A pásztói Mária-szobor könnyezése - Olvasói levél

Hír: Beer Miklós váci megyéspüspök nyilatkozata a pásztói Mária-szobrok könnyezéséről.

Az elmúlt év nagy eseménye volt, hogy az egyik vidéki kisváros temetői templomában lévő Mária-szobrok könnyeztek. Most pedig megjelent ezzel kapcsolatban a nemleges püspöki nyilatkozat. A három kiküldött „szakértő” tagadó nyilatkozata egy csapásra elmulasztotta minden kételyemet. Ha ők – akiket sajnos jól ismerek – tagadnak, akkor kétségtelenül annak az ellenkezője kell, hogy igaz legyen. Anélkül, hogy prófétai babérokra ácsingóznék, nem tartom lehetetlennek, hogy hamarosan véres könnyek jelennek majd meg, mert van miért sírni a Szűzanyának. A vizsgálatot elrendelő püspök túllihegett „ferencpápás” tettei, szavai és a „zsinatistaságban” szinte dühöngő szakértők minden megnyilvánulása okot ad Égi Anyánk keserves zokogására.

***

Sok papi és világi katolikus emberre lehet alkalmazni manapság a pesti szlenget: agyonütnék a saját anyjukat, hogy részt vehessenek az árvák vacsoráján. Képmutató hitetlenek. S van pap, aki még azt is meg merészeli tenni, hogy tridenti szentmisét végez – csakhogy szerepeljen. De azért valljuk be – az efféle jeles fickókkal együtt is, nélkülük is – nem sok örömet szerzünk Magyarország Pátrónájának.

***

Felröppent egy hír nemrégiben: Ferenc pápa kijelentette közvetlen környezetének, hogy Húsvétkor meglepetést fog okozni (no hiszen: pont április 1-e). Jaj nekünk! Nem volt még elég az eltelt öt év? Első megjelenésétől kezdve minden megnyilvánulása meglepetésként indult és botránnyá nőtt. Nem is lehet már felsorolni a sok bajt, amit okozott.

***

Előre látható, hogy a tervezett ifjúsági szinódus felül fogja múlni hittagadásban a családszinódusként ismert felfordulást. Lesz minden, amire az egyháztörténelem legádázabb eretnekei is ámulva csettintenének.

***

A kínai kommunistákat kiszolgáló ál-hierarchia és a szenvedő u.n. földalatti egyház sorsa egyre tragikusabb. Mit mondott erre Ferenc? „Ne csináljanak még egy Mindszenty-ügyet” – azaz nem kellenek a hit hősei. Ha feloldja a kiközösítést és elismeri az ál-püspököket, az igazakat, hőslelkű híveikkel együtt kínpadra küldi.

***

Az utóbbi esztendőkben felgyorsult a zsinatista templomrombolás kis Hazánkban is. Mátraverebély, Pannonhalma, Szeged, Győr, Vác, stb. Már előre félhetünk, hogy a beharangozott bakonybéli „felújítás” milyen újabb protestáns hangárt eredményez.

***

A papi nőtlenség eltörlését szorgalmazó és más egyéb, a Szent Hagyománnyal merőben ellentétes tervek kiagyalói gyanúsan hasonlítanak a zsinati egyházrombolás „nagy öregjeihez”. Azok is és a jelenlegiek is túl voltak/vannak a 80. életévükön és mint akkor történt a „megújulásnak” nevezett hittagadás bevezetése, e mostaniak is készülnek megrontani az ifjabb nemzedékek életét, hitét. Kasper úrnak, meg Bergoglio úrnak és a többi ilyen vén komának már 60 évvel ezelőtt meg kellett volna nősülni. Megérdemeltek volna egy „klasszikus” anyóst.

***

Azt mondják a történészek, hogy a „szabadkőművesség” őse a régi katedrális-építők kezdetleges céh-egyesületének mintájára jött létre. Mindenesetre azt látjuk, hogy a régi templomépítőkkel ellentétben ezek a mostaniak csak az Egyház lebontáshoz értenek.

***

Néha irigyelni kellene a sedevacantistákat. Szerintük nincs „aktív” pápánk 1958 óta. Bizony (sajnos) volt és van. De immár 60 éve egyikük sem tudja megmászni a „sziklát”, mert mindig elsodorja őket a zsinati ablaknyitás sátáni huzata.

***

A remény hal meg utoljára – de már agonizál – szükség van vérátömlesztése. A hűségesek életszentségén múlik minden.

***

[szerk. megj.: A Magyar Kurir fenti híradásában szereplő egyik "szakértő", Turay Alfréd nyugalmazott teológiai tanár besúgói múltjáről érdekes dolgokat olvashatunk ITT ». Bizonyára a könnyezés megállapításánál is ugyanolyanolyan körültekintően járt el, mint ahogyan a spicliskedését végezte annak idején.

***

Turay Alfréd hálózati elköteleződésének értelmezésével foglalkozó kitérőnket az ü. [ügynök] római működésének konkrétumaival folytatjuk.

Speciális közeget jelentett „Márk”-Turay számára a Vatikán körüli eseményekről adott tájékoztatásban a PMI-be [Pápai Magyar Intézet/be] látogató magyar egyházi tényezők viselkedésének, illetve az intézmény életét és vezetését értékelő vatikáni vélekedéseknek a permanens megfigyelése. Az ü.-i munka illusztrálására röviden idézzük azt a jelentését, amelyet 1972 májusában, az akkori időkben feltűnő eseménynek számító, ún. „magyar zarándoklat” prominenciái számára rendezett fogadásról készített. Fábián Árpád, a PMI rektora, egyúttal az ÁB [állambiztonság] „Beron” fn. [fedőnev/ű] ü.-e is,1 követvén a számára előírt magatartásvonalat, igyekezett ugyan az intézmény lakóit távol tartani az odasereglő magas rangú külföldi vendégektől, „Márk” most is „nagyszerű érzék”-kel oldotta meg feladatát: a „felszolgálás ürügye alatt […] mégis sikerült [velük] néhány szót váltani[a], illetve hallani[a].” Sőt, néhány vendéggel figyelemre méltó beszélgetésbe is keveredett. Részlet a fogadás egyik epizódjából: „Wasner (német rektor): Hogy hívják azt az állami embert, aki a kapunál volt? Egy hang: Keszthelyi. Wasner: Ő is kommunista? Zsigmond Raymund:2 Minden bizonnyal az. De ez végül is nem bűn. [...] Cheli: Miért ülök én előkelőbb helyen, mint a Casaroli?3 Turay: A sorrendet a házigazda állapította meg, tőle kérdezze. Cheli: Ki az az úr ott, velem szemben? Turay: Kiss Oszkár követségi tanácsos. Cheli: Jóban vagy vele? Turay: Számomra itt minden vendég egyformán kedves. [...] Garrone: Melyik egyetemre jár, s kinél dolgozik? Turay: [...] Garrone: Nagyon örülök, hogy megismerhettem. Turay: Mosolyogva (s közben ezt gondolva: Mi a fene?)”.4 „Márk” egyébként is rafinált ifjú volt, és a fogadáson látványosan körüludvarolta Endrey Mihályt,5 a mellőzött „reakciós” püspököt: „csupán csak diplomáciai okosságból is több figyelmet, kedvességet kellett volna tanúsítani irányában. [...] jómagam igyekeztem maximálisan kiszolgálni, s ezzel elértem azt, hogy társaim kicsit reakciósnak tartottak, viszont az emigráció előtt »jó pontot« szereztem.”6

Eredményes és színes tevékenységet fejtett ki „Márk” a magyar emigráció körében is. Elsősorban a vele gyakrabban érintkező, ún. papi emigráció kötötte le a figyelmét: folyamatosan értékelte magatartásukat, politikai nézeteiket, vatikáni szerepüket, tevékenységük reálpolitikai jelentőségét; jelentett a PMI irányában megnyilvánuló érdeklődésükről7 és a Szent István Magyar Házban zajló eseményekről (hosszú ideig ez számított az 1964-es egyezménnyel a PMI-ből kiszorított egyházi emigránsok szellemi-kommunikációs bázishelyének8). Szerény ember lévén „Márk” általában véve így is csak gyengének minősítette teljesítményét („kialakult komoly kapcsolatról nem beszélhetek, legfeljebb felszínes ismeretségekről”).9 Voltak azonban eredményei is, mégpedig nem is akármilyenek. Részlet az 1972-es, vakációs nagybeszámolójából: „A jövőre vonatkozóan […] újabb lehetőségeim nyílnak. Jó barátságot kötöttem a Salvator Mundi Kórház két apácájával, akik egyébként az emigráció körében köztiszteletnek örvendenek. Harris Ilona (Valéria) és Gyuricza Margherita (Paula) a szóban forgó személyek. Mindkét nővér nagyon lekötelezve érzi magát irányomban. Róluk információt majd a későbbiekben adok.10 Egyelőre csak annyit, hogy ők minden ráhatás nélkül, automatikusan fogják terjeszteni jó híremet az emigráció körében. S ha arra kerül sor, hogy közelebbi tanulmányokat kell majd folytatnom Mesterről vagy Zágonról,11 az ő közvetítésükkel ez már sokkal könnyebb és veszélytelenebb lesz. Egy mesterséges disszidáltatás esetén egészen bizonyos, hogy a két nővér nagyon sokat tehet (csupán az én kedvemért) a disszidált személy érdekében.”12 Az ÁB legbensőbb mecha­nizmusait is ismerni látszó kollaboráns a továbbiakban is kihasználta a gyanútlan nővéreket. Embertársaira adott esetben – éppúgy, mint később „Rákoshegyi” – ő is elsősorban politikai, hálózati nyersanyagként tekintett (disztingváltabban: a „szocializmus keresztelője” jegyében definiálható hasznosságuk szerint minősítette őket). Ez határozta meg a nővérekkel és az emigráció más tagjaival ápolt kapcsolatait is. Az ödj.-a [ösztöndíj/a] befejeztével készített összefoglaló jelentésében például dicsérte a nővéreket, mert „apró pletykáikkal nagyban befolyásolták a közvéleménynek pozitív irányba való alakulását [ti. a PMI és a magyar egyházpolitikai viszonyok megítélésében]”.13 A hálózati alkalmasság szem­pontjai jelölték ki az irányukban tanúsított emberbaráti, diakóniai attitűdjét is. Ilyen elvek alapján támogatta például az évtizedekkel korábban Rómába települt Gyuricza Margit hazatérési szándékának teljesítését. A nővér „itteni és majdani otthoni viselkedésével kapcsolatban minden garanciát vállalok”, írta, hiszen Gyuricza Margit „nagyon komoly támogatást nyújtott nekem, hogy az emigrációhoz közelebb férkőzhessem. Véleményével, benyomásaival, s főleg ezeknek hangoztatásával nagyon alakította a közvélemény javulását a PMI-vel kapcsolatban, illetve személyemmel kapcsolatban. [...] Szemében én teljesen gyanún fölül állok, támogatásomról [...] mit sem tud.”14 (A római emigráció megfigyelésére „Ádám” ebben az időben nem csak „Márk”-ot tartotta. Turay Alfréd ü.-i d.-jából [dosszié/jából] tudunk a római papi és emigráns környezetben jól ismert „Nárcisz” fn. ügynöknőről, Netkovszky Karola orvostanhallgatóról, akit a rezidentúra tippkutató kerítőként foglalkoztatott. Az illetővel egyébként „Márk” is közeli kapcsolatban állt.15)

Turay Alfrédról bővebben: ITT » olvashatunk. ]