Pater Anonymus: Elmélkedések a trienti szentmiséről

3. Isten szava és a Hitvallás



Bár sokat foglalkoztam az elmúlt években az egyházi művészetekkel, nem akadtam magyarországi példára (bár lehet, hogy tévedek), ahol a szentmisében használt felolvasó pulpitus, kiterjesztett szárnyú sast formáz. Annál többet láttam ilyet az anglikánok által sok száz éve elkonfiskált katedrálisokban és szinte minden anglikán istentiszteleti helyen.

Mi ennek a jelentősége a mostani kis elmélkedésünk tárgyában?

A szentmisében elhangzó szentírási szakaszok – Apostoli iratok és az Evangélium – e helyről hangzott el a pap ajkán.

A ma használatos liturgikus cselekményben szerepet kapott az ószövetségi szentírás is, teljesen hiábavaló módon. Már csak azért is, mert Urunk Jézus Krisztus mindent elmond, amit az Új szövetségről tudni kell az előzmények fényében. Az Úr Egyháza Jézus személyében értelmezi az ószövetségi előképeket, míg maguk a zsidók – folyamatos „jól bevált gyakorlatukhoz” híven megszegik az összes szövetséget, amelyet az Úr kötött velük történelmük folyamán.

Az Úr Jézusban már nem az Isten és az ember köt szövetséget, hanem az emberséget önmagába felvevő Isten köt szövetséget Atyjával a Szentlélekben. Ezért egészíti ki az Egyház kezdettől fogva a Szentmise átváltoztatási szavaiban Üdvözítőnk által használt kifejezést: új szövetség…, azzal a kitétellel, hogy új és ÖRÖK szövetség.

Isten nem bontja fel az Önmagában kötött szövetséget.

Amikor tehát az Evangéliumban Jézus tanít és az apostoli kollégium – utódaikban is – ezt kifejti, akkor legkifejezőbb módon a sast ábrázoló felolvasóállványról teszi. Mert a sas a jelképe a Szeretett Tanítványnak, Szent Jánosnak, aki – a többi, úgynevezett szinoptikus, azaz azonos nézőpontból vizsgálódó – evangéliumtól eltérően, már teológiai értelmezést ad írásának.

Az a János, aki Húsvét vasárnap odafut az üres sírhoz, betekint, látja a lepleket és HISZ. Számára nem csak az ószövetségi jövendölések, előképek teljesednek be, hanem Jézusban eljött teljes isteni kinyilatkoztatás ad válasz minden kérdésre, vagy kétségre.

Miért éppen a sas? Azt mondja az emberi ismeret, hogy a madarak közül egyedül a sas képes röptében is belenézni a napba. Mély értelmű kifejezés ezáltal Szent János teológus-szemléletét úgy vizsgálni, mint aki rátekintett az Igazság Napjára, Jézusra, a megfeszített de feltámadt Üdvözítőre.

Érdemes megfigyelni templomainkban azokat a régi szószékeket, amelyek a négy evangélista szimbólumaival vannak díszítve – Mátét az Angyal szimbólumával ábrázolják, Márkot az Oroszlán, Lukácsot az Ökör jelképével. Mindennek meg vannak az ószövetségi gyökerei is Ezekiel próféta látomásában, ahol az Ősöreg e négy élőlény által vontatott trónon jön ítélni. De magukban az evangéliumokban keresendő az alkalmazás jelentősége.

Máté az angyali üdvözlet elbeszélésével kezd; Márk meghirdeti, hogy győzött Júda oroszlánja, tehát Dávid sarja átveszi az uralmat; Lukács a pusztába kiáltó szó, Keresztelő prédikációját értelmezi messzire ható és bizonyos értelemben megremegtető ökörbőgésként.

Az említett szószékeken a szentjánosi sas az egyetlen, amely az oltár felé, a Golgota és az Üres Sír felé tekint, mert ott nyer értelmet minden – ott ragyog az Igazság Napja. Ez a Nap világítja meg a hit felfoghatatlan útjait, amelyek az örök élet felé irányítják lépteinket. (Felismerjük az újabb összefüggést? Igazság Napja – Út, Igazság, Élet – Hit – és Új és Örök Szövetség az oltáron.) Nos tehát milyen szembeötlő az Egyház jeleiben felismerni a hitre vezető olvasott, vagy prédikált tanítás igazságát.

***

Tessék megfigyelni egy ünnepélyes tridenti szentmise videófelvételét a YouTube-on. Amikor a diakónus felolvassa az evangéliumot, mindig a templom északi oldala felé fordul, látszólag még az oltár felső lépcsőjén álló miséző papnak is hátat fordítva. Mit jelent ez? Északi irány, valamiképpen mindig a sötétség eszméjét juttatja eszünkbe. Az ószövetség népe – a Szentírás szavai szerint sötétségben jár – de már megszólalt a világosságot hozó Tanító. Az ó-szövetségek megszakadtak emberi hűtlenség miatt, de rövidesen beteljesül az új és örök szövetség a felolvasás helyétől keletre néző Oltár-Golgotán.

Nap, s Hold elsötétednek… énekeljük Nagyböjtben, de az öröklámpa parányi fénye jelzi, hogy az örök napkeleten, az „íme én újjáalkotok mindent” hajnalon (v.ö.: Húsvéti Örömének) felragyogott az Igazság Napja, „mely soha nem lát alkonyt” (u.o.).

***

A Szentírás szavai és az Egyház tanítása, a prédikáció után következik a Hitvallás. Az Egyház történetének hajnalán felüti a fejét sok-sok tévtanítás, így az apostoli tanítás, a tanúságtétel Jézusról, üres filozofálgatás, szavak kiforgatásán, átértelmezésén alapuló elhajlás következik be. Az apostolok tanítványi köréhez tartozó, általuk felszenteltségi folyamatosságban élő püspökök összejönnek Nicea városában és – főként Szent Atanáz erélyessége révén – helyre teszik a kicsorbult hitletéteményt. Egyháztörténelmünk egészen a II. Vatikáni Zsinatig ezt a hitletéteményt őrizte és adta tovább. A sátán azonban befüvesítette (pontosabban konkollyal, gazzal szórta teli) és banzájt csinál.

***

Nincs más lehetőségünk: hallgatunk Krisztusra, figyelünk a kétezer éves tanításra és szárnyaló sasként az Igazság Napjának fényét követjük.

Az első rész ITT , a második rész ITT olvasható.


Real Time Web Analytics