Marco Tosatti: Arnaud Beltrame,

akit az Egyház a "keresztény szeretet

hőseként" tisztel

Tegnapelőtt délután a kezembe került egy nagy hatású dokumentum. Egy kanonok írta, aki jó barátja volt Arnaud Beltrame-nak, annak az alezredesnek, aki meghalt, miután felajánlotta magát egy túsz helyett a francia Trèbes-i iszlamista terrortámadás során. Abból, amit olvastam, azt gondolom, hogy az az egyházmegye, ahol ez a francia hős élt, - egy második Salvo D’Acquisto, egy második Maximilian Kolbe , - elindíthatja a szentté avatását “per testimonium caritatis heroicis” - "a hősies szeretet kinyilvánításáért". Semmi más nem kötelezte Arnaud Beltrame-t a végül is a halálát követelő tettre, mint a hite által motivált igazi, hősies bátorság. De olvassuk el a következő tanúságtételt:

A Lagrasse-i (Aude, France) Apátság kanonokának a tanúságtétele, amelyet Beltrame halála napján, 2018. március 24-én tett.

Műemlék apátságunkban tett egyik látogatása során ismertem meg Arnaud Beltrame alezredest és Marielle-t, akivel 2016. augusztus 27-én házasodott meg polgárilag. Gyorsan összebarátkoztunk, és megkért, hogy készítsem fel őket a szentségi házasságra, amelyet a következő év júniusában terveztek megtartani Vannes városa mellett. A két éve tartó felkészítés alatt több találkozót is tartottunk, amelyek során megbeszéltük a keresztény házasság alapjait. Tavaly december 16-án megáldottam a házukat, és elvégeztük az adminisztratív formaságokat. Arnaud gyönyörű szándéknyilatkozatát mindössze 4 nappal a halála előtt adták a kezembe.

A fiatal pár rendszeresen járt az apátságunkba szentmisére, különféle rendezvényekre és tanfolyamokra, különösen a Kánai Miasszonyunk csoporttal. Ez a Narbonne-i csoport része volt, és általában utolsó vasárnap jöttek össze. Az intelligens, atlétatermetű, könnyed és vonzó Arnaud gyakran beszélt a megtéréséről. Egy hitét csak kevéssé gyakorló családban született. 2008-ban, 33 éves korában történt a megtérése. Két év katekumenátus után 2010-ben lett elsőáldozó és bérmálkozó. 2015-ben elzarándokolt Saint Anne d’Auray-ba, ahol azt kérte a Szűzanyától, hogy segítsen megtalálni élete igazi párját, és ezután találkozott az erős és diszkrét hitű Marielle-lel. 2016-ban Timadeuc breton apátságában ünnepelték az eljegyzésüket. Mint a csendőrség (francia rendőrség) rajongó híve, Arnaud nagy szeretetet táplált Franciaország, annak nagysága, történelme és keresztény gyökerei iránt, amelyet megtérése idején újra felfedezett.

Az, hogy a túszok helyett felajánlotta magát, valószínűleg a hősies hivatása iránti szeretetéből fakadt, mert számára csendőrnek lenni annyit jelentett, mint védelmet nyújtani. De tisztában volt azzal az óriási veszéllyel, amelynek kitette magát. Tudta az egyházi házasságból fakadó ígéretet is, amelyet Marielle-nek tett, akivel polgárilag már össze volt házasodva, és akit - sokak tanúsága szerint - gyengéden szeretett. És akkor? Joga volt-e ekkora kockázatot vállalni? Nekem úgy tűnik, hogy csak a hitével lehet magyarázni áldozathozatalának vakmerőségét, amelyért ma mindenki csodálja. Tudta, hogy Jézus ezt mondta: "Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátjáért." Tudta, hogy élete Marielle-hez tartozik, de egyúttal Istenhez is, Franciaországhoz is, és azokhoz a nővéreihez és fivéreihez is, akik halálos veszélyben voltak. Hiszem, hogy csak a szeretet által mozgatott keresztény hit lehetett képes erre az emberfeletti áldozatra.

A kanonok még Arnaud-val tudott lenni a kórházban március 23. éjszakáján. Élt, de eszméletlen volt. A kanonok kiszolgáltatta neki a betegek szentségét, és a halálveszély esetére szóló apostoli áldást. Marielle vele együtt imádkozta a rítus liturgiáját.

forrás: onepeterfive.com

fordítás: eucharisztikuskongresszus.hu