elsősorban a Magyar Katolikus Egyház 1958 (II. Vatikáni Zsinat) előtti fontos eseményeit és hittudósait mutatja be, emléket állítva a Budapesten 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusnak,
Mindszenty bíborosnak, a Regnum Marianumnak, az 1952-ben feloszlatott szemináriumok, szerzetesrendek vértanúinak, száműzetésre ítélt volt tanárainak és papnövendékeinek.
Röviden megemlékezünk dicsőséges 1956-os szabadságharcunkról, valamint minden katolikus hívő kötelességeként érintjük a - napjainkat is érintő - legfontosabb katolikus hitvédelmi kérdéseket.
Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékkönyve az oldal aljára görgetve megtekinthető és letölthető. A honlap tartalma folyamatosan bővül.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(...)
- A 11. században kétségbeejtő volt a helyzet a Szent Római Katolikus Egyházban: eretnekség az eretnekség hátán, burjánzott a simónia, a homoszexualitás és a pederasztia. IX. István pápa 1057-ben Rómába hívta Damjani Pétert, majd Ostiában püspökké szentelte és megerősítette a Szent Római Egyház bíborosi méltóságával, azzal a feltétellel, hogy pápai megbízatással a legnagyobb szigorral reformálja meg és állítsa helyre az Egyház erkölcseit. Mellette mindig ott állt VII. Szent Gergely és munkája, munkáját hat pápa értékelte és támogatta.
A Gomorrhai könyvben (1051), amely a szexualitásról szóló igazi erkölcsi traktátus, sőt az első a maga nemében, Damjáni Péter elítéli a homoszexualitás és a pederasztia perverzióját. Damjáni Péter előtt egyetlen keresztény író sem ítélte el ilyen nyíltan a legkülönfélébb szexuális gyakorlatok elterjedését a papság körében. A könyv kíméletlen elemzése ezzel a pápának és a Római Kúriának szóló javaslattal zárul, amely nem ismert el semmiféle enyhítést:
„az olyan papot vagy szerzetest, aki tinédzsereket vagy fiatalokat zaklat ... nyilvánosan meg kell korbácsolni és elvenni a tonzúráját. Meg kell borotválni, leköpni, vaslánccal megbilincselni. ... hat évig hagyják rohadni a börtön kínjaiban... tápláléka legyen árpakenyér ... elkülönítve egy kis udvarban, foglalkozzon kétkezi munkával … imádkozzon... böjtöljön és ne érintkezzen fiatalabbakkal”.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
(...)
és a vitának éppen ez a burkolt és félreérthető módja, mely mindennemű nyelvi kifejezésmódnál bűnös dolog: a legkevésbé egy szinóduson megengedett. Egy szinódusnak különösen az válik dicséretére, hogy a tanításnál a kifejezés ama világos és egyértelmű módját használja, mely a botrány, a félremagyarázás semminemű veszélyét nem hordozza magában és nem hagyja hátra, nem teszi lehetővé.
Ha tehát ebben a kérdésben vétkeztek, nem szolgálhat mentségükül az az alattomos magyarázkodás, melyet ilyen esetekben elő szoktak hozni: nevezetesen, hogy az, ami veszélyes kijelentésnek tűnik, más helyeken világosabban lesz elmagyarázva vagy akár még kijavítva is megtalálható; úgy, mintha az állításoknál használt eme könnyelmű önkényeskedés – mely mindig is az újítók csalárd fortélya volt a tévedésre való csábításhoz – nem a tévedés egyre nagyobb fokú elterjedésére, hanem mentségére lenne alkalmas.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
(...)
Amiért is a legszigorúbban megparancsoljuk a szent engedelmesség nevében is, hogy a hívek, legyenek bármilyen állapothoz, ranghoz, körülményhez, rendhez, méltósághoz vagy kiválósághoz tartozóak, akár klerikusok, akár laikusok, világiak vagy szerzetesrendiek, még azok is, akik különleges és egyéni említésre jogosultak, egyikük sem, semmilyen ürüggyel, semmilyen oknál fogva, ne merészeljenek belépni a fent említett szabadkőművesek vagy francia kőművesek – vagy bármilyen más nevük legyen is – közé, propagálni vagy támogatni azokat, vagy házaikban vagy lakóhelyükön fogadni őket, vagy rejtegetni őket, bejegyeztetni magukat közéjük, csatlakozni hozzájuk, együtt lenni velük, hatalmat vagy engedélyt adni nekik, hogy másutt találkozzanak, segíteni õket bármilyen módon is, tanácsot adni nekik, bátorítani vagy támogatni õket akár nyíltan, akár titokban, akár közvetve, akár közvetlenül, õk maguk vagy mások által. Se ne merészeljenek biztatni másokat, vagy mondani nekik, vagy bátorítani vagy üldözni másokat, hogy bejegyeztessék magukat ilyen közösségekbe, vagy belépjenek közéjük, vagy hogy jelen legyenek közöttük, vagy segítsék õket bármi módon is. Ehelyett minden fent említett személynek teljesen távol kell maradnia az ilyen társaságoktól, közösségektõl, gyülekezetektõl, találkozóktól, kongregációktól és ülésektõl, a kiközösítés büntetésének terhe alatt, amelyet magára von már magával a cselekedettel, mindenféle nyilatkozat nélkül is, és amely kiközösítés alól nem nyerhetnek feloldozást, csak haláluk órájában, vagy pedig Tőlünk, ill. az éppen uralkodó Pápától.
(...)
Bővebben »
További írásaink »
Részlet Adriányi Gábor professzor digitálisan is megjelent könyvéből.
(...)
A vatikáni keleti politika értékelésének rövid
összefoglalása (1958–1978
1. A Vatikán elismerte Magyarországon azt az egyházra rendkívül hátrányos helyzetet,
hogy az egyház az Állami Egyházügyi Hivatal és az állambiztonsági szervek teljes ellenőrzése
alatt áll. Ezzel a magatartással azonban tolerálta egyúttal a hivatalos pártpolitikát is, amely
minden egyház és vallás felszámolására törekedett.
2. A vatikáni politika félreállította azokat az egyháziakat, akik felvették a küzdelmet, és
kizárólag a kormány embereivel és a hatóságok által beszervezett egyházi ügynökökkel
tárgyalt.
3. A vatikáni politika azt sugallta, hogy az ellenállás céltalan és értelmetlen, a hozott
áldozatokat leértékelte, ami természetesen elkeseredést váltott ki a legjobb hívekben és
papokban kül- és belföldön vallási hovátartozásra való tekintet nélkül.
4. A vatikáni politika túlértékelte a püspökök szerepét. Tudása és információi ellenére
elfogadott a püspöki kinevezéseknél olyan állami javaslatokat, személyeket, akik politikailag és
erkölcsileg kompromittálva voltak.
5. A Vatikán tolerálta a békepapok bomlasztó tevékenységét és kifogásolható életvitelét,
1971-ben pedig felmentette a név szerint kiközösített papokat anélkül, hogy a kiközösítés
okától, a politikai szerepvállalástól megváltak volna és – előírás szerint – bűnbánatot tartottak
volna.
6. A Vatikán nem tiltakozott nyilvánosan sem Nyugaton, sem Keleten a továbbfolytatódó
egyházüldözés ellen, ezáltal – főként Nyugaton – szinte megtévesztette a közvéleményt.
7. A Vatikán keleti politikája feláldozta az egyház hű fiát, Mindszenty bíborost, aki ennek a
politikának az útjában állt. 1964-ben ugyanis egy «aid-mémoire»-ban, majd VI. Pál pápa 1971-
ben személyesen is garantálta Péter János külügyminiszternek, hogy amennyiben Mindszenty
bíboros kiutazhat Magyarországról,
a.) ő egyszer s mindenkorra rehabilitáció nélkül hagyja el az országot,
b.) semmit sem tesz, mond, ír, ami a Népköztársaság érdekeit sérti,
c.) nem avatkozik bele a magyar egyház ügyeibe,
d.) két éven belül meg lesz fosztva esztergomi érsekségétől, amennyiben nem hajlandó
lemondani,
e.) és egy ellenőrzött helyen – kolostorban – tartózkodik.
Miközben a budapesti tárgyalások során a Szentszék 1971-ben jegyzőkönyvben biztosította
Mindszentyt teljes szabadságáról Nyugaton, a fenti garanciákat előtte elhallgatta. Ezekről a
magyar prímás csak tizenöt hónappal később, Bécsben értesült.
Végkövetkeztetés: Ezek a tények a Vatikánnak egy olyan nem őszinte – mondjuk ki nyíltan
hazug – keleti politikájáról tesznek tanúbizonyságot, amilyenre a pápai diplomácia egész
történetében nincs példa.
(...)
A teljes könyv »
További írásaink »
-----------------------
Felkerült az internetre a Szent István Társulat könyvanyaga is: http://szit.ppek.hu/ .
Ebben persze vannak már "maiak" is (és azok közül is vannak természetesen jók), de a régiek is ott vannak, például a teljes Prohászka-anyag,
azután Schütz Antal könyvei közül is több, összesen 702 kötet, 1848-tól 2004-ig bezárólag.
-----------------------