Athanasius Schneider: Római Katolikus

Anyaszentegyházunk négy bíborosának

prófétai hangja

Athanasius Schneider püspök a rorate-caeli.blogspot.com-hoz eljuttatott levelében védelmébe veszi a Ferenc pápának levelet (dubia-t) írt négy püspököt.



"“ Az igazság ellen nem tehetünk semmit, csak az igazságért.” (2 Kor. 13: 8)"

"Mély lelkipásztori felelősségből" a Római Katolikus Egyház négy bíborosa, Őeminenciája Joachim Meisner, Köln (Németország) nyugalmazott bíborosa, Őeminenciája Carlo Caffarra, Bologna (Olaszország) nyugalmazott bíborosa, Őeminenciája Raymond Leo Burke, a Szuverén Máltai Lovagrend bíborosa és Őeminenciája Walter Brandmüller, a Történettudományok Pápai Bizottságának elnöke 2016. november 14-én közzétette a dubia-nak nevezett öt kérdést, amelyeket előzőleg 2016. szeptember 19-én küldtek el a Szentatyának és Gerhard Müller bíborosnak, a Hittani Kongregáció prefektusának egy kísérőlevelet mellékelve. A bíborosok arra kérték Ferenc pápát, hogy tisztázza azt a "súlyos félreértést és zavart", amelyet az Amoris Laetitia apostoli buzdításnak különösen a VIII. fejezete okozott az újraházasodott elváltak szentségekhez járulásának és az Egyház erkölcsi tanításának tekintetében, mind értelmezésben, mind gyakorlati alkalmazásban.

A nyilatkozatukban "Világosságot kérünk: Oldjuk meg az Amoris Laetitia csomóját", a bíborosok azt mondják, hogy "sok - bíboros, pap, hívő - számára ezek a paragrafusok arra utalnak, vagy kifejezetten azt mondják, hogy az Egyház tanításában változás történt az újraházasodott elváltak tekintetében. " Ezt állítva a bíborosok csak az Egyház életének valós tényeit jelezték. Ezek a tények megfigyelhetők számos egyházmegye pasztorális gyakorlatában és néhány bíboros és püspök nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozatában, akik azt állítják, hogy bizonyos esetekben az elvált és újraházasodott katolikusok szentáldozáshoz járulhatnak amellett, hogy az isteni törvény által csak házastársaknak megengedett módon élnek. (...)

Bíborosoknak és püspököknek valódi kollegiális szeretettel jogukban áll nyilvánosan a pápához, Krisztus földi helytartójához fordulni a II. Vatikáni Zsinat (cf. Lumen gentium, 22) alapján.

Napjainkban az egész Egyház arra a tényre reflektál, hogy a Szentlélek nemhiába inspirálta Szent Pált, hogy leírja a Galatákhoz írt levelében azt az incidenst, amikor nyilvánosan helyreigazította Pétert. Bízzunk abban, hogy a négy bíboros levele megértésre talál Ferenc pápánál Péter apostolhoz hasonlóan, amikor Szent Pál testvéri feddésben részesítette az egész Egyház érdekében. Aquinói Szent Tamás egyházdoktor szavai világosítsanak meg és vigasztaljanak mindnyájunkat: "Ahol a hit veszélybe kerül, az alárendeltek is kötelesek megfeddni a főpapokat, akár nyilvánosan is . Mivel Pál, aki Péter alárendeltje volt, a botrány veszélyétől tartva nyilvánosan helyreigazította Pétert. " (...)(Summa theol., II-II, 33, 4c). (...)

A négy bíboros nyilatkozatának negatív fogadtatása hasonló a IV. századbeli ariánus válság idejének tanbeli zavaraihoz. Hasznos idézni tanbeli zavarok esetén napjainkban is Poitiers-i Szent Hilárt , a "Nyugat Atanáz-át":

"Ti [Gallia püspökei], akik velem együtt hűségesek maradtatok Krisztushoz, nem engedtetek a fenyegető eretnekségnek, amely támadásának már megtört az ereje. Igen, testvéreim, győztetek, azoknak a nagy örömére, akik osztoznak veletek a hitben: és a ti állhatatos kitartásotok kettős dicsőséget szerzett, megőriztétek a tiszta lelkiismeretet és hiteles példát mutattatok." (Hil. De Syn., 3). (...)

Amikor Liberius pápa 357-ben aláírta az egyik ún. Sirmium-i rendeletet, amelyben szándékosan elhagyta a "homo-ousios" dogmatikailag definiált kifejezését és kiközösítette Szent Atanázt azért, hogy béke és harmónia legyen a keleti ariánus és a szemi-ariánus püspökökkel, a hívő katolikusok és néhány püspök, főleg Poitires-i Szent Hilár mélységesen megrendült. Amikor Szent Hilár továbbította azt a levelet, amelyet Liberius pápa írt a keleti püspököknek, és amelyben bejelentette a Sirmium-i rendeletet és Szent Atanáz kiközösítését, Szent Hilár mély fájdalmában hozzátette a levélhez ezt a kétségbeesett mondatot: " Anathema tibi a me dictum, praevaricator Liberi" ("Én meg téged közösítelek ki, hazug Liberius" cf. Denzinger-Schönmetzer, n. 141.) Liberius pápa békességet és harmóniát akart bármi áron, akár az isteni igazság árán is. Ebben, a Valence, Ursace és Germinius tévhitet valló püspököknek írt levélben, amelyben a fenti rendeletet és Szent Atanáz kiközösítését ismertette, Liberius pápa azt írta, hogy ő a békét és a harmóniát előnyben részesíti a mártíromsággal szemben. (cf. cf. Denzinger-Schönmetzer, n. 142).

Milyen drámai ellentét van Liberius pápa és Poitiers-i Szent Hilár között, aki azt mondta: "Mi nem akarunk az igazság rovására azon az áron békét, hogy engedményeket teszünk azért, hogy toleranciával dicsekedhessünk. Mi jogosan harcolunk a békéért a Szentlélek szabályai szerint. Fennáll annak a veszélye, hogy a béke jól hangzó neve alatt titokban szövetségre lépünk a hitetlenséggel." (Hil. Ad Const., 2, 6, 2).

Angol nyelvű forrás és a teljes cikk: rorate-caeli.blogspot.

Olvasóink figyelmébe ajánljuk honlapunk állásfoglalását Ferenc pápaságát illetően Dr. Balogh Sándor: Igazi pápa-e Ferenc, vagy ő a hamis próféta? írásával.