Juliánus barát: Mi történik Ukrajnában?

A fősodratú haladó értelmezés (sőt, mára az egyetlen engedélyezett értelmezés) szerint 1956 újratöltve, a szovjet tankok megszállnak egy független országot, a nép hősiesen ellenáll, és az egész világ összefog az agresszor ellen.

Hiszen csak úgy megtámadni, lebombázni, és megszállni egy országot, ez a 21. században megengedhetetlen. Ilyent csak az USA csinálhat! Na jó, meg Franciaország (2011, Líbia).

Na de kezdjük az elejéről.

A 2014-ben az arab tavasz sikerén felbuzdulva a háttérhatalom Ukrajnában is bevetette a csodafegyverét, az úgynevezett "közösségi" médiát. Fellázították a népet a (valóban) korrupt és alkalmatlan Janukovics elnök oroszbarát kormánya ellen, és amíg a háztetőkről a mesterlövészek random lődözték le az embereket (felváltva a rendőröket és a tüntetőket), addig Victoria Nuland, az USA hírhedt külügyi államtitkára süteményeket osztogatott a főtéren, de természetesen az USA nem avatkozott be az eseményekbe, ő csupán véletlenül éppen arra járt. Közben pedig Arszenyij Jacenyuk besétált a parlamentbe, és kijelentette, hogy mostantól ő lesz a miniszterelnök. Az ellenzéki képviselőket pedig demokratikusan megverték, lemondatták, elüldözték, egész addig, amíg végül többségbe nem kerültek Jacenyuk és barátai. Az persze senkit nem zavart, hogy a választásokon az országnak egy jelentős része nem is tudott részt venni, lévén hogy ott éppen polgárháború dúlt (pedig vélhetően Donyeckben nem sokan szavaztak volna az új atlantista kormányra).

Természetesen a Krím félszigetet az orosz hadsereg azonnal elfoglalta, még mielőtt a szevasztopoli hadi kikötőből NATO-bázis lehetett volna (az ott szolgáló ukrán erők, beleértve a teljes tengeri flottát is, harc nélkül megadták magukat)

Egyébként érdekes: az ukrán kormány váltig hangoztatja, hogy saját területének tekinti a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságot, de közben 8 év alatt semmit nem tett azért, hogy az ott élők képviselve legyenek a parlamentben, noha ezt kifejezetten vállalta a minszki megállapodásokban is. Ez mutatja, hogy ezek szerint az ukrán kormány csak a területet érzi sajátjának, a rajta élő embereket már kevésbé... és hasonlóan viselkedtek a Kárpátalján (még) élő magyarokkal is.

Tehát, hatalomra jutott az új kormány, amelynek első dolga volt, hogy háborút indítson az ország keleti felében a lázadó oroszpártiak ellen, valamint mindent eladjon, amit csak lehet, amit esetleg még addig nem privatizáltak el. (Emlékszünk például Joe Biden fiának az ügyére?) A fordulatnak köszönhetően már akkor is soha nem látott magasságba szöktek a lakosság költségei: csupán 2015-ben a GDP 30 %-kal zuhant, az árak 50%-kal nőttek, és a korrupció egy szemernyivel sem csökkent. És persze keleten a háború folytatódott, ahová előszeretettel küldték a magyarokat, gondolván, hogy azokért nem annyira kár. Mellékesen a gáz ára a puccs után pár év alatt 3-szorosára nőtt (ez még a 2021-es nagy áremelkedés előtti adat). De volt előnye is a nyugati fordulatnak: először a történelem során, 2018-ban Kijevben is megrendezhették a Pride-ot. Nem volt tehát teljesen hiábavaló...

De ne szaladjunk előre. A Jacenyuk-kormány csúfosan megbukott, miután maga az új elnök, Petro Porosenko szabotálta el a saját miniszterelnökének a munkáját, hogy utána új, saját embert tehessen a posztra. Porosenko egyébként egy igazi oligarcha, a Roshen csokoládémárka tulajdonosa. Másodállásban pedig alkoholista. Ő körülbelül a Simicska ukrajnai megfelelője. Új kormány alakult, amelynek miniszterelnöke Jacenyukkal és Porosenkoval szemben immár nemhogy zsidó származású, de nyíltan vallásos zsidó, Volodimir Hrojszman lett. Ez önmagában nem bűn és nem is baj, csak amikor egy nemzsidó országban egy zsidó származású, vagy főleg zsidó vallású befolyásos személyiség látványosan nem az ország érdekét képviseli, hanem valami kártékony külföldi hatalmat igyekszik kiszolgálni, mint például Soros György Magyarország esetében, akkor az ember azért magában mindig gyanakodni kezd, hogy ennek vajon mi lehet az oka... Visszatérve tehát Porosenkóra, ő talán az óvatos konszolidáció vonalát képviselte volna, de, zsidó miniszterelnök ide vagy oda, nem tudott szabadulni az ukrán nacionalizmus nyomásától, és nem mert azzal érdemben szembe menni. Ennek látványos példája az ominózus nyelvtörvény, amellyel 2019-ben megfosztották a magyarokat (is) az anyanyelvhasználathoz való joguktól. A törvény szerint az ukrán államnyelven kívül más nyelvet csak vallási szertartásokon és magánbeszélgetésekben (!) szabad használni. Tehát például a magyar iskolákban is csak ukránul lehet tanítani, különben bírság szabható ki. Ez azt jelenti, hogy ha még maradtak is magyarok Ukrajnában, a gyerekeik már csak ukránul fognak tudni, azaz praktikusan 2 generáció múlva már nem lesz egy darab magyar sem.

De nem csupán a nyelvről beszélünk, mert Ukrajnában, ahol a népirtásoknak amúgy is nagy hagyománya van, a 2014-es atlantista puccs után nyíltan fasiszta, az egykori világháborús tömeggyilkost, Sztyepan Banderát ünneplő milíciák is szerveződtek, amelyek az állam által elismerve, a hadsereg oldalán, azzal együttműködve de abba nem beolvadva részt vehettek a Donyeck-medencében a polgárháborúban. Ezt úgy kell elképzelni, mintha Magyarországon a honvédségtől függetlenül létezne mondjuk a Magyar Gárda, amelynek tagjai fel lennének fegyverezve géppisztolyokkal, ugyanúgy megjárták volna Afganisztánt, de nem a Honvédség parancsnoksága alá tartoznának, hanem Vona Gábor személyesen irányítaná őket. De ez nem zavarja az EU-t, mert az ukrán fasiszták az oroszokat jobban utálják mint a zsidókat, tehát az EU logikája szerint az ukrán fasiszták azok jó fasiszták.

Na tehát, miután Porosenko is csúfosan megbukott a következő választáson, a kívülről jött (és szintén zsidó) Zelenszkij lett az elnök. Ő nem oligarcha, hanem egyszerű ember, a nép fia, foglalkozására nézve humorista. Ő, bár nem oligarcha volt, de nyilvánvalóan nem magától nyerte meg a választást, hanem mögötte állt az Igor Kolomojkszij nevű oligarcha. (Aki szintén zsidó.) De ő sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az emberek csak azért szavaztak rá, mert az összes többi jelöltet utálták, őt viszont még (politikusként) nem ismerték. Olyan helyzetet képzeljünk el, mintha a választás Gyurcsány Ferenc, Demszky Gábor és mondjuk Galla Miklós között dőlne el. Nyilván, hogy ilyen esetben elsöprő többség szavazna Gallára, noha nyilvánvalóan alkalmatlan, de a nép mégsem fél tőle annyira (amíg meg nem ismerte)... Ugyanis a 2022 januári hírek szerint, ha akkor lett volna Ukrajnában választás, már csak 30%-ot szerzett volna Zelenszkij. Persze a háború ezt simán felülírhatja, bármi elképzelhető.

Zelenszkij utolsó, még a háború előtti húzása egyébként az volt, hogy nemes egyszerűséggel betiltotta az oroszpárti sajtót és tévécsatornákat, ezzel gyakorlatilag kriminalizálta az ellenzéket. Persze ma, amikor a youtube is letörli az orosz állami média csatornáit, ezen nem lepődünk meg, sőt helyeseljük, na de ne feledjük, hogy ez még a háború kitörése ELŐTT történt). Mellékesen Zelenszkij az elődjét, Porosenkót is börtönbe akarta csukni, ami egy nagyobb tervnek, az oligarchákkal való leszámolásnak az első lépése lett volna, de elég erős tiltakozást váltott ki még nyugaton is. Azzal vádolták a háború előtt - egyébként nem is alaptalanul - Zelenszkij elnököt, hogy Putyint akarja lemásolni, és egy tekintélyelvű rendszert létrehozni. Na a vicc az, hogy erre most minden lehetőséget meg is kapott. Ő tehát teljesen más karakter, mint a néhai Jelcint idéző Porosenkó: Most kezdjük csak látni, hogy Zelenszkij egy nagyon intelligens és ambíciózus illető. A kérdés csak az, hogy vajon jót akar-e az ukrán népnek?

Még egy kis kitérő: miért fontos a nyugatnak Ukrajna?

Hiszen ott semmiféle ásványkincs nem található, se olaj, se semmi. Igen ám, de ott halad(t) át a gázvezeték, ami összeköti Oroszországot Nyugat-Európával, és aki efölött a vezeték fölött ellenőrzést gyakorol, az fél Európát sakkban tudja tartani. Nem véletlenül épült a Török Áramlat (amelyen át Magyarország is kapja újabban a gázt), valamint az Északi Áramlat 2, hogy meg lehessen kerülni Ukrajnát a gázszállítással. Ezen felül azért is fontos, mert Ukrajna bekebelezésével a NATO megszerezné a Fekete-tenger egy sokkal jelentősebb partszakaszát, valamint Moszkvához egész közel tolhatná a "védelmi" rakétarendszereket. Amelyek persze támadásra ugyanúgy alkalmasak. Az EU pedig óriási piacot és rengeteg olcsó munkaerőt szerezne. Hiszen az a több millió ukrán, aki Oroszországban dolgozik (dolgozott), az ugyanúgy Németországban is dolgozhatna. Még egy nagyon fontos dolog: Szerbia nyíltan az oroszokkal szövetséges ország, és Orbán Viktor is sokat barátkozott az oroszokkal, és Fico alatt Szlovákia is oda húzott. Ha Ukrajnában egy oroszbarát kormány kerülne hatalomra, akkor Magyarország mozgástere hatalmasra nőne, akár ki is léphetnénk az EU-ból, ezzel pedig híd létesülne Oroszország és Szerbia között, és a jelenleg éppen erősen atlantista, de politikailag nagyon instabil Románia is harapófogóba kerülne, amit nyilván nem szeretne sem a NATO, sem az EU.

Miért fontos Putyinnak Ukrajna?

Nyilván nem csak az ukrajnai oroszok sorsa érdekli, főleg hogy azok nagy része már így is elmenekült Oroszországba 2014-ben vagy azóta. Leginkább azért fontos neki, hogy ne legyenek NATO-bázisok és rakétarendszerek mélyen benyomulva az egykori Szovjetúnió területére, megközelítve Moszkvát, és nehezen védhetővé téve Belaruszt. Ezen felül az is nyilvánvaló cél lett volna, hogy megmutassák, hogy a Nyugat csak üres ígéreteket locsog, de ha baj van, akkor nem védi meg a szövetségeseit. Ha Ukrajnát gyorsan elfoglalnák, akkor annak nagyon komoly üzenete lenne: az, hogy nem érdemes a Nyugattal szövetkezni, mert csak ígérgetnek, de segíteni nem akarnak. Másik fontos cél, hogy nem akarták megvárni, amíg Ukrajna még jobban megerősödik. Ismeretes, mivel a nyugati sajtó büszkén beszámolt róla, hogy az utóbbi évben a török gyártmányú Bayraktar harci drónokkal Ukrajna sikeres csapásokat mért az oroszbarát szakadárokra (megsértve ezzel a minszki egyezményeket), amelyből világossá vált, hogy a DNK és LNK helyzete idővel tarthatatlanná fog válni. (Hát igen, az orosz titkosszolgálat fatális hibát követett el, amikor a 2016-os törökországi katonai puccs idején megmentette Erdogan elnököt...)

Ilyen előzmények után döntött úgy Putyin, hogy megpróbálja lerohanni Ukrajnát, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy mire bárki felocsúdik a meglepetésből, addigra megdöntse az atlantista kormányt, és egy oroszbarát kormányt ültessen a helyébe. Csakhogy ez, most úgy néz ki, hogy nem fog sikerülni. Ha pedig elhúzódik a háború, és kiépül nyugat felől a folyamatos fegyverszállítás, vagy akár csak elkezdődik egy kiterjedt partizánmozgalom, annak beláthatatlan következményei lesznek, ránk magyarokra nézve is. Ez most nem Afrikában van, hanem itt a szomszédban. A spejzban, ha úgy tetszik.

Az, hogy Kijevben (egyes hírek szerint) 18000 azaz tizennyolc ezer géppisztolyt osztottak ki a lakosságnak, az elképesztő felelőtlenség. A szám nem biztos, de a fegyver-osztogatásról videó készült. Kiképzetlen, és főképpen szervezetlen emberek kezébe adni sorozatlövő fegyvereket, ez biztos garancia arra, hogy minimum egy évtizedre polgárháborúba zuhanjon az ország. Egy felelős vezető ilyent soha nem tenne.

Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy minden esély megvan arra, hogy egy Szíria 2.0 alakuljon ki, itt, a közvetlen szomszédunkban! A Nyugatnak nincs más dolga, mint vállról indítható rakétákat és géppisztolyokat szállítani (amit már el is kezdtek), és mindig lesz pár ukrán "hazafi", aki örömest fog azokkal lövöldözni, bárkire, akit éppen ellenségnek gondol, legyen az orosz, magyar, vagy akár a szerencsétlen izraeli DJ. Hacsak nem történik valami csoda, akkor minimum egy olyan véres háborúnak nézünk elébe, ami Jugoszlávia (1992) óta elképzelhetetlennek tűnt Európában. Csakhogy azzal ellentétben itt Oroszország és immár a NATO is közvetlenül érintett, azaz bármikor kiterjedhet a konfliktus, akár még atomháborúvá is.

Legfrissebb hír, hogy több NATO-ország, Lengyelországgal az élen, harci repülőket (régi Mig-eket) ad át Ukrajnának. Az oroszoknak kiváló alkalom lesz hát ezen a 70 db múzeumi gépen tesztelni az SZ-400 rakétarendszereket... De minden okuk megvan arra is, hogy ezeket a gépeket még a földön megsemmisítsék. Ami pedig már NATO-országok elleni támadás lenne. A Jóisten legyen hozzánk irgalmas...

Nézzük a helyzet hatásait, különösen magyar szemszögből.

Mármint nem az atomháborúnak, mert az azért remélhetőleg nem lesz, hanem annak, ha csak simán elhúzódik a harc, de Ukrajna területén belül marad. Tehát azt vesszük alapul, hogy az oroszok nem tudják két hét alatt legyőzni Ukrajnát (azaz lemondatni a kormányt, és ellenőrzésük alá vonni a kormányzati és katonai objektumokat, különösen Ukrajna nyugati/déli határát)

Ez esetben kialakul egy elhúzódó háború, amelyben nyugat felől tehervonatszámra hordják a fegyvert Ukrajnába, hogy legyen mivel lövöldözni, miközben egyre súlyosabb szankciókat vezetnek be Oroszország ellen, és az egyre több áldozat miatt a nemzetközi közvélemény is egyre jobban felháborodik.

- Megszűnhet Magyarország gázellátása. Magyarország orosz gázt használ, és ha ez szankciók miatt megszűnik, akkor a lakossági gáz ára a mostaninak az ötszöröse lesz, már ha lesz egyáltalán. Ellátási zavarok jöhetnek, és soha nem látott gáz-, villany- és benzinárak. Szokjuk meg a gondolatot, hogy 1000 forint lesz a liter benzin. És ha nem épül meg a Paks 2 erőmű, akkor a villanyáram ára is menthetetlenül a gázzal arányosan fog az egekbe emelkedni.

- Állandósulni fog a menekültáradat. Már most is több ezer fő jön naponta, de lesz ez még több tízezer is. Ukrajnában 45 millióan laknak, ha ebből csak 5 millió fő menekül ide, akkor is átlagosan minden családra jut egy fő menekült, akit el kell valahogy helyezni. És ezeket nem lehet majd vízágyúval lemosni a kerítésről, mint az afgánokat, mert ezek európai keresztény felebarátaink, ráadásul tényleg mi vagyunk az első útjukba eső biztonságos ország. És még az is lehet, hogy magyarok. Nyilván Záhonyhoz érkezve minden ukrán hirtelen magyar lesz, nyelvtől, bőrszíntől, mindentől függetlenül. És a határon át bármikor érkezhetnek hozzánk (akár menekültként) fegyverforgatásban jártas bűnözők is. És fognak is érkezni. Semmiféle kapacitás nem lesz ezek kiszűrésére. Emlékszünk még a szerb Magda Marinkóra?

- Egy velünk alapvetően ellenséges érzelmű, 45 milliós lakosságú ország pár év alatt állig fel lesz fegyverezve, és tele lesz valós harctéri tapasztalattal rendelkező katonákkal. Az ukrán sereg már most többszázezer fős, de ha állandósul a háború, akkor ez felduzzadhat a millió fölé is. Ezzel szemben a Magyar Honvédség összesen kb. 20 000 főt számlál, de ezeknek is a nagy része, minden tiszteletünk és elismerésünk mellett, de legfeljebb csak rezsiharcot látott. Csak a miheztartás végett, 1956-ban nagyságrendileg tízszer ennyi katonánk volt. És mivel már 18 éve nincs hadkötelezettség, ezért Magyarországon a férfiak 36 éves kor alatt (illetve az egyetemet végzettek 41 éves kor alatt) egyáltalán nem rendelkeznek semmilyen katonai tapasztalattal. A fiatalok pedig inkább a videójátékozásban meg a manga-olvasásban szereznek nagy gyakorlatot, semmint a honvédelemben, tehát a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Nem beszélve arról, hogy ha jól tudom, akkor 14 azaz tizennégy darab harci gépünk van, a híres Gripenek. Ugye a szovjet időkből örökölt Mig-eket bölcsen kidobtuk, mondván, hogy azok olyan régiek, hogy az már ciki. De ennek legalább van egy olyan előnye, hogy most nem tudjuk őket Ukrajnának átadni... (A rendszerváltáskor több mint 150 darab, főleg Mig vadász/bombázó gépünk volt, és mellé 20 db kiképző vadászgép és 10 db AN26-os katonai szállító. Lehet hogy a legmodernebb török harci drónok ellen vagy az SZ-400 rakétarendszerek ellen az 50 éves Migek nem a leghatásosabbak, de például ha egy zavargásnál kell a tüntetők feje fölött alacsonyan áthúzni, vagy simán csak felderítést kell végezni, vagy akár az ugyancsak 50 éves ukrán Mig-eket kell jobb belátásra bírni, arra kiválóan alkalmasak lennének. Ami pedig a tankjainkat illeti, a Gyurcsány-kormány 100 db T-72-es nehézharckocsit küldött (felújítva!) adományként Iraknak, hogy aztán azok pár év múlva egytől egyik az Iszlám Állam kötelékében kössenek ki...)

- Soha nem látott fegyverkezési verseny fog elindulni az Ukrajnával határos országokban is, a román kormány a NATO-nak való megfelelés érdekében ész nélkül fog, akár a GDP 20%-áig is fegyverkezni, és fenntarthatatlan lesz az az egyébként nagyon helyes mostani álláspont, hogy mi nem engedünk be Magyarországra idegen NATO csapatokat. Az Orbán-kormány (ha megmarad egyáltalán) soha nem látott mértékben elszigetelődhet, és pillanatok alatt kialakulhat egy olyan helyzet, amelyben egy állig felfegyverzett Szerbia, Románia, Ukrajna és Szlovákia fog minket körülvenni, és egy ilyen helyzetben nemhogy az ott élő magyarok nyelvhasználati jogait nem fogjuk tudni megvédeni, de örülhetünk majd, ha egyáltalán nem verik agyon őket. Hiszen Ukrajna most szent és sérthetetlen, tehát bármit megtehet - kiváltképp a magyarokkal, akikért úgysem kár. Arról nem is beszélve, hogy ha Magyarországon amerikai katonák fognak állomásozni, akkor egy esetleges zavargás esetén egy pillanat alatt beavatkozhatnak, és megbuktathatják a magyar kormányt.

- Ha Oroszország elveszti ezt a háborút, akkor utána megbukik Putyin, és a jó ég tudja, hogy mi fog következni, rossz esetben akár kialakulhat egy egész Oroszországra kiterjedő polgárháború is. Volt már olyan, éppen 100 éve. Akkor is azzal kezdődött, hogy a vesztett háború miatt megbukott (lemondott) a cár. Mellékesen, ha Oroszország összeomlik, akkor újra fel fog lángolni a konfliktus az összes olyan övezetben is, ahol jelenleg az orosz erőktől való félelem tartja fenn a rendet. Belaruszban újra kitörnek a tüntetések, Kazahsztánban úgyszintén, de Szíriában is a kurdok és a törökök szabad kezet kapnak, Azerbajdzsán újra megtámadja és eldózerolja egész Örményországot, Grúzia újra megtámadja Abháziát és Dél-Oszétiát, Csecsenföldön megbukik Khadirov és újra kitör a polgárháború, és még lehetne sorolni. Mondjuk ennek a forgatókönyvnek egy előnye lesz: újra lemegy a benzin ára...

- Végére hagytuk a számunkra legfontosabbat, a konfliktus legakutabb hazai következményét: hogy megbukhat az Orbán-kormány! A korábbi nyíltan oroszbarát politika miatt sokan, akik nem figyeltek fel a politikában a rendszerváltás után lezajlott erkölcsi pólusváltásra, azt hihetik, amint Gyurcsány Ferenc is megmondta, hogy "az ostoba Orbán alulértékelte az orosz veszélyt" . Hiszen utólag igazolva látja mindenki, hogy orosz veszély nagyon is van. Korábban fel sem merült, hogy az összevissza beszélő, igazikonzervatív Márki-Zay, aki "a kommunistákat és a fasisztákat egyszerre képviseli", és aki a Fidesz tagjait a lámaoszlopokra akarja felakasztani, hogy ez a közveszélyes idióta, ez kormányra kerülhetne. Ez eddig legfeljebb Soros György legrosszabb álmában fordulhatott elő. Most viszont kézzelfogható lehetőségként tűnik fel az, hogy Márki-Zay, Ferenc pápával karöltve, kiragadja Magyarországot az orosz medve öleléséből, mintegy mellékesen pedig csatlakozik az Európai Ügyészséghez, lebontja a déli kerítést (de visszatoloncolja a kárpátaljai magyarokat), aláírja az Isztambuli Egyezményt, és odaveti a gyerekeinket prédának a meleglobbi elé.

Mert ez a lényeg, és ez alapján kell eldönteni, hogy kit támogatunk, hogy ki üljön a nyakunkon. Magyarország kis ország, szegény és katonailag jelentéktelen, nincs atomfegyvere, nincs sajátmárkás harci drónja, nincs egymillió katonája, és nincsenek 5000 méteres hegyei, és nincsenek erős barátai sem. Szóval az égvilágon semmije nincs, amivel megvédhetné magát. Valaki tehát biztosan el fog minket nyomni. Ez szükségszerű. Mindig lesz valamilyen únió, akár szovjet-, akár európai, akár eurázsiai, de valamilyen únió az mindig lesz. Sajnos nem lehetünk függetlenek, mert azt 500 évvel ezelőtt Mohácsnál végleg eljátszottuk.

A kérdés tehát az, hogy kitől szeretnénk függeni. Attól a "diktátortól" akarunk-e függeni, aki korlátozza a tüntetéshez való jogunkat, de cserébe hagy minket békén élni, nagyjából a keresztény törvények szerint, vagy attól a háttérhatalomtól akarunk-e függeni, ami átneveli és átoperálja a gyerekeinket, ami a nagymamák ellen neveli az unokákat, ami a férfiakra uszítja a nőket, szétveri a családokat, és bíróság elé állítja a Biblia-idézetet kiposztoló embereket?

Akkor hát mit csináljunk? Imádkozzunk, és ne küldjünk fegyvereket.