Kedves Olvasóm!
Mikor első cikkemet írtam, nem gondoltam, hogy fenyegetésig és gyanúsítgatásig fajul a dolog. Írta, hogy „Egy kérdés merült fel bennem: újabban a Hit gyülekezethez vagy melyik ún. valláshoz tartozik?, és hogy "nagypénzű" emberek érdekeit szolgálom. Ami a fenyegetést illeti, miután teológia tanárok vesztik el pozíciójukat, mert fel merik vetni, hogy mi lenne, ha Ferenc nem igazi pápa, ránk, világiakra, és világiak által fenntartott honlapokra, akik nem vagyunk függő helyzetben a hierarchiától, vár a feladat a dolgokat tisztázni. Sajnos, a hierarchia nem sokat segít, hogy a helyzet tisztázódjon.
Hibái mellett a II. Vatikáni Zsinat a Szentlélek sugallatára egy nagyon időszerű pozitív tant is bevezetett, a klérustól megélhetés szempontjából független világiak jogát és felelősségét, hogy a klérus helytelen lépéseit kritizálják és helyesbítsék, illetve az igazságot kimondják. A Szentlélek világiakat is használhat, ha a klérus eltunyul vagy nézetei eltorzulnak! Szent Pál szerint nem kell sem teológiai fokozat, sem egyházi engedély: „.Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsőítő éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az mind épülésetekre szolgáljon.” (1Kor14:26) Persze ezt óvatosan kell érteni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni!
Ami a fenyegetést illeti, (levelében azt írja, hogy: „Szerencse, hogy a pápa az Irgalmasság szent évét hirdette meg az idén. Írásai alapján egyház büntetést is kiszabnának más években. Aki az egyház egységét írásaival megbontani akarja azt érdemelné.”), ahhoz nem csak azt kell az illetékes fórumnak kijelenteni, hogy az Egyház egységét meg akarom bontani, hanem azt is, hogy a II. Vatikáni Zsinat után az Egyház egysége még létezett-e, és azt nem a modernisták bontották-e meg először, amire Lefebvre érsek is reagált, amiért kiközösítését a modernista, Don Gobbi szerint szabadkőműves, és az ördögűző Amorth atya szerint sátánimádóktól vezetett Vatikán érvényesítette. A sátánimádók, szabadkőművesek és modernisták a jó katolikusok, mert titokban dolgoznak, de aki kimondja és leírja az Egyház sanyarú helyzetét, azt büntetni kell?
Ha a tavalyi szinódust nézzük, akkor ott is meg kellett volna büntetni sokakat ez egység megbontása miatt. 13 bíboros például egy udvarias, de határozott levelet írt Ferencnek, melyben az atyák nevében tiltakoznak az ellen, ami a szinóduson történt. Ők is „egységbontók” voltak? Vagy akik ellen tiltakoztak, azok voltak az egységbontók? A modernisták, vagy akik ragaszkodnak a hagyományos katolikus tanokhoz az „egységbontók?”
Jelenleg nem sok fórum létezik, amelyiknek a kiközösítését komolyan lehet venni. Különösen a magyar hierarchiát, akik sokakat, közönséges katolikusokat is, megbotránkoztattak, amikor átvilágítás helyett nemzetellenes kijelentéseikkel és az Engesztelő Kápolna felépítésének megtagadásával nemzeti botrányt okoznak (Lk 17:1-3).
Levelében ezt is írta: „Olvassa el Ferenc pápa írásait, apostoli útjain elmondott beszédeit, a Szentévet meghirdető bulláját, lehetőleg ne előre beütemezett elfogultsággal, hanem a katolikus hívő tanulékonyságával és akkor írásai más hangnemben készülnek. Isten adja, hogy megtérjen és ne romboljon.
Ami Ferenc írásait illeti, ne csak a hierarchiának alárendelt írók és lapok ismertetéseit olvassuk, hanem nézzük meg például a tavalyi szinódust, ahol, mint írtam A Sátán inkognitóban a vatikáni családszinóduson írásomban, Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita felszólalásában a Ferenc által készített Instrumental Laboris, azaz a Szinódus Munkatervére hivatkozva mondta, hogy „Az 1. fejezet 8. paragrafusára összpontosítanék, de valójában az egész szövegben olyan alapvető hiányosságokat érzek, amelyek nem kerülhetik el a figyelmünket. Ezért felszólalásom az olyan összes, a mai helyzetet elemző szituációra, a társadalmi változásokra utaló beszédre vonatkozik, amely ezeket a nehézségeket a mai idők „kihívásának” nevezi. [az én kiemeléseim] Úgy tűnik, hogy a szövegből alapjaiban, a kezdetektől fogva hiányzik a világos megfogalmazása annak: honnan jönnek ezek a gondolatok? A nagy részük nem egyeztethető össze Isten tervével, tehát nem Tőle valók. Ha így van, akkor fel kell tenni a kérdést: Honnan jönnek, kitől erednek ezek a nehézségek, ezek a változtatások? Ki kell mondani világosan, hogy megromlott világunkban a család és a jóakaratú, jó szándékú emberek támadás alatt állnak, hatalmas és kegyetlen támadás alatt. És ez a támadás az Ördög támadása. Nevén kell neveznünk ezt a sátáni erőt, amely ezekben a jelenségekben óriási szerepet játszik, mert csak így tudjuk megtalálni a lehetséges megoldásokat.”
Egy másik érsek, a kazahsztáni Thomas Peta, egy lépéssel tovább ment, és megválaszolta a magyar metropolita kérdését, VI. Pál „Sátán füstje a Vatikánban” kijelentésére hivatkozva, magát a Ferenc által írt Instrumentum Laboris-t kritizálva: „Sajnos, ezt a füstöt fel lehet fedezni az Instrumental Laboris egyes pontjaiban, és a zsinati atyák egyes felszólalásaiban is.”
Milyen pápa az, akinek a szinódusnak szánt írásában és egyes felszólalásokban megengedi, hogy egy érsek „a sátán füstjét” fedezze fel?
Milyen pápa az, aki a reformáció 500. évfordulójára egy imát ad ki, amely köszönetet mond a sok kegyelemért, amit a reformáció hozott? Vagy aki a fatimai kérés teljesítése helyett aláír egy nyilatkozatot a moszkvai ortodox metropolitával, amely szerint az ortodoxia Egyház, a katolikusok pedig egy csoportosulás?
Ami Ferenc beszédeit és interjúkon adott válaszait illeti, azok még rosszabbak, és a vatikáni sajtóosztály nem győzi Ferenc kijelentéseit helyesbíteni, de persze erről az idomított sajtó nem számol be. Arról nem is szólva, hogy Ferenc egy érvénytelenül lemondatott pápa utódja, amit senki nem tagadott, legtöbben csak a szőnyeg alá seprik, és fejét veszti, aki ki meri mondani, hogy a császáron nincs ruha, vagy jelen esetben, Ferenc nem pápa.
Persze nehéz megérteni a mai helyzetet, mint többször is írtam, ha nem vesszük figyelembe Szent Pál megállapítását, hogy az Antikrisztus eljövetele előtt lesz a nagy egyházszakadás. (2Tessz 2:3-4). Ez nem egy közönséges szakadás lesz, mint pl. a reformáció. A látható Egyház nagy része megmarad a látható Egyházban, de elszakad a természetfeletti hittől, Krisztus Misztikus Testétől, mint a levágott szőlővessző a tőkétől, és az üdvözülést e földön, Marxot utánozva, a társadalmi igazságosság nevében, a szocializált társadalomban keresi, ahogy az ma történik, és amire Ferenc nemcsak áldását adja, mint például II. János Pál, az aposztata egyház első szentje tette, hanem aktívan előmozdítja, sőt, vezeti.
Ebben az új helyzetben nemcsak a régi szabályokat kell átírni, hanem el kell készülni az új szabályokra és új értelmezésekre, amikre eddig nem volt szükség, így senki, a teológusok sem foglalkoztak vele. Dániel próféta lezárta a végidőkre vonatkozó tanítások neki adott részét: 4Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog. ... 8Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: „Uram, hogy állunk ezekkel a végső dolgokkal?” 9Így válaszolt: „Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig. 10Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni”(Dán 12:4, 8-10).
Nos, látszólag a pecsétek megnyíltak, és én az értő szívűeknek írtam, hogy lássák, mi történik a végső időkben. Hinni kell, hogy értsünk. Az aposztata, aki nem hisz, az nem is fog érteni, vakul megy az események elé és nem ismeri fel sem a Hamis Prófétát, sem az Antikrisztust, a végső idők két fő szereplőjét. Azt sem ismerik fel, hogy a környezetvédelem nem azért fontos, mert a földön van a mennyország, hanem mert a föld is Isten teremtménye, amivel óvatosan kell gazdálkodnunk, mint ideiglenes otthonunkkal, amíg a természetfeletti otthonunkba jutunk.
Kedves Barátom, ha valóban segíteni akar, segítene, ha az egyes pontokra, főleg az aposztázia kérdésre, az általános gyanúsítás helyett érdembeli választ adna, hogy Ön szerint miben tévedtem, mit és miért értettem félre.
A cikkekkel pedig az volt a célom, hogy a nyugati, főleg angol nyelvterületi írásokkal megismertessem a magyar olvasókat. A legtöbb cikkem, ha nem mind, hírekre és tényekre reagál, legfeljebb csak az értelmezés az enyém,
A felajánlott imákat pedig köszönöm, nagy szükségem van rájuk, és remélem a többi olvasó is napi imáiba foglal.