Dr.Balogh Sándor:

Római jog, kontinentális jog, és angolszász jog

Az Egyház, állam és a halálbüntetés cikkem alapján többen kérdezhetik, mi a különbség a római és az angolszász jog között? Van pl. egy honlap , ahol ezt tárgyalják, de végignézve, nem találtam kielégítő választ. Nem lévén jogász, nem tudok szakszerű választ adni, de politológiai szempontból felsorolok néhány fontos különbséget, megjegyezve, hogy a kontinentális jog országonként változik, de mind a római jogra alapul. Hasonlókép az angolszász jog is országonként változik. Az alábbiakban főleg az USA-ban kialakult jogrendet ismertetem, ami jelentős befolyást gyakorolt az EU jogrendjére is. Természetesen az EU és a magyar jogrendszer nem vette át az egész angolszász jogot, csak egyes „demokratikusnak” és emberi jogvédőnek tűnő részeit. A fő különbség a mi szempontunkból az, hogy a hangsúly a római illetve kontinensi jogrendszerben a bűnösség megállapítása, az angolszász jogban, legalább is ahogy Amerikában gyakorolják, a vádlott jogainak tiszteletben tartása fontosabb, mint a bűnösség megállapítása.

1. Amerikában a bírók nem hivatásos, karrier bírók, mint Európában, hanem választott vagy kinevezett, jogi diplomával rendelkező egyének, gyakran pártpolitikusok, akik rendszerint politikai alapon kapják a jelölést vagy a kinevezést. Egyik helyi ügyvéd, Arnold Proskin például két éves jogi gyakorlattal lett a Republikánus párt ügyész jelöltje Albany, NY járásban, és megnyerte a választást (1968). Négy évi járási ügyészkedés után megválasztották járási bírónak (1973). Három év letelte után nem indult újra a választáson, hanem visszament privát ügyvédnek )1976). Később (1984) megválasztották az állami törvényhozásba, ahol tíz évet szolgált, mialatt dolgozott irodájában is mint ügyvéd. Utána kinevezték (2004), és jelenleg is dolgozik mint állami bíró, és szabadidejében ügyvédi irodájában dolgozik lányával és három kollégájával. Szövetségi szinten pedig a bírókat az elnök nevezi ki, rendszerint saját pártjából, aki fontos kérdésekben, mint például az abortusz kérdése, megegyezik az elnökkel. A szenátusi megerősítés is teljesen politikai alapon folyik le. Tehát az egész bírósági rendszer pártpolitikán alapul.

2. Amerikában a bírók, a törvények és az Alkotmány értelmezése jogcímén, új, törvény illetve alkotmánymódosító döntéseket hoznak, mint például azt, hogy a jogsértéssel szerzett bizonyíték esetén nem a jogsértőt fegyelmezik, hanem a bizonyítékot dobják. Ennek alapja volt a Gideon döntés. Egy Gideon nevű vádlott a börtönből küldött, kézzel írott beadványban fellebbezett, hogy mivel az alkotmány szerint joga volt ügyvédhez, és az állam nem adott neki ingyen ügyvédet, az ítélete érvénytelen. A Bíróság, általános meglepetésre, egyetértett vele 1963-ban. Majd jött a Miranda döntés (1966). Egy Miranda nevű elítélt fellebbezett, hogy nem tudta, hogy nem volt köteles válaszolni a vallató rendőrnek. Erre a Legfelsőbb Bíróság kidobta ezt a vallomást is, és kötelezővé tette, hogy egy három pontos figyelmeztetést olvassanak fel minden vádlottnak a kihallgatás előtt (még ha a gyanúsított hajlandó is vallani): „joga van nem válaszolni, joga van ügyvédhez az állam költségén ha nem tudja fizetni, és amit mond, fel lehet használni ellene.” Utána még azt is megkérdezi a rendőr, hogy megértette-e a figyelmeztetést, és ha kell megismétlik spanyolul is. Gyakorlatban, ha a rendőr így figyelmeztet egy gyanúsított személyt, az majd bolond lesz bár mit is bevallani. Ha nem olvassák fel, nem lehet a kihallgatást, vagy az ott kapott információt felhasználni. Előfordult például, hogy egy rendőr megkérdezett egy, a tetthely környékén lézengő személyt, hogy mi történt. Erre az illető elmondta, hogy ő követte el a büntettet. Mivel nem figyelmeztette a rendőr, a vallomást nem volt szabad használni a tárgyaláson. Vagy ha megfelelő házkutatási engedély nélkül találnak egy véres kést, a kést nem használhatják, mint bizonyíték. Az a véres kés nem létezik. Ez az elv is bírói döntéseken alapszik: ha a rendőr vagy az ügyész megsérti a gyanúsított emberi jogait, mondjuk pszichológiai kényszert használnak kicsikarni egy vallomást, vagy információt, mint pl. hol tartanak fogva egy elrabolt egyént, a kényszer végleg érvénytelenít minden abból folyó bizonyítékot, és lehetetlenné teheti az elrabolt egyén időben való kiszabadítását. Nálunk, a liberális amerikai rendszer alapján, ez következik az Alaptörvény XXVIII. Cikkéből is, ami szerint (2) Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.” Tehát a jogerős döntésig a gyilkos ártatlannak tekintendő a magyar jogrendben is!

3. Ehhez hozzájárul az u. n. stare decisis, azaz hogy az előző döntéseket figyelembe kell venni. Így ha már egyszer a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy például az abortusz alkotmányos jog, azt csak a bonyolult hivatalos alkotmánymódosítással lehetne visszavonni. A mai amerikai alkotmányos jogot nem a törvényhozás határozta meg, hanem a huszadik század közepén domináló szabadkőműves legfelsőbb bíróság. A szabadkőművesek, jelentéktelen számuknál aránytalanul nagyobb számban, gyakran többségben nyertek kinevezést a Legfelsőbb Bíróságba, aminek nagyobb a befolyása a jogrendszerre, mint a protestáns többségű törvényhozásnak. Már az amerikai szabadkőműves páholy akkori Nagymestere, Amerika első elnöke, Washington alatt, a rendszer alapjait lerakó Bíróság öt tagja közül három, illetve négy, szabadkőműves volt. Azóta is, nem volt egy nap, hogy ne lett volna legalább egy szabadkőműves tagja. 1941-71 között újra szabadkőműves többsége volt a Bíróságnak. Azonban a szabadkőművesség virágkora Truman és Eisenhower elnöksége alatt volt, mikor a kilenc bíró közül nyolc volt páholytag (1949-56). A fent említett két alapvető emberi jogi, illetve a büntetőjogot kiherélő döntés idején kilencből hat bíró volt szabadkőműves (lásd Paul A . Fisher, Behind the Lodge Door, 1994, 261-7 o).

4. Ez mögött a liberális-szabadkőműves irányzat mögött, amely rengeteg vallással és erkölccsel kapcsolatos határozatot is hozott, egy liberális értékrend található, amely a vádlottak jogait a társadalom békéje és biztonsága fölé helyezte. Paul A. Fisher szerint „ezeket az éveket (a szabadkőműves évek) egy forradalmi liberalizmus jellemezte: Ez nyilvánvaló volt nem csak a Legfelsőbb Bíróság elhatározásában, hogy a nemzetet elmozdítsa a judeo-keresztény értékrendtől a nyilvános életben, hanem egy sorozat döntéssel, amelyeknek a végeredménye utat nyitott a buja, trágár és erkölcstelen termékek szabad árusításának” (13 o.).

5. A bűnügyi tárgyalásokat rendszerint megelőzi a tárgyas előtti alkudozás a bíróval, hogy melyik bizonyítékot lesz szabad használni, és milyet nem. Amihez a vádlott jogainak megsértésével jutottak hozzá, azokat a –néha döntő – bizonyítékokat kizárják. Így gyakran az eset lényegében már eldőlt és a tárgyalás csak egy cirkusz a zsűri előtt, amin végig kell menni, de a döntő bizonyítékot eleve kizárták. Gyakran a legfontosabb bizonyítékot kizárják, tehát a zsűri soha nem tud róla. Az is előfordulhat, hogy ha a bíró elég bizonyítékot kidob, az ügyész visszavonja a vádat, és nem is lesz tárgyalás.

6. A kontinentális jogban a karrier bíró gyakran együtt dolgozik az ügyésszel a nyomozás folyamán és megakadályoz minden törvénysértést, hogy a tényleges tényállást meg tudják állapítani, és a tárgyalás mintegy formalitás, ahol a bíró kimondja az ítéletet. Ezzel szemben, az angolszász jogban a bíró és a zsűri mint döntő bírók szerepelnek, akik mintegy pontozzák a védelem és a vádló ügyész pontjait (amiben természetesen szerepel a megengedett és elfogadható bizonyíték is) és annak alapján, személyes előítéleteik és benyomásaik szerint döntik el, hogy bűnös-e a vádlott, vagy ártatlan. Ezért az ügyész jó előadóművész kell, hogy legyen, hogy a megmaradt bizonyítékkal, vagy néha anélkül is, meggyőzze a zsűrit. Így, legalább is Amerikában, sok bűnös megy szabadon, és néha, ha az ügyész meggyőzőbb előadó mint a védő, a zsűri döntése –és nem a tények – alapján ártatlanokat is felakasztanak

Remélem, ez a rövid ismertetés segít a halálbüntetés körül folyó vitában.