Viganò érsek: Pavone atya laicizálása

„igazságtalan és törvénytelen”, a „terror légkörét”

táplálja a papság körében

Pavone atyának büszkének kell lennie erre a szégyenletes vatikáni döntésre.

Agere sequitur esse. A skolasztikus filozófia erre tanít bennünket: minden lény cselekvése az adott lény természetétől függ. Ebből következik, hogy egy személy cselekedetei összhangban vannak azzal, hogy ki az illető. Ezt az ontológiai elvet erősítik meg azok a kánoni szankciók, amelyeket a Szentszék a közelmúltban rótt ki Frank A. Pavone atyára, a jól ismert és megbecsült életpárti papra, aki évtizedek óta elkötelezett az abortusz szörnyű bűnténye elleni harc mellett.

Ha egy Római Dikasztérium úgy dönt, hogy villamosszékben kivégez egy papot azzal, hogy visszahelyezi laikus állapotba, megvádolva istenkáromlással és megakadályozva abban, hogy jogilag megvédje magát egy kánoni perben; és ha ugyanakkor nem hoz hasonló döntéseket a hírhedten eretnek, korrupt és parázna papság tekintetében, akkor helyénvaló feltenni a kérdést, hogy vajon egy ilyen üldöző cselekmény üldöző elmét tár-e fel, és hogy egy olyan jó pap ellen irányuló cselekvés, aki keményen fellépett az abortusz ellen, az üldözőnek a Jó és az érte küzdők iránti gyűlöletéről tanúskodik-e.

Ez az igazságtalan és törvénytelen büntetés annál gyűlöletesebbé válik, minél közelebb kerülünk a Szent Karácsonyhoz, ha figyelembe vesszük, hogy az emberi nem ellensége ártatlan gyermekek megölésével a Királyi Gyermeket akarja megölni. A bergogliánus szekta elsötétíti a Katolikus Egyházat a vezetői posztok arrogáns betöltésével, és botrányosan visszaél a hatalmával egy olyan cél érdekében, amely ellentétes Urunk, az Egyház Feje szándékával. A tanításnak, az erkölcsnek, a fegyelemnek vagy a liturgiának nincs olyan területe, amely ne lenne rombolásának a tárgya.

Semmi sem menekül meg abból a kevésből, ami a II. Vatikáni Zsinat hatvan évnyi szisztematikus romboló munkája után megmaradt, és ami megmaradt az elmúlt idők dicsőségének összeomló emlékeként, azt állandóan újabb és még rosszabb pusztítás fenyegeti.

Nyilvánvaló tehát, hogy a Római Szanhedrinnek – aminek munkája még a vatikáni ügyek legóvatosabb magyarázóit is zavarba ejti – célja a jók üldözése és a gonosztevők elősegítése. Pavone atya „érvénytelenítésének” esete a sokadik bizonyítéka annak, hogy ezt a célt kegyetlen megátalkodottsággal hajtják végre, egyrészt azért, hogy a rettegés légkörét táplálják a papság körében, hogy szolgai és félelmetes engedelmességre kényszerítsék őket, másrészt, hogy zavart és botrányt keltsenek a hívek és mások körében, akik még mindig az Egyházat tekintik erkölcsi vonatkoztatási pontnak.

Mindez egy időben történik azzal, hogy Marko Ivan Rupnik jezsuita pap, aki ellen nagyon súlyos, olyan kánoni bűncselekmények miatt van folyamatban büntetőeljárás, amelyek latæ sententiæ kiközösítés büntetését vonják maguk után, kánoni büntetését a Szent Márta házban élő jezsuita rendtársa elengedi; miközben a Római Kúria olyan vállalhatatlan karakterekkel van tele, akik köztudottan korruptak, eretnekek szodomiták és paráznák. A bergogli akolitusokat erről lehet felismerni: minél súlyosabbak a bűneik, annál tekintélyesebb pozíciót töltenek be.

Az igazságosság és a kormányzati körültekintés legalapvetőbb elveinek megsértésével, valamint a Hierarchia legfelsőbb szintjeinek égbekiáltó szándékaival szemben, hogy contra mentem legis cselekedjenek, szükséges, hogy a bíborosok és püspökök megértsék cinkos hallgatásuk nagyon súlyos következményeit és azt, hogy bátran emeljék fel szavukat az Egyház teste egészséges részének védelmében.

Ez a kötelezettségük a katolikus igazság iránti tiszteletből, a saját elöljárói által megalázott Anyaszentegyház megbecsüléséből, és a gonosz pásztorok szavai és tettei által veszélyeztetett lelkek örök üdvössége védelméből fakad, mert ezek a gonosz pásztorok olyan tekintélyt bitorolnak, amely nem az övék, hanem Krisztus Királyé és Főpapé, a Misztikus Test Fejéé.

Ha az Egyház szolgálata és az ártatlan teremtmények életének védelme a hitehagyás idejében olyan bűncselekmény, amely méltó a papságból való elbocsátásra, miközben az abortusz és a gender-ideológia népszerűsítését és a felszentelt szüzek megrontását nem tekintik elegendő oknak a kiközösítésre, akkor Pavone atyának meg kell fontolnia, hogy ez a szégyenletes vatikáni döntés a büszkeség forrásává váljon, felidézve Megváltónk szavait: "Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam." (Mt 5,11). "Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja". (Gal 6:7).

+ Carlo Maria Viganò, püspök

2022. december 22.

+ Carlo Maria Viganò érsek

forrás: https://www.lifesitenews.com/opinion/abp-vigano-fr-pavones-laicization-is-unjust-and-illegitimate-feeds-a-climate-of-terror-among-clergy/?utm_source=daily-catholic-2022-12-23&utm_medium=email