Fr. Pietro Leone: Az Egyház és Asmodeus - 1. rész

Pietro Leone atya nagyszerű művét öt részletben fogjuk közölni. Pietro Leone atya humán és filozófiai diplomával is rendelkezik, az amerikai és európai egyetemeken és szemináriumokban oktatott. Olaszországban él, ahol jelenleg idejét a lelkipásztori és az akadémiai elfoglaltságok között osztja meg. Ő a szerzője a nagyszerű "The Family Under Attack (Támadás alatt a család)" c. kiváló forrásműnek. A onepeterfive.com és a rorate-caeli.blogspot.hu tradicionalista katolikus honlap állandó szerzője.

Az esszé öt része egyben pdf-ben letölthető ITT .

Részlet Matthaeus Grünewald Isenheim-i szárnyasoltárából, amely egy hermafrodita démont ábrázol, amint egy templomot ostromol

A paráználkodás szellemétől ments meg, Uram
(Könyörgés a Mindenszentek litániájából)

A fatimai Lucia nővér azt írta Caffara bíborosnak, hogy a végső összecsapás az Ördög és az Egyház között a család és a házasság terén fog történni. Ha pártatlanul nézzük az Egyház jelenlegi helyzetét, akkor is megállapíthatjuk, hogy a csata elkezdődött Asmodeus démonának, a paráználkodás szellemének beférkőzésével az Egyházba.

Ez a tanulmány azt a kérdést próbálja megvizsgálni, hogy a Katolikus Anyaszentegyház, amely 2000 éven át ellenállt, képes volt győzni, megtisztulni és felmagasztalódni üldözőinek minden kegyetlen és embertelen erőszaka, az eretnekek félrevezetései ellenére is, most hogyan adja meg magát egy olyan alapvető és primitív dolognak, mint a hús érzéki vágya.

Hogy válaszolhassunk erre a kérdésre, röviden bemutatjuk:

1) Az Egyház hagyományos tanítását a szexualitásról, amely ellentétben áll a világéval;

2) A modern Egyház (pontosabban a modern egyházi emberek) hozzáállását a szexualitáshoz a II. Vatikáni Zsinattól kezdve Ferenc pápa hivatalba lépéséig ; és végül

3) Az Amoris Laetitia szemléletmódját.

I. A szexualitás az Egyház és a világ szemében

a) A szexualitás természete

Az Egyház szemében a szexualitásnak van egy végcélja: az emberi személynek egy olyan képességét jelenti, amely az utódnemzésre irányul. Mivel az utódnemzéshez szükséges a házasság és a család léte, a szexualitás a házasságon és a családon belülre, a házassági erkölcs körébe tartozik.

A világ szemében, ellenkezőleg, a szexualitás nem feltétlenül kapcsolódik a házassághoz, nem feltétlenül tartozik a házassági erkölcs körébe, hanem saját etikája van, a szexuális etika. Az Egyház számára az alapsejt a házasság: a világ szemében a szexualitás.

A világ számára a szexualitásnak nincs "végcélja", vagy irányultság, mint olyan. Inkább amolyan érzéki szeretet, amely önmagáért van és önmagáért beszél; nem igényel indoklást, még akkor sem, ha arra csábítja a személyt, hogy az ésszerűség ellenére cselekedjen. Maga a "végcél" fogalma gyűlöletes a világ fiai szemében [1], mert az ő Weltanschauung-juk (világnézetük) alapvetően szubjektivista és én-központú. Egyszóval kifejezve, csak a saját céljaik (vagy vágyaik) vezérlik őket, nem az Istené, Aki, szerintük lehet, hogy nem is létezik.

A szexualitásról alkotott fogalmuk a felszínességtől a világi bölcsességig terjed: attól, ami egyszerűen élvezetet okoz, egyedül, vagy egy másik személlyel, annak életkorától, nemétől vagy családi állapotától függetlenül; két felnőtt, egy férfi és egy nő közötti szeretet fogalmáig, de amely nem korlátozódik feltétlenül a házasságra. Szerintük a szexualitásnak megvan a maga dinamikája: növekszik, elhalványul, meghal, élvezetet, de szomorúságot is okoz; egyik, majd egy másik személyhez kötődik; olyan mértékben változik, olyan keserédes, mint maga az élet.

b) A szexualitás értékelése

Az Egyház azt tanítja, hogy a szexualitás, lévén érzéki képesség, a bukott emberi természet és az eredeti bűn következtében rendezetlen. Ezért éppúgy, mint a többi érzék és érzelem működését, kontroll alatt kell tartani és a mértékletesség sarkalatos erényével fegyelmezni, amit a szexualitás területén "tisztaság"-nak nevezünk. A házasság, amely a szexualitás helyes gyakorlását lehetővé teszi, az "érzéki vágy gyógyszere". Azok számára, akik házasok, a tisztaság azt jelenti, hogy ezt a képességet mértékletesen alkalmazzák; a nemházasoknak teljes önmegtartóztatást jelent.

A tisztaságtól eltekintve van egy másik erény is, amit az Egyház a szexualitás terén javasol, és ez a szemérmesség, vagy más szóval szégyenérzet. Ez vonatkozik a viselkedésre, az öltözködésre és a beszédre. Az elkötelezett katolikusok a szexualitást nem tárgyalják, kivéve a legnagyobb tapintatot és diszkréciót.

A világ, ellenkezőleg, a szexualitást önmagában jónak tekinti, mivelhogy az az emberi természet része. "Isten teremtett engem ilyenné", szokták mondani minden olyan vágyról, amely gyötri őket.

A világot nem érdekli a szemérmesség. Teljes szabadságot ad a szexualitás gyakorlásához, az öltözködéshez és a beszédhez. Nyitott és őszinte, amikor ilyesmi jön szóba, ez a kedvenc témája. A vicceket, a viszonyokat, a "hódításokat" és a botrányokat vidáman kitárgyalják, mint biztos mutatóját a férfiasságnak és az emancipációnak [2].

c) Szexuális visszaélések

Mivelhogy az utódnemzés a célja, ember létrehozása Isten képére és hasonlatosságára, az emberi nem és a Mennyország lakóinak fenntartására, a szexualitás egy nagy jóra van rendelve, és következésképpen az ezzel való visszaélés nagy bűn. Ezért az Egyház azt tanítja, hogy a szexuális bűnök, minden, a tisztaság ellen elkövetett bűn súlyos dolog: akár egyedül, akár mással követik el, akár az egyik vagy a másik, vagy mindkét fél mással házas, akár különböző, akár egyneműek, akár természetes, akár természetellenes a bűn. Amennyiben teljes tudattal és szabad lelkiismerettel követik el, az ilyen bűnök, ha a fizikai halál beállta előtt nem gyónják meg, az örök pokolba vezetnek. A Szentáldozás halálos bűn állapotában újabb halálos bűn: szentségtörés.

A világ, ezzel ellenkezőleg, ezt a látásmódot mint eltúlzottnak, puritánnak, prűdnek, gátlásosnak, elnyomónak, farizeusinak, "csak apácáknak valónak", "középkorinak" és "az idővel reménytelenül lépést nem tartónak" tartja. A világ gyermekei azzal védekeznek a szemérmetlenség vádja ellen, hogy ők "nem ártanak senkinek". Ezt azért mondják, mert egyedül a hedonizmus vezérli őket, amely a szexuális etikájuk teljességét jelenti [3].

Összefoglalva, az Egyház azt tanítja, hogy:

a) A szexualitásnak van egy végcélja, amelynek a célja az utódnemzés.
b) A szexualitás önmagában rendezetlen; a házasságban megengedett, mint az "érzéki vágy gyógyszere"; aszketizmussal kell mérsékelni: tisztasággal és szemérmességgel.
c) A vele való visszaélés súlyos bűn.

Ezzel ellenkezőleg, a világ azt tanítja, hogy:

a) A szexualitásnak nincs semmilyen különleges végcélja. Élvezetes foglalatosság, a szeretet kifejezésének a módja két ember között, akiknek nem kell feltétlenül házasoknak lenniük.
b) Jónak minősül és teljesen szabadon lehet vele élni és beszélni róla.
c) Erkölcsiségét a hedonizmus törvényszerűségei határozzák meg.

A 2. rész hamarosan következik.

________________________________________

[1] általában a modern filozófusoknál.
[2] miközben éppen az ellenkezője az igaz: az elpuhultság és az önkényeztetés jele: képtelenség férfinak, bátornak és felelősségteljesnek lenni; az alsóbb érzékek rabszolgaságának a mértéke.
[3] megjegyezzük, hogy a hedonizmus ellentmondásos, mivel az önkényeztetés szomorúságot okoz, míg az (keresztény erény értelmében vett) önfegyelem boldogságot eredményez.

forrás: rorate-caeli.blogspot.hu
Az öt rész egyben pdf-ben letölthető ITT .