elsősorban a Magyar Katolikus Egyház 1958 (II. Vatikáni Zsinat) előtti fontos eseményeit és hittudósait mutatja be, emléket állítva a Budapesten 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusnak,
Mindszenty bíborosnak, a Regnum Marianumnak, az 1952-ben feloszlatott szemináriumok, szerzetesrendek vértanúinak, száműzetésre ítélt volt tanárainak és papnövendékeinek.
Röviden megemlékezünk dicsőséges 1956-os szabadságharcunkról, valamint minden katolikus hívő kötelességeként érintjük a - napjainkat is érintő - legfontosabb katolikus hitvédelmi kérdéseket.
Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékkönyve az oldal aljára görgetve megtekinthető és letölthető. A honlap tartalma folyamatosan bővül.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az Úr Jézus által kívánt kápolna, amelyet Natália nővér látomásából ismerünk, az eredeti latin liturgiához való. Elterjedt az a vélekedés, hogy mindennek semmi jelentősége nincsen, mert a kápolnáról szóló látomás „zsinat előtti”. Vizsgáljuk meg ennek a nézetnek az igazságtartalmát!
Natália nővér látomásai hitelesek
Kovacsics Mária Natália, a Keresztrefeszített Jézusról nevezett Mária Dorothea orsolyita szerzetes nővér (1901–1992) látomásait, amelyekben az Úr Krisztus és a Szentséges Szűz Mária jelent meg, és konkrét utasításokat adott az engesztelés művének felállítására az 1930-as években, Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros és Isten Szolgája XII. Pius pápa is ismerte és hitelesnek minősítette. A Szent Anna-réti kápolnának a megépítésére vonatkozó részletes utasítás, amely a Natália nővérhez fűződő magánkinyilatkoztatásnak a szóban forgó – egyik – eleme, minden kétséget kizáró módon isteni eredetű.
Az Egyház elrendelte a látomásban bemutatott kápolna felépítését
Mindszenty József bíboros, hercegprímás elvégezte Natália nővér látomásainak egyházi kivizsgálását, valamint elrendelte a kápolna megtervezését annak a leírásnak alapján, amelyet az Úr Jézus adott Natália nővérnek a Világ Királynője Engesztelő Kápolnáról. Hermány Géza gyémántokleveles építészmérnök tervrajzait Mindszenty bíboros, hercegprímás a budai rezidenciáján 1946. január 25-én tanúk előtt megáldotta, ellátta kézjegyével, a kápolna képe alá pedig ezt írta: „A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom.”
(...)
Bővebben »
További írásaink »
Bő két hete ismét súlyossá váltak szívpanaszaim, sokat gondolok az Atyai Ház hívó szavára.
A csupán evilági aggodalmak nem ássák alá hitemet, készülök kilépni az itteni egyedüllétből, s találkozni vágyom az Úrral, remélve az Ő végtelen irgalmát. Vágyom átölelni előrement Szeretteimet.
Napvégi visszatekintéseimben fel sem tudom sorolni, milyen kegyelmekkel látogatott meg az Úr minden pillanatban s különösen e mostani napokban.
Sok-sok éve ugyanígy március 31-én volt Húsvétvasárnap, ekkor szentelt diakónussá a püspököm.
Az elmúlt időszak szívzűrjei közepette elérkezett Nagypéntek délutánja, amikor kis jegyzetfüzetem lapjaira különleges ajándékgondolatot írtam.
Ez a gondolat lehet idei Húsvétom mottója, a Jézus Szíve Litánia egyik invokációja: „lándzsával átdöfött Szív”.
Minden Nagyhéten bemutatják a Szent Péter-bazilikában azt a lándzsát, amely áldott hagyományunk szerint megnyitotta az Üdvözítő oldalát, ahonnét vér és víz ömlött ki. Az áldozati vér lemosta bűneinket, az üdítő kegyelemforrás, pedig felfakadt az Egyház Szentségeiben.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
[Szerk. megj.: Jáki Szaniszló Templeton díjas teológus-fizikus, tudománytörténet író jól látja a katolikus hit rohamos gyengülését, de nem ismerte fel vagy explicite nem mondja ki, hogy a Katolikus Egyházban levő legújabb hanyatlások gyökere egyházi részről alapvetően II. Vaticanumban és a zsinati pápákban keresendő.]
(...)
Amikor tenger változásról beszélünk, feltételezzük, hogy hatalmas és mély változásról van szó. Egy
organizmus vagy organizáció esetében az ilyen változás nem hagyhatja változatlanul annak központi funkcióját
sem, ami az Egyház esetében a szentmise. A vasárnapi plébániai mise olyan funkció, rítus, amelyről az észak-
afrikai Abitinában 304-ben Diocletianus üldözése alatt a mártírok egy csoportjának a szóvivője azt mondta,
hogy nem élhetnek “a vasárnapi rítus nélkül.” A pogány bíró további zaklatására a szóvivő éppen olyan
ellentmondást nem tűrő volt: “A vasárnapi rítus nem hagyható el.” A mise valóban hűségesen ismétlődött az
Egyház egész története során. Sőt, ennek a rítusnak a centrális része kezdettől fogva pontosan azokat a
cselekményeket és szavakat tartalmazta, amelyekkel azt Szent Pál apostol az Első Korintusi Levélben leírta.
Ebben a levélben, amely két évtizeddel azután íródott, hogy Krisztus a rítust az Utolsó Vacsorán végbevitte, Pál
hangsúlyosan hivatkozott arra, amit Krisztus maga tett. Ezáltal Pál igazolni akarta azt az állítását, hogy mindaz,
aki méltatlanul eszi az eucharisztikus kenyeret, Krisztus teste ellen vétkezik.
Krisztus ezen szavaihoz és cselekményeihez más szavak és szertartások csatlakoztak, először
meglehetősen gyorsan, majd nagyon lassan. A mise azon központi részének rítusa, amelyet megelőznek
különböző olvasmányok és imádságok, és követnek más imádságok, megtalálható már Szent Hippolitusz
írásaiban a harmadik század elejéről. A második század közepén Szent Jusztinusz vértanú Apologia c. művében
felsorolta az eucharisztikus rítus minden részét, amint azt a későbbi századokban ünnepelték. A mise rítusa,
ahogy a Tridenti Zsinat rögzítette, egy másfél évezredes lassú fejlődés kodifikálása. Erről a fejlődésről
klasszikus beszámolót adott Joseph Jungmann atya Missarum solemnia (Misék ünneplése) (1953) c. művében.
Amikor fölvázolta a római mise legkorábbi formájához kapcsolódó különböző kiegészítések történetét,
Jungmann atya nem sugallt semmiféle radikális változást. A könyvének címében található “solemnia” szó
inkább az állandóság érzését keltette. Az állandóságnak valami különös ünnepélyességet kell magába foglalnia.
A tridenti mise rítusának mind a tartóssága, mind az ünnepélyesen szent jellege megjelenik a Mediator Dei
enciklikában. A XII. Pius által kiadott enciklika nem tartalmazott semmi utalást arra, hogy Róma a mise
rituáléjának alapos átalakítására készülne. Még kevésbé bátorította az enciklika a misének népszerű, sőt
populista ünneppé változtatását.
(...)
Kapcsolódó írások:
Viganó érsek: A Katolikus Egyház "Great Reset"-je, a II. Vatikáni Zsinat
Matthew Cullinan Hoffman: A II. Vatikáni Zsinat létrehozta a II. Egyházat, amelynek most már saját II. Jézusa van
Athanasius Schneider püspök: A II. Vatikáni Zsinat tévedései az Egyház protestantizálódásához vezetnek Ne erőltessük a sikertelen "folytonosság hermeneutikáját"
Msgr. Joseph Fenton naplója a II. Vatikáni Zsinatról: “Ha nem hinnék Istenben, meg lennék győződve róla, hogy a katolikus Egyház a végét járja”
Miként vált a Katolikus Egyház a globális háttérhatalom eszközévé? A II. Vatikáni Zsinat mögöttesei
Dr.Balogh Sándor: A II. Vatikáni Zsinat és a muzulmán invázió
Bővebben »
További írásaink »
-----------------------
Felkerült az internetre a Szent István Társulat könyvanyaga is: http://szit.ppek.hu/ .
Ebben persze vannak már "maiak" is (és azok közül is vannak természetesen jók), de a régiek is ott vannak, például a teljes Prohászka-anyag,
azután Schütz Antal könyvei közül is több, összesen 702 kötet, 1848-tól 2004-ig bezárólag.
-----------------------