Megdöbbenve olvasom, hogy egyik egyházmegyénkben a távol lakó, vagy több községet ellátó papok kívánságára a Nagycsütörtöki Olajszentelési misét Nagyszerdán mutatta be a püspök. A nevezett magyarországi egyházmegye nem is nagy területű, manapság az autóval való közlekedés nem jelent áthidalhatatlan távolságot. Ifjúkoromban pl. a Váci Egyházmegye majdnem teljesen kitöltötte a Duna-Tisza Közét, mégis a kiskundorozsmai, vagy a tápéi plébános ott volt Nagycsütörtökön a váci Székesegyházban. Azonban azt is tudjuk, hogy a fokoláré mozgalom papjainak a csütörtök a szabadnapja, amikor összejönnek és versenyt vigyorognak. Tehát „itt van az eb elhantolva” – a nyolcadik szentség a szabadnap.
***
Egy másik egyházmegyében a püspöki szertartás-„mester” egy nős diakónus. Reverendában, fején birétummal vesz részt a városi keresztúton. Nincs az egyházmegyében olyan pap, aki kezdhetné a magasabb papi létrafokok bejárását ezen a területen? (Bocsánat, tudom, hogy valóban nincs…) Úgy általában a nős akolitusok, diakónusok tüntetően használják a reverendát, amely még a liturgikus funkcióknál sem jár nekik! (Igaz, a papjaink azt sem tudják, hogy melyik szennyesládában van a reverendájuk…) A civilekre bízott plébániákról soha nem lesz papi hivatás.
***
A Bíboros úr esetében ritka kivétel, ha nem az Új Ember és a Magyar Kurír főszerkesztője – aki nős diakónus – tölti be a liturgiában a szerpap funkcióját. Miért? Nincs a Főegyházmegyének végzős papnövendéke, aki ténylegesen ott állhatna a főpap mellett? Nevezett nagyváradi gyökerű (!) főszerkesztő egyébként sem áll rálőcsölt teendőinek magaslatán (mint újságíró már sokszorosan megbukott).
***
Az egyházközségi képviselőtestületek tagjai – elenyésző kivétellel – a protestáns közösségek presbiteri testületének mintájára viselkednek: semmit nem segítenek, de annál többet kötekednek. Ugyanígy a szellemi és lelki minőségben nagyon alapfokon leledző hitoktatók/hitoktatónők. Mindenféle bizottságokban okoskodnak, de egy zsák cementet nem képesek elhozni a TÜZÉP-ről a plébániaépület vakolásához.
***
Az egyházművészetben jártas idős és megbecsült szakemberek véleményére manapság semmit nem adnak, annál inkább holmi szektás, vagy ateista ifjoncok sürgölődnek a templomrombolások mielőbbi végrehajtásán. (NB. a pannonhalmi bazilika elcsúfításának vezetését is egy szőrös, kancsal, eredetileg láthatóan másvallású, pap (?) irányította, olyan német mérnökök közreműködésével, akik hazájukban már szuper-rombolókként ismertek.
***
Sok-sok harsogó bizonyíték van arra nézve, hogy a közelmúlt botrányai, a sztárpapok hivatáselhagyása, új sztárok felfuttatása mögött a lelkiségi mozgalmaknak nevezett belsőleg bomlasztó szekták állnak. Ezek jól tudják menedzselni a kiszemelt tagot, különösen, ha a püspök is efféle körből került ki. Ezeknek a „lelkiségi ÁVH-s klikkeknek” a népszerűsítése volt az első pont az életemben, amikor ellenszenvet, sőt dacot éreztem a lengyel származású pápával szemben – nem mondom, azóta „felfejlesztettem” ellenállói repertoáromat).
***
Amikor mindezeket leírtam, nosztalgikus keserűség vett rajtam erőt: vajon Bangha Béla jezsuita atya nem kergette volna el az Actio Catholica-ból az ilyen civileket, lett légyen az bármiféle főúri rangú nagysága? Az Actio Catholica, vagy a Szent X. Pius által szorgalmazott egyházközségi képviselőtestületek régi buzgó tagjai mit szólnának a maiakat látva? Vajon azok a szerzetesnők, akik magas, olykor egyetemi végzettséggel útkaparók lettek a kommunizmusban, de munka után bejártak a plébániákra és hittant tanítottak, miként tekintenek le a mennyből?
***
Milyen érdekes, hogy a zsinati dokumentumok némelyike ellen olyan nagy elánnal cikkezgetnek, de több lényeges kérdésben hallgatnak, mint a sír, mert ez ugyebár politikailag így korrekt, tudván, hogy a belső romboló egy része nem éppen katolikus múltjáról, gyökereiről ismert. – A világiak aktív bevonását az egyházközségi életbe a zsinati dokumentumok szorgalmazzák – ez ellen sem hadakozik egyetlen civil sem.
***
A közelgő egyre véresebb üldöztetés idején ezekből lesznek majd az árulók, üldözők. Így volt ez régen is… (v.ö.: Hozsanna – Feszítsd meg).