatok, térjetek vissza a húsos fazekakhoz, melyeket minálunk annyira nélkülöztök! Ellentétes utakon járunk, ellenkező jelszavak vannak írva zászlainkon. Après nous le déluge, – utánunk a vízözön – a ti jelszavatok; mi azonban a világ építőmesterében bízván, azt kiáltjuk: par nous aux délices, mi vagyunk az előharcosok, mi a boldogság útját egyengetjük!”[27]

E beszédben többször történt hivatkozás a „világegyetem nagy építőmesterére”, amely kifejezés alatt, mint ma már a profánok nagy része is tudja, a szabadkőművesek „istene” értendő.

Az osztrák-magyar három pontos testvérek, midőn profánokkal beszélnek s különösen midőn „toboroznak”, nagyon szeretik hangsúlyozni, hogy a szabadkőművesség alapelve az Istenség létezése s hogy minden szabadkőművesileg hivatalos okmány a világegyetem nagy építőmesterének dicsőségére állíttatik ki s hogy ilyformán a szabadkőművesség nem lehet, – miként azt a feketék állítják – vallástalan vagy pláne vallásellenes intézmény.

Ne röstelljen a tisztelt olvasó még egyszer a „Humanitas” páholyba fáradni s meghallgatni, mint vélekednek ezek a tisztességes testvérek a világ nagy építőmesteréről akkor, midőn maguk közt vannak s midőn a páholy teljesen födve, vagyis minden profán ember betolakodása ellen biztosítva van.

Bresgen Miksa testvér beszél s éppen a világ nagy építőmesterének fogalmát magyarázza:

Mily mélyen átérzett igazságot mondott Trentowski [28], midőn azt állította, hogy a „világegyetem építőmesterének” kicsinyes fogalma a tudomány mai világossága előtt meg nem állhat. Igen, amióta az egyházi dogmatika a tudományos szabad kutatásnak helyt adni kényszerült, azóta a személyes Istenben való hitnek csak is buta auctoritativus utánmondással s minden gondolkozás nélkül emelt épülete alá van ásva s a visszaélés megszüntetve; s jóllehet sokan vannak még, akik az alapjaiban megrendített épületet bizonyos szempontból igen ügyesen védelmezik s összeomlását megakadályozni iparkodnak, mindazonáltal a tiszta tudás diadalra jutását föl nem tartóztathatják.

A monotheizmus által tiszteletben tartott Istenben, a tudomány mai világosságánál szemlélve, hiányzik a fenség (Erhabenheit). Én nem tudok képzelni magamnak fenséges istenséget, amely a természeti törvények fölött állana, úgy hogy akár velük önkényüleg, akár nélkülük uralkodnék, sem pedig olyat, amely a természetfölötti törvényeknek alá volna rendelve. Az első már magában véve lehetetlennek tűnik föl, mert hiszen ez esetben az Isten önkényes lény volna, amely minden terv nélkül csak a pillanatnyi szeszély szerint kormányozná a világot. Ilyen tulajdonságok semmiképpen sem egyeztethetők össze a fenséges fogalmával. Ha pedig az Isten a természeti törvény alá volna rendelve, akkor nem ő, hanem a természeti törvény volna az Isten. Mind a két esetben tehát hiányoznék a személyesnek képzelt Istenben ama tulajdonság, amely őt, mint a legfőbb lényt megilletné s amelyet tisztelői neki valóban tulajdonítanak is.

Lehet-e fenségesebb gondolat, mint az, midőn az örökké változatlan, csak önmagukhoz hasonló, teljes pontossággal és igazságossággal működő természeti törvényeket, a mindenséget kormányzó istenségnek, a mindenek fölött fenséges Istennek, a világegyetem mindenható építőmesterének tartjuk? A természeti törvényeknek tiszteletet parancsoló hatalma minden parányt a maga helyén tart; semmiféle önkényes cselekedet, semmiféle zsarnoki hatalmaskodás nem zavarja ezen Isten hatalmas és magas fenségét.”

A Jakin és Boaz oszlop között megbeszélt elméletek, a kalapácsütésre elmondott nagyhangzású elvek nem pusztán arra valók, hogy a kötényes vitézek szívét-lelkét gyönyörködtessék, hanem kiválólag és főképpen azért tárgyaltatnak, hogy a testvérek azokat ügyesen, okosan és észrevétlenül kifelé vigyék s a profán világba átplántálják.

Az a tökéletes, Lucifer szíve szerinti szabadkőműves, aki a páholyban tanult elveknek, mint miniszter a kormányzásban, mint képviselő a törvényhozásban, mint tanár az iskolában, mint hírlapíró a sajtóban érvényt és befolyást tud szerezni.

A „Szabadkőművesi Figyelő” 1873. évi február 15-iki száma erre vonatkozólag „Korkérdéseink” cím alatt ezeket írta:

„Mi nem csupán a templomban dolgozunk, de sokkal többet, mert folytonosan azon kívül. «A páholyokban érlelődnek (ugyan) elveink» írja bizonyos magyar szabadkőműves, de «a szabadkőműves működése a páholyon kívül kezdődik» mondja Sincerus. Amit a kőműves a páholyban dolgozik, az csak útravaló, csak fölszerelés arra, hogy őt útjában támogassa és megerősítse az akadályok legyőzésére. A szabadkőműves működése kiható erejű, annak – mondja Findel – a befelé irányuló munkához kiegészítésül a kiható munkásságot kell csatolni és érvényesíteni.”

Az említett szabadkőművesi lapnak ugyanazon cikkében jelezve is van a páholy külső működésének az iránya.

„Ha mint állampolgárok – így ír a Sz. Figyelő – megelégedéssel vehettük tudomásul, hogy a magyar képviselőház hazánk politikai és kulturérdekeinek hű őre gyanánt igyekezett szerepelni; ha örömmel konstatálhatjuk is azt, hogy e képviselőháznak számba vehető elemei, bármekkora lett légyen is közöttük az elválasztó űr, szorosan egyesültek, valahányszor a józan reform és a haladás érdekeinek megóvása forgott kérdésben: mint szabadkőművesek mély és őszinte fájdalmat kell, hogy érezzünk, midőn még mindig ott látjuk államintézetünkben azon számos középkori sajnos reliquiát, mely a nemzettest lábain béklyó gyanánt csüng, felekezeti, vagy éppen hierarchikus érdekeket dédelget, a lelkiismereti szabadságot, az embernek emez eredeti tulajdonát, kufár kezekben lekötve tartja és a családi boldogság élvezését vallási külsőségektől teszi függővé.”

Minthogy az osztrák-magyar szabadkőművesség működésére vonatkozó összes okmányokat, leveleket s páholybeszédeket, melyek rendelkezésemre állanak, e füzet szűk keretén belül nem közölhetem, s minthogy, ha a személyes Isten is úgy akarja, e gyűjteményt vagy magam, vagy valaki más amúgy is ki fogja egyszer adni: itt még csak ama nagy örömriadalomra akarom felhívni a tisztelt olvasó becses figyelmét, a melyre a magyar szabadkőműveseknek 1870-ben a pápai trón megdöntése s a flórenci nagypáholynak Rómába áthelyezése szolgáltatott alkalmat.

Az aradi „Széchényi” oriens 1870. október 15-én – Báró Bánhidy Béla főmester és Steinitzer Károly titkár aláírásával – Magyarország összes testvérpáholyaihoz intézett körlevelében a többi között ezeket írta:

„Pár nap alatt a kőművesség világa betér Rómába, hogy a babona éjjelét győzelmes sugarával megvilágítsa és a meggyökerezett előítéleteket nemes működése által eloszlassa. Valóban még ritkán ünnepelt a szabadkőművesség ily dicső diadalt, mint ezt; a hirtelen eltűnt földi uralom romjain, az emberi balhit összeroskadt államépületén csendes dicsőséggel emelkedik föl a kőművesség világossága.

Midőn a szabadkőművesség Rómába bevonulását tartja, fényes jutalmat nyer szolgálataiért; mert e győzelem kivívására ő valóban sokat tett.”

Ugye bár, tisztelt olvasó, Ausztria-Magyarország szabadkőműveseit is csak azon célok vezérlik s ugyanazon eszmék lelkesítik, amelyek a külföldieket.

A jelszó itt is csak az, ami a külföldi páholyokban, ti. a kinyilatkoztatott vallás és mindaz, ami arra, mint alapra van építve, mint a sötét középkor maradványa kiirtandó: s helyébe a puszta, de önmagában elegendő józan ész és humanizmus uralma megalapítandó.



[22] Ezen indítványt a következő képviselők írták alá: Hotschevar M., Dr. Hoffer K., Petritsch M., Dr. Roser, Holzer, Fuchs János, Klinkosch, Dr. Egger, Göllerich, Dr. Klepsch, Dr. Promber, Meissler, Grűbler, Dűrrnberger, Dr. Dittes, Schőnerer, Dr. Bareuther, Held G., Goldegg lovag, Furtmüller, Latzel, Seutter, Dr. Wedl, Ganahl, Dr. Hallvich, Dr. Heilsberg, Dr. Wildaner, Brandstetter, Dr. Rodler, Stockert, Loudon, Dr. Ofher, Saxinger, Dr. Kronawetter, Dr. Kopp, Steudel.
[23] Az osztrák páholyok között legtekintélyesebb a „Humanitas”, mely a többi fölött mondhatnók bizonyos fensőbbséget gyakorol. Alkotmányának első pontja így hangzik: I. Zweck der Humanitas. Die gerechte und Tollkommene Joh. L. „Humanitas” zu Neudöfl a. d. L. (Lajtha-Sz.-Miklós) ist eine unter dem Schutze der Ehrwürdigsten Gr. L. von Ungarn arbeitende freimaurerische Körperschaft zu dem Zweck: die allgemeinen frmr’schen Tendenzen zu verfolgen, insbesondere alle gesetzlichen Mittel anzuwenden, um die Reactivirung-der Fr. Mrei zu erwirken und sodann sich als Gr. L. von Oesterreich für die 3. Joh. Gr. sofort zu constituiren.” – Pecsétjén a következő felirat olvasható: „Latomiae in Austria Regeneratrix.”
[24] L. Der Zirkel – szabadkőművesi közlöny 1871. év január hó 1-án kiadott számát, amelyben a szóban levő alapszabályok in extenso közölve s ekképpen bevezetve vannak: „Die Statuten der □ zur Einigkeit im Vaterlande zu Pest lassen wir mit Bezug auf unseren vorstehenden Leitartikel vollinhaltlich und wortgetreu nachfolgen. Sie lanten etc.”
[25] L. az egész beszédet a „Der Zirkel” 1876. szeptember 1. számában
[26] Aki a szentírás egyetlenegy csodáját tagadja, az valamennyit tagadja.
[26] Aki a szentírás egyetlenegy csodáját tagadja, az valamennyit tagadja.
[27] A beszédek, melyekből a fentebbi részleteket közöltük, a „Humanitas” helyiségében tartattak 1871. dec. 28-án és 1872. március 14-én; egész terjedelmükben olvashatók a „Der Zirkel” (testvérek számára kézirat gyanánt kiadott lap) 1872. jan. 16. és 1872. április 1. számaiban.
[28] Trentowski Nándor a freiburgi „Zur edlen Aussicht” című páholynak 1847–67. közt majd főmestere, majd szónoka volt.
[29] Az egész beszéd, mely a „Humanitas” páholyban tartatott, közölve a „Der Zirkel” 1877. évi január 15-iki számában.
[30] A szabadkőművesség, amennyire befolyása és ereje engedi, rajta van, hogy a képviselőházba olyan képviselők választassanak, akik vagy maguk is kötényt hordanak, vagy legalább a szabadkőművesség ügye iránt jó indulattal viseltetnek. Kezeim közt van egy titkos 1873. október 11. keletű körlevél, melyben Schneeberger Ferenc Gyula a „Humanitas” páholy akkori főmestere az „igen szeretett testvéreket” fölszólítja, hogy a küszöbön álló választásoknál csakis a páholy jelöltjeire szavazzanak s csakis azok mellett agitáljanak. „Auf Grundlage von getroffenen Abmachungen und Uebereinkommen werden Ihnen, vielgel. Br., folgende Reichsraths-Candidaten empfohlen, welchen Sie nicht nur selbst Ihre Stimme geben, sondern für die Sie auch mit allen gesetzlich erlaubten Mitteln im Kreise Ihrer Freunde und Bekannten auf das eifrigste agitiren wollen, and zwar letzteres auch im dem Falle als sie selbst nicht im betreffenden Wahlbezirke wohnen sollten. Die Namen unserer Herren Candidaten sind folgende: Im I. Bezirk der Stadt Wien: Die Herren Dr. Rudolf BRESTEL, ehem. Minister; Dr. GLASER, Minister; Ignaz KURANDA und Gustav PORUBSKY, erster Pfarrer der erangelischen Gemeinde in Wien. Im IV. Bezirk: Herr WINKLER von Forazest, Vorstand des Gemeindebezirkes Wieden. Im VI. Bezirk: Herr Dr. Josef KOPP, Landesausschuss etc. (nicht zn verwechseln mit Herrn Dr. Eduard KOPP.) Im Bezirk Sechshaus bei Wien: Herr Dr. Emil BESETZNY, Landes- nnd Geríchtsadvocat daselbst. Im Bezirk Amstetten (N.-Oe.): Herr AZWANGER, kk. Landesgerichtsrath in Wiener-Neustadt (ehem. Bezirksrichter von Scheibbs; hat am 5. October in Amstetten mit bestem Erfolge persönlicht candidirt. Vielgel Br! Lassen Sie keinen Augenblick unbenützt verstreichen, um Ihre Agitation für die Obgenannten zu beginnen und ermüden Sie ja nicht darin bis zum letzten entscheidenden Momente.” A körlevél végén ezen figyelmeztetés olvasható: „Anm. Es wird als selbstverständlich betrachtet, dass dieses vertrauliche Schreiben nicht „profanirt” werden darf.” És mégis csak profanáltatik.
[31]Közölve Dr. Bartha Tamásnál. A szabadkőművesség. Egerben, 1873. 75. l.