Keresztúti ájtatosság

„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.” /Mt, 16,24./

Keresztúti ájtatosság

Az Úr Jézus jeruzsálemi keresztútjának nevezetesebb pontjain emlékjeleket, templomokat, kápolnákat emeltek mindjárt az első századokban. Ezek a szent jelek figyelmeztették a híveket, hogy emlékezzenek az Üdvözítő szenvedésére.

Ennek az igazi, jeruzsálemi keresztútnak a másaként templomainkban keresztút állomás-képeket helyezünk el (rendesen 14 vagy 15 állomás-képet), amelyek az Üdvözítő szenvedéseinek egy-egy mozzanatát juttatják eszünkbe. Így, ha a Szentföldre nem is zarándokolhatunk, az Úr Jézus szülőhazájába nem utazhatunk, de idehaza, templomainkban is járhatunk keresztutat. Ha imádságos lélekkel végiglátogatjuk a templomokban elhelyezett keresztút-állomás képeket, rágondolunk az Úr Jézus szenvedésére és kereszthalálára, megerősödhetünk hitünkben, és Isten iránti szeretetünkben. Ezt az Úr Jézus szenvedésére emlékező ájtatosságot nagyböjti időben a templomokban közösen végezzük, de mindenki végezheti egyénileg is.

A keresztút végzéséhez kapcsolódó búcsúról az alábbiakban olvashatunk:

http://www.ppek.hu/konyvek/Dios_Istvan_Szigeti_Kereny_A_bucsuk_imakonyve_1.pdf

32. oldal (az egyéni végzéshez lásd: 4. pont)

Előkészületi ima

Megváltó Úr Jézus, engedd, hogy nyomodba lépjünk. Gondolatban keresztet veszünk a vállunkra és Jeruzsálemben érezzük magunkat. Megrendülten követünk és kérdezzük: megérthetjük-e valaha szereteted nagyságát? Értünk vetted válladra a keresztet. Ezért veled együtt szeretnénk átélni szenvedésedet. Töltsd be a szívünket részvéttel és ébressz bánatot a lelkünkben. Életed árán mostad le bűneinket a lelkünkről. Segíts minket, hogy szenvedésedre emlékezve elhagyjuk bűneinket. Adj nekünk erős akaratot, hogy visszatérjünk tehozzád. Úr Jézus, gyullaszd irántad való igaz szeretetre a szívünket.



I/ Jézust halálra ítélik

Odaálltál, Úr Jézus, gyáva bírád elé. Visszaléphetnél bármely pillanatban. De vállalod helyettünk a gyalázatot. Tudod, hogy igazságtalanul ítélnek el. Szereteted oly nagy, hogy nem riadsz vissza semmilyen szenvedéstől.

Mi is vállaljuk, amit elterveztél rólunk: vidám és szomorú napokat, örömet és bánatot. Nem lehet az rossz, amit te készítesz számunkra. Ha kicsúfolnak hitünkért, s ránk fognak minden rosszat, ha kigúnyolnak bennünket, csak azért, mert téged szeretünk – mindezt elvállaljuk bátran, de hivalkodás nélkül. Te nem vársz tőlünk nagyszavú hősiességet. Nehezebbet vársz: csendes, igazi hűséget. Adj hozzá erőt.

II/ Jézus vállára veszi a keresztet

Elkészült a keresztfa. Ez az ember ajándéka Istennek. Te ezt előre tudtad, Úr Jézus? Igen. És mégsem fordultál el tőlünk utálattal? Szívünk azt kiáltja: nem akarunk keresztet ácsolni számodra. Sem a mieinknek, sem másoknak, az idegeneknek sem.

Engedd meg, Úr Jézus, hogy megrendülten olyannak lássuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk. Durvaságokkal, rágalmakkal, szívtelen önzéssel ne akarjunk másoknak keresztet ácsolni. Mi is hóhéraid közé lépnénk, ha egymás életét nehezítenénk.

III/ Jézus először esik el a kereszttel

Magadon mutatod, Úr Jézus, milyen nyílt és őszinte vagy. Bevallottad apostolaidnak: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Elestél a kereszt terhe alatt, hogy mi a Te erődből felkelhessünk. Mi Tetőled sokkal esendőbbek vagyunk. Te bűnt nem ismertél, mi bűnt bűnre halmozunk.

Add, hogy mindig bízzunk a Te segítségedben: Akármilyen mély mocsárba süllyesztettek is bennünket a bűnök, a Te erőddel mindig újra felkelhetünk. Te, aki azért lettél gyenge ember, hogy felkínáld nekünk isteni segítségedet, vésd mélyen a szívünkbe, hogy Tehozzád mindig visszatérhetünk, mert Atyád az irgalom Istene.

IV/ Jézus Szent Anyjával találkozik

A legjobb ember és a legjobb anya találkoznak. Hol? A kivégzési menetben. Mi is azért járjuk életünk útját, hogy találkozzunk Veled. Hogyan? Úgy, hogy vállunkra vesszük a magunk keresztjét.

Kérünk, jöjj velünk szembe az élet keresztútján: amikor elveszett minden reményünk, a kísértések pergőtüzében, ha már senkink sincs, és életünk legnehezebb órájában. Ekkor is legyen meg mennyei Atyád akarata, de engedd éreznünk, hogy Te segítesz keresztet hordozni, és Édesanyád törölje homlokunkról a verejtéket. Ilyen hármasban még édes is lehet a kereszt.

V/ Cirenei Simon segít Jézusnak

Érdemes megállni és elcsodálkozni: Jézus keresztjét viszi a vállán egy ember. Ó, katonák, ti mindannyian, akiket durvának tart a világ, áldjon meg az Isten titeket: azért, hogy Jézusunknak segítséget kerítettek.

Úr Jézus, a Te segítségeddel ébredjünk rá arra, hogy kereszthordozásodban mi is részt kérhetünk magunknak. Micsoda szégyen volna, ha minket, keresztényeket mindig úgy kellene rákényszeríteni egymás keresztjének a hordozására. A Neked ácsolt keresztből részt kérünk. A keresztből, mely alatt embertársaink nyögnek, mi is részt kérünk. Az áldozatból is, mely nélkül nincs üdvösség. Add, hogy részesüljünk keresztedből.

VI/ Veronika kendőt nyújt Jézusnak

A világban millió a könnyes szem, sokszor patakokban folyik a vér. Mind Veronika után kiált. Egy Veronika nem győzi. Az Úr Jézus mondja apostolainak: „Bármit tesztek embertársaitoknak, nekem teszitek.”

Jóságos Üdvözítőnk, add, hogy megértsük végre: bárki könnyeit töröljük, Neked tesszük. Ha test-lelki sebeket kötözünk, Neked tesszük. ha a szakadék széléről testvérünket visszarántjuk, Neked tesszük. Ha hazugság helyett az igazságot hirdetjük, Neked tesszük. Ha Te minden szenvedővel azonosítottad Magadat, legyen nekünk is mindenki szent, fontos és testvér, aki szenved.

VII/ Jézus másodszor esik el a kereszttel

Pál apostol mondta: „Én nem dicsekszem mással, mint Jézus Krisztus keresztjével.” Mi sem tekintjük magunkat kisebbnek másoktól azért, mert hiszünk, mert vallásosak vagyunk. Mi sem szégyelljük, hogy a kereszt jelét hordozzuk. Mi krisztusiak vagyunk!

Úr Jézus, mert földre estél kereszted súlya alatt, engedd homlokunkon, ajkunkon, szívünkben kereszted jelét hordoznunk. Bűnbánatban, jóra való buzgóságban: engedd kereszted jelét hordoznunk. S ha majd a földi életből távozunk, még sírdombunkon is, engedd kereszted jelét hordoznunk.

VIII/ Jézus szól a síró asszonyokhoz

Az Úr Jézus a keresztet átöleli, együtt szenved anyjával, Simon és Veronika szolgálatát elfogadja. Mennyire meglepő, hogy a résztvevő könnyeket visszautasítja. Jó, hogy ez a visszautasítás mellbe ver bennünket. Különben még arra vetemednénk, hogy köszönetet mondatnánk istennel magunknak, amiért szóba álltunk Vele.

Úr Jézus, szánj meg minket, ha mi szánunk kínjaid között. Ha végre megszólal bennük a lelkiismeret, ne utasíts vissza minket. Ha majd visszanézünk elhibázott életünkre, ne utasíts vissza minket. Ha egy bűnbánó sóhajnál többre nem telik tőlünk, ne utasíts vissza minket.

IX/ Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Hiába keressük, nincs beleírva a Szentírásba az Úr Jézus három elesése. Mert nem is papíron esett el, hanem az életúton. És Veronikát is hiába keressük a Szentírásban. A Veronikákra ott van szükség, ahol azt hiszik az emberek, hogy messze van tőlük az Isten. És mi van azokkal, akiknek nem jut a Veronikákból? Azok mireánk várnak. Mégpedig nagyon!

Az élet elesettjeit – engedd, hogy felemeljük. A kétségbe esetteket – engedd, hogy felemeljük. Akik elzüllöttek, akikről már mindenki lemondott, akik megundorodtak saját szennyüktől – engedd, hogy felemeljük.

X/ Jézust megfosztják ruháitól

Melyik a fájóbb szégyen Számodra, Úr Jézus: az, hogy lemeztelenítettek, vagy, hogy milliók levetették magukról a vallásosságot? Le sem kellett tépni róluk. Mondd, Te szégyelled őket, vagy ők szégyellik, hogy valaha is Hozzád tartoztak?

Mi Hozzád tartozunk. Add, hogy lelkületed ne csak külső ruha legyen rajtunk. Evangéliumod minden mondata járja át lelkünket. Határt nem ismerő jóságod járja át bensőnket. Áldozatos szereteted járja át szívünket.

XI/ Jézust keresztre feszítik

Nem elégedtek meg azzal, hogy vállát nyújtsa az Úr Jézus a kereszt alá. Rászegezték. Egészen eggyé kellett forrnia a kereszttel. Van-e bátorságunk hozzákötni életünket a Keresztre-feszítetthez? Tudatosan egybeölelni magunkat a Keresztre-szegezettel?

Minden reményünket a Te keresztedhez szögezzük, Úr Jézus. Életünket, holnapunkat, gondolatainkat, akarásunkat, vágyainkat és törekvéseinket – a Te keresztedhez szögezzük. Ki szakíthat el minket Tőled? Ezt egyedül mi magunk tehetjük csak meg. De Te ne engedd, Urunk!

XII/ Jézus meghal a kereszten

Áll a kereszt, rajta az áldozat. Érdemes volt-e az Úr Jézusnak megszületnie? Pál apostol azt mondja: „Tekintsünk boldog örömmel a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjére! Benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk.”

Úr Jézus, Teelőtted csak egy tragédia létezik: Júdásé. Az árulóra azt mondtad: Jobb lett volna meg sem születnie. Érdemesnek tartottad kifosztottnak lenni, keresztre szegezve meghalni. Add, hogy mi is értelmét lássuk életünknek, amikor megvallunk, ha Érted szenvedünk, amikor haldoklunk, ha az utolsót is Érted leheljük.

XIII/ Jézust leveszik a keresztről

A tömeg hátat fordított, szétoszlott. Halott embertől nincs már mit várni. Ennek a halottnak volt még mit ajándékoznia. Mire kilehelte lelkét, akkorra anyát adott nekünk. Jánosban minket is a Szűzanyának ajándékozott, akinek most ölébe helyezzük holttestét.

Kereszten értünk meghalt Úr Jézus, életben maradásodért nem imádkozott a kereszt tövében a Szűzanya. Jól tudta, hogy ilyen imának Isten tervében nincs helye. De helye van Isten tervében az értünk mondott imádságoknak. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk most és halálunk óráján.

XIV/ Jézust a sírba teszik

Minden sír olyan, mint a tátongó hatalmas torok: elnyel és elemészt. Az Úr Jézus éppen azért jött, hogy a sír ne lehessen végállomása az emberi létnek. A Krisztusban hívő embernek a koporsója azt kiáltja: várom a feltámadást és az eljövendő örök életet!

Juttasd nekünk, feltámadt Úr Jézus azt a reménységet, mely által minden nagyböjtünkre és nagypéntekünkre feltámadást várjunk, halálunkra is feltámadást várjunk; s miközben annyi mindent hiába várunk, az örök életben biztosan reméljünk, mert Te fizetted le érte a vételárat és Te adtál róla bizonyságot húsvétodon.

Befejező ima

Feltámadt Úr Jézus, engedd, hogy nyomodba lépjünk. Üres sírod a halál vereségére utal. Sírodban az angyal oktatta az asszonyokat. Szívünk, lelkünk mélyén is a Te üzeneted sugallata vigasztaljon és erősítsen minket. Ne neheztelj ránk, amiért nagyon ostobán viselkedtünk a feltámadás reménységével szemben. Ámen.