Benedek megfújta a harci kürtöt

Világ püspökei, halljátok a hívást?

Katolikus körökben - jó okkal - nagy a visszhangja Benedek üzenetének, amelyet Meisner bíboros temetésén olvastak fel.

Azonban a szövegnek néhány aspektusa nem kapott elegendő figyelmet. Mielőtt belefognánk elemzésébe, vessünk egy pillantást a jelenlegi rendkívüli helyzetre.

Jó okunk van azt feltételezni, hogy Benedeket "elrejtették". Még azt is feltételezhetjük, hogy fogoly.

Igen, tudom .... Ez úgy hangzik, mint egy Dan Brown regény, de ne felejtkezzünk el arról a bombáról, amit Benedeknek sikerült 2014. októberében a nyilvánosság elé tárnia.

Az történt, hogy Benedek levélben válaszolt egy meghívásra, amelyet egy pápai misén való részvételre kapott Rómában, amely a Summorum Pontificum zarándoklat része volt.

A Pope Contemplatus ezt írta:

"Az én "klauzúrás szerzetesi" helyzetem nem engedélyez külső megjelenést. A kolostort csak rendkívüli esetekben hagyom el, a pápa személyes meghívására. "

Felfogták?

Benedek nyíltan, bár ügyesen, tájékoztatja a világot, hogy "nincs neki engedélyezve külső megjelenés," hacsak nem Ferenc személyes meghívására. Nincs engedélyezve!

Ez ugyancsak messze áll attól, amit Benedek 20 hónappal korábban mondott, amikor bejelentette a lemondását:

"Ami engem illet, imádságnak átadott élettel, odaadóan szeretném szolgálni az Anyaszentegyházat a jövőben ." (XVI. Benedek, 2013. február 11.)

Hogyan jutottunk el az "imádságnak átadott élettől" a "klauzúrás szerzetesig", aki csak akkor hagyhatja el a kolostort, amikor személyesen a pápa hívja?

Az egyetlen lehetséges következtetés az, hogy ez a tulajdonképpeni bebörtönzés, amelyről Benedek beszél, nem az ő ötlete volt, hanem az "elöljárójától" ered, aki nem más, mint maga Ferenc.

Beszéljünk világosan:

Benedek nem csípőből tüzel, megfontoltan válogatja meg a szavait. Ebben főleg akkor lehetünk biztosak, amikor írott szövegről van szó, és a 2014. évi levél, amiről itt szó van, az éppen az.

Mindezeket szem előtt tartva nézzük meg közelebbről a Meisner bíboros temetésén felolvasott üzenetet.

Az első, amit megállapíthatunk, az az, hogy a két ember közeli kapcsolatban volt egymással, és viszonylag gyakran beszélgettek. Úgy tudjuk, hogy a bíboros halála előtti napon is beszéltek egymással.

Benedek továbbá elmondja:

"Ami különösen nagy benyomást gyakorolt rám a most elhunyt bíborossal való utolsó beszélgetéseinkből [figyelem, többes szám!], az a nyugodt vidámság, a belső öröm és a bizalom volt, amellyel megérkezett. "

A szövegösszefüggésből meg lehet állapítani, hogy a két ember között "baráti" kapcsolat volt.

Benedek azzal folytatta, hogy utalt az utolsó beszélgetésükre, amelynek során Meisner bíboros örült, hogy szabadságra megy. Ez megint olyan dolog, amely olyankor szokott történni, amikor jó barátok csevegnek, nemdebár?

Igen, de ez ne tévesszen meg senkit.

Annak ellenére, hogy a barátságuk sok évre nyúlt vissza, Meisner bíboros eléggé "régimódi" volt, és nem fér kétség ahhoz, hogy Benedekkel a kapcsolata elsősorban mint a Szentatya és a fiú kapcsolata volt.

Más szavakkal, Benedek olyan valaki volt, akitől a bíboros útmutatást kapott, és biztosak lehetünk abban, hogy az útmutatás mindig alaposan megfontolt volt.

Emlékezzünk, hogy Benedek írt arról a vidámságról, örömről és bizalomról, amellyel Meisner bíboros megérkezett.

Nyilvánvaló, hogy Benedek Meisner bizalmasa volt már ez előtt is; feltehetően a dubia felvezetésében is.

Vajon milyen tanácsot adott, ha adott, Benedek Meisner bíborosnak azokban a napokban ... ?

Természetesen ezt csak találgathatjuk, de két dolog nagyon valószínűtlen:

Először is, az, hogy Meisner ne kérdezte volna meg Benedek véleményét, mielőtt a dubia-ban szerepet vállalt, és másodsorban, hogy a nevét adta volna hozzá, ha Benedek ezt ellenezte volna.

És ezzel eljutottunk a lényeghez:

"Ami engem élete utolsó szakaszában a leginkább megfogott, az az volt, hogy megtanulta elengedni, és mély meggyőződéssel átélni, hogy Isten nem hagyja el Egyházát, még akkor sem, ha a csónak annyira megtelt vízzel, hogy a felborulás határán áll."

Az az érzésem, hogy Benedek bizonyos mértékig saját magáról is beszélt - megtanulni elengedni élete utolsó szakaszában; megérkezni egy nyugodt vidámsággal, belső örömmel és bizalommal teli helyre, az Egyház eddigi példa nélkül álló zűrzavara ellenére (semmit sem szólva saját állásfoglalásáról).

Más szóval, azt gondolom, hogy Benedek segítő kezet nyújtva vezette fiát, Meisner bíborost, egészen a végső megnyugvásig.

Anélkül, hogy az Egyház Bergoglio kapitány okozta félrebillenését elemeznénk, fel szeretném hívni a figyelmet a szöveg egy rendkívül fontos mondatára:

"Az Egyháznak nyomasztóan sürgető szüksége van olyan elkötelezett pásztorokra, akik képesek ellenállni a korszak lélekdiktatúrájának és akik elkötelezetten élnek és gondolkodnak."

Diktatúra…

Megint csak emlékeztetnénk arra, hogy Benedek nagyon megfontoltan válogatta meg szavat.

Ezek figyelembevételével eléggé nyilvánvalónak látszik, hogy Benedek emlékeztet bennünket mostanra már híressé vált szavaira, amelyeket az őt pápává választó 2005-ös konklávét megelőző Pro Eligendo Romano Pontifice szentmisén mondott:

"Úgy tűnik, mintha a relativizmus, amely hagyja magát 'ide-oda dobálni a tan bármely szele által', lenne az egyetlen olyan hozzáállás, amely képes megbirkózni a modern időkkel. A relativizmus diktatúráját építjük ki, amely nem ismer el semmit véglegesnek, és amelynek a végső célja kizárólag saját egója és vágyai."

Ebben Benedek - egy igazi "klauzúrás szerzetes", kiszolgáltatva az "elöljárója" szeszélyeinek - mesterkurzust nyújt a Romanitas-ban. Mindazt elmondja az értő füleknek, amit valójában Bergoglio vállalkozásáról gondol!

Nyilvánvalónak tűnik, hogy ezt a szöveget nem ellenőrizték Bergoglio emberei. Lehet, hogy ez valakinek a fővesztésével fog járni? Talán Georg Ganswein-nek? Majd meglátjuk ...

Mindenesetre nem lehet véletlen egybeesés, hogy arra indíttattunk, hogy a jelenlegi események fényében újragondoljuk Ratzinger bíboros 2005-ben mondott homíliáját, amelyben arról beszélt, hogy "dobálva vagyunk", és amelyet a mostani megjegyzése előtt tett, amikor a mai Egyházat csónakhoz hasonlította, amely a felborulás szélén áll.

Jó, ha tudjuk, hogy a Szentírásban ennek a képnek kettős értelme van.

2005-ben, az akkor még bíboros Ratzinger Szent Pálnak az Efezusiakhoz írt levelére hivatkozott:

"Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor." (Ef. 4:14)

Akkor, a hamarosan XVI. Benedek pápa olyan "diktatúráról " beszélt, amely az Egyházzal szemben álló világi nézőpont. Aztán rögtön így folytatta ezt a szembenállást:

"De nekünk más célunk van: Isten Fia, az igaz ember ... az érett felnőtt hit, amely mélyen a Krisztussal való barátságban gyökerezik. Ez az a barátság, amely megnyit előttünk mindent, ami jó, és megadja azokat a kritériumokat, amelyek alapján meg tudjuk különböztetni az igazat a hamistól, a hazugságot az igazságtól."

Ezzel szemben 2017-ben, miközben Benedek a figyelmünket 2005-ös szavaira irányítja vissza, amikor az Egyházon belül folyó ügyek jelenlegi állapotáról ír, már azt mondja nekünk, hogy a "diktatúra" belépett az Egyház legmélyébe.

Igen, tudjuk, a Zsinat által lépett be; igaz, hogy Benedek is azok között volt, akiknek köszönhetően elveszett ügy lett a Zsinat, de ez itt most legyen az, aminek minden bizonnyal szánta: Bergoglio diktatúrája elleni vádirat.

Gonosz, ravasz, hazug, aki csak arra vár, hogy rászedjen ... Egy olyan ember, aki nem ismer el semmit véglegesnek, és akinek végső célja kizárólag saját egója és vágyai.

Nem találó leírása-e ez annak, aki a háttérből irányította a szinódusokat, hogy kikövezze az Amoris Laetitia-hoz vezető utat?

Mint ahogyan említettem, a bibliai tengeri hasonlatnak kettős értelme van. A második az Egyházra, mint csónakra vonatkozik, amely annyi vizet nyelt el, hogy a felborulás szélén áll.

"Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. 25Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” 26Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. 27Az emberek csodálkozva kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?” (Mt, 8:24-27)

Ebből kihámozhatunk egyet s mást.

Ez egyik az, hogy a világ szemében az Egyház a jelentéktelenségig morzsolódik szét; olyannyira, hogy becsmérlői farizeusok módjára gúnyolják a hívőket:

Egyházatokat ütik-verik, sok sebből vérzik. Hol van a ti Uratok, alszik?

A hívők szemében viszont, miközben mindenki másnál jobban felismerjük az egyházi válság komolyságát, tudjuk, hogy csak úgy tűnik, mintha a Mi Urunk veszni hagyna bennünket. Mi tudjuk, hogy Ő az igazi feje az Egyházunknak, és Ő nem hagyja elbukni.

Konkrétabban, ami Bergoglio diktatúráját illeti, ez a bibliai jelenet nagyon ideillő.

A fatimai Miasszonyunk egyik üzenetéhez Eugenio Pacelli-nek (a későbbi XII. Pius pápának) fűzött megjegyzése:( Andrew Guernsey: XII. Piusz prófétai figyelmeztetése Fatimáról és a hitnek a liturgia megváltoztatásában jelentkező öngyilkosságáról

"Mária ezen kitartó szembenállása az Egyházat fenyegető veszélyekkel szemben isteni figyelmeztetés a hitének, a liturgiájának, a teológiája és a lelkének megváltoztatásából fakadó öngyilkossága ellen ... El fog jönni a nap, amikor a civilizált világ meg fogja tagadni Istenét, amikor az Egyház kételkedni fog, mint ahogyan Péter is kételkedett. Az ember megistenülésével lesz megkísértve, azzal, hogy Isten Fia csak egy jelkép, csak egy a sok filozófia közül. "

Máté evangéliumának fent említett jelenetében Bergoglio képviseli (ha megengedik nekem ezt a hasonlatot) Pétert, aki azok között van, akik kérdezgetik Jézusról: Ki lehet ez?

Rövidre zárva a hosszú történetet: tudja, hogy Jézus ember, de kételkedik abban, hogy Ő Isten.

Az egész Bergoglió-i veszély ezen a keresztény eretnekségen nyugszik; nevezetesen kételkedés Jézus Krisztus istenségével kapcsolatban.

Végeredményben úgy tűnik, hogy Benedek Meisner bíboros temetésén felolvasott üzenetének legmélyebb aspektusát sokan figyelmen kívül hagyták:

Miután lefestette Bergoglio diktátornak ezt a szörnyű és lenyűgözően pontos portréját, Benedek felszólította az egész püspökséget:

"Az Egyháznak nyomasztóan sürgető szüksége van olyan elkötelezett pásztorokra, akik képesek ellenállni a korszak diktatúrájának ..."

Világ püspökei, halljátok a hívást?

forrás: akacatholic.com.

(Felhívjuk Olvasóink figyelmét honlapunk állásfoglalására Ferenc pápaságát illetően: Dr.Balogh Sándor: Igazi pápa-e Ferenc, vagy ő a hamis próféta? )