Józef Mackiewicz: Szent István koronája

Részlet a szerző "A Vatikán a vörös csillag árnyékában" című könyvéből. A könyvet a szerző "A kereszt árnyékban" cimű művével együtt a budapesti Lengyel Intézet és az Attraktor Kiadó adta ki, és a következő e-mail cimen megrendelhető: attraktor@attraktor.hu E két könyv Maurice Pinay: The plot against the Church (Összeesküvés az Egyház ellen) c. könyvével együtt tökéletesen megmagyarázza, mi és miért történik az Egyházban XXIII. János pápaságától kezdve, milyen erők próbálják megakadályozni Mindszenty biboros szentté avatását. Maurice Pinay irói álnév, a The plot against the Church alapos, hatalmas mű. 721 oldal. Olaszul jelent meg, majd leforditották angolra, németre, spanyolra, majd hamarosan betiltották. Könyvesboltokban nem, de az Amazon internetes könyvhálózaton méregdrágán kapható néhány példány. Egy kis töredékét leforditották magyarra, innét letölthető. Egy röviditett angol nyelvű változat pedig innét tölthető le. A könyvből egy másik részlet honlapunkon a kapitalizmu és a szocializmus konvergenciájának kísérletéről ITT » olvasható.

...közvetlen utódai XXIII. János, és különösen VI. Pál, mondhatni, szinte pontosan az ellenkezőjét tették annak, amire a XII. Pius kötelezte a híveket, cselekedeteikben és szavaikban megszegték a rendeleteit és az utasításait. Vagyis úgy jártak el, hogy kiközösítés fenyegette volna őket, ha egyszerű hívek lettek volna az előző pápa idején...

V. fejezet

SZENT ISTVÁN KORONÁJA

Új jelszót kreáltak: "Krisztus volt a legnagyobb realista". A "halad6" katolikusok publicisztikájában és vitairataiban már 1945 6ta hadakoztak ezzel a jelszóval, mivel gondolták, összhangban áll az emberek érdekeivel, és Istennek is kedves. Lassanként konkrét formát öltött, fő1eg a kommunista rendszerekben, a párttal kompromisszumot keres6 katolikus körökben, Végül már lengyel püspöki kar 1972. augusztus 5-én kelt levelében is ezt olvashattuk: “A realizmus legmagasabb fokát Krisztus érte el, aki egyaránt ismerta az isteni és az emberi dolgokat".

A “realizmus” szó jelentésárnyalatai kétféleképpen értelmezhetők. De ha figyelembe vesszük, hogy épp a kommunista erőszakkal kapcsolatos álláspontok kifejtése közben vált általánosan elterjedtté, akkor elmondhatjuk, hogy a használat során lényegében egyértelművé egyszerűsödött: a status quo elfogadását jelenti.

MINDSZENTY HERCEGPRIMÁS

HARCBAN A HAMIS “REALIZMUS “ ÁRADATÁVAL

Mindszenty József biboros, valódi neve Pehm József, 1892. március 29-én született Magyarországon, Csehimindszentenm sváb telepesektől származó parasztcsaládban. A szülőfalujáról vette a nevét. 1915-ban pappá, 1926-ban püspökké szentelték. 1945-ben Magyarország hercegprimása, Serédi Jusztinián biboros halála után Mindszentyt kinevezték esztergomi érseknek és Magyarország hercegprimásának. Ez a Magyarország súlyos vereségével végződő második világháború végén történt. Bevonultak az országba a bolsevikok, és mindenhol "új rendet" vezettek be. Ez nyomorral s mindenekelőtt a tarsadalom lelki széthullásával járt, ezt lelki terrorral érték el, ami sokkal inkabb jellemz6 a rendszerre, mint a fizikai terror. Megkezdődött az ország sajátos kornmunizálása, a minden "népinek" es "demokratikusnak" nevezett köztársaságban azonos minták szerint: szakaszosan és Lenin útmutatásai szellemében, “figyelembe véve az objektiv körülményeket". Mint Lengyelországban, Csehszlovákiában és más országokban is, “koaliciós" kormány alakult, sőt, Magyarországon látszólag kisebbségben voltak a kommunisták. De a kulcspoziciókat, mint mindenol, a komrnunisták foglalták el.

Azt mutatta az azonos taktika, hogy a cél is ugyanaz volt. A létrejött "államok" nem államok, hanem egy Moszkvából vezetett egységes szervezet tagjai voltak. Ugyanolyanok voltak a társadalom részéről a "reáIpolitika" nevében, a "reálpolitika" jelszavával tett kompromisszumkiserletek is. Hová vezet az ilyen politika, ez többé-kevésbé világos volt minden becsületes gondolkodású ember számára. Magyarország hercegpnmása ellenezte a kommunista párttal kötött hazug kompromisszumokban és egyezményekben rejlő önámitást. Nem kötött semmiféle politikai egyezséget.

És valóban eljött a következő, minden "népköztársaság" számára egyforma "szakasz", függetlenül attól, hogy egyházi vezetőik probáltak-e kompromisszumot vagy "egyezményt" kötni az államrnal, vagy nem. A vallásüldözés szakasza - ugyanolyan minta szerint - 1948-ban kezdődott. Magyarországon. 1950. június 9-én éjszaka mintegy ezer szerzetest és apácát tartóztattak le. Közelebbről meg nem határozott szamú papot is bebörtönöztek.

Elkobozták az egyházi tulajdont. Ezzel egy időben, akárcsak Lengyelországban és máshol is, megszerveződött a .haladó katolikus mozgalom". E szervezet tagjait Magyarországon nem .Jiazafias papoknak" nevezték, mint Lengyelországban, hanem "békepapoknak". Hasonl6an a PAX varsói orgánumaihoz, Budapesten is megjelent a "haladók" Kereszt cimű lapja. Végül ugyanabban az évben, 1950-ben megkötötte a katolikus hierarchia és a kommunista párt “az egyház és az állam közti megegyezést", amelyet - hasonlóan a Lengyelországban kötött egyezményhez - komoly fenntartásokkal fogadott XII. Pius papa.

Mindszenty hercegprimás nem vett részt ebben. Már 1948-ban letartóztatták, biróság elé állitották, és 1949. július 6-án életfogytiglani börtönbüntetésre itélték, Ez abban az időszakban történt, amikor a szabad világ még mentes volt az "egymás mellett élés" eufóriájától. A biboros cimmel bemutattak Nyugaton egy filmet, amely Mindszenty biboros szenvedéstörtenetének tényein alapul. Hét évet töltött börtönben, egészen a magyar felkelés kitöréséig ült. 1956. okt6ber 28-an szabaditották ki a felkelők. Követelte, hogy érvénytelenitsék az ,,1950-es egyezrnényt", az 1949. évi pert, és teljes egészében töröljék el az országban a kommunizmust. E követélesei mellett mindvégig kitartott.

De hét év nagy idő a világpolitikában. A “hidegháború végén" jelentős fordulat állt be. A változatosság kedvéért most "a kommunizmus evolúciójába” vetett hitet hirdették, és elkezdtek olyan tényeket keresni, amelyek a gyakorlatban is igazolhatják ezt az elméletet. Hatalmas érdemeket szereztek ezen a téren az amerikai és a francia szovjetológusok. Különösen akkor, amikor az amerikai hirszerzésnek, a CIA instruktorainak alárendelt propagandisztikus rádióállomásdok, mint például a Szabad Európa, megpróbálkoztak a politikai dezinformációval. Különösen kiemelkedett ekkoriban a rádió lengyel szekciója, amely az úgynevezett “Lengyel Októbert” és Wladyslaw Gomulka 1956. évi hatalomra kerülését képes volt a szovjet táborban végbemenő belső átalakulások nagy sikerének beállitani. E radio propagandája szinte a nemzeti hős piedesztáljára emelte ekkor a lengyel kommunista párt főnökét. Anyagi kényszerrel még a lengyel politikai emigrációra is sikerült ráérőltetni ezt a legendát. E megváltozott hangulstban a Magyar felkelés már nem volt ugyanaz a Nyugat számára, mint ami esetleg néhány évvel korábban lehetett volna. Mindszenty következetes antikommunista magatartása nem keltett lelkesedést. Mert megkezdődött az a korszak, amikor már nem megdönteni, hanem “megjavitani” akarták a kommunizmust. A nyugati halatmak nem támogatták a felkelést. A felkelők kétségbeesett segélyk,iáltásai - fegyvert és lőszert kértek – semmi visszhangot nem keltettek Nyugaton. Igaz, özönlötek a gyógyszerek és az üres szavak, de nem jot egyetlen géppisztoly, egyetlen tár töltény sem. Rendszerint ennek tulajdonitják a felkelés gyors összeomlását. Bár itt nem minden mozzanat világos, főleg azok nem, amelyeket mindkét propagandából ismerünk, vagy amelyeket mindkettő elhallgat. Ilyen például a belső bénultság mértéke, amely a kommunista uralom alatt hamar hatalmába keriti az országokat és a társadalmakat. Igy hát az sem világos, miért a nyugati államokhoz intézték a felkelők rádión keresztül kétségbeesett segélykérő hivásaikat, mikor az országban is nagy készletek voltak fegyverből és lőszerből. Hisz a magyaroknak volt fölfegyverzett “saját” úgynevezett “néphadseregük”. De ez a hadsereg - kivéve azokat az áldozatokat, akik a harcokban szereztek hirnevet maguknak, - nem csatlakozott a felkeléshez, a laktanyákban maradt, és nem adott fegyvert a felkelőknek. Akárcsak 1968.ban, amikor a Varsói Szerződés kommunista hadseregei inváziót hajtottak verge a kommunista Csehország ellen, akkor sem fogott fegyvert egyetlen cseh egység sem, nem agyták el a laktanyákat. S ami még jellemzőbb, ezt tulajdonképpen nem is várta tőlük senki, nem is feltételezték róluk …

Azt hiszem, egyik nyugati szakértő sem látta olyan pontosan előre a nemzet lelki széthullásának a veszélyeit és a kommunistákkal kötött “reális” egyezmények végzetes következményeit, mint Mindszenty hercegprimás, az első pillanattól kezdve. Ennek ellenére a felkelés bukása után sem akarta elhagyni nemzetét a menekültekkel együtt, hanem úgy határozott, hogy valamiképp az országban marad. 1956. november 4-én a Szabadság téri amerikai nagykövetségre ment, és menedékjogot kért. Megkapta a menedékjogot.

1962 januárjában a magyar kommunista kormány fölajánlotta Mindszentynek, hogy akadálytalanul elhagyhatja az országot. Ebben az évben hirdették meg az amnesztiát. Igaz, a “hazaárulás" vádjával elitélt hercegprirnás nem élhet az amnesztiával, viszont megkegyelmeznének neki, ha benyújtaná a kegyelmi kérvényt, Mindszenty elutasitotta az ajánlatot.

Ugyanakkor a várt "evolúció" valóban beindult, néghozzá elég gyors tempóban, de nem a kommunizmuson belül, mint ahogy akarták, hanem épp ellenkezőleg, a szabad világban, a szabad világ es a kommunizmus kapcsolataiban.

AZ ELSŐ HIVATALOS PAKTUM A KOMMUNISTÁKKAL

Rögtön a zsinat második ülesszaka után nagy sikert aratott a Vatikán "reálpolitikája". König biboros, bécsi érsek, aki még XXIII. János pápa idején az “aggiornamento" leglelkesebb szószó1ója volt, VI. Pal megbizásából 1964. április 29-én a kommunista országokba utazott. Május 4-ig tartott az utazás,

Először Varsóba látogatott, ahol- amint azt a sajtó hirül adta - a .miniszterelnök-helyettessel" tárgyalt. Onnan Budapestre utazott, hogy engedményekre birja rá Mindszenty hercegprimást. De facto - bár nem használták ezeket a szavakat - a kommunistáknak tett engedrnényekre. Ugyanakkor olyan kifejezéseket használtak, mint "nem akadályozni a Vatikánt helyes és reális politikájában", Mindszenty hajthatatlan maradt. Nem ismer el semmilyen paktumot, amelyet a kommunistákkal kötöttek. Nem hagyja el önként választott budapesti menedékhelyét még akkor sem, ha a kommunista hatóságok engedélyezik számára, hogy Rórnába utazzon. Nem kér sernmiféle kegyelmet vagy amnesztiát. Előbb nyilvánitsák semmissé az 1949. évi pert, őt pedig, a hercegprimást teljes mértékben rehabilitálják. A pártvezetőkkel folytatott beszélgetéseket viszont "derűlátóan értékelte" König biboros.

Ekkor a pápa úgy határozott, hogy a hercegprimás feje fölött intézkedik. 1961-től új csillag ragyogott a Vatikán diplomáciájában: monsignore Agostino Casaroli, a Rendkivüli Ügyek Kongregációjának segédtitkára, Most őt küldik Budapestre tárgyalni a kommunista hatóságokkal. 1964. szeptember 14-én aláirják az első kétoldalú egyezrnényt a Vatikán es a magyar kommunista korrnány között, Az egyezrnény értelmében a pápa nevezi ki Magyarország püspökeit, de ezt még a kommunista hatóságoknak is jóvá kell hagyniuk. Az egyezmény első pontja leszögezi, hogy a Vatikán beleegyezését adja ahhoz, hogy a püspökök ünnepélyesen hűséget esküdjenek a magyar kommunista korrnánynak (Lengyelországban is régóta hasonló az eljárás). Egy kicsit más szavakkal: "a nemzetnek és az alkotmanynak, .. " Másnap, szeptember 15-én szimpatikus fénykép jelenik meg a magyar kommunista lapokban a bankettrő1: a magyar komrnunisták msgr. Casarolival koccintanak. Tehát őszinte a megegyezés. Ezt követöen - anélkul, hogy Magyarország hercegprimásával konzultálnának, , - kineveznek öt új püspököt. Két nappal később hivatalos magyar hirügynökség közli, hogy hűséget esküdtek az államnak, “fölesküdtek az alkotmányra”. A francia La Vie Catholique Illustrée már az év augusztusában igen pozitiv cikket jelentetett meg a “mai Magyarországról”. Prantner József államtitkár azt nyilatkozta, hogy nagyra értékeli a Vatikán “realizmusát”. A kommunista blokk sajtója, különösen a lengyelországi katolikus sajtó, kiemeli az aktus jelentőségét, amely pozitiv példa lehet minden népköztársaság számára, ha ehhez hasonló egyezményt kötnek a Vatikánnal. Az Ossarvatore Romano 1964. szeptember 15-i számában megjelenik msgr. Casaroli cikke, melyben leszögezi, hogy “ami a püspökök állami esküjét illeti, püspökökhöz és papokhoz méltó esküt tettek”. Nem egészen két héttel később, 1964. októberében letartóztattak Magyarországon hat katolikus papot, mert engedély nélkül tartottak hittanórákat. Mindnyájukat “államellenes összeesküvéssel” vádolják. A kommunista hatóságok azt a magyarázatot adják a Vatikán óvatos kérdésére, hogy nem is voltak papok, hiszen nem az egyezmény szellemében, a hatóságok jóváhagyásával működtek. Ellenkezőleg,a kormány egyértelműen megtiltotta nevezetteknek a lelkipásztori tevékenységet. Igy tehát olyan kihágást követtek el az állam ellen, amelynek semi köze az egyházi ügyekhez. A Római Kúria tudomásul veszi ezt a közleményt.

"LE DERNIER DES JUSTES"

De mindez kellemetlen utóizt hagyott maga után. Némelyek szerint a csúfos farizeizmus izét. Napirendre tértek Magyarország hercegprimásának állhatatos alakja fölött, hisz a Vatikán mégsem válthatta le. Sem a kommunistákkal kötött első, sem az 1969. évi második egyezmény “nem tér ki Mindszenty hercegprimás ügyének rendezésére.” Kitartott budapesti menedékhelyén, olyan érzést keltve ezzel, - amint azt megfogalmazta valaki, - “mintha nem lenne tiszta a lelkiismeretük miatta”. És André Schwarz-Bart regényére utalva hozzátette: “ő érdemelné a “Le Dernier des justes” cimet”. Emellett Mindszenty személye akadályozza a Vatikán és a kommunista Magyaroország közti kapcsolato további javulását. Elkezdődik hát valami, amita varsói PAX Slowo Powszechne cimű lapjában ilyen ironikusan fogalmaztak meg: “ Budapesti zarándoklatok követték egymást .. melyek célja a Szabadság téri székház. A fő “zarándok “König biboros, bécsi érsek volt, aki az elmúlt néhány évben jó néhányszor megjárta a Bécs - Budapest utat, arra próbálta rávenni Mindszenty biborost, hogy válassza a jelen helyzetben egyetlen lehetséges megoldást: utazzon Rómába. A római Kúria küldöttei is elzarándokoltak Budapestre ebben az ügyben. Mégsem járt eredménnnyel a meggyőzés, a rébeszélés, noha a magyar korrnány többször is beleegyezését adta ahhoz, hogy Mindszenty biboros elhagyja Magyarországot. De a nyolcvanadik évéhez közeledő biboros konokul visszautasitott minden ajánlatot, és nem hagyta el az országot."

Csak a Római Kúria magas rangú szemelyiségével, monsignore Giovanni Chelivel folytatott beszélgetés, amelyet a Szentatya legfelsőbb utasitása tett nyomatékosabbá, csak az tudott változtatni a mind az idáig hajthatatlannak bizonyult Mindszenty biboros álláspontján, 1971. augusztus 28-án hagyta el Budapestet és Magyarországot, Bécsen át utazott Rórnába, és rnég aznap meg is érkezett. Csak annyit ért el, hogy 1977 -ig, amig be nem tölti a nyolcvanötödik évét, nem nevezik ki Magyarorszag új hercegprimását. VI. Pal vi- szont azt a kötelezettséget rótta rá, hogy nem tehet közzé Nyugaton semmi olyat, "ami megzavarná a Vatikán es Magyarország között kialakult baráti kapcsolatokat" .

"Közvetlenül Mindszenty távozása után - irja a Slotoo Powszechne - a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kihirdette, hogy elengedték az 1949. július 6-án hozott életfogytiglani börtönbüntetését. Ez a határozat gyakorlatilag amnesztiát jelent, nem rehabilitálták, noha a biboros ezt követelte a korabeli per érvénytelenitésével egyetemben. Magyarországon lezárult egy fejezet az egyház történetében. Felhúzzák a redőnyt a Szabadság téri székház harmadik erneletén, s ezzel új perspektivák nyilnak Magyarországon az egyház és az állam kapcsolatainak további norrnalizálását illetőleg, melynek fokozatos, de egyre teljesebb megvalósulása a már nem is olyan távoli jövő kérdése."

lgy rnutatják be Lengyelországban a budapesti menédekjog végét a kom- munistabarát katolikus ügynökök. A komrnunisták és "a Vatikán reálpoliti- kája" győzelmet arat az igazság es az egyház jogainak magányos, állhatatos védelmezője fölött.

MIT MONDOTT A MEGBOLDOGULT SPELLMAN BIBOROS?

Ugyanazon a napon, 1971. augusztus 28-án Mindszenty hercegprimás tá- vozásáról értesülve az Egyesült Állarnokban élő Gommar A. De Pauw atya, az egyházjog doktora a következö sajtóközlernényt tette közzé:

,,1963. május 12-én reggelire voltam hivatalos Francis Spellman biboros New York-i érseki rezidenciájába, a Madison Avenue 452-be. Spellman bibo- ros mellett jelen volt Leo Suenens biboros, Belgium primása és még tizennégy meghivott vendég. Reggeli közben szóba került az a kérdés, beleegyezik-e valaha is abba, hogy elhagyja Magyarországotés Rómába utazzon. Spellmann biboros erre határozott “nem”-mel felelt, és hozzátette: “Ezt Mindszenty biboros nevében mondtam.” Reggeli utánSpellmannn biboros félrevont, és a következőket közölte velem (a közvetlenül a beszélgetés után készitett feljegyzéseimből idézem:” Az imént hallhatta Mindszenty esetleges Rómába utazásáról folyattott beszélgetést. Nos, kijelentem, hogy Mindszenty biboros vbecsületszavát adta nekem, hogy soha nem hagyja el Magyarországot, nem utazik Rómába vagy valamely más országba. Mindszenty személyesen mondta nekem, hogy ha ezeknek valaha is sikerülne rábeszélniük őt Magyarország elhagyására, az egy testben-lélekben összetört ember eltávolitása lesz.” Spellmann biboros még hozzátette: “ Ha ezt valaha is megteszik Mindszentyvel, közzéteszem az információt a sajtóban. Ha ez akkor történne, amikor már nem leszek, arra kérem, önt, De Pauw atya, igérje meg, hogy tájékoztatja a közvéleményt arról, amit most közöltem önnel.” Ma megtartom igéretemet, amelyet akkor, 1963. május 12-én, vasárnap délelőtt tettem Spellmann biborosnak. “

SÜRGÖLŐDÉS AZ ÁLLHATATOS IDŐs EMBER KÖRÜL

Azt hiszem, sem a kommunista ügynökök lapjában olvasható diadalmas tudósitás, se, De Pauw atya közleménye nem elég pontos, vagy talán rosszul értelmezték a történteket. Mert Mindszenty hercegprimás nem “lelkileg összetörve” hagyta el Budapestet, és, amint azt majd láthatjuk, nem állt szándékában kapitulálni. Az események és a biboros további sorsa viszont föltárják előttünka “reálpolitika” hiveibek manipulációit, amelyek talán még nagyobb visszatetszést keltettek, min t a kommunistáknak tett számos, nyiltan kapituláló engedmény. Még mielőtt elhagyta a menedékhelyét, az Egyesült Államok nagykövetségét, a Vatikán Casaroli legközelebbi munkatársát, Giovanni Chelit küldte a biboroshoz. Emlitette a hercegprimásnak, hogy - lévén hetvenkilenc eves, - átlépte a hetvenöt éves korhatárt, melyet a püspöki funkciók ellátását illetően jogvesztőnek tekint a pápa. Arra is felhivta a figyelmét, hogy 1948 óta, amióta bebörtönözték a kommunisták, nem tudja ellátni esztergomi hivatalát. Mondjon hát le önként az érsekségről, a kommunisták pedig kegyelem útján hatályon kivül helyezik az 1949-ben hozott életfogytiglani börtönbüntetést, bár a reabilitálásába nem egyeznek bele. Nyilván kemény, sorsdöntő beszélgetés volt, melyen Cheli atya de facto a kommunista kormány szószólójaként lépett fel. Mindszenty végre beleegyezett abba, hogy elhagyja Budapestet, és Rómába utazzon. Abba viszont nem egyezett bele, hogy lemondjon az esztergomi érsek és Magyarország hercegprimása ciméről. Egyezrnény sziiletett a magyar kommunista korrnány es a Kúria között: a magyar kommunista hatósúgok engedélyezik Mindszenty szabad távozását, de megtiltják, hogy visszatérjen Magyarországra. A Vatikán pedig a maga részéről kötelezettéget vállal: lépéseket tesz annak érdekében, hogy a hercegprimas ne foglaljon állást politikai kérdésekben. Miután tizenöt évet töltött budapesti menedékébe zárva, Mindszenty megérkezett Rómába.

- Ez életem legnagyobb keresztje - mondta.

Találkozott a pápával, de erről keveset tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy miután Rómaba érkezett, rögtön kijelentette, nem áll szándekában ott maradni, úgy döntött, Bécsben, a Pazrnaneumban, a magyar papok es szeminaristák otthonában telepedik le. A Pazrnaneumot Mindszenty egyik távoli elődje, Pázrnány érsek alapitotta 1623-ban, róla kapta a nevét. A hontalan hercegpnmás ezért úgy érezte, erkölcsi joga, hogy ott tartózkodjon. Döntése egyaránt kellemetlen meglepetésként érte a Római Kúriát, az osztrák korrnányt és König biboros személyében az ausztriai egyházat is. Bruno Kreisky kancellár aggodalmának adott hangot, hogy Mindszenty hercegprimás mint ismert antikommunista problémákat okozhat az osztrák korrnánynak, és megzavarhatja a Magyar Népköztársasággal kialakitott jószomszédi kapcsolatokat. Attól tartottak a Vatikanban, olyan közel van a hercegprimás tartózkodási helye a magyar határhoz, hogy könnyen magyar papok zarándokhelyévé válhat, ez pedig nem felelne meg a magyar komrnunistákkal kötött egyezrnény szellemének. Hasonló fenntartásokkal élt König biboros is, aki mindig ügyelt arra, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn a kommunista szomszédokkal. Megkezdődott az előadas, csellel, nyomással, ügyeskedéssel, intrikával, győzködéssel, visszautasitásokkal próbálták arra késztetni az állhatatos idős embert, hogy megrnásitsa ezt az utóbbi . Az utolsó pillanatban, útban Rómából a Leonardo da Vinci repülőérre, a Mindszentyt kisérő Casaroli még megpróbálta rávenni arra, hogy változtassa meg az elhatározáát, és forduljon vissza. Amikor nem jártak sikerrel, asszisztenst jelölnek ki mellé bécsi útjára a papi ernigráció vatikáni ügyosztályát vezető msgr. Zágon József személyében. Bécsben msgr. Gianone, a Pazmaneum rektora König biborossal egyetérésben közölte, hogy meglepetésként érte a hercegprimás érkezése, amiről "nem kaptak előzetes tájékoztatást". Vé- giil Bruno Kreisky, Ausztria kancellára - hosszas habozás után - hajlandő volt tartózkoási engedélyt adni azzal a feltétellel, hogy nem vesz részt sernmiféle politikainak is tekinthető akcióban, és kizárólag magánszemély marad."

ÜZLETELÉS SZENT ISTVÁN KORONÁJÁVAL

972 és 997 között, vagyis ezer evvel ezelőtt Magyarorszúg fejedelme, Géza felvette a kereszténységet, és megkereszteltette a fiát, Vajkot. Apja halála után Vajk az egész országban bevezette a kereszténységet, Magyarország igy bekerült Nyugat-Európa keresztény világába, a király pedi fölvette az István nevet. 100-ben jutalmul koronát és apostolic királyi cimet kapott II. Szilveszter pápától. A halála után szentté avatták, és Magyarország nagy tiszteletnek örvendő patrónusává vált. Azóta is Szent István koronája a magyarok legdrágább történelmi emléke, mert nemcsak a sok évszázados függetlenségüket, hanem az ezeréves Magyar államiságot is jelképezi. 1945-ben, amikor az orosz csapatok körülvették Budapestet, a koronát Nyugatra menekitették. Bajorországban az amerikaiak kezébe került, és átadták “megőrzésre” az Egyesült Államok kormányának. Ennek nem voltak közvetlen jogi-politikai vonatkozásai. De amig Magyarország sokak által kiemelkedő egyéniségnek tartott hercegprimása, Mindszenty biboros Budapesten volt, mint a kommunista megszállás elleni erkölcsi küzdelem szimbóluma, olyan hangulat alakult ki, hogy “nincs még veszve minden”, mert őa Korona valódi oltalmazója. Ebben a helyzetben eleve elutasitották volna a Magyar kommunista kormányt, ha igényt tart Szent István koronájára. Csak akkor került elő a Korona ügye, amikor megtört a hercegprimás ellenállása. E témában különféle változatok kerültek be a köztudatba. Az egyik szerint állitólag tárgyalásokra is sor került az Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság kormánya között. Később állitólag felfüggesztették a tárgyalásokat. Az amerikai sajtó szerint valószinűleg az döntötte el az ügyet, hogy befolyásos körök nyomást gyakorolnak az eln ökre, és követelik, hogy adja fel a kommunistákkal folytatandó egyezkedés terveit a koroan visszaadásának ügyében. Washingtonban fellépett egy huszonöt kongresszusi képviselőből álló csoport Lawrence J. Hogan katolikus szenátor vezetése alatt, amely azt tervezi, hogy a kongresszus elé terjeszt egy határozattervezetet, amely minden lehetséges kompromisszumot megtorpedózna a korona ügyében. Az elnöknek irt levelében Hogan komoly aggodalmának adott hangot bizonyos hiresztelések miatt, melyek szerint Szent István koronája “alku tárgyát képezheti” a politikai tárgyalásokon.

A korona természetesen nem Amerikáé, ez kétségkivül nem megfelelő hely az őrzésére. Másrészt viszont kiadni a monarchia ezeréves szimbólumát s egyben keresztény ereklyét a kommunista bitorlóknak és az istenhit ellen harcoló pártnak, - még kevésbé látszik járható útnak. Kineka kezében legyen hát az átmeneti időszakban? Egyelőre annyi tudható, hogy titkos helyen őrzik, amelyet csak néhány személy ismer. Egyesek azt állitják, a kirá.lyi család egyenes ági leszármazottainak kellene adni mint jogos örökösöknek. Mások szerint vissza kellene juttatni a Vatikán kincstárába, “ahonnan kikerült”, mivel a pápa készittette és adományozta Szent Istvánnak. Hisz a kereszténység, pontosabban a nyugat-római egyház szimbóluma. Ez a fajta érvelés látszólag helytálló. Csakhogy a Vatikán soha nem törekedett arra, hogy visszakapja, most pedig végképp nem akarná ezt. Vanankmolyan hangok is, hogy a “jelenlegi körülmények között" ez még bizonyos problémákat is okozna ... Hisz ha a magyar kommunista kormány amellyel a Vatikán a Iehető legjobb kapcsolatban akar maradni, bejelentené az igényét a koronára, igen kényes helyzetbe kerülne a Vatikan: őrizzek meg a katolikus ereklyét, vagy a .békét" védve, a "reálpolitika" nevében szolgáltassák ki a komrnunistáknak?

* * *

Kicsit másképp közelitette meg ezt a problémát az egyik zsinati atya egy magánbeszélgetésben:

- Személy szerint nem látok lényeges különbséget a klasszikus farizeizmus és a "képmutatás" modern fogalma kozott. Mi a képmutatás? Véleményem szerint bizonyos dolgok elhallgatása, féligazságokkal vagy az igazság még csekélyebb részével való bűveszkedés. Szent Istvan koronájának ügye jó példa arra az ellentmondásra, amely Krisztus szavai - "Az én országom nem e világból való" - és a modern egyház azon törekvése között található, hogy szerepet akar vállalni a politikában, az "e világi országban", Szent István koronája kétségkivül a "magyar államot" illeti, függetlenül annak belső rendjétol. Ha egyszer a világi nagyhatalmak "magyar államnak" ismértek el a kommunista magyar köztársaságot, vissza kell adniuk azt a tárgyat, amely az országot illeti. Amig a katolikus egyház ezt nem ismeri el, nem köteles visszaszolgáltatni ezt a tárgyat. De abban a pillanatban, amikor elismeri, paradox erkölcsi dilemmával kell szernbenéznie: ezer éve koronát adott annak, aki kereszténnyé tette ezt az országot; most pedig visszaadja azoknak, akik nyiltan vállaljak azt a célt és programot, hogy megsernmisitik a kereszténységet. Ez csak egy mellékes epizód. De tán épp e paradox lényegében rejlik a mai ekkleziológia legnehezebben megragadható problémája: hogyan egyeztethető össze a Krisztus- és az emberközpontú gondolkodás, ha ez utóbbi fogalmat a kommunizmusra is kiterjesztjük? Akkor is, ha a kommunizmus egyaránt ellensége a Krisztus- és az emberközpontú gondolkodásnak is. Nos, véleményem szerint minden olyan kiserlet, amely a dialektika segitségével prűbalja elmaszatolni ezt az ellentmondást, a farizeusok gondolkodásmódjára emlékeztet.

* * *

1970-ben, a Szent Istvan király tiszteletére rendezett ünnepségen, szeptember 2-án VI. Pál szózatot intézett a magyar katolikusokhoz. Emlékeztetve őket hitükre, amelyet atyáik hagytak örökül a következő nemzedékekre, az alábbiakat emelte ki: "De e hitnek nemcsak lelki vonatkozásai vannak, hanem arra is kötelezi a keresztényeket, hogy részt vegyenek a világi életben, munkálkodianak a közösség javán, amelyben élnek, segitsék elő az Új Rend kialakitását, amely már itt, a Földön az els6 lépcsofok a Mennyország felé".

E szavakhoz a következő kommentárt fűzték 1971. május 25-én a német (“haladó”) katolikusok Publik cimű lapjában: “A magyar katolikusokhoz intézett szavakat bizpnyára úgy kell értelmeznünk, hogy el kell fogadniuk a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét, együtt ekll működniük és lojálisan kell munkálkodniuk a tökéletesitésén”.

HEENAN BIBOROS “DIVATJAMÚLT PRÉDIKÁCIÓJA”

1973. júliusában Mindszenty biboros, Anglia és Wales primásának meghivására Kondonba utazott, és ünnepi szentmisét celebrált a westminsteri székesegyházban. Az istentisztelet alatt Heenan biboros többek között a következőket mondta prédikációjában: “A kommunista diktatúra elleni tiltakozás divatjamúlt gesztussá vált. Most csak a fajüldözők ellen szokás tüntetni. Ma mégsem a rasszizmusról, hanem a vallásüldözésról fogok beszélni. A száműzött biboros jelenléte székesegyházunkban azt bizonyitja, hogy amig ő száműzetésben marad, addiga világ nem felejtheti el azt, hogy a kommunizmsu a v allás engesztelhetetlen ellensége. Ha a világ kommunizmus valóban békét akar, hagyjon fe az üldözéssel. Hivják vissza a hazájába Mindszenty biborost, térjen meg a népéhez, melynek atyja és hőse is egyben”.

A továbbiakban Anglia primása elitélte a kommunista vallásüldözést, amelyről hallgat a nyugati sajtó. Kijelentette, hogy Mindszenty biboros látogatása mindenkit emlékeztet a szenvedő hittestvérek iránti kötelezettségekre. . Nekünk, - mondta, - akik a szabadságban élünk, nincs jogunk pihenni mindaddig, amig bármiféle vallás hiveit is üldözik. “Hallgassátok a divatjamúlt prédikációt” cimű vezércikkében a következőket irja a londoni Daily Mail:

“A tapasztalt államférfiak lenézik Mindszentyt, mint a hidegháborús reakció maradványát; a pragmatikus egyházi vezetőket zavarba hozza a kitartása. Mindszenty biboros az ellenállás élő, zavarbaejtő szimbóluma, óva int minket a cinizmustól, ami érezhető az “enyhülés” szólamaiban, valamint a kereszténység és a kommunizmus közti kompromisszumokkal együtt járó hazugságoktól.”

Fél évvel később, 1974-ben, február végén, Anglia primása, Heenan biboros még egyszer bátran kiállt mellette. Figyelmen kivül hagyva azokat az eseményeket, amelyek közben az egész világ katolikusait megrázták, a hivekhez intézett pásztorlevelében kijelentette: “Idehivtam közétek Mindszenty biborost, hogy elmondja nektek az igazat arró1, milyen az élet a komrnunisták uralma alatt... Nem szent a kapitalizmus, lehet törekedni a rendszer megváltoztatására, de őrültség lenne kommunizmussal felváltani a kapitalizmust."

XI. Pius Divini Redemptoris kezdetű enciklikáját idézve Heenan biboros óva intett

"az aktivistáktól, a kommunistáktól, a trockistáktól, a maoistáktól, az anarchistáktól, a forradalmi marxistáktól, még ha papok közül kerülnek is ki, akik az evangéliumtól, a Mester tanitotta szeretettől távol álló forradalmi ideólogiát hirdetnek".

Az angol biboros kijelentéseit némelyek úgy komrnentálták, mint az aktuális vatikáni politikával való nyilt ellenszegülést. Mert épp akkor érte a katolikus világot, VI. Pál döntése nyomán, egy váratlan és különösen fájdalmas erkölcsi csapás.

VILLÁMCSAPÁS - A VÖRÖSBE BORULT ÉGBŐL

Olyan hirek érkeztek, hogy egyre rosszabb az egyház helyzete Magyarországon. Katasztrofálisan kezdett csökkenni a papok száma, Az új papoknak engedélyt kellett kérniük a kommunista hatóságoktól. Háromezer katolikus általános iskolat es harninckét tanitóképzőt zártak be. Az apácakolostorok száma négyszázötvenhatról kettőre esett vissza. Szinte nem maradtak papi szemináriumok, Amikor hirtelen ... 1974. február 5-én VI. Pál betöltetlennek nyilvánitotta az esztergomi érseki tisztséget, s ezzel eltávolitotta hivatalából Mindszenty biborost, Magyarország hercegprimását. Ugyanakkor kinevezte a Magyarországon tartózkodó Lékai László püspököt Esztergom apostoli adminisztrátorának.

Már régóta követelte ezt a magyar kommunista kormány De nem tételezte volna fel senki a Vatikánról, hogy ilyen komoly engedmenyt tesz a kommunistáknak, ráadásul ilyen drasztikus formában, megsértve az idős bfborost és a magyar katolikusok érzelmeit. Es nemcsak a magyar katolikusokét. Ezért volt teljesen váratlan a döntés. Mindszenty leváltására valaszul a biboros titkára, Meszáros Tibor február 7 -én a következő sajtóközleményt tette kőzzé a nevében: "Mindszenty biboros nem lát lehetőséget arra, hogy lemondjon az esztergomi érsek és Magyarország hercegprimása cimről. Döntését az alábbiakkal indokolja:

,,1) Magyarország és a magyarországi egyház nem szabad. 2) Az egyházmegye vezetése a kornmunisták által ellenőrzött adrninisztráció kezében van. 3) Nincs olyan érsek vagy apostoli admninisztrátor, aki bármit is változtatna a helyzeten. 4) Minden pap kinevezéséről a kommunisták döntenek. 5) Nem létezik az alkotmányban garantált lelkiismereti és vallásszabadság. 6) Püspökök vagy apostoli adminisztrátorok kinevezése a fenti hiányosságok kiküszöbölése nélkül nem oldhatja meg a magyarországi egyház problémáit.”

A Vatikánban nem kommentálták a közleményt. Egyedül dr. Alassandri, a Vatikán szóvivője közölte, hogy a Mindszenyt biborossal való többszöri levélváltás után

“a Szentatya arra az álláspontra jutott, hogy nem alarja a oylan döntéssel terhelni a biboros lelkiismeretét, melynek a meghozatalára maga nem lát lehetőséget” …

Számos cikket szentelt az eseménynek a világsajtó. L. Lederer, a londoni Observer bécsi tudósitója a következőképpen kommentálta az esetet:

“Mindszenty biboros következetes ellenfele az “enyhülésnek”. Úgy véli, a pápa tanácsadói, különösen Casaroli, nincsenek tisztában azzal, miylen szenvedéseket kell elviselniük a komunista iga alatt nyögő kelet-európai katolikusoknak. A biboros szomorúan fogadta azt a tényt, hogy a pápa döntés a gyalázatos kommunista perben hozott itélet huszonötödik évfordulóján született. Harcolni kiván a kommunistáknak tett engedmények ellen. Ellenzi, hogy Nixon elnök kiszolgáltassa Szent István Fort Knoxban őrzött koronáját Magyarország mostani hatalmi szerveinek.”

De a pápai döntés ezúttal a katolikus közvéleményből is nyilt tiltakozást váltott ki. Jó példa erre az a cikk, amley a Rheinischer Merkur 1974. Február 5-I számában, olyan katolikus lapban jelent meg, amely mind az idáig hűségesen kiállt Róma mellett:

“A római presbiterek nemcsak azokat tekintették az egyház vértanúinak, akik halált szenvedtek, hanem azokat is, akik börtönben, száműzetésben, kényszermunkatáborban, bányában szenvedtek hitükért. (…) “Christophoroi”, Krisztus hordozói. (…) E pillanatban nem a biboros személyéről van szó, aki kevésbé engedékenynek bizonyult, szembesülve a kommunista rezsimmel, mint Lengyelország primása, és talán kevesebb hive is volt … De a politikai okokból feláldozott hercegprimás leváltásával az egyház kétségbe vonta az egyik legfontosabb értékét. (…) Ezek után nem a meghátrálásban látja-e sok keresztény az egyház “magasabb céljait”? (…) De az egyházat csak az állam engedékenysége élteti, vagy a Szentlélek ereje is? (…) Mindszenty hercegprimás eltávolitásának még olyan következményei lesznek, melyeket talán nem is látott előre a Kúria. (. .. ) A püspökök nem R6ma, nem is a pápa, hanem Jézus Krisztus püspökei, és ebben egyenrangúak a pápával. ( ... ) Kérdés, hogy e rendelkezésével a pápa nem veszit-e tekintélyéből? Igen sokan tartanak ettől, de nem kevesebben áhitoznak erre ... Nem az egyház érdekeinek politikai vonatkozásairól van szó, noha a Vatikán ezzel fedezi magát, hanem arról, amit fizetni kell ezért. Ha földi dolgokról van szó, bármi lehet az ár, De abban a pillanatban, amikor lelki értékekkel is számolnunk kell, van egy határ, amelyet a pápa sem léphet át."

Villámcsapásként hatott a pápai döntés. Igaz, nem derült, hanem igencsak vörösbe borult égből jött. Se vége, se hossza a további komrnentároknak es spekulációknak. Többek között az a lehetőség is fölmerült, hogy Mindszenty eltávolitásával Wyszynskit "figyelmeztette" a Vatikán, miközben a lengyel komrnunistákkal .Ezt többfelől is terjesztették, gondoskodtak arról, hogy megmaradjon a köztudatban.

A varsói kommunista rezsim, s egyúttal a lengyel püspöki kar nagy barátja, Hansjakob Stehle nyugatnémet iró a Die Zeit 1974. február 15-i számában megjelent irásában alaptalannak tekinti ezt a feltételezést:

,Wyszynski épp olyan kevésé hasonlit Mindszentyre, mint ahogy a két országban élő katolikusok helyzete sem emlithető egy napon. Múlt héten beszéltem Varsóban egy kommunista miniszterrel, aki azt mondta nekem:

Igazságosnak kell lenünk Wyszynskivel, el kell ismerni, hogy rnindenekelőtt hazafi. A Iegsúlyosabb válságok idejen, 1970-ben, 1968-ban és főként 1956-ban, amikor Mindszenty rövidlátónak bizonyult, Wyszynski megakadályozta a vérontást.. Wyszynski sosem mondott volna olyan szavakat, mint Mindszenty 1974. február 7é Becsben, melyek szerint a huszonöt évvel aze1őtti perét »korbáccsal zavarták Ie egy olyan országban, amely 1945-ben csak a jaltai egyezményekről készült karikatúrában lett szabad!. .. « A Vatikán békepolitikája ma része vallási küldetésének, .. Wyszynski biboros - bár némi szkepszissel, de azért rugalmasan - bekapcso1ódott ebbe a politiába."

A nyugatnémet lapban megjelent sorok, a Wyszynski primásról rnegfogalmazott dicseretek látszhatnak találóknak vagy téveseknek is. Mindszenty J6zsef biboros, Magyarország hercegprimása magára maradt. Mint a korszellem élő szimbóluma. A kommunista rendszer mártirja, aki áldozatul esett a Vatikán megalkuvó politikájának.

Joszif Szlipij biborosró1 a későbbiekben még lesz szó.