Pater Anonymus: Nem várok holnapig…

A ’60-as évek fekete-fehér képernyős televíziójából süvöltötte valamelyik dalnok a címbeli refrént. Lelki előrehaladásunkban nem is rossz mottó. Előző elmélkedésünkben a megszentelődés távlatait kutattuk: hová tartunk, s főként hogyan munkáljuk haladásunkat?

Amíg rendszeresen vezettem autót, ragaszkodtam a régi, nyomtatott térképek használatához. Manapság a GPS tartja szóval a sofőrt. Mulatságos volt számomra, amikor egy ismerősöm autójában hallottam a női hangú irányítót. Közölte, hogy a következő mellékutcába kell befordulni. Mivel jól ismertem az utat, visszabeszéltem a gépnek: „na öreglány, ott aztán jó helyre jutunk, a szeméttelepre”. Ismerősöm megrökönyödött, hogyan merészelem a „modern világ” eme vívmányát felülbírálni. Valóban a szeméttelepre kalauzolt a műholdas „néni” és ráadásul arcátlanul közölte, hogy „eltévedtél, tervezd újra az utat!”

Szabadjon ezt az esetet párhuzamba állítani az előző elmélkedésben foglaltakkal. A szentek könyvtárnyi lelkiségi útmutatót hagytak ránk, melyek a saját megszentelődésük útján kalauzolnak végig. Az előbbi analógia nyomán ezen írásokat nevezném régi, nyomtatott térképeknek, hiszen két évezred „helyismerete” van benne. Korunkban népszerűvé vált a találomra felnyitott Biblia idézeteit napi mottóvá tenni. A jól tervezett fejlődési folyamatot efféle „kísérletezéssel” megszakítani veszélyes, hiszen egy idő után már a cél is eltűnik a horizontról, s bizony a mellékutcák szeméttelepre vihetnek. Ez lenne a tévesen programozott lelki GPS.

***

Közeledve az adventi időszakhoz, az Úr eljövetelének méltó megünneplését akarjuk előkészíteni. Tudni kell, hogy hol tartok most, azaz a jászol mellett milyen lesz a megjelenésem: bamba birka, örvendező kispásztor a tilinkójával, vagy arannyal, tömjénnel, mirhával hódoló bölcs király.

Fordítsuk le ezt a képet a ma keresztényének életére.

Kik a barátaim, kik között érzem jól magam? A „mindenki így csinálja” mentalitás, a divathóbortok rátelepednek a ma emberére. Nehéz kitörni belőle, hiszen különcnek, riasztónak mondhatnak mások. Egyetlen kérdést tegyünk fel ilyenkor: van-e nekik értékes szavuk, tettük, jövőképük? Kritikusan ki kell mondani, hogy nincs. Ha velük sodródom, akkor – ismerjük el – a jászol mellett bambán bámuló birka leszek. Vajon azt akarom-e, hogy a „hangoskodó fekete puli” rémisztő ugatásának engedelmeskedjek? Sátáni hangoskodás, ijesztgetés tereli a birkává butult világot – a szakadék felé.

Vállalnom kell az „elkóborolást” ettől a nyájtól, abban a tudatban, hogy a Jó Pásztor megkeres, nem hagy veszni. S azt is tudni kell, hogy a „hangoskodó puli” nyüszítve húzódik sarokba, ha a Pásztor parancsol neki.

A Mindenszentek nyomán járva és a tisztítóhelyen vágyakozó lelkek példájára nem választhatom ezt a birkalétet.

S itt elérkeztünk a lelki programkészítés alapállásához: nevelni, megtisztítani a lelkemet, hogy a jászol Szent Vendégének kisdedmosolyát láthassam.

***

Honnan kell elindulni? A zajból a csendbe! Ha mód van rá, betérni egy csendes templomba, kettesben lenni az Úrral. Teremtőm és Megváltóm színe előtt megkérdezni magamtól: ki vagyok Isten szemében? Mit szánt nekem mindazzal az életkörülménnyel, tehetséggel, amelyben élek? Milyen a viszonyom az Úrral? Atyámként bízom Benne? Reáhagyatkozom? Amikor ezekre a kérdésekre keresem a választ – mindenki látni fogja – azonnal választ is tudok rá adni és ez egy hatalmas lépcsőfok az önismerethez. Hiszen éppen az önismeret által döbbenek rá, hogy az Úr „nevemen szólított”, „tenyerébe rajzolt”. Ebből következik az a kérdés: mit adok vissza? Sőt ezen a ponton az első, nagyon kínos kérdést is tegyem fel: mit tartok vissza?

Egy pillanatra érdemes felnézni a templomablakok szentjeire. Ahogy egy kis elsőáldozó zseniálisan megfogalmazta: azok a szentek, akiken átsüt a nap. A szentek évekig, évtizedekig küszködtek egy-egy bűn, kisebb-nagyobb hiba kiküszöböléséért. Mondhatni sokáig tartott, amíg letisztították lelkük színes üvegét, hogy átsüssön a nap – az Igazság Napja: Krisztus. Már elmélkedtünk róla, hogy hosszú és olykor kínos munka lesz ez a lelki ablaktisztítás. Ha most azonnal elkezdem a számomra is keserves valamely hibám kiküszöbölését, akkor a betlehemi kispásztor módjára legalább a tilinkómat oda tudom vinni karácsony éjjelén. Eljön az idő, hogy mint az öreg pásztoroknak, vagy a bölcs királyoknak nekem is lesz nagyobb és értékesebb ajándékoznivalóm.

Még ma tegyem meg az említett fontos lépéseket, azzal a jelszóval, hogy „nem várok holnapig…”