Pater Anonymus: Vessük el végre a hazugságokat!

A II. Vatikáni Zsinat néven szereplő gyalázatos egyház- és világtörténelmi esemény nem csak néhány dokumentum erejéig, hanem teljes egészében a Szentírás és a 2000 éves Szenthagyomány meghamisítása.

Egy tervezett kis gondolat-sorozat erejéig azonban félreteszem az engem ért atrocitások miatt felgyülemlett „lilagőzös” dühöt, megpróbálok tárgyilagosan rávilágítani néhány kérdés mögött rejlő sátáni munkálkodásra.

Nos, vágjunk bele: kezdjük a manapság oly gyakran emlegetett „zsidó-keresztény” kifejezéssel. Ez – sajnos – az evilág történelmének bizonyos pontján lezajlott események tükrében teljesen megváltozott értelemmel bír.

A mai zsidóság „megjövendölt” megtérésére semmi eshetőséget nem találunk. Arra hivatkozni, hogy az Úr Jézus, vagy a Szűzanya, vagy az Apostolok zsidó származásúak voltak és neveltetésük folytán kapcsolódnak az Ószövetségi Szentírásban foglalt isteni kinyilatkoztatás elemeihez és a prófétai tanításokhoz, a tényleges történelmi ismeretek teljes hiányára – és mint előbb jeleztem bizonyos történelmi események nyomán kialakult, pusztán evilági értelmezésre – utal.

A Jeruzsálemi templom pusztulását és a zsidó nép szétszóratását követően a Talmud vette át a Tóra (Törvény), a Nebiim (prófétai írások) és a Ketubiim (egyéb ószövetségi könyvek) helyét, alaposan átértelmezve a kiválasztottság mivoltát a zsidóság történelmében. Jól tudjuk – és sajnos az eltelt századok szomorú igazolásokat hoznak fel e téren – a kiválasztottságot gyökeresen másként értelmezi a mai zsidóság, mint akár Jézus korában, noha már akkor is leginkább politikai színezetet kapott, igaz jórészt helyi szinten.

Jézusban beteljesedett az üdvösség terve, megszűnt a kiválasztottság. Nincsenek „idősebb testvérek” és egyéb hasonló „funkciók”, vagy Krisztushoz tartozunk az Egyetlen Egyházban, vagy sehova.

Amikor az Úr honfitársainak késői leszármazottai evilág hatalmi csúcsán olyan helyzetbe kényszerítik a népeket, mint amelyet a magunk bőrén súlyos fekélyként élünk meg, akkor nem kell-e felülvizsgálni a Zsinat Nostra aetate kezdetű dokumentumának hamis optimizmusát? Amikor az Internet elhozza szemünk elé azokat a felvételeket, amelyen pl. a kamerába üvölti az ifjú, hogy: „ma is megölnénk Jézust!”, nem kellene-e az általuk mindig hangoztatott kollektív bűnösség kérdésében felülvizsgálni a jelen nézeteket? Amikor a fent nevezettek által birtokolt és irányított médiumok féktelen Isten-káromlást, gúnyolódást, nyílt ellenségeskedést vágnak az arcunkba, nem kellene-e megfontolni, hogy a zsinati szellemű pápák, püspökök és papok, valamint az általuk félrevezetett hívők oktalanul és felelőtlenül tesznek gesztusokat?

Általános undorom van, amikor a fából-vaskarika szellemiségű „zsinati tradicionalizmus” szócsövei, kétes kinézetű és előéletű megmondó-emberkéi megjelennek a képernyőn, vagy írogatnak (fordítanak) és észt osztanak. Hazudnak! Éppúgy, mint a XXIII. Jánossal elkezdődött ultramodernista – nem tanító, hanem – „Butítóhivatal”.

Ha nem nevezi meg az orvos, hogy milyen betegségre adja a gyógyszert, akkor én milyen bajomra szedjem?

Be kellene fejezni ezt az álhumanisztikus ömlengést és a bajok forrásánál kezdve gyógyulást szerezni: azaz ki kell söpörni a Vatikánba beszivárgott káros elemeket, elsősorban a szabadkőművesség korifeusait – akik a fent nevezett hatalmi elit kiszolgálói – de még azokat a püspököket is, akik a történelem folyamán oly sokszor gyakorolt módszer szerint „kikeresztelkedve” illeszkedtek be. (Régi-régi mondás: ha egy zsidó kikeresztelkedik egy kereszténnyel több van, de nincs egy zsidóval kevesebb.) A kisöprést mi „közhívők” nem tudjuk elvégezni másként, mint, hogy megtagadjuk az engedelmességet és azokhoz a püspökökhöz, papokhoz ragaszkodunk, akik az Igazság rendíthetetlen őrzői. A mai – talmudi – zsidóság mélységesen megvet minket, ne ábrándozzunk a megtérésükről. Előbb Mózeshez, Izajáshoz, Jeremiáshoz, Keresztelő Jánoshoz kellene megtérniük, hogy felfedezzék a helyes utat. A szintén sémi eredetű muzulmánok ugyanazt az Ábrahámot (Ibrahimot) vallják ősatyjuknak, mint a zsidóság. Azt a téves nézetet hirdetni tehát, hogy a jelenlegi muzulmán invázió a zsidóság ellen van – több mint vakság – őrültség. A nyíltan kimondott és az érintettek részéről többször bevallott ismereteink bizonyítják, hogy mindkettő a kereszténység – kifejezetten a Katolikus Egyház – ellen támad. S be kell vallanunk, sokkal ügyesebben csinálják, mint a történelem folyamán bármikor.

Tudom Kedves Olvasók, hogy ezek nagyon kemény szavak, de ha elfogultság nélkül nézzünk a dolgok mélyére és észre kell vennünk, hogy ez az út vezetett el a protestánssá lett, sőt new-new-new age-szindrómás mai egyházhoz. Szó sincs itt a politikai nézetek leképezéséről, vagy efféle igazságtalan jelenségről. A már megnevezett hatalmi elit nyomására – sajnos – a II. Vatikáni Zsinattal az Egyház lépett előbb a téves útra és csak ezek után vezethette félre az embereket, eljuttatva őket a mai embertelen helyzet kialakulásáig.