Marcel Lefebvre érsek úr 1975. december 8-án

– Franz Schmidberger pappászentelésén – mondott

prédikációja

Most van a papszentelések ideje.
Ezért – nemcsak a régi és jövendő papoknak szólóan – idézzük fel Marcel Lefebvre érsek úr 1975. december 8-án – Franz Schmidberger pappászentelésén – mondott prédikációját.

Kedves barátaim, kedves testvéreim!
Virgo fidelis, most pro nobis - Hűséges Szűz, imádkozz értünk.

Ha van olyan erény, amelyre manapság különleges módon szükségünk van, akkor ez a hűség.

Mit jelent a hűség?

A hűség a „fides” szóból származik, ami azt jelenti, hogy van hit. De a hűség több, mint hit. Ez a hitben való kitartás. Kitartás a hit szellemében. A hit gyakorlása. Nem csak egy nap; nem csak egy hónapig, hanem egész életünk során. Hűség az általunk tett ígéretekhez, az elkötelezettséghez; és mindenekelőtt hűség teljesen, tökéletesen, végtelen módon magával az Istennel szemben.

Isten hűséges. Isten hűséges önmagához. Isten hű minden ígéretéhez. Isten hűséges mindazokhoz, akik szeretik. Ez a hűség legyen példaértékű, a saját hűségünk modellje.

Ma, kedves barátaim, és különösen az, aki éppen megkapta a papság kegyelmét – kedves Franz – Isten elkötelezettségét vállaljuk, hogy hűek leszünk a kapott kegyelemhez.

A felszentelő imákban volt egy kifejezés, amely ezt a hűséget jelképezi: állandóság, kitartás az ígéret megtartásában.

És a hűség, ha alapjaiban a hit erényéhez, akkor gyakorlatában a lelki erősség erényéhez kapcsolódik. Ez az az erő, amelyet kértünk a Szentlélektől, hogy adjon neked ajándékba a papságban. Légy állandóan, hűséges az Istenhez, hű azokra az elkötelezettségekre, amelyekre ma ünnepélyesen ígéretet tettél, amikor eljöttél, hogy megkapd a papság kegyelmét és minden olyan erőt, kegyelmi segítséget, amelyet az Isten az Egyházon keresztül ad neked. Tehát légy hűséges.

Isten hű, mindig hű – semper idem – Isten mindig ugyanaz. Pontosan ez az Ő állandósága a tökéletességében, a végtelenségében, az Ő végtelen lényében, amelyben megmarad ez a hűség, s melyre nekünk annyira szükségünk van. Ha ragaszkodunk a hitünkhöz, az azért van, mert ragaszkodunk Istenhez. Hitünk nem más, mint maga Isten, jelen van az elménkben, a szívünkben, az akaratunkban. A Szentháromság él bennünk; Urunk, Jézus Krisztus Isten, bennünk él. Ez a hűségünk; ezt ígértük megkeresztelkedésünk során, hogy örökkévalónak hiszünk az örökkévalóságban. Nem egy napra, hanem az örökkévalóságra.

Ha van példa erre a hűségre az emberiség történetében, akkor valóban a legszentebb Szűz Mária. Ő is hűséges volt. Már hű volt, mielőtt kimondta „fiat”-ját. Tiszta, szent, Istenhez kötődik, hű volt Istenhez a szívének utolsó száláig. De amikor kijelentette „fiat”-ját, akkor hű volt Urunk, Jézus Krisztus iránt. Hű volt Fiához, aki az ő Istene. Hűséges egész életében, megpróbáltatás, kétségek, nehézségek, ellentmondások, botrányok közepette, a Boldogságos Szűz mindig is hű volt Urunk, Jézus Krisztushoz, a isteni Fiához. Soha nem hagyta el a keresztet. Amíg az apostolok elmenekültek tőle, míg az apostolok elhagyták őt, míg a Fiát vér borította, meghalt, mindenki elhagyta, bizonyos módon Isten által is elhagyatva, de a Szent Szűz: jelen volt: Stabat Mater juxta crucem.

Nem hagyta el az isteni Fiának művét. Nem hagyta abba. Pünkösdkor ott volt Szűz Mária, hogy szétossza a kegyelmet. Urunk, Jézus Krisztus azt akarta, hogy az apostolok rajta keresztül vegyék. Hű volt elkötelezettségei iránt, mindig hűséges volt Urunkhoz. Ma is, mindig velünk van. Csak egyetlen vágya van: látni, hogy megtartjuk ezt a kötődésünket Urunk Jézus Krisztushoz, ezt a kötődést a hitünkhöz. Ez minden vágya, hogy általa és vele egész életünkben kötődjünk Urunk, Jézus Krisztushoz, lelkünk összes szálával együtt.

Ez a hűség az Ószövetségben is figyelemre méltó. Benne a Szűz volt a legtökéletesebben hiteles az Isten teremtményei között, látjuk, hogy a hűség értékes Isten számára. Isten szeretné, ha hűek lennénk. Ha Mária hű magához és minden elkötelezettségéhez; azt is szeretné, ha általa és vele mi is hűek lennénk kötelezettség-vállalásainkhoz.

Az Ószövetség teljes története nem más, mint Izrael hűsége vagy hűtlensége Isten iránt. Minden bizonnyal Isten szigorúan büntette őket, amikor hűtlenek voltak, amikor eltávoztak Istentől, amikor eltértek ígéretüktől. Isten átadta őket ellenségeiknek. Isten megsemmisítette őket. Isten még Jeruzsálem templomát is eltűnteti, mert hűtlenek voltak Istenük iránt. Ez egy példa, amelyet soha nem szabad elfelejteni. Számomra úgy tűnik, hogy ez a példa nagyon fontos számunkra, nagyon értékes nekünk a mai Egyházunkban.

Ó, az Egyháznak természetesen birtokában van az örökké megmaradás ígéretei, az örök élet szavai, az Egyház nem süllyedhet el. De átélhet fájdalmas próbákat, hűtlen lehet Istenhez, legalábbis sok esetben, mivel a Szentírás is azt mondja nekünk, hogy egy napon talán csak néhány hívő lesz ezen a földön.

Szörnyű pillanatok lesznek az Egyház történetében, amikor úgy tűnik, hogy maga az Egyház elveszíti a hitét. Vajon nem vagyunk ma ebben az időben, vagy legalábbis azon idők egyikében, amelyek az általános hitehagyásra utalnak? Vajon elmondható, hogy ma az egyházban példát találnánk a figyelemre méltó hűségre? Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy elhagyjuk Istent, elhagyjuk Urunkat. Mivel a hűség önmagában tartalmazza a „semper” szót (mindig), azt mondanám, hogy az a hűség, amelyet nem adnak örökre, nem az igaz hűség.

Mindig legyünk hűségesek Istenhez. Ez magában foglalja a múltat és a jelenet, a jövőt. Tehát ha hűek akarunk lenni, hűeknek kell lennünk a múlthoz, ahhoz a hithez, amely mindig is az Egyház hite volt. Hűnek kell lennünk Istenhez abban, amit apostolok ígértek és amit az egész Egyház ígért az évszázadok során. Hűségesnek kell lennünk az Egyház ezen ígéreteihez. És mi, akik ebben az Egyházban vagyunk, mi vagyunk az Egyház tagjai, hűségesnek kell lennünk az őseink hitéhez. Ha nem, ne mondjuk, hogy hűek vagyunk, ha néhány napig hűtlenek lennénk, többé nem leszünk méltók azoknak, akik megelőztek minket.

Ennek a hitnek az évszázadok során és számunkra az egész életünkben meg kell maradnia. Ez az, amihez mindenekelőtt ragaszkodnunk kell, mert az Egyház hitte ismét Istenhez vezet. A hitünk maga Isten; a hitünk a mi Urunk, Jézus Krisztus. Hitünk az Örökkévalóság, örök boldogság; ez a mi Urunk Jézus Krisztus misztikus teste; ez a mennyország. Nem vethetjük el ezeket a dolgokat, amelyek az egész életünk, a létünk alapvető oka, a megváltásunk oka és az Egyház tanítása. Ezért kell a szívünkben megőriznünk az Egyház iránti szeretetet, a Szent Katolikus Egyház mély szeretetet, amelyben Urunk az élet összes kincsét és kegyelmét adta.

Hűnek lenni a Boldogságos Szűz Mária felé is, akinek a mi Urunk, Jézus Krisztus minden kegyelmét megadta, hogy nekünk továbbadja azokat. Ha igazán hűek vagyunk az Egyházhoz, ha igazán hűek vagyunk a Boldogságos Szűz Máriá-hoz, bármi történik, bármilyen botrány előfordulhat körülöttünk, bármit is mondhatnak nekünk, vagy rólunk. Bármit gondolunk, bármit írhatunk, bármit is publikálhatunk, csak maradjunk hűségesek ahhoz,, amit az Egyház mindig is hitt; ahhoz az igazsághoz, amit a szentek mindig gyakoroltak.

Próbáljuk meg ezért teljes lélekkel és teljes szívvel hűségesek lenni, hogy egy napon a Jó Úr nekünk is mondhassa: Euge serve bone et fidelis – „Jól van, derék és hű szolgám; mivel a kis dolgokban hű voltál, nagy dolgokat, bízok rád, menj be urad örömébe.”(Mt 25,23).

Tehát ezzel az ígérettel, hogy Urunk arra rendelt minket, hogy ha hűek vagyunk, örök jutalmat nyújtson nekünk. Kérjük a Legszentebb Szűz Mária-t, hogy adja meg nekünk ezt a végsőkig való kitartás és hűség kegyelmét.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Úgy legyen.