Viganò érsek: Mind a társadalomba,

mind az Egyházba „beszivárogtak” olyan emberek,

akik "le akarják rombolni"

"Dr. Armando Manocchiának Carlo Maria Viganò érsekkel készített interjúja, amelyet 2022. április 2-án sugárzott a „Canale Italia” olasz tévécsatorna.

Dr. Armando Manocchia: A II. Vatikáni Zsinattól (1962-1965) kezdődően a szabadkőművességnek a Katolikus Egyházba történő beszivárgása egyre jelentősebbé vált. A hagyományhűség aláásására a progresszivizmust és a relativizmust alkalmazták fegyverként. Marcel Lefebvre érsek, akit 1988-ban II. János Pál kiközösített, ezért érezte, hogy a katolicizmus a szakadék szélén áll?

Carlo Maria Viganò érsek: Természetesen. Lefebvre érsek egyike volt azon kevés, nagyon kevés egyházi elöljárónak, akik el akarták ítélni a zsinati forradalmat, megértve annak felforgató természetét”.

És azt mondom, hogy „akik el akarták”, mert sok más elöljáró is megértette, hogy igazi forradalom van folyamatban. Egyesek veszélynek, mások „az Egyház tavaszának” tekintették. De azok között, akik látták a veszélyt, szinte senki sem tudta, hogyan kell azt nyíltan elítélni. Ma abban látjuk Lefebvre érsek történelmi érdemét, hogy fellázadt a Zsinat politikai hivatala által diktált irányvonala ellen, és megteremtette annak a feltételeit, hogy az Egyház visszatérhessen örökérvényű tanításához és szentmiséjéhez.

Dr. Manocchia: A St. Gallen Maffia egyfajta egyházi Világgazdasági Fórumnak tekinthető?

Viganò érsek: Ha a Világgazdasági Fórumot egy olyan magánlobbiként azonosítjuk, amely a nemzeti és nemzetközi közintézmények legfontosabb posztjaiba helyezte követőit, hogy a polgárok akaratával szemben erőltesse a globalista napirendet, akkor mindenképpen helyénvaló látni a párhuzamot a St. Gallen-i maffiával. Hasonló módon ez az összeesküvés is a Római Kúriában és az Egyház perifériás szerveiben helyezte el ügynökeit, és a hívekre akaratuk ellenére is rákényszerítette a zsinati napirendet. De ahogy a közszférában sem csak a Világgazdasági Fórum, úgy az egyházi szférában sem csak a St. Gallen Maffia létezik.

Globális puccs előtt állunk, amelyben a civil társadalom és az Egyház is részt vesz. Mindkettőbe olyan szereplők szivárognak be és töltenek be irányító pozíciót, akik hatalmukat és az abból származó tekintélyüket nem az általuk irányított intézmények céljaira használják fel, hanem arra, hogy megsemmisítsék azokat. Ezt a tekintélyi válságot el kell ítélnünk, mert azoknak a tettei, akik a nemzetek és az Egyház legmagasabb vezetői szintjére jutottak, felforgatóak és bűncselekmények.

Dr. Manocchia: Antonio Socci Non è Francesco [Ő nem Ferenc] című könyvében azzal érvel, hogy a kánonjog szempontjából Ferenc pápai trónra választása nem szabályos módon történt, és a 2013-as konklávé illegitim. Mi a véleménye erről?

Viganò érsek: Antonio Socci rekonstrukciói követik azokat a dolgokat, amelyek fölött a Bergogliohoz nagyon közel álló Elisabetta Piqué és Austin Ivereigh átsiklott: hihetőnek tűnnek, még ha nem is támasztják alá egyértelmű bizonyítékok. Ugyanakkor a Szentszék soha nem tagadta ezeket, és ez azt jelentette, hogy megszaporodtak a XVI. Benedek lemondásával és a St. Gallen-i maffia konklávén végrehajtott manővereivel kapcsolatos találgatások, ami megdöbbenést, zűrzavart és megosztottságot keltett a hűséges hívek között.

Ha arra gondolunk, hogy a Vatikán számtalan kérdésben nyilatkozik, akkor nyugtalanító a hallgatása egy ilyen fontos ügyben. Még nagyobb az értetlenség a bíborosok hallgatása miatt, akik részt vettek azon a konklávén. Egyesek a pápai titokra hivatkoznak, de semmi sem indokolja ezt a hosszan tartó hallgatást az Apostoli Alkotmány [Universi Dominici Gregis] normáinak esetleges megsértéséről, szemben, amely érvénytelenné tenné a pápaválasztást,. Megbízható forrásból tudom, hogy amikor Giovanni Battista Re bíborost – aki a Bíborosi Kollégium dékánhelyetteseként elnökölt a 2013-as konklávén – bizalmasan megkérdezték, hogy az Universi Dominici Gregis apostoli alkotmány melyik paragrafusa volt az alapja a konklávénak, amely a választás estéjén egy harmadik átvizsgálást végzett, nem volt hajlandó válaszolni. Határozottan és dühösen kijelentette, hogy minden szabályosan történt.

Előbb vagy utóbb ki fog derülni az igazság, és az Egyházat ért nagyon súlyos károkat el kell ítélni és helyre kell hozni.

Dr. Manocchia: Az [intézményes] Katolikus Egyház, amely már egy ideje elkötelezett az ökumenizmus mellett, és összhangban áll a globalista oligarchiák által szorgalmazott elfogadás logikájával, úgy tűnik, ma egyetlen vallásnak, a szinkretizmusnak a megteremtését tűzte ki célul. Keveri az egyistenhívő tanokat és a pogány hiedelmeket, mint például a Pachamama andoki kultuszát: ez gyilkos, vagy inkább öngyilkos gesztus?

Viganò érsek: Mindkettő. Egyrészt a Hierarchia korrupt része – amelyet a rövidség kedvéért mélyegyháznak (deep church) nevezek –, mivel alárendeltje a Sátánnak, gyűlöli az Egyházat, mint Krisztus misztikus testét, és meg akarja ölni, ahogyan az megtörtént az Egyház fejével is. De tudjuk, hogy ahogy Krisztus feltámadt, úgy az Ő misztikus teste is szenvedése után fel fog támadni. Tehát igen: akik az ördögöt szolgálják, gyilkosságot hajtanak végre, bármennyire őrült és kudarcra ítéltetett is.

Másrészt a hierarchia egészséges részét többnyire olyan püspökök és klerikusok alkotják, akik elfogadják a jelenlegi hitehagyás ideológiai premisszáit, hiszen elfogadják a Zsinatot és az új liturgiát, amely tévedéseket továbbít a tömegek felé. Ők nem akarják, hogy az Egyház behódoljon, de becsapják magukat, minden bizonyíték ellenére és hatvan év kudarc után is azzal, hogy azt mondják, hogy a Zsinatot csak félremagyarázták, hogy az új szentmisét rosszul celebrálják, de visszatérhetünk egy bizonyos méltósághoz a liturgiában, hogy az ökumenizmus addig jó, amíg csak a [keleti] ortodoxokkal, de nem a bálványimádókkal közösködik.

De ha nincsenek meggyőződve arról, hogy a válság a II. Vatikáni Zsinattal kezdődött, ha nem értik meg, hogy a Zsinat okozta ezt a katasztrófát, és hogy csak úgy lehet orvosolni, ha visszatérnek a korábban létező hithez, erkölcshöz és liturgiához, akkor akaratlanul is részesei a problémának. Ők, bár a legjobb szándékkal, de a mérsékelteknek azt a részét képviselik, akik minden fronton támadással állnak szemben, és ha nem harcolnak, akkor akadályt képeznek a válság megoldásában. A Zsinatot és a mélyegyház szekularizált mentalitását támogató magatartásuk kétségtelenül öngyilkos gesztus.

Dr. Manocchia: Bergoglio a tradicionalistább rendeket rendszabályozta meg: a Szeplőtelen Ferenceseket, a Megváltó Mária Anyja Kistestvéreit. Talán allergiás az autentikus hivatásokra, vagy ezeknek a kongregációknak a javai csábítóak valakik számára?

Viganò érsek: Egy olyan időszakban, amikor az Egyház a pszichopandémia okozta gazdasági válság, a templomok bezárása, valamint sok katolikus Bergoglio munkássága iránt érzett undora miatt a hívek felajánlásainak és adományainak drasztikus csökkenését szenvedi el, nyilvánvaló, hogy a püspökök számára egy kis pénz és ingatlan összegyűjtése kényelmes módja a katasztrofális vatikáni kassza feltöltésének.

De az igazi ok, amely a bergogliói Egyház minden cselekedetét motiválja, a Hagyomány iránti kérlelhetetlen gyűlölet, amelynek beszédes megnyilvánulásai a kontemplatív és konzervatív rendek. Képzeljük el e modernisták haragját, akik – miközben a legprogresszívebb közösségeik kihalnak, egyházi rendjeik eltűnnek a hivatásválság miatt, és elveszítenek sok olyan embert, akik felhagytak a vallásos élettel – tanúi annak, hogy a tradicionalista kolostorok és intézetek újra felvirágoznak, fegyelem, hűség az alapító szabályzatához, igazi szegénység, bűnbánat, a visszaemlékezés szelleme és tridenti liturgia van. Mindez nyilvánvalóvá teszi [a bergogliánusok] kudarcát, ezért mindezt meg kell szüntetni, hogy ne lássuk, hogy a hagyománynak sokkal több a követője (és sokkal több lett volna, ha nem bojkottálják szisztematikusan), mint a Zsinat utáni vallásnak a reverenda nélküli papjaival, fejfedő nélküli apácáival, nem imádkozó híveivel és üres templomaival.

Bergoglio szerint csak azok a hivatások érdemlik meg a jóváhagyást, amelyek modernek, befogadók, az egzisztenciális perifériákra irányulnak, és doktrinális semmiből, erkölcsi ürességből és elcsépelt humanitárius jelszavakból állnak. Amint egy hivatás akár a legcsekélyebb jeleit is mutatja annak, hogy valóban katolikus, és élteti az a vágy, hogy Istent dicsőítse és lelkeket mentsen, a klerikalizmus, az intolerancia, a fundamentalizmus, a merevség vádjaival támadják meg… a bergogliói repertoár további, többé vagy kevésbé támadó szavaival együtt, ami az egyik olyan technika, amelyet az ellenfél kriminalizálására használnak, és amely módszert már a Zsinat óta sikeresen tesztelik.

Dr. Manocchia: Ferenc pápa méltatta a multikulturalizmust, az ökologizmust és a bevándorlást, fogadta Sorost és Bill Gates-t a Vatikánban, és a kísérleti génszérumok előmozdítójaként játszott szerepet. Feltételezhető-e, hogy összefüggés van munkája és jezsuita formációja között?

Viganò érsek: Ha ezt az összefüggést mint „hipotézist” kezelnénk, akkor legalábbis naivitásról és hanyagságról tanúskodnánk. A Jézus Társasága, amely az Egyház legjelentősebb rendjei közé tartozott, az ördög akcióinak célpontja lett, aki megrontotta a karizmáját, és fokozatosan eltérítette azt már jóval a II. Vatikáni Zsinat előtt, és ma ez az ún. rohambrigád, amellyel a mélyegyház lerombolja azt, ami a Katolikus Egyházból megmaradt, hogy helyébe egy amorf civil szervezet (NGO) kerüljön, amely a szabadkőművesek és az Új Világrend által kívánt Emberiség Vallásának „konténerjeként” működik, összhangban a Zsinat által lefektetett ideológiai alapokkal.

Mint minden jezsuita, Bergoglio is először jezsuita, utána katolikus. Mivel továbbra is tilos a jezsuitáknak belépni a Hierarchia soraiba, ezért az argentinnak felmentést kellett kérnie a pápától, hogy Buenos Aires érsekévé szenteljék. Ha ezt a felmentést nem adták volna meg, és ehelyett Szent Ignác uralmát tartották volna tiszteletben, megkíméltek volna bennünket a 2013 óta tapasztalt katasztrófáktól. Nyilvánvaló, hogy a jezsuiták nem csak a zsinati forradalom lebonyolításában játszottak kiemelkedő szerepet, hanem abban is, hogy a saját emberüket Péter trónjára emeljék.

Dr. Manocchia: 2009-ben a kormányzóság titkáraként Ön félelmetes módon helyreállította a Vatikán költségvetését, ami 8 millió eurós hiányról 34 millió euró feletti többletbe ment át. Az átláthatóság ezen irányvonalának követése és a korrupció elleni küzdelem során nyilvánvalóan rálépett többek tyúkszemére. Ezek után véletlenül kinevezték Önt apostoli nunciusnak az Egyesült Államokba. Ez volt az az eset, ahogy a latinok mondták: „Promoveatur ut amoveatur” [Előléptetés az eltávolítás érdekében]?

Viganò érsek: Az Egyesült Államok apostoli nunciusává történő kinevezésemről az akkori teljhatalmú külügyminiszter, Bertone bíboros döntött. Akkoriban, 2009 júliusa óta a kormányzóság főtitkára voltam, előtte pedig a Pápai Képviseletek küldötteként dolgoztam az Államtitkárságon. Feladataim közé tartozott a püspöki előléptetési folyamatok előkészítése és vizsgálata a Római Kúrián és a Pápai Képviseleteken belül.

Ebben a szerepkörben elleneztem méltatlan vagy homoszexuális elöljárók kinevezését, és többek között javasoltam McCarrick bíborosi kalapjának eltávolítását. Ez a szerepem népszerűtlenné tett feletteseim, és különösen Bertone előtt, aki meggyőzött, hogy fogadjam el az Államtitkárságtól a kormányzósághoz való áthelyezést főtitkárként, azzal az ígérettel, hogy azután elnökké léptet elő Giovanni Lajolo nyugdíjba vonulásakor. A korrupció elleni küzdelem és a kormányzóság katasztrofális pénzügyeinek meggyógyítása érdekében végzett munkámat egyesek ellenezték, és 2010-től valódi „mobbing” [munkahelyi zaklatás] indult ellenem, rágalmazások és rágalmazó cikkek megjelentetésével. A botrányos vádak, amelyek a szent palotákból eredtek, ürügyet adtak Bertone-nak, hogy eltávolítson a hivatalból. Ezért kénytelen voltam tájékoztatni a Szentatyát, hogy tudja, mi is történik valójában.

Benedek pápa azonnal magához hívott, és mielőtt még említeni tudtam volna a Bertonéval történt eseményeket, és javasolta, hogy Velasio de Paolis bíboros helyére nevezzenek ki a Szentszék Pápai Gazdasági Tanácsának elnökévé. És ezt ezekkel a pontos szavakkal tette: „Meg vagyok győződve arról, hogy ez az a feladat, amellyel a legjobb szolgálatot teheti a Szentszéknek.”

Nem nehéz elképzelni, mekkora lehetett az a nyomás, félretájékoztatás és rágalmazás, amelyet Benedek pápának fejtettek ki, és ami arra késztette, hogy ezek után meggondolja magát, és kinevezzen engem nunciusnak az Egyesült Államokba. Ezt a kinevezést elfogadtam, az engedelmesség jegyében, de nem szenvedés nélkül, jól tudván, hogy a Kúria puccsáról van szó, amely semmissé akarta tenni mindazt a gyógyító munkát, amelyet a kormányzóságban végeztem. A Szentatya ezt írta nekem: „Megerősített abban a meggyőződésemben, hogy az Ön gondviselési pozíciója jelenleg a nunciatúra az Amerikai Egyesült Államokban. Másrészt biztos vagyok benne, hogy e nagyszerű országgal kapcsolatos ismeretei segíteni fogják abban, hogy vállalja ennek a munkának a megterhelő kihívását, amely sok tekintetben meghatározónak tűnik az egyetemes Egyház jövője szempontjából.”

Hivatalos megbízatásom ebben a hatalmas és szeretett nemzetben véget ért, de a kihívás – amelyre Benedek pápa szinte prófétailag utalt, és amelybe engem is bevont – élőbb, mint valaha.

Dr. Manocchia: Okoztak-e Önnek az Új Világrend elleni világos, tüzes és bátor beavatkozásai kellemetlen következményeket, fenyegetéseket, médiatámadásokat?

Viganò érsek: Már a McCarrick bíboros botrányaival kapcsolatos leleplezéseim után is vigyáznom kellett a biztonságomra. A pandémiás bohózattal kapcsolatos kijelentéseim, amelyek úgy emlékszem, 2020 májusában kezdődtek, akkoriban sértegetéseket, verbális lincseléseket eredményeztek és indokolatlan beavatkozással és összeesküvés-elméletek népszerűsítésével vádoltak. Voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy nem én írtam a nyilatkozataimat; még azt is sugalmazták, hogy pszichózisban és „értelmezési delíriumban” szenvedek, vagy akár az ördögtől vagyok megszállva. Nem is beszélve az orosz-ukrán válsággal kapcsolatos néhány nappal ezelőtti kijelentésemet követő vádakról…

Csodálkoztam, hogy ezek a gyakran túlzott támadások részben a katolikus konzervativizmus és az úgynevezett politikai jobboldal köreiből származnak. Sok esetben azok, akiket – először a pandémiás bohózat, majd a háborús provokáció ellen fellépve – szövetségesnek gondoltam volna, az ellenfél oldalára álltak, egészen az úgynevezett vakcinák hatékonyságának és erkölcsi jogszerűségének elismeréséig, vagy abban, hogy Zelenszkijt Putyin terjeszkedési céljai ártatlan áldozatának tekintették. A valóság egészen más, és a valóság tagadása vagy eltitkolása azért, hogy valaki ezzel támassza alá a saját téziseit vagy engedelmeskedjen gazdáinak, nem fog más célt szolgálni, mint hogy még igazságosabbá és motiváltabbá tegye a bűnösök és bűntársaik elítélését.

Mindenesetre köszönöm Istennek és a Szűzanyának az eddig kapott védelmet, és azt, hogy jó egészségnek örvendek.

Dr. Manocchia: A Draghi-kormány, kihasználva az ukrán kérdést, 2022. december 31-ig meghosszabbította a veszélyhelyzetet. Milyen előrejelzései vannak Olaszország politikai, gazdasági és társadalmi jövőjére vonatkozóan?

Viganò érsek: Nem tudom, hogy a polgári védelem szükséghelyzete tekinthető-e a pandémiás veszélyhelyzet meghosszabbításának, amelyet ráadásul a pisai bíróság nemrégiben hozott ítélete jogellenesnek és alkotmányellenesnek nyilvánított. Ami nagyon világos, ha egyáltalán kétséges is lett volna valaha, az az, hogy Draghi kormánya, szinte az egész parlament támogatásával a legmagasabb olasz intézmények sok más képviselőjéhez hasonlóan a nemzetek feletti hatalmaknak engedelmeskedik. E lobbik tagjaként feladata a globalista menetrend végrehajtása még akkor is, ha az ellenkezik a nemzeti érdekekkel és az állampolgárok javával. Valójában a napirend éppen Olaszország társadalmi, gazdasági, vallási és kulturális szövetének lerombolását jelenti, hogy megvalósítsák azt a Great Reset-et, amelynek alkotója és támogatója, Klaus Schwab nemrég találkozott Draghi-val.

Nem merek jósolni, mert a helyzet rendkívül bizonytalan és tele van ismeretlennel. Az Új Világrend tervei szerint Olaszországnak meg kell adnia magát, hagynia kell, hogy megszállják a bevándorlók milliói, hogy elveszítse katolikus identitását, el kell törölnie hagyományait, és ki kellene árusítania magát külföldi multinacionális cégeknek. Azt akarják, hogy univerzális alapjövedelemmel rendelkező rabszolgák legyünk, miután mindent kisajátítottak, a szolgáltatásokat és a közjavakat privatizálták, csak az általuk választott módon utazhassunk, minden cselekedetünket ellenőrizhessék, és az életre szóló zöld bérlettel (green pass) követhessenek bennünket, amelyet digitális azonosítónak vagy más csábító eufemizmusnak fognak nevezni. Ezt szeretnék tenni. D

e nem veszik figyelembe, hogy ők az örök Vesztes alárendeltjei, és hogy az isteni Gondviselés dönthetne úgy, hogy megkíméli hazánkat a pusztulástól, ha az olasz nép megértené, hogy a jelenlegi rossz a mi bűneink, a nemzet, a nemzetek nyilvános bűneinek a következménye; büntetés, amiért megtagadtuk hitünket, Itáliánk lelkét, amiért megfosztottuk Krisztust, mint egyetemes Királyt, és ezért nemzetünk igazi királyát az Ő Koronájától.

Az Úr megsegít minket kegyelmével, de arra kér minket, hogy vegyük ki belőle mi is a részünket. Ha Krisztussal harcolunk, Krisztussal ünnepeljük a győzelmet. Ha továbbra sem foglalunk állást, vagy ami még rosszabb, a Sátán oldalára állunk, akkor a Sátánnal együtt a szakadékba zuhanunk.

Dr. Manocchia: Hajlandó lenne egyfajta új Szent Szövetséget alapítani a különböző európai erők között, hogy összefogjanak a minket elnyomó ördögi techno-egészségügyi totalitarizmus ellen?

Viganò érsek: Nemrég felhívást kezdeményeztem egy antiglobalista szövetség létrehozása érdekében, amely képes koordinálni a különböző nemzetek jó erőinek ellenállását az elit puccsával szemben. De ennek a Szövetségnek a laikusok kezdeményezésének kell lennie, ahogyan a laikusoknak is – keresztényként és polgárként is – nyilvános tanúságot kell tenniük hitükről, és részt kell venniük a politikában. Ne felejtsük el, hogy amikor az Úr arra intett bennünket, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” (Mt 22,21), nemcsak adófizetésre buzdított, hanem hazánk iránti kötelességünk teljesítésére is, különösen akkor, ha azok veszélyeztetik, akiknek végső célja a hagyományos keresztény társadalom elpusztítása a Jézus Krisztus elleni olthatatlan gyűlöletükből fakadóan.

Ám míg az ellenség részletesen elmagyarázta nekünk, mit akar tenni a világ „visszaállítása” érdekében, kezdve a világ népességének megtizedelésével fogamzásgátlás, abortusz és homoszexualitás, járványok és oltások révén, addig a „jóembereket”, úgy tűnik, megfélemlítette a „haladás”, és szégyellik, hogy egy kompromisszumot nem tűrő társadalmi és politikai javaslattal szembeszálljanak ezekkel a bűnözői projektekkel.

Miközben az összeesküvők a davosi fórumon képezték ki leendő vezetőiket, és a nemzetek és nemzetközi intézmények élére állították őket –gyakorlatilag a ma hatalmon lévőket, Macrontól Trudeau-ig, Merkeltől Zelenskyig mind – mit tettek azok, akik törődtek a szuverenitással, az állam, az élet és a hagyományos család védelme, valamint a vallás és az erkölcs védelme érdekében?

Nem csináltak semmit. Nincs képzés, nincs befektetés a leendő uralkodó osztályokba, nincs nem alkuképes elvek szerinti képzése a katolikus vezetőknek. Valójában közelebbről megvizsgálva a papság árulása ezen a téren is feltűnő, mert a mélyállam civil területen végzett munkája mellett, sőt szinte ideológiai és társadalmi alapjainak megteremtése érdekében a mélyegyház eladta magát a baloldal követeléseinek. Előnyben részesítette az ökumenikus párbeszédet a prédikációval és a lelkek megtérésével szemben; elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának forradalmi alapelveit, és elsőként csalta el Krisztustól a királyi Koronát, és így az állami szekularitás apostola lett.

Ma Bergoglióval az árulás hitehagyásban teljesedett ki, a globalista ideológia, a migráció, a neomaltuzianizmus, az új világrend és az emberiség vallásának a támogatásával. A mélyegyház még a pandémiás csalásban és a tömeges vakcinázásban is részt vett, annak ellenére, hogy a szérumokban abortív sejtvonalak vannak jelen, és az immunrendszer visszafordíthatatlan legyengülését okozzák; ma képmutatóan a rendszer oldalán áll, és támogatja a Schwab-féle Zelenszkij bábot Ukrajnában Putyin elnökkel szemben, aki az egyetlen államfő, aki ellenzi a globalizációt és az azt inspiráló bűnös elveket.

Ahhoz, hogy visszatérjünk Olaszországba, és megpróbáljunk kilábalni ebből a válságból, véleményem szerint két dologra van szükségünk.

Az első és legfontosabb olyan uralkodó osztályok és valódi politikai vezetők kialakítása, akik elkötelezettek a jó kormányzása mellett, alkalmazva az evangéliumot a társadalmi téren. Ez nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy vannak olyan katolikusok, akik hajlandók visszatérni a hit és az erkölcs tisztességéhez, kompromisszumok nélkül és a bátor tanúságtétel merészségével.

A második az Antiglobalista Szövetség programját osztó pártokat és mozgalmakat összefogó koalíció létrehozása, újra felfedezve azt a szuverenista, föderalista és mérsékelten liberális elhivatottságot, amelyet a jobbközép pártok az elmúlt években tagadtak. Röviden: ötvözni a korábbi tapasztalatokat (megjegyezni az elkövetett hibákat, hogy ne ismétlődhessenek meg) a születőben lévő új mozgalmakkal. Úgy gondolom, hogy ezek az elképzelések más nemzetekben is megismételhetők, amelyek így képesek lennének közös frontot felmutatni a globalista Leviatánnal szemben.

angol nyelvű forrás:
https://www.lifesitenews.com/opinion/abp-vigano-both-society-and-church-infiltrated-by-people-who-want-to-destroy-these-institutions/