Franco Adessa: Ki is volt valójában Luigi Villa atya?

9. rész, Benelli, Casaroli, Ruini



Fejezet a "Ki is volt valójában Luigi Villa atya?" (Who Really Was Father Luigi Villa?) c. könyvből (The Apostolate of Our Lady of Good Success (Jó Szerencse Anyja Apostolátus) 1288 Summit Ave Suite 107 Oconomowoc, WI. 53066 USA Phone 262-567-0920 website: www.ourladyofgoodsuccess.com e-mail: ladyofgoodsuccess@sbcglobal.net)

Luigi Villa atyát Pió atya bízta meg 1956-ban az Egyházon belüli szabadkőművesség elleni harccal, amit azután XII. Piusz pápa pápai mandátummal is jóváhagyott. Honlapunkon több részletben közölni fogjuk Luigi Villa atya fordulatokban bővelkedő életrajzát, amelyen keresztül 2012-ig, Villa atya haláláig nyomon követhetjük azt a tragédiát, amely - bár a gyökerei legalább 50 évvel korábbra nyúlnak vissza - XII. Piusz pápa minden kétségbeesett erőfeszítése ellenére már az ő uralkodásának végén elkezdődött és azóta is tart, mind a mai napig az Anyaszentegyházunk legfelső köreibe beépült szabadkőműveseknek köszönhetően. Villa atya életútja végigkísérte a kelet-európai kommunista éveket, megérteti Mindszenty bíboros elárultatásának okait és a jelen helyzetet is. Annyi lehet talán a vigaszunk, hogy ennyi kínszenvedés után már az Egyház Feltámadásának kell következnie!



Msgr. Giovanni Benelli először államtitkárhelyettes volt, majd 1977-ben Florence püspöke lett, és hamarosan ezután bíborosi címet kapott. VI. Pál halála után az 1978-as konklávén Benelli megpróbálta pápává választatni magát, de helyette ismét Giuseppe Siri bíborost választották meg, immár harmadszor. Ő azonban, mivel Benelli bíboros egyházszakadással fenyegetőzött, ha elfogadja a pápai címet, visszalépett. Az 1978-as konklávé így kompromisszummal végződött: Luciani bíborost, - akit VI. Pál velencei látogatása során, mint utódját emlegetett, - választották pápává, aki az I. János Pál nevet vette fel.





I. János Pált 33 napi pápaság után meggyilkolták. Luigi Villa atya kérte Palazzini bíborost, hogy végeztessen boncolást. Három halottszemle volt, amelyet "orvosi vizsgálatnak" neveztek, és mindhárom azzal a megállapítással végződött, hogy: "Meggyilkolták!"



Azonban, miután I. János Pál meggondolatlanul közölte államtitkárával, Jean-Marie Villot-val bizonyos személyek tervezett cseréjét az államtitkárságon, másnap meggyilkolták.

Ugyancsak Villa atya kérte Palazzini bíborost, hogy boncoltassa fel a pápát, és hogy meggyőzőbb legyen, elterjesztette a sajtóban a gyilkosság lehetőségét. Palazzini bíboros ezután három halottszemlét is tartott, amelyet "orvosi vizsgálatnak" neveztek. Mindhárom ugyanazzal az eredménnyel végződött: "Meggyilkolták!"

Mivel Villa atya az események középpontjában állt, egyszer megkérdeztem tőle, tudja-e a gyilkosok nevét. Válasza ez volt: "Tudom a két gyilkos püspök nevét, de nem mondhatom meg. Ezt a titkot meg kell őriznem."

Nem erősködtem tovább, és később sem állt szándékomban visszatérni a kérdésre.

Azonban egyszer kezembe került David Yallop "Isten nevében: Luciani pápa halála" c. könyve, ahol megtaláltam az I. János Pál pápát meggyilkoló két gyilkos nevét.

Elmentem Villa atyához és beszámoltam neki a felfedezésemről. Azt mondta: "Mondd a két nevet." "Jean-Marie Villot bíboros és Paul Casimir Marcinkus püspök". Ekkor ő lehajtotta a fejét és csendesen azt mondta: "Igen, ők voltak".

Pecorelli listájának [1] a nyilvánosságra hozatala I. János Pál rövid pápasága alatt Casaroli bíborosnak a pápai trónhoz fűzött reményeit széjjelfoszlatta. Luciani halálakor egy Siri és Benelli közötti újabb összecsapás után Karol Wojtyla bíborost választották pápává. Ő volt a szabadkőművesek és VI. Pál előre kiválasztott jelöltje, akit VI. Pál 1973 és 1975 között 11-szer fogadott magánkihallgatáson, ami korábban sohasem fordult még elő egy külföldi bíborossal!

Giovanni Benelli 1982-ben bekövetkezett halála után Agostino Casaroli lett a legbefolyásosabb ember a Vatikánban.

De a "Chiesa viva" stábja bátor emberekből állt, mert eltekintve azoktól, akik feladták a harcot, azért maradtak olyanok is, akik a Vatikánban betöltött pozíciójuk ellenére nyíltan együttműködtek Villa atya lapjával és igaz támogatóival.





Msgr. Nicolino Sarale az államtitkárságról, Villa atya leghűségesebb barátja és az "őrszeme" a Vatikánban. Különös módon halt meg 1995. szeptember 27-én.



Az egyik közülük Msgr. Nicolino Sarale volt, aki az államtitkárságon dolgozott 1978-tól 1995-ig, halála évéig. Msgr. Sarale könyveket és papoknak szóló négy komplett [liturgikus] szentbeszéd ciklust írt a "Chiesa viva" számára. Életének utolsó évében volt egy rovata az “Osservatorio Romano"-ban, amelyben leleplezte az Egyházon belül egyre jobban növekvő válságot. Msgr. Sarale nemcsak egyszerűen munkatárs volt, hanem Villa atya "őrszeme" az államtitkárságon, aki hosszú leveleket írt neki az kényes egyházi ügyekről és kérdésekről. Okos és bátor ember volt: minden hónapban kapott a "Chiesa viva"-ból 50 példányt, amelyeket szétosztott az államtitkárság dolgozói között. Volt bátorsága megvédeni Villa atyát az idősebb prelátusok, sőt, még a pápa előtt is.

Néhány évvel Luigi atya ezen drága barátjának halála után megpróbáltam összerakni azokat a mondatokat, amelyeket az atyától hallottam és amelyeket az újságban megjelent cikkekben olvastam, és kialakult egy meggyőződésem Msgr. Sarale 1995. szeptember 27-én bekövetkezett különös halálának a körülményeiről.

Egyszer Villa atya elmesélte egy látogatását Msgr. Sarale-nál, aki, amikor az egészsége került szóba, térdproblémájáról és az orvos által adott injekciókról kezdett beszélni. Luigi atya elkérte az injekció dobozát, megmutatta a saját orvosának, aki azt mondta: "De hiszen ezek az injekciók rákot okoznak!"

És valóban, Msgr. Sarale egy, a gyomrában keletkezett és villámgyorsan elterjedt rákot eltávolító műtétet követően halt meg.

Msgr. Sarale halála után az újságok egyszer csak mint szenzációt közölték II. János Pál pápa orvosának botrányát, aki - mint mondták, - felvételi vizsgák nélkül kapta meg a pozícióját, és aki a botrány kirobbanása után eltűnt. Vajon ugyanaz a doktor volt, mint aki Msgr. Sarale-nak beadta az injekciókat?

Az 1990-es évben a Vatikán színpadáról lelépett Casaroli bíboros, mint államtitkár, Ugo Poletti, mint az Olasz Püspöki Konferencia elnöke és Őszentsége helyettese, és ezzel párhuzamosan felemelkedett Msgr. Camillo Ruini (Az ő nevét viselő, az ő vezetése alatt álló bizottság hozta a Medjugorje-i csalásról a nevetséges döntést.)

Mind Casaroli, mind Poletti bíboros szabadkőműves volt, szerepelt nevük a Pecorelli-listán a belépés dátumával, sorszámával és titkos nevükkel együtt. Casaroli bíboros volt VI. Pál kommunista-barát politikájának, az ún. "Ostpolitik"-nak a képviselője, és államtitkári posztjának köszönhetően II. János Pál mellett a legbefolyásosabb ember lett a Vatikánban, aki a VI. Pál alatt egy speciális okból fényes karriert befutott Ugo Poletti bíboros után addig csak a második helyen állt.

A speciális ok a következő volt: Amikor kinevezték Milánó érsekévé, Msgr. Montini elhatározta, hogy megszünteti a "The People of Italy" újságot, amelyet a Novara-i egyházmegye adott ki. A Novarai püspök, Msgr. Gilla Vincenzo Gremigni tiltakozott, hogy ez nem tartozik Montini érsek hatáskörébe. 1963. január elején, hat hónappal pápává való megválasztása előtt, Montini olyan kemény levelet írt a novarai püspöknek, hogy az elolvasván szívrohamot kapott és meghalt. A levelet Ugo Poletti találta meg és magánál tartotta. Amikor Montini pápa lett, Gremigni érsek szelleme követte őt Msgr. Poletti személyében. 1967-ben az olasz sajtót valaki informálta arról, hogy az új pápának köze van Gremigni érsek halálához.





Msgr. Ugo Poletti, a novarai püspök, Msgr. Gremigni helyettese. 1967-ben bámulatosan gyors karrier kezdődött a számára, püspökének Msgr. Montinihez, Milánó érsekéhez köthető halála miatt.



Nem sokkal később Msgr. Polettire csodálatos előléptetések sorozata várt: Spoleto püspöke (1967), Róma vicerégense, aki Angelo Dell'Acqua (államtitkár és a pápa helyettese) legközelebbi munkatársa (1969), bíboros (1973), a pápa helyettese (1973), az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) elnöke (1985).





1991-ben, Msgr. Camillo Ruini "Őszentsége helyettese", bíboros, és az Olasz Püspöki Konferencia elnöke lett. Ő most a legbefolyásosabb ember a Vatikánban!



1986-ban Msgr. Camillo Ruini, mint a CEI-ben a titkára, lett Poletti bíboros kedvence, de pár évvel később már Msgr. Ruini volt a vatikáni hatalom csúcsán. Gyors egymásutánban kinevezték: bíborossá, a pápa helyettesévé és a CEI elnökévé, ezen két utóbbi címét sok, túl sok évig megőrizve.

1991-re Ruini bíboros lett a Vatikán legbefolyásosabb embere.

Ugyan ebben az évben, Villa atya elkezdett publikálni a "Chiesa viva"-ban egy hosszú cikksorozatot a neokatekumenátus mozgalom ellen. 2000. május 13-án ezeket az összegyűjtött cikkeket kiadta könyv formájában: "Eretnekségek a neokatekumenátus tanokban", és 18 eretnekséget nevezett meg a "Kiko-nak" nevezett Francis Argüello és a kiugrott apáca, Carmen Hernandez mozgalmában.





Az “Eretnekségek a neokatekumenátus tanok között" c. könyv borítója. A könyv ennek az eretnek mozgalomnak 18 eretnekségéről számol be. A mozgalom fő patrónusa Camillo Ruini bíboros!



Ruini bíborosnak nem tetszettek ezek a támadások, mert ő maga volt ennek az eretnek mozgalomnak a védelmezője.

Néhány eretnekségük a sok közül: irgalom, amely mindent megbocsájt és mindenkit megment, Jézus nem hozott semmi áldozatot és nem váltott meg, az áldozatot nem az oltáron mutatják be, az "átlényegülés" nem a hit dogmája, nem lehetséges bűnt elkövetni, a gyónás pedig nyilvános és közösségi esemény.

************************

[1] Carmine (Mino) Pecorelli olasz oknyomozó újságíró 1979-ben nyilvánosságra hozta a zsinati Egyház magasrangú szabadkőműveseinek listáját, amelyért hamarosan az életével fizetett.

Ki is volt valójában Luigi Villa atya? - 1. rész, A Hit
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 2. rész, Találkozások Pió atyával
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 3. rész, A titkos ügynök
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 4. rész, A szándékosan okozott kudarcok
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 5. rész, Villa atya Brescia-ban
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 6. rész, A "keresztút" kezdete
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 7. rész, A “Chiesa viva” újság és Mindszenty bíboros
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 8. rész, Gyilkossági kísérletek
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 9. rész, Benelli, Casaroli, Ruini
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 10. rész, További halálos fenyegetések és egy "próbálkozás" ...
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 11. rész, VI. Pál boldoggá avatása?
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 12. rész, II. János Pál Brescia-ban
Ki is volt valójában Luigi Villa atya? 13. rész, A VI. Pálnak emelt szabadkőműves emlékmű
(folyt. köv.)


Real Time Web Analytics