elsősorban a Magyar Katolikus Egyház 1958 (II. Vatikáni Zsinat) előtti fontos eseményeit és hittudósait mutatja be, emléket állítva a Budapesten 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusnak,
Mindszenty bíborosnak, a Regnum Marianumnak, az 1952-ben feloszlatott szemináriumok, szerzetesrendek vértanúinak, száműzetésre ítélt volt tanárainak és papnövendékeinek.
Röviden megemlékezünk dicsőséges 1956-os szabadságharcunkról, valamint minden katolikus hívő kötelességeként érintjük a - napjainkat is érintő - legfontosabb katolikus hitvédelmi kérdéseket.
Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékkönyve az oldal aljára görgetve megtekinthető és letölthető. A honlap tartalma folyamatosan bővül.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rendíthetetlenül hisszük és valljuk, amit az Egyház rendes és egyetemes Tanítóhivatala folytonosan és tévedhetetlenül tanított az apostoli időktől fogva, nevezetesen:
• A hit Jézus Krisztusban, Isten megtestesült Fiában és az emberiség egyetlen Megváltójában az egyetlen vallás, amelyet Isten akar.
• Az új és örök szövetség Jézus Krisztusban való alapítása után senki sem üdvözülhet a nem keresztény vallások tanításaihoz és gyakorlataihoz való ragaszkodás révén. „Az Istenhez intézett imának kapcsolódnia kell Krisztushoz, aki minden ember Ura, az egyetlen Közvetítő (1Tim 2,5; Zsid 8,6; 9,15; 12,24): csak általa nyílik út számunkra az Istenhez (Róm 5,2; Ef 2,18; 3,12).” (Általános Rendelkezések az Imaórák Liturgiájáról, 6.)
• Szilárdan hisszük, hogy „nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12), kivéve a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, aki keresztre feszíttetett, de Isten feltámasztotta a halálból (vö. ApCsel 4,10).
• Hisszük, hogy „ellenkezne a katolikus hittel, ha az Egyházat pusztán úgy tekintenék, mint az üdvösség egyik útját a többi vallás mellett, melyek mintegy kiegészítik az Egyházat, sőt lényegében egyenrangúak vele, s együtt irányulnak Isten eszkatologikus országa felé.” (Hittani Kongregáció, Dominus Iesus nyilatkozat, 21).
Bővebben »
További írásaink »
IX. Pius pápa a „Quantra cura” kezdetű, korának tévedéseit elitélő körleveléhez csatoltatta 80 elvetendő tétel egybeszerkesztett jegyzékét. Az itt felsorolt tételeket különböző tanítóirataiban már megbélyegezte egyszer. A Syllabus olvasásánál nem szabad megfeledkezni arról – ez a laikusok számára nem mindig könnyű –, hogy a tételek nem állításokat, hanem ellenkezőleg, azok elvetését tartalmazzák.
(...)
VI. Tévedések a társadalmat illetően, mind önmagát, mind az Egyházhoz való viszonyát tekintve
39. Az állam, mint minden jog eredete és forrása, korlátlan jogokkal rendelkezik.
40. A katolikus Egyház tanítása ellenkezik az emberi társadalom javával és hasznával.
41. Az államhatalom, még ha hitetlen uralkodó gyakorolja is, a vallás dolgaiban indirekt, nemleges hatalommal rendelkezik; ezért őt nemcsak az exequatur („hivatalból üldözendő”) joga illeti meg, hanem az appellatio tamquam ab abusu („fellebbezés a világi hatósághoz az egyházi hatalommal elkövetett állítólagos visszaélés miatt”) joga is.
42. A két hivatali hatalom törvényei közt támadt konfliktus estén a világi polgári jog kerekedik felül.
43. A világi hatóságnak hatalma van korlátozni, semmisnek nyilvánítani és hatályon kívül helyezni azokat az ünnepélyes szerződéseket (ú. n. konkordátumokat), amelyeket az egyházi immunitáshoz tartozó jogok gyakorlásáról a Szentszékkel kötöttek a Szentszék beleegyezése nélkül, sőt tiltakozása ellenére is.
44. A polgári hatalom beleavatkozhat a vallás, az erkölcs és a lelki vezetés dolgaiba. Ezért ítélkezhet azon eligazítások fölött, amelyeket az Egyház lelkipásztorai, tisztüknél fogva, mint lelkiismeretben kötelező szabályt adnak ki, sőt dönthet az isteni szentségek kiszolgáltatásáról, és az azok felvételéhez szükséges követelményekről.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
A pátriárkáknak, prímásoknak, érsekeknek és a katolikus világ minden püspökének.
Tisztelendő testvérek, üdvöt és apostoli áldást!
(...)
Oly dolgokról beszélünk, tiszteletreméltó Testvéreink, amiket ti saját szemetekkel is láttok, és ami-
ket Mi veletek együtt siratunk. Igaztalanság, arcátlan tudomány, zabolátlan szabadság ünnepel elve-
temedett győzelmeket, megvetvén az Istentől megszentelt dolgok szentségét; semmirekellő, méltat-
lan emberek meggyalázzák, bemocskolják, kigúnyolják Isten tiszteletének fenségét és magasztossá-
gát, amelynek egykor oly nagy hatalma és oly nagy befolyása volt: és ennélfogva kiforgatják az
igaz tant is és arcátlanul mindenféle tévtant terjesztenek. Nincs semmi sem biztonságban azoknak
az embereknek pimaszsága elől, akiknek szája csak hamis beszédet szól: sem a szent dolgok törvényei, sem a jog, sem a társadalmi berendezkedések, sem pedig az ősidők óta legszentebb parancsolatok. Ez a Mi római székünk Szent Péter trónusa, amelyre Krisztus Egyházának alapját helyezte,
igen gonoszul szorongattatik. Az egységes Egyház seregeit nap mint nap lazítják és szabdalják. Az
Egyháznak Istentől származó jog fensége ellen hadakoznak, és miután megtörték jogait, földi ön-
kénynek, zsarnokságnak vetik alá az Egyházat. Miután gyalázatos szolgaságba vetették, a legna-
gyobb igazságtalanságban a népek győlöletének dobták oda prédául.
A püspököket megillető köteles engedelmességet felmondták, jogaikat lábbal tiporták. A felső és
középiskolák ijesztően visszhangoznak a szörnyőséges új tévtanoktól, amelyekkel a katolikus hitet
most már nem csak alattomban és a háta mögött támadják, hanem nyíltan és nagy fennen egy bor-
zalmas és kérlelhetetlen háborút hirdettek meg ellene. Iskolarendeletekkel és a tanítók példájával az
ifjúság szellemét megrontották, és így bekövetkezett a hit szörnyőséges hanyatlása és az erkölcsök
rettentő romlása. Ebből következőleg elvetették a szent hit fékét, amely fenntartja a birodalmakat,
és amellyel minden uralom megtartja erejét.
Most hát látjuk a közrend hanyatlását, a fensőbbség bukását, minden törvényes hatalom összeomlá-
sát egyre közelebb és közelebb kerülni. A gonoszságoknak ezt az özönét ama titkos társaságok ösz-
szeesküvő munkájának lehet betudni, amelyekben – akárcsak egy szennycsatornában – minden ösz-
szetorlódott és összegyőlt, amit csak valaha a tévtanokban és a legkártékonyabb szektákban istenta-
gadónak és istenkáromlónak nevezhettünk.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
Az anekdota szerint a „szovjet tudomány” egyik hírhedett képviselője volt a mindig, mindent, mindennel keresztező Micsurin. (Korabeli vicc szerint keresztezte a tetűt a szentjánosbogárral, fényárba borítva Moszkvát. Ezért persze szibériai „jutalomüdülés” járt a viccelődőknek.)
Némi késéssel (vagy jól átszervezve?) ugyan, Micsurin követői berendezték laboratóriumukat a magyar egyházban, de mivel még annyi ésszel sem rendelkeznek, mint nevezett „tudós”, így a „kotyvasztásaik” csak azon a szinten mozognak, mint a fenti két rovar esetében.
Egyik püspök olyan kéztartással ad áldást, ahogyan régen csak a pápának volt szabad tartani az ujjait.
A keleti egyházban ez hivatalos, hiszen az ikonok ilyen kéztartással ábrázolják az áldást adó Krisztus.
Keleten (!), de mi nem keleti liturgiát végzünk (igaz azt sem tudom megmondani, hogy a zsinat óta milyet, de ez így sem helyes – habár a jogtalanul reverendát és birétumot viselő nős diakónus szertartó „biztosan jobban tudja”).
Bővebben »
További írásaink »
-----------------------
Felkerült az internetre a Szent István Társulat könyvanyaga is: http://szit.ppek.hu/ .
Ebben persze vannak már "maiak" is (és azok közül is vannak természetesen jók), de a régiek is ott vannak, például a teljes Prohászka-anyag,
azután Schütz Antal könyvei közül is több, összesen 702 kötet, 1848-tól 2004-ig bezárólag.
-----------------------