Pater Anonymus: Elmélkedések a tridenti szentmiséről

4. A Golgota-lépcsőn állok…

Régi népi énekünk szavai jutnak eszembe, amikor a Hitvallás után elkezdődik a Szentmise felajánlási szertartása.

Épülő gótikus katedrálisunk szentélyelválasztó rácsán belépve álljunk oda az oltár mellé, kövessük a pap szavait és gesztusait, hogy vele együtt lépdeljünk keresztet hordozó Üdvözítőnk nyomában a Golgota ormára.

***

Egyik idegen nyelvben sem fordítják a „sacerdos” szót úgy, mint a mi áldott magyar nyelvünkben: áldozópap. A kifejezés olyan teológiai tartalmat hordoz, amelyet csak alapos körülmagyarázással értene meg egy külföldi. Pedig minden könyvtárnyi magyarázat benne van ebben az egy szóban.

Amikor a papszentelés szertartásában a Püspök a jelölt fejére teszi a kezét és némán átadja a lelki hatalom minden kritériumát, majd az u.n. szentelési prefációban arra kéri Krisztus, hogy vegye maga mellé papját az áldozat megvalósításához.

Krisztus a papja személyében és a pap Krisztus személyében cselekszik.

A felajánlás szertartásának minden gondolatát értelmezhetjük úgy is, hogy a Getszemáni kertben elhangzott szavak hangzanak fel újra: „mindazonáltal Atyám ne az én akaratom teljesüljön, hanem a Tiéd!”

***

Amikor a pap leveszi a kehelyről a díszes vélumot, kinyílik számunkra az Utolsó Vacsora terme. Miként az Apostolok, feszült figyelemmel hallgatjuk a zsidó húsvét rítusát megünneplő Krisztus szavaiban az Új és Örök Szövetség létrejöttét. Az Úr kezébe veszi a kenyeret…

A pap szavai még nagyon is az emberi szolga – de egyben az Úr barátja – szavai: Fogadd el Szent Atya, mindenható örök Isten, ezt a szeplőtelen adományt, melyet én, méltatlan szolgád felajánlok neked, élő és igaz Istenemnek, számtalan bűnömért és hanyagságaimért; fölajánlom minden itt körülállókért, sőt minden keresztény hívőkért, élőkért és holtakért, hogy nekem és nekik üdvösségünkre váljék az örök életre. Amen.

Az elimádkozott szöveg közben felemeli – az Oltár mögött magasodó Szent Kereszt felé – mintegy az áldozatbemutató Krisztusnak nyújtva saját szolgálatában a Megtört Testté váló szeplőtelen ostyát. Ezzel a felemeléssel saját kezét nyújtja az Úr felé: had’ legyen méltó Krisztus kezévé és ajkává lenni, amikor majd az átlényegítésben átöleli az Úr és saját élete keresztjét.

Hogyan is szól Ősszüleink büntetésének szava? „Verejtékkel eszed a kenyeredet, a föld tövist és bojtorjánt terem neked…” S az Úr Jézus miként cselekszik? Az Ő gondviselő nevelőatyja verejtékéből vett kenyerét, az ember áldozatvállaló Golgota-járását választja Megtört Testének hordozójává.

Most lehajtom fejemet ott az oltár mellett és kérdem: „Uram szorgalmasan dolgoztam? Kenyerem nem morzsálódik, penészedik? Kezeidbe adhatom-e áldozatképpen? Veled jártam a föld tövises útját, amikor Hozzád-tartozásomért bántottak, vagy elbújtam: „nem ismerem azt az embert…”? Méltó vagyok Feléd nyújtani a kezemet és felajánlani szolgaságomból kiemelő, Tőled nyert barátságodat?

***

Amikor az Úr Jézus oldalát megnyitotta a katona lándzsája, abból víz és vér ömlött. Véréből született az Egyház, amely az Őáltala megszerzett üdvösségre vezet. A víz mutatja, hogy mennyi kegyelmi kinccsel gazdagította, segítette az Úr ezt az üdvösségre vivő utat.

A pap beönti a kehelybe a bort, majd egy pár cseppnyi vizet és mondja: Isten, ki az emberi természet méltóságát csodálatos módon megalkottad és még csodálatosabb módon megújítottad: add, hogy e víz és bor misztériuma által annak istenségében részesülhessünk, aki emberségünknek részesévé lenni méltóztatott: Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk; Ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben Isten, mindörökkön örökké. Amen.

Az áldozópap immár az Egyház tevékeny szolgájaként közreműködik a Misztikus Test megszületésében és a kegyelmi kincsek kiosztásában. Ő már a legendabéli Grál-kehely tartója, amely felfogja az Üdvözítő vérét; aki majd felszentelt Parsifalként viszi a gyógyírt a sebzett embereknek.

Ettől kezdve a papi imádság, Krisztus barátjának – megszemélyesítőjének – szavait tartalmazza: Fölajánljuk neked, Urunk, az üdvösség kelyhét és kérjük kegyességedet, hogy isteni fölséged színe elé a mi és az egész világ üdvösségéért, édes illattal szálljon föl. Amen.

Mind az ostyát hordozó paténával, mind a kehellyel keresztet rajzol az oltár asztal felett. Ez az áldozati adomány teszi immár dicsőséges Szent Keresztté az oltárlapot. Amikor összetett kezét az oltárra helyezve imádkozik, akkor átöleli a keresztet, akkor már odafeszül az Úr mellé, hogy áldozópapsága Krisztus örök főpapságának leképezése legyen.

Ennek az átölelésnek a szavai így szólnak ajkáról: Alázatos szívvel és törődött lélekkel fogadj el minket, Urunk, és add, hogy úgy szálljon ma eléd áldozatunk, hogy tessék neked Úr Isten – majd felegyenesedik, szemét az égre emeli és az Örök Főpap jogával áldást mond: Jöjj el megszentelő, mindenható örök Isten és † áldd meg ezt a szent nevednek előkészített áldozatot.

A kézmosás alatt a 25. zsoltár imáját mondja:
Ártatlanságban mosom a kezem, – S oltárodat, Uram, körülveszem.
Hogy hallhassam a hála szózatát – És elbeszéljem minden csodád.
Szeretem, Uram, házad sátorát, – És Fölséged trónjának hajlokát.
A bűnösökkel lelkem ne veszejtsd el, – Életemet a véres emberekkel,
Kiknek gonosztól tapad a keze, – Ragadománnyal jobbkezük tele.
Én pedig utam ártatlanul járom, – Irgalmazz nekem, légy szabadulásom.
Egyenes úton állok rendületlen. – Áldalak Uram, gyülekezetedben. (Sík Sándor fordítása)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökké. Amen.

Ezután ismét az oltárra helyezett kézzel imádkozza a felajánlás összefoglaló imádságát: Fogadd el, Szentháromság, ezt a felajánlott áldozatot, melyet neked bemutatunk a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének, feltámadásának és mennybemenetelének emlékére: a Boldogságos és Mindenkor Szűz Máriának, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Péter és Pál Apostolaidnak és azoknak a Szenteknek, akiknek ereklyéi itt vannak, és minden szentjeidnek tiszteletére; hogy nekik tiszteletükre, nekünk pedig üdvösségünkre legyen és hogy ők érettünk közbenjárjanak a mennyben, akiknek emlékét ünnepeljük a földön. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.

***

Miként a szentmise kezdetén a bűnvallomás imádságában a Boldogságos Szűzanya és a Szentek közbenjárását kértük, itt már – mondjuk úgy – társukként ünnepeljük a Megváltót.

Itt a Szentmisében a Golgota ormán átkaroljuk a „Gyötrött Istenanyát” és házunkba fogadjuk, hogy nevelőnk legyen a jövőben. Keresztelő Szent János útmutatását követve „bemutatjuk” a világnak az Isten Bárányát, s talán néha elfutunk a tanítványokkal, de hívjuk a Szentlélek mindenre megtanító kegyességét és Pállal kérdezzük minden pillanatban: Uram, mit akarsz, hogy tegyek? Az oltárban lévő szentek ereklyéi figyelmeztetnek arra, hogy megszámlálhatatlan azok száma, akik követték az Urat – előbb a Nagypénteki keresztúton, de eljutottak Vele együtt a Húsvét hajnal dicsőségére.

***

Fölém borul már épülő lelki katedrálisom égbeszökő íve, de még hiányzik a mindent megtartó zárókő. Még állványok tartják az íveket, még le-le pottyanhat néhány kő, mégis az Úr háza épül. Kérlek Uram, hogy Szent Kereszted legyen a legbiztosabb támasz és Szent Áldozatod tegye valódi templommá lelkem minden zugát.

Az első rész ITT , a második rész ITT , a harmadik rész ITT , negyedik rész bevezetője ITT , az ötödik rész ITT olvasható.