Pater Anonymus: A Katolikus Egyház válságának okai

(Egy öreg pap gondolatai)

Igen változékony történelmi korban születtem, nevelkedtem és bizonyos tekintetben ugyanilyen változékony egyházi pályán járva sokat tapasztaltam. Öregségemre elkeseredtem – de nem reménytelenül – hogy talán ezért hívott volna meg az Úr a papságra, ezért dolgoztam lelkesen, vagy néha esendőségek közepette?

Még nagyobb keserűséget okoz a gondolat, hogy nem tudok ezen segíteni, sőt talán még részese is voltam, mert lelkesedéssel fogadtam el a tetszetős – de valójában ártó – újítások sorát, s lettem azok munkása. Ma pedig, már lehetőségem sincs, hogy segíteni tudnék a magam szerény eszközeivel.

***

Nos tehát, mi mindent láttam, miket éltem át, milyen következtetések szűrődtek le, mit látok ma?

Vázlatos, talán ide-oda kapkodó leírás a következő, de mindenki kiolvashatja belőle az összefüggéseket és az igazság szerint döntheti el saját hozzáállását.

***

A médiafelületek bátrabbjai néha ki mernek mondani történelmi igazságokat, vagy legalábbis azokat úgy tálalják, hogy az igazság (ipsissima verba, azaz a szó szoros értelmét használva) nincs is kimondva, mégis egyértelműen és tévedés nélkül lehessen rá következtetni.

Esetleg vannak, akik már ki merik mondani, hogy a zsidóság és a szabadkőművesség bomlasztó ereje jelen van az Egyházban a Vatikántól kezdve a kutyabagosi filiáris egyházközségig mindenhol. Erre mondhatná a Kedves Olvasó: de hát nekünk olyan aranyos kis fiatal papunk van, a szomszéd faluból való ismerjük a szüleit, nagyszüleit, tudjuk, hogy biztosan nem zsidó. A falusi orvos, meg a polgármester nyugodtam kijelenti, hogy biztosan nem szabadkőműves. Igaza van a papjukat védőknek – látszólag. (Ráadásul az „aranyos kis fiatal pap” nincs is tudatában annak, hogy tévúton halad, mégpedig zsidó és szabadkőműves térképészet szerint.) Mert nem ismerhette meg teológiai tanáraitól, akik közül egyik-másik nem sokkal idősebb a tanítványoknál – második, harmadik, negyedik generáció nevelkedik fel az igazság ismerete nélkül.

A mi időnkben még az egyházáruló békepapok sorából kerülhettek ki a teológiai tanárok, akik jól kigondolt terv szerint nagynevű elődeikhez képest igen szerény tehetséggel rendelkeztek. Manapság viszont már egy jól bejáratott zavarkeltés folyik, a tehetséges (és a hithűséggel megismerkedő) növendékek rövid úton „ki lesznek golyózva”.

A békepapság létezésekor annyival volt könnyebb, hogy tudtuk ki előtt nem lehet mondani semmit, ma a rejtekben romboló szabadkőművesek kilétéről sokszor sejtéseink sincsenek.

***

Ifjaink mindenféle „szakpasztorációt” folytatnak: cigányok, elváltak, drogosok, hajléktalanok, templomot belülről még fényképről sem ismerő elemek „misszionálása” a hivatásuk – no és persze az, hogy valahol az egyházi sajtóban is ismert legyen a nevük, divatos szakállkájuk, vagányságuk. Az a tény, hogy a vasárnapi misén jelenlévő hívek egy értelmes szót nem hallanak prédikáció címén, már igazán mellékes, „elavult” gondolkodás.

***

Eljutottunk odáig, hogy a magyar püspökök egy része, vagy a régi rendszer besúgója volt, vagy valamilyen new age-úttörőmozgalmi szekta (értsd: fokoláré, neokatekumenátus, cursillo, stb.) tagja, vagy az apostoli successio (=folytonosság) nem a szentelésben, hanem a származásban mutatkozik meg, köszönhetően II. János Pál ebbéli nagy igyekezetének.

***

A „hivatalos egyházi közlöny” a Magyar Kurír, egy olyan médiafelület, ahol arcátlanul folyik a „parasztvakítás”. A nős diakónus főszerkesztő ott virít a bíboros mellett még egy boldoggáavatási ünnepségen is. Az olaszból rendszeresen fordító piarista szerzetes lelkesedik Ferenc pápa egyre szörnyűbb machinációiért. A filmkritikát író „szakértő”pedig igyekszik politikai korrektséggel fogalmazni, de azért minden további nélkül lehet tudni: megölné Benedek pápát egy kanál vízben, csak végre a karizmatikusoknak nevezett gittegyletek, meg a hittagadók uralhassanak mindent.

(Hogyan merészel még egyáltalán gondolkodni is az öreg pápa – ráadásul a személyes beszélgetéseit rögtön világgá kürtölik, s nem biztos, hogy ő ezt így fogalmazná meg, ahogy azt értő füleknek szánta, hanem kibontaná mindenki számára világos módon.)

Rettenetes bűne a tridenti mise engedélyezése püspöki hozzájárulás nélkül. Igazából nem kellett engedélyezni, mert sosem volt betiltva, csak a helyi püspökök kiskirálykodtak.

***

Az u.n. tradicionális vonalat képviselő médiafelületek szinte kivétel nélkül megkérdőjelezhető múlttal rendelkező egyének kezében vannak. Olyanok is nyüzsögnek ott, akikről az illetékes plébános, vagy az egyházközség tagjai egészen más véleménnyel vannak, mint ők saját magukról. Közöttük előfordul a mára teljesen eretnekké változott viszonylag művelt, vagy a nagyon sötét egyén is. (A példaképként kezelt hasonló nagy nyugati fórumok szintén: alkoholista műsorvezető, stb.) Ráadásul az ott futtatott „hagyományőrző” főpapok sincsenek a helyzet (és a becsület) magaslatán: sokkal fontosabb a Róma által megtűrt primadonnás vonulgatás, meg a bíborosi fizetés, mint azt mondani: elég volt.

***

A tradicionális gondolkodást egyetlen igaz módon őrző közösséget – a Marcel Lefebvre Érsek által alapított Szent X. Pius Papi Testvériséget – habzó szájjal üldözik. Mindeközben a szabadkőműves Opus Dei, a II. János Pál által alapított Szent Péter Közösség, stb., azaz mindazok, akik a II. Vatikáni Zsinat hit- és egyházrombolását elfogadják (vagyis a tridenti misevégzésük inkább szentséggyalázás, mint tradíció), támogatást kapnak.

***

S ha belegondolunk, a II. Vatikáni Zsinat szabadkőműves előkészítésében nem csak az éppen hatalmon lévők szorgoskodtak, hanem már jóval korábban, pl. XIII. Leo pápa államtitkára, a félelmetes Rampolla bíboros az Illuminati nagymestere volt. A Habsburg-ok conclave-vétója Rampolla szabadkőműves mivolta ellen irányult – mi is lett volna akkor egy szabadkőműves pápa megjelenésével. Sajnos ezt a háttérigazságot Szent X. Pius sem vette észre és átrendezte a pápaválasztás törvényeit. Egy idő után XII. Pius pápa is kénytelen volt kimondani, hogy államtitkára, Tardini is elárulta őt. XII. Pius, vagy éppen Mindszenty József boldoggá avatása elé nem győznek akadályt gördíteni, csakhogy megakadályozzák a hithez hűséges példaképek szerepét az Egyház megújulásában. Például az ő esetükben annyira látványos a háttérhatalom ügyködése, hogy csak sötét elme nem veheti észre.

***

Azt már jól tudjuk és dokumentálva is van, hogy Angelo Roncalli aktív szabadkőműves kapcsolatai révén lett velencei pátriárka, XXIII. János néven pápa, majd elindította a bomlást a zsinat meghirdetésével. Nem is beszélve a megválasztásának körülményeiről: a nagyon keményvonalas Siri bíboros lett volna a pápa, de az akkor már elburjánzott szabadkőműves befolyás megtorpedózta, s ezután még kétszer.

Az anyai ágon zsidó származású VI. Pál ugyan nyafogott egy kicsit, hogy „a sátán füstje behatolt az egyházba”, de azért nem kötötte fel kis szabadkőműves köténykéjét, hogy „bevakolja”, hanem még nagyobb repedéseket csinált. Mint pápa nem átallotta a mellkeresztje mellé feltenni a zsidó főpapnak járó efod-ot is. Egyéb viselt dolgait most talán ne említsük.

II. János Pál megválasztása környékén, az akkor még valamelyest épeszűbben gondolkodó német papok között rögtön elterjedt, hogy a kommunista-ellenesnek tűnő pápa valójában titkos kgb-ügynök volt. A kommunistáktól sokat szenvedett Wyszynszki bíboros kitiltotta a varsói püspökségről a nyíltan Moszkva-barát Casaroli vatikáni bíboros-államtitkárt, s ez a rettenetes diplomata akkor fordult az ifjú krakkói érsek személye felé. Attól kezdve Wojtyła érsek volt az egyetlen, aki rendszeresen járhatott Rómába, szemben a többi lengyel püspökkel. Útja mindig Bécsen keresztül vezetett, de messze elkerülte Mindszenty József lakhelyét.

Az ellene elkövetett „merénylet” kapcsán egy kisvárosi rendőrségi helyszínelő a hasát fogja a nevetéstől – belülről jól megrendezett színjáték volt, s lehet, hogy a dramaturgiát éppen az „áldozat” készítette.

Ma már nem is titok, hogy Benedek pápa eltávolítása és Ferenc pápa megválasztása milyen módon történt. A „St. Gallen-i maffia” néven szereplő brancs egyik résztvevője – Danneels bíboros – könyvet adott ki erről és maga Ferenc pápa írt hozzá előszót.

***

Ferenc regnálásának kezdete óta a klímahisztéria, a bevándorlással történő keresztény-gyilkosság, az örök igazságok tagadása, vagy legalábbis kiforgatása napirenden van – minden, ami érték a hitünkben, az ma szégyen az ő szemükben. Kiszolgáltatják a véresszájú kommunizmusnak a kínai, sok száz éve hűséges egyházat. A liberálisok mocskolódását, istenkáromlásait ölbe tett kézzel nézik, vagy talán még drukkolnak is. De ha egy fekete muszlim a tengerbe pottyan, akkor közleményt adnak ki. Indián bálványszobrokat visznek be a Szent Péter-bazilikába és más templomokba. Az u.n. buzilobbi „koncertet” tarthat a bécsi Stephansdomban. Mindenkivel összeborulnak, aki valaha is gyalázta a katolikus hitet – mindezt Rothschildok, Rockefeller-ek Sorosok, stb. által jól megfizetve. A papok, püspökök miért nem állnak ellen?

Ó, miért ez az oktalan kérdés?

Van még egyáltalán hitérzék, vagy származásuk és neveltetésük okán csak pénzérzék van?

***

Az öregebb papok feledékenyek és így nem adták át a középgenerációnak – a fiatalok pedig lenézik és megvetik az öregeket – hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésekor az ávós gyilkosok megjelentek a plébániákon, bizonygatva, hogy ők mennyire vallásosak (valaha ministráltak és beleittak a miseborba…). Aztán a visszarendeződés és bosszúállás idején pont azt a papot vitették börtönbe, internáló táborba, aki segíteni akart.

Persze ez más oldalon is így volt: a világhírű zsidó származású operaénekest, az élete árán is mentő fiatal pap nem hogy köszönetet kapott volna, de az illető művész úr még az utca másik oldalára is átment, hogy ne kelljen találkozni megmentőjével.

***

Aztán jött a rendszerváltásnak nevezett folyamat, amikor levitézlett párt és kisz-titkárok tolongtak az egyházközségi képviselőtestületi helyekért. Első sorba ültek a templomba, no és persze a romlás érájából magukkal hozott bomlasztó tevékenységgel forgattak fel mindent, tettek névtelen feljelentéseket, rágalmaztak, stb. (Ma sincs ez másként… – jól megfizetnek hamis tanúkat, a számítógépes technikákkal sms-t, e-mail-t generálnak, hogy félreállítsanak egy szókimondó, vagy „túlzottan” hithű papot. Olyan rágalmak, amiket a médiumok által elbutított nép gondolkodás nélkül elfogad és ebből még általánosít is. Az illető meghurcolt pap pedig élete végéig gyalázatban él.)

A napokban Ferenc pápa szabad utat adott az újabb rágalmazási dömpingnek, a titkosított adatok feloldásával.

Mi lesz ebből? Lényeg, hogy ha másként nem megy a megfélemlítés, hát bebörtönözzenek, meghurcoljanak, eltávolítsanak papokat a hívek köréből. Muníció a baloldali, liberális és „csak” simán egyházellenes harcban. Úgy látszik, hogy némely ügyvédek fizetése megcsappanhatott.

Ebben a gyalázkodás-cunamiban jócskán kiveszi részét a műmagyarkodó, de valójában jól megfizetett u.n. jobboldali médiafelület is, amely a megosztásra törekedve vonzza a legsötétebb prolik és a mindig, mindenhez jobban értő önjelölt zsenik sokaságát. Az ismert amerikai Népszava c. szennylap ezekhez képest, mesekönyv.

Ferenc megválasztása körül egyszer már felszínre került az argentin katonai junta idején betöltött kétes szerepe , amely több pap bebörtönözését, megkínzását, vagy megölését eredményezte. Majd a peronista szocialistákkal való viszonya, stb. Ha valakinek eszébe jut újra felkavarni a pocsolyát, akkor mit lépnek Ferenc gazdái?

Rotary- és Lion’s-klubos (ezek a szabadkőművesség előszobái) vállalkozók sereglettek templomot festeni, stb., s közben kétszer-háromszor benyújtott számlával verték át a plébánost, így mosva azt a pénzt, amit megbízóik rájuk róttak. Tudnunk kell, hogy a Rotary- és Lion’s-klubok jótékonysági akciói a leggonoszabb terv részei, mert így bejutnak az önkormányzatokba és ott már teljes erőbedobással törtetnek a szabadkőművesség valamelyik alsó foka felé, gazdáik uralmát építve.

***

Van olyan püspökünk is, aki egész életét a könyöklésnek szentelte, dolgozni sosem szeretett, így aztán eljutott a szabadkőművesség 21. vagy már 23. fokáig (azaz a püspöksége valójában simonia=szentségárulás), de nem átall olyan dolgokat is elvállalni, amelyek gyalázatos szembeköpései az Egyháznak. Ez a püspök, már plébános korában is maga mellé szedte besúgónak, előretolt állásnak a több papot kikészítő kántorházaspárt, azok kommunista érdekeltségű gyerekét, s ma minden az ő kezükben folyik össze (elsősorban a pénz). Nagyon okosnak hiszi magát, de a címere és a jelmondata több, mint egyértelmű bizonyíték a szabadkőművességére.

A másik „jeles” főpásztor – kormányzati összeköttetései révén – aljas módon kinyírta a megyei műemléki előadót, mert az nem volt hajlandó a ritka értékes püspöki székház modernizáló átalakítását támogatni. Amikor e nő elveszítette állását, behívatta és felajánlotta neki az egyházmegyei műemlékes státuszt. A hölgy sírva csókolt kezet annak, aki tönkretette. Majd ugyanennek a nőnek első feladataként adta ki „a nemes megmentő”, a korábban megtorpedózott műemlékrombolás keresztülvitelét.

S ha már műemlékrombolás: Mátraverebély-Szentkút, Pannonhalma, Szeged-Dóm, budapesti Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnája, kecskeméti Nagytemplom, a közeljövőben az egri bazilika, és ki tudná felsorolni a vidéki kisebb, de értékes templomok tönkretételét.

Ez kétségtelenül a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse, de ennél sokkal alattomosabban rombolta szét a Zsinat a hitet. Önmagáról azt a definíciót adta, hogy nem dogmatikus, hanem lelkipásztori zsinat. Ellenben éppen a dogmatikus igazságok kétezer éves rendszerének felforgatására, tagadására, a Szentírásban elhangzó krisztusi szavak meghamisítására adott szabad jelzést.

Mindent elárul az igazi szándékról, hogy a zsinaton legelőször a misét fogalmazták át négy evangélikus teológus és két zsidó rabbi közreműködésével. S ha a mise így meg lett fosztva hit- és szentségi tartalmától, akkor már nem volt akadály a nem szentségi jellegű, de tartalmilag azt támogató hittartalom megváltoztatása.

Már a mi generációnk is ezt tanulta a szemináriumban. A hittagadó teológusok sorra bíborosi rangot kaptak, vagy a nagyon túlzóknak volt egy kis ejnye-bejnye. (Ebben az évben egyikük már magasztalva is lett a püspöki kar félhivatalos harsonájában…)

***

A III/III-as és III/II-es besúgóból lett sztárprofesszorok pedig megalkották a civil hitoktatóképzőket, amelyek még a gyatra kispapnevelésnél is nagyobb ártalommal bírnak. (Érdekes módon, a tradicionális úton settenkedők sok mindenért szidják a zsinatot, de azért nem, hogy a civileknek olyan beleszólást engednek mindenbe, amely a káoszteremtés fogalmát teljesen kimeríti.) Ezek a képzők ontják a kétes előéletű hölgyek és urak sokaságát, akik látszólag a több községet ellátó pap segítőtársai kellene, hogy legyenek, de inkább csak láblógató semmittevésért innen veszik fel a fizetésüket. Jócskán akad köztük olyan is, akinek a családja az „átkosban” Recskre juttatta a papot.

***

Órákon keresztül folytathatnám az emlékeimet, könyvtárnyi anyagot leírhatnék, akkor sem érnék a végére.

Válság van, s a válságot nem gyógyítják, hanem elmélyítik. A rákos sejtet ki kell vágni – nem pedig szélhámossággal és evilág minden dekadenciájának narkotikumával, mint placébóval dobálózni.

Kétezer esztendő biztos hittudása és tapasztalata azonban nem tüntethető el. Krisztus Maga ígérte meg, hogy velünk van a világ végezetéig, tehát mindig marad egy mustármagnyi igazság, amelyből újrasarjadhat a hit és az Egyház szentségének árnyas fája. Az édenkerti tudásfa csak azt biztosította ősszüleinknek, hogy rájöttek: mezítelenek.

Az Élet fája, a Szent Kereszt azonban itt van velünk. Ha ki is döntik tereinkről, ha le is rombolják templomainkat, ha katakombába kényszerülünk is, ha vértanúk tízezreit adjuk is, az igaz és tiszta keresztáldozat, a szentmise eredeti formája és néhány tiszta lelkű (majd bujdosásra kényszerített) miséző pap mindig lesz velünk.