Keresztút

Jézust halálra ítélik

Uram Jézus! Úgy álltál ott a körülötted nyüzsgő, gyűlölettől lihegő emberek között, mint egy fehér jel. „Jel, amelynek ellene mondanak.” Igen, akkor és az azóta eltelt két évezred alatt mindig. Elítéltek! A rabszolgák halálára ítéltek. Micsoda ellentmondás! A teremtmény ítéletet mond Teremtőjére! A gyűlölet megkísérli megölni a Szeretetet! Halálra ítélik azt, aki ellen az őt halálosan rettegő és gyűlölő főpapok is csak hamis tanúkkal tudnak vádat emelni. Te pedig Uram, álltál némán és mindezt megengedted! Gyötrelmeid közé tartozott a hamis vádaskodás és az igazságtalan ítélet gyalázata is. Életáldozatodhoz tartozott ez is, és értünk, értem, mindnyájunkért vállaltad.

Uram! Te azt is tudtad, hogy az emberek mindig újra és újra vádolni fognak - hiszen sokan még történelmi létedet is tagadják; káromolni és szidalmazni fognak évezredek múlva is, és hányszor, de hányszor gyaláznak meg az átváltoztatott kenyér színe alatt! És ezt akkor is most is hagyod, engeded. Híveid pedig ma sem bátrabbak! Kevesen és ritkán vállalják Veled a sorsközösséget! Uram! Segíts, hogy megvalljalak! Adj erőt, hogy alkalmas és alkalmatlan időben az életemmel tegyek tanúságot Rólad! Adj Uram nekünk erőslelkű Pétereket, akik nem restellik hibájukat megsiratni - és elhagyni! Ajándékozz Uram hivatásokat nekünk, hogy mindig legyenek, akik hirdetik Evangéliumodat és vezetik, terelik nyájadat!

Jézus vállára veszi a keresztet

Jézusom! Te az ember iránti szeretetből lettél emberré és most, ebben az órában érkeztél el ahhoz a célhoz, amiért közénk jöttél. A célhoz vezető eszköz pedig a kereszt, ezért készségesen - az Atya akarata iránti tökéletes engedelmességgel - nyújtod kezedet a „gyalázat fája” felé. Tudod, pontosan tudod, milyen szenvedés vár Rád. Az Olajfák hegyén elvonult előtted a közeli, s távoli jövő víziója. Tudod, hogy szereteted sokaknál fog „süket fülekre” találni. De azt is tudod, hogy múlt és jövő ember-milliárdjainak nyitod ki áldozatoddal az Örök Boldogság kapuját.

Uram! Bocsásd meg nekünk, hogy oly nagyon félünk és húzódozunk minden áldozattól. Elfogadjuk Tőled ezt a mérhetetlen nagy ajándékot, merítünk áldozatod gyümölcseiből, de vállalni mi nem vállalunk semmit - vagy csak nagyon keveset - Érted. Édesanyád, a mi égi Édesanyánk közbenjárására kérünk, adj nekünk több erőt, kitartást és alázatot, hogy mi is mindig szolgálatkészen, lázongás nélkül tudjuk felvenni életünk kis és nagy keresztjeit. Kérünk, adj erőt, hogy áldozatkész lélekkel viseljünk el betegséget és bajt, bízva és remélve Benned. Legyünk mindig tudatában annak, hogy Te mindig velünk vagy és valami módon mindig javunkra, hasznunkra fordítod keresztjeink türelmes elviselését.

Jézus először esik el a kereszttel

Uram! Jézusom! Elestél, leroskadtál a gyötrelmes úton. „A lélek kész, de a test erőtlen!” Meg akartad járni az embernek ezt az útját is. Te, aki Ura és Teremtője vagy a világmindenségnek, a halálnak és az életnek, a porban heversz. Értem, értünk, mindnyájunkért! Az átvirrasztott éjszaka, az „ítéletkomédia” lelki gyötrelme, az éhség és a kimerültség felőrölte fizikai erődet. Egy gondolattal megváltoztathatnál mindent, de nem teszed. Ki akarod üríteni a keserű serleget.

Uram! Bocsáss meg nekünk! Hiszen a mi bűneink sebeztek meg a tövisek hegyében és az ostor szíjaiban. Az emberiség bűnei teszik elviselhetetlenül nehézzé a keresztfát. Te tartod kezedben a Világot, de a bűnök múlt, jelen és jövőbeli özöne alatt földre roskadsz!

Uram! Édesanyád közbenjárása által adj nekünk őszinte bánatot bűneink fölött! Adj erőt és kitartást, hogy hibáinkon, gyarlóságainkon egyre inkább úrrá tudjunk lenni.

Jézus találkozik szent Anyjával

Jézusom! Fáradtan, törődötten, sebektől borítottan az üvöltő, Téged gyalázó tömeg sodrásában vonszoltad a keresztet, fájdalmaid és dicsőséged fáját. A tömeg - amely néhány nappal ezelőtt hozsannát kiáltott - most gúnyosan, részvéttelenül, sőt ellenségesen hömpölyög körülötted. És ekkor - egy pillanatra - szemben állsz Édesanyáddal. Ez a perc olyan lehetett Számodra, mint a sivatag fáradt vándorának az oázis zöldje. Szívetek szeretete és fájdalma egybeolvadt. Mindketten szenvedtetek, emberfeletti módon. De Te „ezért az óráért” jöttél, Édesanyád pedig - mint az Úr szolgáló leánya - lázongás nélkül vállalta a Veled való közös sorsot. Bizonyára visszaemlékezett az agg Simeon jövendölésére, amit akkor nemigen értett. Roskadozott a fájdalom alatt, de hite nem ingott meg. Lelke mélyén, sebzett szívében élt a hit, hogy Szent Fia győzedelmeskedni fog. Hitt, még ebben a kilátástalannak látszó helyzetben is! Hogy a győzelem mikor és hogyan következik el, nem tudta. De hitt benne!

Keresztfa alatt görnyedő Jézus! Kérlek, add meg nekünk a hit ajándékát! Édesanyád közbenjárása által kérünk, őrizz meg minket és erősítsd hitünket.

Cirenei Simon segít Jézusnak

Jézusom! Egész életedben jót tettél. Számtalan embernek segítettél, soha nem hagytad a Benned bízót csalódni. És most egyedül vagy! Senki, de senki nem akar segíteni Neked! Rogyadozó lábakkal viszed nehéz terhedet. Csattog a katonák korbácsa, de már ők is látják, hogy az nem segít. Félnek, hogy meghalsz, mielőtt a Koponyahegyre érnél. A tömegben senki sincs, aki hajlandó lenne segíteni. Hol vannak a Neked hozsannát kiáltók? Csak gúnyos bíztatás hallatszik. Végül egy arra járó pogányt kényszerítenek segíteni. Ő sem önként vállalkozik. Te nem szólsz, nem kéred a segítséget; talán csak a szemed. A szem, amely a lélekbe lát! Mit láttál Simon lelkében? Becsületes egyszerűséget, együttérzést? Biztosan. Így kaphatta meg azt a kegyelmet, hogy segíthetett az ég és föld Urának. Uram, Te azt mondtad: „Amit egynek tesztek ... nekem teszitek.” Kérlek, adj nekünk erőt, és a szenvedést, a szükséget meglátó szemet, hogy testvéreinken keresztül segíthessünk Neked.

Szűzanyánk! Te, aki mindenütt édesanyai szemmel láttad meg, hogy hol, miben, kinek kell segíteni, irányíts minket ezen az úton!

Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Jézusom! A tömegben csak egyetlen szív akadt, aki elég bátor volt ahhoz, hogy ne féljen a katonák durvaságától, ne törődjön a tömeg gúnykacajával, hanem mindenen áttörve hótiszta kendővel megtörölgesse arcodat! Így csak szerető szív viselkedik. Emberi, „józan” fejjel felesleges fáradtság volt. Egy ember, akit hamarosan kivégeznek, izzadt, poros, véres; megszokott, mindennapos dolog. Veronika vállalta ezt a szeretetszolgálatot, a tömeg gúnyolódása ellenére.

Jézusom! A Neked adott, tett legkisebb dolgot is fejedelmien jutalmazod. Véres, megtépett arcod mását ajándékozod Veronikának!

Édesanyád közbenjárásával kérünk Urunk, hogy nekünk is adj ilyen bátor szívet. Merjük a világ szennyével bemocskolt arcodat tiszta és egyre tisztább életünk kendőjével megtörölgetni. Add lelkünkbe arcod mását, amit egész életünk folyamán egyre jobban kirajzolsz, hogy minden szavunk, cselekedetünk Téged tükrözzön az emberek felé.

Ó, Jézus! Alakítsd szívünket a Te Szent Szíved szerint!

Jézus másodszor esik el a kereszttel

Jézusom! A részvétet, a gyengédséget már ellökdösték mellőled. Veronika - kincset rejtő kendőjét magához szorítva - elmarad. Te pedig, tántorogva ugyan, de tovább lépdelsz, inkább vánszorogsz, görnyedve a nehéz keresztfa alatt. Alig van már erőd. Minden kőben megbotlasz, talán valaki akarva vagy véletlenül gáncsot vet Neked. Az emberi gonoszság mérhetetlen tengere vesz körül. De ha ez mérhetetlen, a Te jóságod és irgalmas szereteted végtelen. A szeretet erejével állsz fel ismét. Szédülve, támolyogva, de felkelsz és tovább indulsz. Nem vagy még a célnál! Utolsó cseppig akarod kiüríteni az áldozat kelyhét. Szenvedsz! Kegyetlenül szenvedsz értünk, értem, mindnyájunkért. Uram! Irgalmas Jézus! Megmutattad, hogy milyen érték másokért áldozatot vállalni. Te mondottad: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” és ezt Te tetteiddel megmutattad. Tetted ezt, pedig mi, bűnösök nem barátaid, inkább ellenségeid lehetnénk. Uram! Te azt is mondtad: „Én vagyok a jó pásztor”; és a jó pásztor a legrakoncátlanabb bárányka megmentéséért is hosszú, gyötrelmes utat kész megtenni. Uram! Te igazán gyötrelmes utat vállaltál elkódorgott bárányaidért!

Uram Jézus! Kérlek, segíts minket, hogy mi mindnyájan - papok és világi hívek egyaránt - életünk példájával világítsuk meg a Hozzád vezető utat tévelygő testvéreinknek. Vegyük észre, hol tudunk segíteni. Ne szóval, hanem tettekkel mutassuk be a Tőled kapott Jó Hírt. Segíts meg szándékunk életre váltásában, Istenem!

Jézus találkozik az asszonyokkal

Jézusom! Szereteted és türelmed végtelen. Gyötrelmes utadon egyszer szólsz az emberekhez és akkor is tanítasz. Kik voltak ezek az asszonyok? Idegenek? Ismerősök? Híveid vagy ellenségeid asszonyai? Nem tudjuk. Nem is fontos. A lényeg az, hogy legalább emberi szánalom volt bennük. Uram! Te minden csepp jót azonnal százszorosan jutalmazol. Ezek az asszonyok földi életed utolsó tanító mondataidat kapták szánalmukért cserébe. Még itt és most is arra van gondod, hogy a bűnbánatra figyelmeztesd az embereket. „Magatokat sirassátok” - intésed minden kor minden emberének szól.

Jézus! Urunk és Istenünk! Adj nekünk tevékeny szeretetet, hogy ne csak siránkozzunk magunk és mások bűnein és szenvedésén, hanem mi is - mint Te - „körbe járjunk jót cselekedve”.

Uram! Ha a szenvedést adod számunkra keresztként, kérünk, segíts, hogy akkor se merüljünk el saját problémáinkban, hanem Benned bízó lélekkel, szenvedéseinket felajánlva tudjunk szolgálni Neked. Kérlek segíts és erősíts meg ebben a szándékunkban.

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Jézusom! Ismét - immár harmadszor - a földre rogytál. Áldozatod súlya lehúz, a bűnök sokasága porba sújt. Uram! Irgalmazz nekünk, bűnösöknek. Miattunk fekszel ismét a porban. Miattunk, akik egyre visszaesünk bűneinkbe. Hányszor fogadkoztunk: „Erősen fogadom! Többé nem teszem!” És ismét elbuktunk. Uram, Te tudod, milyen esendők vagyunk. Az emberi gyarló természet miatt unos-untalan megbotlunk, elesünk. Jézusom! Keresztutad gyötrelmeivel némán is tanítasz: fel lehet és fel kell kelni minden zuhanás után. Te ebben mellettünk állsz, segítesz. Téged a katonák megrugdostak, ráncigáltak, hogy hamarabb mozdulj, kelj fel. Nekünk elég, ha hittel és bizalommal tekintünk Rád, keresztedre. Azonnal segítesz! Milyen nagyon jó vagy hozzánk, Uram! Köszönjük jóságodat, megbocsátó szeretetedet! Kérlek add, hogy meglássuk utadat és arról le ne térjünk. Ehhez kérjük kegyelmedet, hiszen Nélküled semmit sem tudunk tenni.

Jézust megfosztják ruháitól

Jézusom! Összetörve, véresen, a végsőkig elcsigázottan értél fel oda, ahol a kereszthalál gyötrelme várt még Rád! De előbb egy nem kevésbé nehéz megpróbáltatást is el kellett viselned: a gúnykacajos, káromló tömeg előtt megfosztottak ruháidtól. Meggyötört testedet csak saját véred bíbora fedte be. A testi kínokhoz így iszonyú lelki kín is társult. Vállaltad ezt is szótlanul. Vállaltad az emberi test tisztasága elleni bűnökért. Uram, irgalmazz nekünk, bűnösöknek, hiszen olyan korban élünk, amikor szinte már pirulni, szégyenkezni is elfelejtettünk! És ezért mindenki felelős: szülők és nevelők, öregek és fiatalok, az egyén és a társadalom egyaránt. Kérlek, bocsáss meg nekünk! Segíts rendet és tisztaságot teremteni ezen a téren, ahol most oly sok mocsok és rendetlenség van. Ne sújts minket - bár kiérdemeltük - büntetésed ostorával, betegséggel, járvánnyal, a nemzet lassú elfogyásával!

Édesanyád, a Magyarok nagyasszonya érdemeiért, Szent Imre herceg és Árpádházi Szent Margit közbenjárására kérünk, add kegyelmedet, hogy visszataláljunk a tiszta, erkölcsös élet megbecsüléséhez és gyakorlásának útjára. Csak így lehet „virágoskert” ismét Pannónia!

Jézust keresztre feszítik

Jézusom! Elgyötört testedben már alig van élet. Felszegezték a keresztre és a fájdalom egyre sötétebb hullámokban tör Rád. Ott függsz ég és föld között, mint egy élő híd, Isten és az ember között. Te valóban híd, kapocs vagy. Most, ezáltal a maradéktalan áldozat által kapcsolódik ismét az ember Teremtőjéhez. Új szövetség ez, amelynek minden ember, a mindenkori emberiség az élvezője és örököse.

Széttárt, ölelésre tárt karokkal függsz a magasban; mint amikor a Hozzád szaladó gyermekeket hívtad karjaid közé. Most azonban onnan a magasból az egész világot hívod, öleled át. Minden embert, az ősszülőktől a világ végezetéig minden embert. Milyen hatalmas és milyen jó vagy Uram! Most lettél igazán Jellé! Évezredek sok milliárd embere fog szeretettel és bizalommal keresztedre tekinteni. Mások - sajnos, ugyancsak sokan - sárba taposnák azt. Jel, amelynek ellene mondanak. Vízválasztó az emberek között!

Irgalmas Jézusom! Még ebben az utolsó, gyötrelemmel teli órában is másokkal törődsz. Van erőd még itt és most is jót tenni: a jobb latornak, bűnvallomása és hite jutalmául az örök boldogságot adtad, nekünk pedig - érdemteleneknek - az Édesanyádat!

Uram! Kérünk, add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy a kereszt jelében éljük le életünket. Tudjuk, értünk is szenvedtél, bűneink miatt vállaltad a megváltás áldozatát és értünk, a mi javunkért újítod meg áldozatodat a szentmisében. Kérünk, erősíts meg minket, hogy tudjunk hűségesek maradni Hozzád!

Jézus meghal a kereszten

Uram! Elgyötört tested még vonaglik a kereszten. Körülötted már valószínűleg fogyóban volt a tömeg. Azok vannak ott, akik szeretnek Téged. Elsősorban édesanyád, a Fájdalmas Anya és az őt támogató Szeretett Tanítvány. És mások is! Arimateai József már fontolgatja, hogy saját sírboltját Neked adja, Nikodémus pedig már tervezi, hogyan fogja rávenni a helytartót szent Tested odaadására. Látják, tudják az emberi gondoskodás szerinti véget. De Isten útjai nem azonosak az emberi utakkal. És itt már más erők uralkodnak, mint amit ember felfoghat. Amikor kiürítetted a szenvedés kelyhének utolsó cseppjeit is, amikor életáldozatod teljes lett; amikor kimondtad utolsó szavadat „Beteljesedett. Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” és lelked elhagyta emberi testedet.

Uram! Megváltó Jézus! Te eleget tettél az Isteni Igazságnak minden ember nevében. Köszönjük Neked végtelen irgalmasságodat, hogy nem fordultál el a szörnyű bűnök láttán, amit az idők folyamán elkövettünk. Hálásan gondolunk áldozatodra és minden szentgyónásban őszintén bánjuk bűneinket. Kérlek, hogy segíts ebben minket, tölts lelkünkbe világosságot, hogy lássuk meg bűneinket a maguk rútságában. Segíts, hogy legyőzzük a kísértéseket. Állj mellettünk egész életünkben, mert ha Beléd nem kapaszkodhatunk, elveszünk. Irgalmazz nekünk, kegyes megváltó Jézus!

Jézust leveszik a keresztről

Fájdalmas Szűzanya! Édesanyánk! Milyen mérhetetlen fájdalom lehetett számodra, amikor Szent Fiad élettelen, elgyötört testét öledbe fektették! Biztosan átfutott szemed előtt az elmúlt idő. Az angyali üdvözlettől kezdve minden öröm, boldogság és megpróbáltatás, amit Fiaddal vagy Fiadért éltél meg! Visszaemlékeztél az agg Simeon jövendölésére és most már tudtad, értetted és érezted, hogy mit jelent: „szívedet tőr járja át”. De Te semmit meg nem bánva, mindent Isten, az Atya kezéből elfogadva, tűrtél és hittél. Hitted a hihetetlent! Némán és szótlanul csókoltad, simogattad Fiad hülő testét. És talán láttad, érezted azokat az embertömegeket - minket -, akiket éppen ez utolsó órában kaptál örökül, gyermekeidül.

Drága Édesanyánk! A keresztfa árnyékában lettél anyánkká. Kérünk Téged és ezen óra fájdalmának érdemeiért könyörgünk Szent Fiadhoz, hogy segítsen meg minket, hogy ki-ki a rábízott lelkeket hűségesen vezesse a helyes úton, hozzá, Krisztushoz. Ahogyan azt Te, anyánk tetted és teszed. Kérlek, segítsd nehéz és felelősségteljes munkájukban a szülőket, nevelőket, a papokat és püspököket. Külön könyörgünk Hozzád Uram Szentatyánkért, aki egy egész világért, lelkeiért felelős. Kérünk segítsd, támogasd, hogy Egyházadban a lelkek buzgósága egyre növekedjék és senki el ne vesszen!

Jézust a sírba teszik

Jézusom! Halálra gyötört tested végre megpihen. De még itt is az alázatosságra oktatsz. Neked, Aki a világ ura, csak más sírboltjában van nyughelyed és az idő rövidsége miatt az illő kegyeletet sem tudják megadni Neked. Csak néhány szív szeretetének a mécsese világítja meg a sírbolt sötétségét. Ellenségeid pedig még halálodban is félnek Tőled, lepecsételik és őriztetik sírodat. Ezzel azonban a Te céljaidat szolgálják! Évezredek hitetlen vádjait cáfolják meg ezek a tettek, hiszen feltámadásod tényét éppen ellenségeid igazolják!

Urunk! A sötét, rideg sír helyett engedd meg, hogy felajánljuk Neked szívünket nyughelyül. Ó bár mindig nálunk lennél! Ha bűneinkkel soha nem zárnánk ki, rekesztenénk ki szívünkből. Te meghaltál értünk. Engedd, hogy mi is meghaljunk magunknak és csak Neked éljünk, embertestvéreinken keresztül Neked szolgáljunk. Jöjj hozzánk az Élet Kenyerében és maradj velünk. Segíts, hogy életre váltsuk az apostol szavait: „öltsétek magatokra Krisztust”.

Gondolatok a Szentsírnál

Uram Jézus! Itt térdelek előtted és az iszonyat belém fojtja a szót, ha arra az igazi, a legelső Szentsírra gondolok. Itt és most, sírodat virággal vesszük körül. A szobrod is szép, tiszta, amelyen öt szent sebed, mint piros virág virít. De ezzel az ábrázolással vajon nem magunkat áltatjuk, kábítjuk, Uram? A Te szent tested merő vér volt, és nem öt, hanem számtalan véres seb és zúzódás borította. A Téged szerető gondoskodó asszonyoknak nem volt ideje tisztára mosni Téged. Talán csak a port tudták lemosni, sebeidet csak nagyjából tudták megtisztítani? De Uram! Ezt is Te akartad így! Hiszen feltámadásod fényével sebekkel borított tested képét égetted bele a Téged borító halotti lepelbe. Így vált lehetővé a lehetetlen, hogy majd 2000 évvel keresztre feszítésed után fénykép készülhessen Rólad! Hiszen Te tudtad, hogy az emberi tudomány képes lesz erre, de azt is, hogy milyen nagy szüksége lesz a ma - tudására oly nagyon büszke - emberének erre a megfogható jelre, bizonyítékra.

Uram! Sebeidet nézve felötlik a gondolat, hogy vajon annál az iszonyatos fizikai kínnál, amit érettünk vállaltál, nem volt-e még nagyobb a lelki, szellemi kínod? A Getszemáni kertben töltött keserves órák, amikor a hozzád legközelebb állók még egy órát sem tudtak virrasztani Veled? Az utolsó vacsora szeretet-áradása után, hangsúlyozott kérésed ellenére sem?!

Egyedül voltál azzal a rettenetes vízióval, amikor évezredek letűnt és eljövendő emberek milliárdjainak tömérdek bűne, szennye vonult el szemed előtt. Ebbe a szörnyű látomásba lelked és tested beleborzadt, véres verejtéket hullatva a földre Atyádhoz kiáltottál. De nem lázadozva, csak az Ő szent akaratát tisztelve, kéréssel: „Ha lehetséges...”

Kérlek add, hogy mi is mindig alázattal tudjuk elfogadni a ránk rótt terheket! Szent, tiszta lényed - tested és szellemed - visszarettent attól, hogy magára vegye ezt a szennyet. Mégis, borzadva bár, de az Atya iránti engedelmességből és az emberek iránti szeretetből el- és felvállaltad mindezt!

Hóhéraid karjának erejében, az ostor szíjában, a töviskorona tüskéiben, a keresztút köveiben és porában, a kereszt fájának minden rostjában milliók vétke törte, sebezte, gyötörte testedet. Az üvöltő, káromló tömeg mindegyike mögött eljövendő százezrek álltak, akik ugyanígy halált kiáltanak Rád. És milyen kevés a Téged követő, Téged el nem hagyó, el nem áruló szeretet és szánalom! Hiszen híveid többsége is megfélemlítve, reszketve, csak távolról követ! A tizenkettőből csak egy áll a keresztfa alatt. A legfiatalabb, még inkább ifjú, szeretett tanítvány, János. Hűségéért páratlan jutalmat kapott: gyámolítója lehetett a Szűzanyának!

És mégis - ez a kicsiny, esendő csapat képezi alapját Egyházadnak, a Te titokzatos testednek, amely 2000 év óta az egyetlenegy szervezet, amely a történelem viharait állja. Nagy birodalmak születtek és eltűntek, de az Egyház szikla alapon áll.

Uram! Szenvedésed, áldozatod nem merült ki a fizikai szenvedéssel és halállal, bármily mérhetetlen nagy volt is az. Te háromszorosan haltál meg értünk. A Getszemáni kertben, amikor mindent tudva, mindent vállaltál - a megaláztatást, a lelki kínszenvedést és a fizikai, biológiai kínszenvedést és halált.

Uram! Bűneimmel én is ordítottam a tömeggel, én is korbácsoltalak a katonákkal és a töviseket még mélyebbre nyomtam homlokodba. Én voltam a szögek éle, a kereszt súlya és szálkái, de még a kő is, amiben megbotlottál. Bocsáss meg Uram! Irgalmazz nekem, bár tudom, irgalmadat és bocsánatodat nem érdemlem meg. De Te értem, értünk is vállaltad a szenvedést. Kérlek, adj erőt és kitartást, hogy embertársaimon keresztül tudjak szolgálni Neked, szeretetet adni Neked és így - ha jóvátenni nem is tudok semmit - de nem súlyosbítom még tovább bűneimet. Uram! Adj ehhez erőt, mert egyedül gyenge vagyok. Kérlek, segíts, Uram! Irgalmazz nekünk, Uram. Kegyelmezz nekünk!