Viganò érsek: Nyissátok fel a szemeteket
erre a pápára!
Ez a szöveg kiegészíti Viganò érseknek a „Bergoglio az Egyház ellensége, bűnös a beleegyezésben" című írását. [Honlapunkon ez az írás “A katolikusoknak komolyan meg kell fontolniuk annak a lehetőségét, hogy Ferenc nem pápa” címmel jelent meg.]
Elméletileg a pápa kormányzói tevékenysége érvényes és hatékony akkor is, ha egy elszigetelt cselekedete megkérdőjelezhető; de a gyakorlatban a pápaság létjogosultságával nyilvánvalóan ellentétes cselekmények megszakítás nélküli és koherens sorozata nem a pápának a kormányzói tevékenységében megmutatkozó emberi esendőségét mutatja (amelyekben nem segíti őt tévedhetetlenül a Szentlélek, és ezért tévedhet), hanem azt az eltökéltségét, hogy a pápai tekintélyt és az abból fakadó hatalmat felforgató célokra használja fel; ez magát a tekintélyt is érvényteleníti, nemcsak egyes cselekedeteiben, hanem teljes egészében, mert felfedi Bergoglio mens reáját, bűnös szándékát és összeférhetetlenségét az általa betöltött hivatallal. A Munus petrinum, a pápai hivatal céljával ellentétes, a vatikáni erkélyen való első megjelenésétől kezdődő megszakítás nélküli cselekmények sorozata megerősíti a beleegyezés hiányát a pápaság átvételekor, amely pápaságot Bergoglio az Egyház lerombolására és a lelkek elkárhozására szándékozott és még most is szándékozik felhasználni.
Schneider püspök érvei annak a tézisnek a védelmére, miszerint jobb az argentin jezsuitát a trónon hagyni, mintsem a beleegyezés hiánya miatti megválasztásának érvénytelenségét elismerni azzal az indokkal, hogy ez megosztottságot hozna az Egyházban (pontosabban: az egyházi testben, tekintettel arra, hogy az Egyház egy és oszthatatlan) teljességgel tarthatatlanok, mert a Misztikus Test - vagyis tagjainak a Fővel való – egysége az Igazságban való szeretet egysége, így bárki, aki nincs az Igazságban, nem lehet a Szeretetben sem.
Bergoglio kormányzói tevékenységének külső értékelése nem korlátozódhat az egyes cselekedetek bírálatára, mintha mindegyik autonóm lenne, ugyanazon okból, amiért egy bűnös cselekedetnek eltérő erkölcsi súlya van epizodikus (alkalmi bűn), vagy éppen ellenkezőleg, megszokott (cselekvési szokásként szerzett bűn) jellegétől függően. Annak a férjnek a bűne, aki egyszer megcsalja feleségét, nem olyan súlyos, mint a házasságtörés bűnének gyakori, szokásos és szakadatlan ismétlése.
A zsinati forradalom óta az Egyházban terjedő rák, amely a zsinat utáni években fokozatosan áttéteket képezett, az argentin jezsuita fellépésével teljesen elterjedt. Pontosan ezt a Bergoglióban végzetes kimenetelű pusztító forradalmi folyamatot nem akarják elfogadni az olyan konzervatívok, mint Schneider püspök, különösen azért, mert akkor az összes pápát, akik mindezt elősegítették és meghatározták a premisszáikban, felelőssé kellene tenni a jelenlegi helyzetért.
Ebből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy osztom a szedevakantisták véleményét.
Forrás: Ouvrez les yeux sur ce pape.
