Kedves Fiam!
Megköszönve leveledet és az évfordulóimról való imádságos megemlékezésedet – egyúttal én
is köszöntelek kerek papi jubileumod alkalmából.
Jól látod – de lelkedre kötöm, szinte aggályosan óvd magadat ettől a hibától – a hála nem
közkeletű fogalom egyetlen korban sem. A sértődöttség pedig, minden emberséget képes
aláásni, s ez különösképpen is lelki veszélyeket rejt magában, főként az Istennek szentelt
személyek esetében.
Miként szentéletű, vértanú Kardinálisunk rádiószózata is ezt visszhangozza: nem tartotta ő
sem, én sem sérelemnek a gyalázkodók és kínzók gonoszságát. Üdvözítő Urunk Jézus Krisztus
lelkülete – különösen azoknak, akik szent papságában részesülhettek – mindenkor ki kell,
hogy mondassa velünk: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
A ti korotok másképpen hálátlan, mint a miénk volt, a minket megelőzőké. Az egyetlen és
tiszta állandóság – s egyben igazság – Jézus Krisztus, Akivel, bár osztozunk keresztút-
járásában, de egyedül képes Életet adni. Mit számít a pillanatnyi bántás. A sebek
begyógyulnak, mert van rá gyógyír: a Legszentebb Oltáriszentség – nekünk régieknek, neked
és nektek a napi szentmisétek és breviárium-imádságtok.
Ti papok ne engedjetek lazaságot önmagatoknak, a lelki kötelezettségeket „édes igaként”
teljesítsétek.
Készüljetek a szentmiséitekre, majd ne mulasszátok el a hálaadást sem. Az elmélkedés, a
szentségimádás, a rendszeres szentgyónás, az engesztelés nem maradhat el egyetlen nap sem.
Lelki tartás nélkül mit is adnátok tovább?
A sátáni vírussal megfertőzött világ nem lehet otthonotok: „ti nem evilágból valók vagytok” –
hangsúlyozza az Üdvözítő. Ha evilágból lennétek a szentmisében az átváltoztatás szavai, csak
kuruzsló-varázsigék lennének ajkatokon.
S mit gyógyítanak a kuruzslók? Talán még betegebbé teszik a szenvedőt, mint addig volt –
elveszik még az életét is.
Az Utolsó Vacsora és a Golgota egységének szentsége nem kuruzslás, nem halál, hanem szív és
lélek komor sírjáról „elhengerített kő”, az Örök Élet felszabadulása.
Azt mondod: gyalázó szóval illetnek, bilincsbe vernek, száműznek? Vésd szívedbe az Úr
szavait: „ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak!” Vagy emlékezz Szent Ágoston
mondatára: „a vértanúk vére a kereszténység magvetése.”
Lelked befelé csordogáló vére számára is van Grál-kehely, s ugyanúgy angyalok viszik azt a
Mennyei Atya trónja elé, mint Szent Fia Áldott Vérének minden cseppjét. Ha az Örök Atya
jutalmaz, mit vársz még gyarló emberi jutalomra? Ha az Örök Élet kenyere a tiéd, miért
keresel „romlott evilági süteményeket”?
Adok neked Kedves Fiam egy feladatot: ha legközelebb betérsz pappá szentelésed
katedrálisába, nézz fel arra a képre, amelyet a háború viharában készíttetem. Szent József
oltalma védte székesegyházunkat a kupolát tartó nagy pillérbe fúródott gyilkos bomba
robbanásától. Nem kell neked különösképpen ajánlanom Szent József személyét, hiszen a
bérmálásban Őt kaptad védelmül. Sok-sok hűtlenség, támadás, bűn fel nem robbant bombáját
hatástalanítja Az, Aki oltalmába vette a Szent Szüzet és az Isteni Gyermeket. Szentegyházunk
is Őt kérte oltalmul. Telepedj le tehát szerény kis názáreti gyalupadja mellé, hallgassd Őt,
tanuld meg védelmezni a lelkedet, s a lelkedben lakó közösséget az Ő gondjaira bízott
Megváltóval. Meglátod, nem fog sérteni a gyalázó szó, a korbács, vagy a véres kereszt.
Az Úr szava éltessen: „légy hű mindhalálig és neked adom az Élet koronáját!”
Évfordulóimat imádsággal emlegeted leveledben, most tehát sokszoros jubileumom áldásával
zárom soraimat.
+József püspök,
atyád az Úrban
(A levél, amire ez a képzelt válasz érkezett itt olvasható: Pater Anonymus: Nyílt levél dr. Pétery József püspök Atyához)