Christopher A. Ferrara: Egy muszlim mondja ki

az igazságot, amelyet az Egyház vezetői elhallgatnak

Fael Farouq, a Milánói Katolikus Egyetem muszlim nyelvtudományi professzora a Corrispondenza Romana-ban írt egy figyelemre méltó vezércikket. A nyugati politikusoktól és a liberális katolikus prelátusoktól eltérően (ami gyakorlatilag tautológia) Farouq kimondja az igazságot az iszlámról: hogy radikális képviselőit pontosan a vallásukból fakadó tanítás motiválja:

"Az, aki megöli magát és másokat, egy pontos tanítás követője [a világ meghódítása az iszlám által Mohamed modelljén keresztül]. És a mészárlások tovább folytatódnak Európa szívéből Ázsia és Afrika sok sebesült szívébe. Ezért, ha meg akarjuk állítani ezt a vérontást, a tanítást meg kell tisztítani az olyan értelmezésektől, amelyek a muszlim hitben élő embereket odáig juttatják, hogy elfogadják a terrorizmust."

Ami az úgynevezett "mérsékelt" muzulmán rezsimeket illeti, állapítja meg Farouq - mint például a szaúdi muftik -, ők szavakkal elítélik a terrorizmust, miközben "megtagadják ... az emberi jogokat [pl. a nőtől és a nem muzulmánoktól], és ez egy feloldhatatlan ellentmondás. "

Ráadásul még azok "mérsékelt" muszlim rezsimek is, amelyek a pluralizmust vallják, mint például Egyiptom, "politikai hangszerelés" útján, az iszlám "reformját" támogatják, amely mindig "a hatalom szolgálatában áll", elutasítva a demokráciát. Másképpen miért engedné az egyiptomi állam, az [egyiptomi] alkotmány nyílt megsértését a Salaf al-Nour politikai párt engedélyezésével, amely azt hirdeti, hogy nem szabad jót kívánni a keresztényeknek, de még csak köszönni sem szabad nekik? "

Farouq ezután a nyugati liberális rezsimek felé fordul, amelyek azt állítják, hogy "mindent megtesznek az erőszak megelőzésére a muszlim állampolgárok jogainak megsértése nélkül", és azt állítják, hogy az "emberi jogok" garantálásában "el lehet különíteni a barbár terroristákat a hitüktől". De ezek a rezsimek, jegyzi meg:

"Csak a betegség tüneteivel veszik fel a harcot, miközben a betegség súlyosbodik. Ezek közül az országok közül hány fogadott be terroristákat a muszlim többségi országokból történő menekülésük során? A politikai iszlám hány szervezetét, mindenekelőtt a Muzulmán Testvériséget, amely ennek az erőszakos ideológiának a tipikus képviselője?

"Hányan tartózkodnak a Wahhabi rezsimek elítélésétől, inkább barátságosan kezet fognak velük és eladják nekik azokat a fegyvereket, amelyek - ahogyan ugyanazok a kormányok elismerték - végül a terroristák kezében kötnek ki?

"Nem lehetne elkülöníteni azokat a rezsimeket, amelyek elfogadják az iszlám e rosszindulatú értelmezését, ahogy az apartheid dél-afrikai kormányával is tették? A rasszizmus nagyobb baj, mint a "mások" vérének ontása, és az élet semmilyen módon sem tiszteletben tartása? "

Ennek a figyelemre méltó cikknek a lényege ragyogó betekintést enged a nyugati pluralizmus önpusztító természetébe:

"A nyugati társadalmak pluralizmusa ma olyan pluralizmus, amely kizárja [!], hogy harcoljon azért a célért, amelyért létrejött. Nem a személynek kedvez, hanem a sztereotípiáknak és az ideológiáknak."

"Nagy-Britanniában például az 'integráció' azt jelenti, hogy elismerik a nők jogait sértő Sharia bíróságokat, valamint minden ellenőrzés és korlátozás nélkül engedélyezik az Öböl-államok szélsőségeseitől áramló euró és font milliókat az ideológiai lenyomatokkal rendelkező iszlám szervezetek pénztárába."

"A Nyugat elkötelezte magát a pluralizmus és az emberi jogok iránt, azért, hogy ne ismétlődhessen meg a nácizmus és a fasizmus fájdalmas tapasztalata, de valaki megkérdezhetné: vajon a nácizmus és a fasizmus nem a személy sztereotípiájának felsőbbsége volt? Nem hittek abban, hogy van valami felsőbbrendű, mint az emberi személy, akiket meg is lehet ölni? És ma nem áll fenn annak a veszélye, hogy még a "multikulturalizmusban" is a személy sztereotípiája fontosabb lesz, mint valódi alapvető jogai? "

Meglepő módon, ez a vezércikk először az Avvenire-ben, az olasz püspöki konferencia liberális lapjában jelent meg. Nem annyira meglepő tehát, ahogy a Corrispondenza Romana megjegyzi, hogy ugyanabban a kiadásban egy másik cikkben Gualtiero Bassetti bíboros visszavágott. Szajkózva a II. Vatikáni Zsinat utáni Egyház liberális vonalát, amely a nyugati pluralizmussal állandó szinkronban van, Bassetti azt mondja: "éppen az ellenkezője az igaz annak, amit Farouq állít" - vagyis azt próbálta fehérre mosdatni a szokásos módon, amit a XI. Pius helyesen "az iszlám sötétségének" nevezett."

A politikailag korrekt bíborost idézve: "Valaki iszlám terroristákról beszél, de ezek nem iszlamisták, még akkor sem, ha Allah nevét mondják, miközben ölnek vagy robbantanak. Ők nem iszlamisták, hanem dühvel teli szerencsétlen őrültek, gyűlölettől vezérelt őrültek." Azt, hogy a gyűlölettől vezérelt őrületüket a saját vallásuk radikális parancsai írják elő nekik, sohasem fogják elismerni Mohamed gonosz találmányának fáradhatatlan katolikus tisztára mosdatói, közéjük értve Péter Székének jelenlegi birtoklóját is.

Milyen keserűen ironikus idézni a Corrispondenza Romana vezércikkének a címét, hogy "egy muszlimnak kell kimondania azt, ami a pápának és a püspököknek tabu". Ez pontosan azoknak a "vak vezetőknek" az esete (Máté 23:24), amelyekre Maga a Mi Urunk figyelmeztet bennünket - ők az utolsó idők farizeusai, akik másokat hívnak farizeusoknak, amikor pedig ők azok, akik a politikai korrektség érdekében a szúnyogot is kiszűrik, miközben beengedik a radikális gonoszság elefántját.

forrás: www.fatimaperspectives.com.

( Azért van egy magyar püspök, aki ezt az igazságot kimondta, Márfi Gyula veszprémi érsek. Lásd honlapunkon: A "Keresztény válasz az üldöztetésre" konferencia megnyitó beszéde ).