Pater Anonymus: „Jelek lesznek égen és földön”

Az Úr Jézus ezen szavai a végső dolgokra utalóan hangzanak el az evangéliumban. De azt nem mondja az Úr, hogy a mindennapokra ne lenne ez igaz, a kis eseményekre – melyek a nagy egész alkotóelemei – ne lenne érvényes.

Fel kell ismerni a jeleket és gondolkodni, a jó gyümölcsöt hozó gondolatot pedig tettekre kell váltani.

Vegyünk néhány példát, milyen jeleken érdemes elgondolkodni:

1.) A napokban Verona-ban szentmisével, emlékmű-avatással emlékeztek meg az egy évvel ezelőtti autóbusz balesetben elhunyt szombathelyi fiatalokról. Az olaszok mindig testvérnépként kezelték a magyarokat, segítették, ahogy tudták, s ebben a tragédiában is megnyilvánult az olaszok nagyszerű embersége. Ezzel szemben pl. a legocsmányabb „szélső-nem tudni milyen” szennyportál azért közli a cikket (és minden katolikus egyházzal kapcsolatos hírt), hogy a végtelenül aljas, proli-mentalitásban is utolsó hozzászólók gyalázkodhassanak. A szentmise kapcsán iszonyatos káromlások íródnak, az egész rendezvénysorozat kapcsán pedig az egyetlen lényeges pont: a biztosítási díj, a felelős keresése, stb.

A papok számára összeállított temetési szertartáskönyvben egyik beszédvázlat hivatkozik a szentírási párhuzamokra: a fiatal megmenekült a világ gonoszságától, mert kedves volt Isten előtt. Pont az ilyen hozzászólók által fémjelzett – vagy inkább megbélyegzett – világból szabadította ki őket az Úr. A facebook, meg a twitter és egyéb embertelen „közösségi” fórumok nem teremtenek közösséget, hanem az individuumot szakítják ki a közösségből, magára hagyva kétségeivel, elveszettségét növelve a rossz reklámozásával. A biztosítási díjakból nem élesztik újjá ezeket a fiatalokat, de talán a szülők – akik a nevelésben nagyon is evilág fiai – majd vesznek belőle új autót, új színes tv-t, új computer, s ez utóbbival majd facebook-oznak és twitter-eznek, világgá kiáltva, hogy „Ha van Isten miért engedte”? Azért, mert egy ilyen fiatal lélek kedves volt az Isten előtt, de a szülők, nevelők, comment-elők még esetleg a normalitásra is felfigyelhetnének – ha gondolkodnának.

2.) Dan Brown, amerikai író bűnügyi könyveiből készült Da Vinci-kód és más filmek kapcsán „természetesen” a katolikus egyház „régi és új szörnyű bűnei” jutnak a néző eszébe (amely híreket a bolsevik és liberális médiakampány nyomán bio-táplálékként megeszünk). Mi, katolikusok is felháborodtunk a fiktív-történeteken. Azért én egy kicsit másként gondolkodom erről. Mostanság nálunk nagy divat lett – főleg a II. Vatikáni Zsinat nyomán elterjedt téveszmék (köztük az Amoris Laetitia) kapcsán – a többféle értelmezés eszméje. Vajon miért engedi Isten, hogy egy senkiházi firkász így írjon, néhány hollywood-i ripacs pedig élvezkedjen a gyalázkodásban?

Miről is szól Brown bűnügyi története? A szabadkőművesek romboló akcióiról. Van ilyen az Egyházban? VAN!

Honlapunk szerkesztője ráirányította figyelmemet Luigi Villa atya és tanítványai, utódai munkálkodására, a Chiesa viva folyóirat régi és új számaira, illetve a nevezettek könyveire, bizony azt kell mondanom, hogy – néhány kivétellel – az Egyháztörténelemben sosem figyeltek eléggé erre a problémára.

Miért kell nekünk mindig azt várnunk, hogy az Úr Jézus, vagy a Szűzanya végigturnézza jelenéseivel a világot? Itt vannak előttünk azok a jelek, amelyek – ha gondolkodnánk – világosan és mindenki számára érthetően figyelmeztetnek. Nem néhány „kóborapáca, vagy lefizetett vénkisasszony” elfogadható, vagy elvetendő szövegelésére kellene támaszkodni.

La Salette, Lourdes, Fatima – a Szűzanya mindent elmondott, mi kell még ezekhez? Egyikben sem reklámozza az éppen aktuális pápát, mint kedvencét (ez önmagában bizonyítja, hogy hamis dolognak ülünk fel) – mert mint kiderül ez a bizonyos éppen aktuális pápa, vagy püspök pont az, aki ellen is szól az Istenanya. Nem írna/mondana olyat egy katolikus ember ezek után az egyik ilyen pápáról, hogy az „ötödik egyházatya, vagy az utóbbi 500 év legnagyobb teológusa” – hiszen a zsinati rombolás egyik eszmei vezére volt.

(Közbevetőleg a Da Vinci-kód kapcsán az jutott eszembe, hogy a párizsi St. Sulpice-templom nagyon is a szabadkőművesség fészke volt újkori történelme folytán. Nekem annyi bizonyíték is elég itt, hogy az említett időszakban és ma is kizárólag zsidó származású orgonistái voltak/vannak. Ha pl. Montforti Grignon Szent Lajos életét, vagy éppen más korabeli szentekét vesszük figyelembe, a papnevelés központja volt a St. Sulpice-szeminárium: innen kerültek ki azok is, akik a gallikanizmus, a janzenizmus és más eretnekség nyomán üldözték a volt társaik közül jövő szenteket.)

3.) Angelo Roncalli párizsi nunciusként az antiklerikális, szabadkőműves Vincent Auriol-nak tett gesztusaiért „kiérdemli”, hogy bíbort kapjon, majd ő legyen az, aki a szabadkőművesek győzedelmes tervét, a II. Vatikáni Zsinatot tető alá hozza.

(Közbevetőleg emlékeztetném a Kedves Olvasókat a Luigi Villa atyáról szóló sorozat egyik cikkére , amelyben XII. Pius panaszkodik: „Tardini is elárult engem.” Tardini – Montininek a kommunistákkal kötött titkos paktuma utáni eltávolításakor – egyedül képviseli az Államtitkárságot, XII. Pius nem nevezi ki bíborosnak sem Tardinit, sem Montinit, de XXIII. János elsőként. Tardini a szabadkőművesek jelöltjét, Roncallit [a későbbi XXIII. János pápát] úgy állítja be XII. Pius előtt, mint aki alkalmas a bíborra, a velencei pátriárka székére, majd a pápai trónra.)

Giovanni Battista Montini, vagy Karol Wojtyła kanonizálását megelőző napokban több olyan szörnyű baleset is történt, amely nem kapott elég figyelmet. Első esetben a VI. Pál emlékére emelt bresciai „görbe-golgota” rogyott össze, a másik esetben két, II. János Pál tiszteletére emelt feszület dőlt le, maga alá temetve egy-egy embert, akik ezek előtt imádkoztak.

4.) Ifjúkoromban egy krimi-filmben (ha jól emlékszem a Columbo-sorozatban) volt egy epizód, amelyben a filmkockák közé bevágott szimbólum, vagy jelenet-töredék indítja a pszichéjében gyenge embert gyilkosságra. Egy pillanatra gondolkodjunk el azon, mennyi időt töltünk a YouTube-filmek böngészésével, vagy a televízió előtt ülve üres szappanoperák dél-amerikai celebjeit bámulva. Eszünkbe sem jut, hogy ezekbe ugyanúgy be lehet vágni szimbólumokat, stb. amelyek károsan hatnak egyéniségünk fejlődésére – arra a zsinati gyártmányú és ma már Istennel szemben sokat emlegetett „emberi méltóságunkra”?

(Közbevetőleg említeném a kb. 10 éve vetített Luther-filmet. Van ám abban olyan mondat is, amelyet elfelejtettek kicenzúrázni, de bizony arra hívja fel a figyelmet, amelyet ha ma Magyarországon szóvá teszünk, akkor a szájkosár-törvény értelmében börtönbe kerülünk, vagy jobb esetben elegendő Lengyelország egy bizonyos városába kötelezően elutazni. Nem kell szóvá tenni, de a mindennapokban figyelemmel kell lenni arra, hogy akikkel szóba állunk, ki, kinek a gyermeke, szolgája, stb.)

Nem szaporítom a szót, hiszen Szent X. Pius pápa éppen a szabadkőművesség fő fegyvere, a modernizmus elítélésekor hívja fel a figyelmet arra, hogy a modernisták szeretik szórengeteg mögé rejteni a valódi mondanivalót.

Csak annyit szeretnék összegzésként ajánlani: olvassunk minél több jó és igaz könyvet (ezek kiválogatásához pedig, néha tanácsot is érdemes kérni), azután pedig gondolkodjunk, a jó gyümölcsöt termő gondolatot pedig vessük össze Jézus tanításával – aztán cselekedjünk.