Pater Anonymus: Legyetek éberek…

A napokban Mindszenty József Bíboros Atya életéről készült kisebb-nagyobb filmeket néztem a YouTube-on. Nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy a fényképekről és archív filmfelvételekről miért hat rám annyira a Bíboros Atya szeme. Bármennyire is megtört és idősödő arc tekint rám, a szem sokkal mélyebbre enged látni. S be kell vallanom, hogy a filmek keresése közben ugyanígy éreztem Márton Áron, Bogdánffy Szilárd és mások életének kutatásakor.

Amikor pedig mindezen látottak után eszembe jutottak az idős papokkal folytatott régi beszélgetéseim, arra a következtetésre kellett jutnom, hogy ezek a tekintetek, elejtett mondatok óriási figyelmeztetést tartalmaznak.

Az említett mártír főpapjaink, a történelemkönyvek lapjairól felénk tekintő papok, szerzetesek, szerzetesnők, világi hívek, vagy akár a régi beszélgetőtársak meg akarják osztani velünk a bölcsességet: a krisztusi hitből fakadó élet alappillére a szeretet és a megbocsátás, de az okosságnak és előrelátásnak éppen olyan fontos szerepe van.

Miért csapjuk be magunkat? Miért kell „örvendezni a megtérőknek”? Tudom, az Úr Jézus nyilatkoztatja ki, hogy egyetlen megtérő miatt mekkora öröm van a mennyben.

No, ez az! A mennyben! Ott világos – „nem tükör által és homályosan” – látnak, azaz tudják, hogy megtérésről van-e szó, vagy ámításról. Az Egyház két évezrede alatt milyen sokszor kihasználták, majd meggyalázták a tiszta szívű keresztényeket azok, akik pillanatnyi érdekből (olykor divatból) hozzánk csapódtak.

Mi lenne, ha a „megtérő” múltjáról is tudnánk valamit? Nem csak azt amit elmond, hanem, hogy milyen volt a sora, akkor, amikor még nem idetartozónak vallotta magát. Gondoljunk csak bele: nem kínálhatunk mást, mint kereszthordozást, hiszen korunkban a kereszténység rohamosan sodródik bele az üldöztetésbe. Ezzel szemben akik arról az oldalról jönnek, akik régen is és ma is az üldözés kiszolgálói voltak…? Kevesen vannak az egész egyháztörténelem folyamán olyanok, akik képesek voltak az új útért vértanúvá lenni. Hogyan is lenne ez másként ma, amikor még annyi alapértéket sem hordoz a civil világ, mint a régi korokban? Ne ámítsuk magunkat! Sokan férkőztek a mártírok közelébe, képmutatók voltak, majd a jótevőjük hóhérai lettek.

Emlékezzünk csak…: nem olvashatjuk sehol, hogy Kádár János, mint belügyminiszter, vagy Rákosi Mátyás személyesen kínzott volna meg valakit. Talán Péter Gábor sem, Olthy sem, Tucsek sem. Megvoltak az aljas ösztönökkel rendelkező pribékek (akik esetleg ministránsok is voltak régebben – megrendítő Eperjes Károly főszereplésével a Magyar Passió című film). Miként Mindszenty Bíboros Atya írja az emlékirataiban: a kínzójának idegenszerű akcentusa volt. (V.ö.: a 2006-os rendőrterror azonosító nélküli verőgépei…; vagy a II. Világháború 2. ukrán frontjának erőszaktevő katonái…) A műveletlen, lusta és lázongó senkikből hadat verbuvál az aljas és rafinált vezető. (lsd. Szamuely „lenin-fiúi”.)

Napjaink eseménye: pedagógus (?)-tüntetés diákokkal és levitézlett politikai szereplőkkel. Ezek a gyerekek, az év végi jó jegyért, a macerálás elkerüléséért, az „ego”-juk megnyilvánulásáért (hiszen gyorsan közzéteszik a facebook-on a mocskos plakátokkal való díszelgésüket) milyen családból jönnek? A szülőknek nincs ehhez egy szavuk sem, ők milyen múlttal rendelkeznek? Szerettek a napos oldalon járni, s ezért behódoltak a pártnak, az ideológiának. S mivel mást nem is kaphattak, így vérükké vált. Ebben a szellemben indítják útnak a gyerekeiket – milyen jövőt remélünk?

De, ne legyenek illúzióink: a hithű papok és hívek különösen is célpontjai – rövidesen áldozatai – a terrornak. Kívül és belül szuronyok szegeződnek ránk, mert egyedül képviseljük az igazságot. A világ sem és a Zsinat által a világ igájába hajtott fejű Egyház sem szereti az igazságot. Ami Amerikában a BLM-anarchia, a woke-ideológia, stb. az nálunk a templomrombolás (értsd: a kövekből épült templomé is és a lelki templomé is); a lelkiségi mozgalmaknak csúfolt belső ÁVH, stb.. A kiemelt fizetésű párt-, vagy szakszervezeti állásból „megtérő” mikor fog a szurony elé állni az igazságért? Netán éppen az ő kezében fog villanni a szurony?

Legyetek éberek!