Andrew Guernsey: XII. Piusz prófétai figyelmeztetése

Fatimáról és a hitnek a liturgia megváltoztatásában

jelentkező öngyilkosságáról

1933-ban, tizenhat évvel Miasszonyunk fatimai megjelenése után, a leendő XII. Piusz pápa, a tiszteletreméltó Eugenio Pacelli bíboros, XI. Piusz pápa államtitkára, prófétai kijelentéseket tett barátjának, Enrico Pietro Galeazzi grófnak. Pacelli bíboros azt állította, hogy a fatimai Miasszonyunk Lúcia nővérnek tett közlései között szerepelt egy "figyelmeztetés" a liturgia lerombolása és a hit egyéb megváltoztatásai ellen. Ezt követően Pacelli hasonló figyelmeztetéseket tett kúriabeli bíboros társainak

Míg Pacellinek ezek a megjegyzései kivonatosan megjelentek különféle tradicionális katolikus publikációkban, a fatimai jelenések 100. évfordulójának a tiszteletére teljes terjedelmében közzétesszük XII. Piusz pápa prófétai kijelentéseit, amint az Msgr. Georges Roche & Philippe Saint Germain: Pie XII devant l’Histoire [Pius XII Before History] (1972) c. könyvében megjelent.

"Feltehetően a kommunizmus az Egyház és az isteni kinyilatkoztatás összes felforgatója közül a legláthatóbb szervezet. Ezért lehetünk a tanúi minden spirituális dolog elleni támadásuknak: filozófia, tudomány, jog, oktatás, művészetek, média, irodalom, színház és a vallás.

A Szűzanyának a kis fatimai Lúcia felé tett kijelentéseire szeretnék utalni. A Boldogságos Szűz kitartó szembenállása az Egyházat fenyegető veszéllyel szemben isteni figyelmeztetés arra az öngyilkosságra, amelyet a hitnek a liturgiájában, a teológiájában és a lelkében történő megváltoztatása jelentene.

Látok magam körül olyan újítókat, akik lebontanák a Szentségi Kápolnát, tönkretennék az Egyház egyetemes ragyogását, visszautasítanák díszeit, történelmi múltja miatt bűnbánásra kényszerítenék. Nos, barátaim, meg vagyok róla győződve, hogy Péter Egyháza vagy megerősíti a múltját, vagy megáshatja a saját koporsóját.

Ezt a harcot fogom megharcolni a lehet legnagyobb energiával mind az Egyházon belül, mind azon kívül a gonoszság erői ellen, még akkor is, ha a gonosz egy napon kihasználja az én személyemet, cselekedeteimet vagy írásaimat is, mint ahogyan ma az Egyház történelmét próbálja eltorzítani. " […]

"Az elmaradott népek fogják megmenteni az Egyházat, Eminenciás Uraim. El fog jönni a nap, amikor a civilizált világ meg fogja tagadni Istenét, amikor az Egyház kételkedni fog, mint ahogyan Péter is kételkedett. Az ember megistenülésével lesz megkísértve, azzal, hogy Isten Fia csak egy jelkép, csak egy a sok filozófia közül. És a templomokban a keresztények keresni fogják a piros fényt, ahol Jézus várja őket, mint ahogyan a bűnös asszony sírt az üres sír előtt: "Hová vittétek Őt?"

És ekkor papok fognak jönni Afrikából, Ázsiából, Amerikából, akiket a missziós szemináriumokban képeztek, akik azt fogják mondani, hogy az "élet kenyere" nem közönséges kenyér, és az Istenember édesanyja nem közönséges asszony. És ízekre fogják szedni őket azért, mert tanúbizonyságot tesznek arról, hogy a kereszténység nem olyan vallás, mint a többi, mivel Isten Fia a feje, és az Egyház az Ő Egyháza."

Pacelli bíboros próféciája napjainkban valóra vált:

Pacelli bíboros megjegyzése döbbenetes prófécia napjaink Egyházára, 84 évvel később. Tanúi lehetünk, hogy:

• Oroszország a kommunizmus és a szekularizáció tévtanait terjeszti, mint ahogyan a Miasszonyunk Fatimában figyelmeztetett rá. Ez történik az Egyházban is a tanbeli, erkölcsi és liturgikus relativizmuson és szekularizáción keresztül. A Sátán füstje behatolt a szentélybe.

• VI. Pál "újmiséjének" a bevezetése a II. Vatikáni Zsinat után széles körben elterjesztette az Egyház szent liturgiájának és a templomi építészet szépségének a lerombolását. Súlyos liturgikus tiszteletlenségek történnek, az új rítust alkalmazó egyes papok esetében esetenként még a szentségek, beleértve az Oltáriszentséget is, érvénytelenek.

• Tömeges aposztázia van az Egyházban a püspökök között is - "Kételkedik,mint ahogyan Péter is kételkedett".

o Kételkedik abban, hogy a megmentés egyedül a katolikus Egyházon és Krisztus királyságán keresztül lehetséges. Mindez veszélyes bizonytalanságokban, kompromisszumos formulákban és a magának a II. Vatikáni Zsinat szövegeinek a hiányosságaiban (pl. Nostra Aetate, Lumen Gentium, és Dignitatis Humanae) mutatkozik meg. Kételkedik abban, hogy minden népnek és minden embernek Krisztus uralma alatt kell élnie és katolikus hitre kell térnie és a világi kormányokat és gyakorlatokat favorizálja. Az ökumenizmus botrányos gyakorlataival virtuálisan felhagy az Isteni Letéteménnyel egy üres, nyitott "párbeszéd" kedvéért.

o Kételkedik még az Istentől kapott törvény egyetemes érvényességében is, ha megnézzük a családról tartott legutóbbi kettős szinódust és Ferenc pápa helyeslését a házasságtörésre vonatkozóan és a hamis hivatkozást a lelkiismeretre az Amoris Laetitiában. Több püspöki konferencia nyíltan Isten törvénye ellen döntött, megengedve a férj-feleségként élő elváltaknak és polgárilag újraházasodottaknak a szentáldozáshoz való járulást.

o Kételkedik a Pokol létezésében és örökkévalóságában, és inkább progresszív földi utópiákba fekteti energiáit a környezetvédelem, világkormány, tömeges migráció és a javak újraelosztása álcája alatt, mint a lelkek megmentésre.

• Afrikában virágzik az Egyház és szigorúan tartja a katolikus hitet, főleg a nemi erkölcs tekintetében, míg a nyugati katolikus Egyház elveszíti a hitet és kihal.

• A hítükhöz hű katolikusok saját katolikus társaik (fehér vértanúság) és a nem katolikusokok (időnként vörös vértanúság) kezétől szenvednek üldözést, mivel megtagadják az uralkodó erkölcsi relativizmust és a vallási szinkretizmust.

A teljes cikk angolul a onepeterfive.com honlapon olvasható.