Pater Anonymus: Meszelők (vakolók?),

fanyűvők és társaik

Van egy jó hírem és van több rossz, melyikkel kezdjem? – így szokták mondani. Előbb „essünk túl” a jó híren:

Óriási kegyelem volt számomra a Nagyhét és a Húsvét ünneplése idején, hogy a Dillwy-i Aquino-i Szent Tamás Szeminárium liturgiáját követhettem nyomon. A legtöbbször két, két és félórás szertartások összeszedettsége, az igaz katolikus hit szépségét tárta fel. Az áhítattal végzett liturgikus funkciók, a gyönyörű gregorián dallamok szinte otthonomba hozták az ifjú lelkek önátadásának kisugárzását.

Ugyanakkor lelkiolvasmányként az igazán mély lelkű és hatalmas kultúrával bíró Robert Sarah bíboros úrnak, a Csend ereje a zaj diktatúrájával szemben című művét választottam. Ez is nagy kegyelem volt, sőt következményeként néhány szép filmet néztem meg a karthauzi szerzetesekről, illetve az ő gregorián éneküket hallgattam.

***

A sátán azonban kihasználja még a pillanatnyi figyelemhiányt is…

Egyre többször rettegve nyitom meg a hazai „egyházi rikkancs” internetes oldalát, mert előre sejtem, hogy újabb és újabb rombolásról szóló hírek tolulnak a szemem elé. Pl.: a nagyheti szertartások kapcsán láthattam sok-sok fotón a veszprémi székesegyházban összegyűlt papok és hívek, valamint meghívott vendégek megdöbbent arcát, amint a jégveremmé és szabadkőműves páhollyá degradált valamikori templom látványától megriadtak.

Már a pannonhalmi átépítések, a győri „nézőtér”-kialakítás, a sok plébániatemplom halottasházzá való meszelése után úgy mondják, hogy most éppen a váci székesegyházban eltűnik egy Kontuly Béla-freskó, lesz helyette római pantheon-utánzat, (ez amiről már szó esik, de mi lesz még?), avagy ugyanott a régi gazdasági épület és most a püspöki palotakert fokolárés szabadidőközponttá alakítása, stb. Igaz volt már egyéb oktalan (és féltékeny) rombolás. A médiafelületeken lehet bájos mosolyt villantani, de olykor felszínre kerül a buta gőgből fakadó erőszakos hatalomfitogtatás.

Ahol „véletlenül” becsülettel restaurálják a régi értékeket újra magasztossá téve a katedrálisokat, vagy kis templomokat, ott úgy tűnik nincs könyvelési gond, azaz a sok-sok pénz elherdálását nem kell elrejteni holmi áltevékenység mögé. Avagy az ilyen esetben „komolyan vették” az evangéliumi szót: „szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból” – kell a haverokat pénzelni…

Honnan került az egyházi élettérbe ennyi jelentéktelen alak? A mindenről tévedhetetlen véleményt mondó pszichológusnő (akinek a testvére is és a férje is kilépett pap), tehetségtelen költő, szerény képességű médiaszemélyiség, szinte teljes létszámban másvallású mérnök, festő, stb., igazából csak kihangsúlyozza, hogy papjaink sem az életszentség magasára törekszenek, csak néhány pénzdombocska megmászását tűzték ki célul.

Az u.n. békepapoktól féltünk anno, de legalább tudtuk, hogy kivel állunk szemben. Ma, a szabadkőműves háttérhatalomtól nem tudunk előre óvakodni, ezért el is söpörnek mindenkit, aki csekélyke képességeik fölött áll.

Valaha jót derültünk a kegyes mosolyok mögé bújt fokolárésokon, cursillosokon, „megbokrosodott” bulányistákon és lám manapság tőlük kell félni és velük szemben kell félteni a katolicizmust. Mindenütt hatalomba segítette őket a szentek közé besuszterolt lengyel származású pápa.

***

Szeretnék visszatérni a bevezető jó hír kapcsán a jövőbeli hozzáállás kérdéséhez.

Ha a Szent X. Pius Papi Testvérületben az idén világszerte 79 kispap öltötte magára a reverendát, az azt jelzi, hogy az igazhitű katolikus közösségekben ott vannak azok a családok, amelyek isteni ajándéknak tekintik, ha a fiuk Krisztus papja lesz. Mindez bizonyítja, hogy az Úr betartja az ígéretét, nem hagyja el Egyházát – mármint az igazit.

Akik pedig rombolásra adták a fejüket, majd számot adnak az ítélet napján. Számot adnak a látható épület rombolásáért, de számot adnak a Titokzatos Test megsebzéséért, amelyet hamis tanítással, meggyalázott, vásárolt szentségekkel akartak elpusztítani.

Ők rombolnak, mi építkezünk. Ők lecsupaszítanak templomfalakat, mi kiüresítjük lelkünket, hogy Krisztus szépsége töltse be. Ők megfosztják az Urat legfenségesebb trónjától, a Kereszttől, mi végigjárjuk a keresztutat és odafeszülünk az Üdvözítő mellé, hogy Atyja Házának örökösei legyünk.