Carlo Maria Viganò: Nekünk, katolikusoknak ma,

amikor tanúi vagyunk az Egyház Keresztútjának,

kötelességünk a Kereszt tövében állni

Carlo Maria Viganò érsek válasza Aldo Maria Valli-nak a https://www.aldomariavalli.it/2021/07/07/while-the-pope-is-in-the-hospital/ cikkére, amelyben Valli az Egyház végéről vizionál.

In hac lacrimarum valle

Kedves Dr. Valli,

Nagyon felindultam, amikor elolvastam az Egyház állapotához és a katolikusoknak egy haldokló valóságból egy új, harciasabb, gerilla dimenzióba történő „vándorlásához” fűzött észrevételeit, amelyhez, mint ahogyan írta, a fiatal Ratzingernek egy jól ismert rádió interjújából vett képet használt fel.

Az Egyháznak nincs és nem is lesz vége.

Ez a „vándorlás” nem lehet a Misztikus Testből egy olyan emberi és utópikus valóságba történő vándorlás, amely a múlt elvesztését sirató és a jelen iránt undorodók fejében jön létre. Mert ha erre éreznénk kísértést, akkor elárulnánk magát az Egyházat, elválasztanánk magunkat tőle és ezáltal kizárnánk magunkat az üdvösségből, amelyet egyedül Ő biztosít tagjainak. Gondolkodjon el ezen a paradoxonon, kedves Aldo Maria: pontosan azok, akik azt hirdetik, hogy büszkén hűek a megváltoztathatatlan Katolikus Magisztériumhoz, így egy [hamis] oázist építenének, anélkül, hogy eszükbe jutna, hogy mindannyian exsules filii Evae-k [Éva száműzött gyermekei] vagyunk, és hogy utunkat gementes et flentes [sóhajokkal és sírva] ezen a siralomvölgyön keresztül folytatjuk.

Az Egyháznak nincs és nem is lesz vége. Tudjuk, hogy ez a szörnyű válság, amelyben tanúi vagyunk mindannak az elpusztításának, ami még megmaradt a katolicizmusból, azok által, akiket az Úr nyája pásztorainak küldött, a fájdalmas Keresztutat és a Misztikus Test sírba süllyesztését jelzi, amelyet a Gondviselés rendelt el, mindenben utánozva az Isteni Főt.

Krisztus fájdalmas kiáltását halljuk, amikor az Egyház felnyög.

Így történt ez Jeruzsálem sötét égboltja alatt, a Golgotán is, amikor az Isten Fiának a keresztre szegezését látva voltak olyanok, akik azt hitték, hogy a Názáreti rövid pályafutásának vége. De azok mellett, akik - pesszimizmusból, félelemből, opportunizmusból vagy nyílt ellenségeskedésből kifolyólag - cinikusan figyelik az Egyház halálhörgését, vannak olyanok is, akik Vele együtt nyögnek és nyitva áll a szívük e kín előtt, még akkor is, ha tudják, hogy ez a feltámadás szükséges, nélkülözhetetlen előfeltétele, amely Őt és minden tagját várja. A halálhörgés szörnyű, akárcsak az Úr kiáltása, amely átütötte a Parasceve [a Húsvét előtti készületi nap] hitetlen csendjét, és ezzel együtt a Sátán uralmát a világ felett. Eli, Eli, lamà sabactani! Halljuk, amikor Krisztus kiált, miközben az Egyház felnyög. Látjuk a dárdákat, a karókat, a nádat ecettel átitatott szivaccsal; halljuk a tömeg vulgáris gyalázkodásait, a Szanhedrin provokációit, az őröknek adott utasításokat, a jámbor nők zokogását.

Ezért, kedves Dr. Valli, ma a kereszt tövében kell állnunk, miközben tanúi vagyunk az Egyház szenvedésének. Állni azt jelenti, hogy egyenesen, mozdulatlanul és hűségesnek kell maradni. A Legszentebb Máriával , a Hétfájdalmú Szűzanyával - stabat Mater dolorosa - együtt, akit az Úr nekünk Anyánknak adott, közvetlenül a kereszt lábánál, Szent Jánosként, hogy ezáltal mi is, mint a Kedves Tanítvány, a gyermekei lehessünk.

Szent Jánossal és a Hétfájdalmú Szűzanyával a Kereszt tövében állunk, amelyet az új Főpapok leköpnek, és amelyet egy új Szanhedrin káromol és szidalmaz.

Még abban a gyötrelemben is, amikor Krisztus Keresztútja fájdalmának a megismétlődését látjuk Misztikus Testében, tudjuk, hogy az idők ezen utolsó ünnepélyes szertartásával a Megváltás befejeződik: Isten megtestesült Fia hajtja végre, meg kell látni a Megváltóval sorsával való misztikus egyezést. És ahogy az Atya örömmel fogadta el Egyszülött Fia áldozatát, hogy megváltson minket, nyomorult bűnösöket, ugyanúgy méltóztatik látnia a Keresztút szenvedésének visszatükröződését Egyházában és az egyes hívőkben. Csak így történhet meg a Megváltás, amelyet Jézus Krisztus, az Igazi Isten és az Igazi Ember vitt végbe az emberiség nevében, együttműködőkké és résztvevőkké téve bennünket. Nem passzív alanyai vagyunk egy olyan tervnek, amelyet nem ismerünk, hanem üdvösségünk és testvéreink üdvösségének aktív főszereplői vagyunk, követve az Isteni Főt. Ezért mondhatjuk, hogy tulajdonképpen papi nép vagyunk.

Szembesülve e szörnyű idők elhagyatottságával, a Hierarchia hitehagyásával, az Egyház testének gyötrelmeivel szemben nem lehetünk igazán pesszimisták és nem adhatjuk át magunkat a kétségbeesésnek vagy beletörődésnek.

Imádkozzunk alázattal, kérve a Szentlelket, hogy adjon erőt nekünk a megpróbáltatások idején.

Szent Jánossal és a Hétfájdalmú Szűzanyával együtt ott állunk a Kereszt tövében, amelyet az új főpapok leköpnek, és amelyet egy új Szanhedrin káromol és szidalmaz. Másrészt emlékeztetünk arra, hogy annak idején is a papi rend vezetői voltak az elsők, akik meg akarták ölni Urunkat, és ezért nem meglepő, hogy az Egyház Keresztútjának idején éppen ők azok, akik kicsúfolják azt, amit lelkük vaksága többé már nem ért.

Imádkozzunk. Imádkozzunk alázattal, kérve a Szentlelket, hogy adjon erőt nekünk a megpróbáltatás idején. Sokszorozzuk meg imádságainkat, vezekléseinket és böjtünket azokért, akik ma az ostort lengetik, a töviskoronát a fejére húzzák, beleverik a szögeket és megsebzik az Egyház oldalát, csakúgy, mint egykor Krisztussal tették. Imádkozzunk azokért is, akik szenvtelenül figyelnek, vagy másfelé néznek.

Imádkozzunk azokért, akik sírnak, azokért, akik kendőt nyújtanak a megcsúfolt arc letörlésére, azokért, akik csak egy ideig hordozzák a Keresztet, azokért, akik ássák a sírt, halotti leplet és értékes balzsamot készítenek. Exspectantes beatam spem, et adventum gloriae magni Dei, et Salvatoris nostri Jesu Christi - Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét (Tit 2,13).

+ Carlo Maria Viganò, Archbishop
14 July 2021
S. Bonaventuræ, Episcopi et Ecclesiæ Doctoris

angol nyelvű forrás:
Carlo Maria Viganò: “To stand at the foot of the Cross, as we witness the Passion of the Church” – The Duty of Catholics today