Marco Tosatti: Ferenc három hazugsága

Hazudhat-e a pápa?

I.

A legutóbbi eset - de nem az egyedüli - a szexuális zaklatással vádolt Chile-i Fernando Karadima atya esete, akinek lehet, hogy Juan Barros is segédkezett, aki most - a pápa nevezte ki - Osorno püspöke. Az áldozatok találkozni akartak Ferenc pápával a 2018. januári Chile-i látogatása alkalmával, de nem kaptak rá engedélyt. A visszafelé tartó repülőúton, mint ahogyan a Catholic World News beszámolt róla, a pápa bizonyítékot kért a vádakról, mondván, hogy nem kapott semmi ilyesmit. Ferenc ezt nyilatkozta Franca Giansoldati kollégámnak a Messagero-ban: "Nem hallottam Barros egyetlen áldozatáról sem. Nem jöttek hozzám, azért nem tudtam velük beszélni,mert nem jelentek meg. Egy dolgot világosan kell látni: ha valaki bizonyítékok nélkül kitartóan vádol valakit, az rágalmazás. Ha valaki bizonyítékokkal áll elő, én leszek az első, aki meghallgatja." Nos, Barros áldozatai kértek pápai kihallgatást a pápa Chile-i útja alatt, aki nagyon diszkréten más zaklatások áldozataival ugyan találkozott, de velük nem. Ezek után pedig Nicole Winfield kollégám az Associated Press-től nyilvánosságra hozott egy 2015-ben írt levelet, amelyet a pápának írtak Barros áldozatai. Ahogyan a Catholic World News írja, " Sean O’Malley bíboros, aki a zaklatások speciális pápai bizottságát felügyeli, tájékoztatta a bizottság tagjait, hogy átadta az áldozatok levelét a pápának. Juan Carols Cruz, a levél szerzője, azt nyilatkozta az Associated Press-nek, hogy megerősítést kapott O’Malley bíborostól arról,hogy a pápa 2015-ben megkapta a levelet.

II.

Azonban ez nem az első eset, hogy úgy mondva, ilyen jellegű ellentmondások léptek fel. Emlékezetből mondom, különösebb kutatások nélkül. Néhány évvel ezelőtt a pápa ismét valótlanságokat állított: "Nem rúgok ki senkit anélkül, hogy először ne beszélnék vele." De Rogelio Livieres Plano, Ciudad del Este püspöke ki lett rúgva az egyházmegyéjéből, majd két hetet töltött Rómában , mielőtt visszatért volna Argentínába, pápai kihallgatást kérve, de nem járt szerencsével,és rövid idővel később daganatos betegségben meghalt. Egy másik alkalommal, arra a kérdésre válaszolva, hogy miért lett kirúgva három kiváló és jó képességű hivatalnok a Hittani Kongregációból minden magyarázat nélkül és Müller bíboros akarata ellenére, a pápa ezt válaszolta: "A Hittani Kongregáció Fegyelmi Hivatalának az igazgatóját cseréltük le; kiváló szakember volt, csak egy kicsit elfáradt, és visszatért a hazájába ugyanezt a munkát végezni a Püspöki Konferenciában. " A Fegyelmi Hivatal igazgatója volt a három hivatalnok közül az egyik leváltott ember. Egyáltalán nem volt fáradt. És nem is akart visszatérni a hazájába.

III.

És hogy még mindig ennél a témánál maradjunk: egy interjúban, miután nem újították meg a prefektusi pozícióját , Müller bíboros azt mondta, hogy a pápa ekképpen magyarázta meg a döntését: "mostantól fogva senkit sem akarok megtartani kúriai hivatalban 5 évnél hosszabb ideig". Müller volt az első, akinél ezt az új szabályt alkalmazták. Azonban a Kúria legfelső szintjein nincs hiány ellenpéldában: Amato , Stella, Coccopalmiero bíboros neve jut először eszembe, de mások is vannak. És még valami: a Terza Loggia-ból származik a hír, hogy azon gondolkodnak, hogy kiterjesztik a kúriai hivatalokban a bíborosok korhatárát 78 évre, vagyis egy olyan normát vezetnek be, amely még világosabbá teszi és szabályozza azt, ami már napjainkban is folyik: hogy a pápa ad libitum tart meg valakit a hivatalában vagy bocsájt el. Röviden foglaljuk össze: ha nem akarjuk azt mondani, hogy a pápa hazudik (amit természetesen nem tehet meg), akkor mondhatjuk azt, hogy kissé szórakozott ...

Cupich, tu quoque… [Cupich, te is ...]

Ez a szórakozottság járványos betegség lehet, mert Chicago bíborosát, Blaise Cupich-t Edward Pentin a National Catholic Register-től javította ki, amikor Cupich előadta a saját verzióját a családszinódusról; arról a szinódusról, amely az Egyházat a mai napig megosztó Amoris Laetitia-val, kétértelműségekkel, és ellentmondásokkal ajándékozta meg. Cupich bíboros ezt nyilatkozta egy interjúban: "A püspökök ... ebben a tekintetben egységben voltak a végső szavazás során, és minden javaslatot kétharmados többséggel elfogadtak, az esetek többségében egyhangú szavazással." Edward Pentin ezt válaszolta: "Eminenciás uram, bárki, aki csak követte a szinódust, tudja, hogy ez nem igaz." A kollégáim felhívták a figyelmemet egy nagyon érdekes cikkre. amelyből a következő bekezdést vettük:

"Gyakran elfelejtik, ... hogy a szinódus titkárságának és másoknak azon kitartó erőfeszítései ellenére, hogy manipulálják és a szinódusi atyákat a legellentmondásosabb javaslatok elfogadásának irányába taszigálják ... a három legellentmondásosabb javaslat egyikét sem sikerült kétharmados többséggel elfogadtatni az első, rendkívüli családszinóduson, 2014. októberében."

Azt is megmagyarázza a cikk, hogy miért: az Amoris Laetitia-t kétértelműen fogalmazták meg. Ahogyan Bruno Forte érsek fogalmazta meg Ferenc pápának erre a tanácsára hivatkozva: "Ha nyíltan az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz járulásáról beszélünk, nem tudhatjuk, mekkora felfordulást zúdítunk a nyakunkba. Ezért nem fogjuk ezt nyíltan kimondani , hanem úgy, hogy ez csak a kiindulás, és én majd levonom a következtetéseket."

Miután elmondta a pápának ezt a beszólását, Forte viccesen megjegyezte: "tipikus jezsuita".

Galantino, politika és az Egyház

Már ennyi is éppen eléggé elszomorító. És ráadásként még tegnap egy tévéinterjúban Galantino püspök [az olasz püspöki konferencia elnöke] többek között ezt mondta: "Valahányszor csak foglalkozik az Egyház a migráció kérdésével, mindig a történetekkel, az arculattal és a migráns személyekkel foglalkozik. De nem foglalkozik a politikai vonzatával, mert a politika nem tartozik a püspökök vagy a pápa hatáskörébe." Úgy gondolja a Kedves Olvasó, hogy ez megfelel az igazságnak? Erős kétségeim vannak, mivel nemcsak a Kereszténydemokrata Párt idejében láttuk az olasz püspöki konferencia vezetőinek erős kötődését egy politikai párthoz. És sajnos, nem könnyű elhessegetni azt a gondolatot sem, hogy eltekintve attól, hogy egy olyan párthoz való ideológiai közelség, amelynek az értékrendje ellentétes a keresztény értékekkel, már önmagában is elég különös, pláne, hogy még egy vastag szelet politikai érdek is van benne. De még ha a szándékok olyan tiszták lennének is, mint a hó, az olasz püspököknek "politikai játszma" nélkül is hozzá kellene szólniuk a politikához, de még mennyire! Mint a rájuk bízott emberek pásztorainak, meg kellene mondaniuk a kormánynak, hogy nem törvényes támogatni és bátorítani a szabályok és válogatás nélküli bevándorlást, és hogy a kormány bűntárs lett az emberkereskedelemben. A püspököknek emlékeztetniük kellene arra, hogy ebbe az alkímiába nem lehet az előbb vagy utóbb bekövetkező robbanás kockázata nélkül beavatkozni. Talán a püspökökre és az afrikai kormányokra kellene hallgatnia a kormánynak ebben a témában, és meg kellene becsülnie, és nem elbújni az egyes történetek kényelmes minimalizmusa mögé, amivel mindannyian egyetérthetünk.

forrás: onepeterfive.com

Olvasóink figyelmébe ajánljuk honlapunk állásfoglalását Ferenc pápaságát illetően Dr. Balogh Sándor: Igazi pápa-e Ferenc, vagy ő a hamis próféta? és René Henry Gracida püspök: Csak a Jó Isten tudja, hogy Ferenc pápa-e vagy ellenpápa írásával.