Pater Anonymus: „Levelek Ferenc pápa védelmében" -

Igazságos háború?

A probléma:Ferenc pápa szerint felül kellene vizsgálni az Egyház „igazságos háborúról” szóló tanítását. A tanítás felülvizsgálata mellett a pápa azzal érvelt: „Egyetlen háború sem igazságos. Az egyetlen igazságos dolog a béke.”

Kérdések: Miért vonja kétségbe Ferenc pápa az úgynevezett „igazságos háborúról” szóló egyházi tanítás igazát? S miért nem igazítja nyilatkozatait az Egyház tanításához? – Mit ünneplünk például Mária szent nevének emléknapján, ha nem azt, hogy Mária 1683-ban Bécsben győzelemre segítette az igazságos (azaz védekező) háborút folytató keresztény seregeket a törökkel szemben?– Vajon az argentin pápa nem ismeri az „igazságos háborúról” szóló egyházi doktrínát?

Válaszok:

Turay Alfréd (TA):A pápa bírálói (adott esetben kardinálisok is) gyakorta tévedésben élnek. Az Egyház tanítását ugyanis elsősorban az egyetemes zsinatok és az ünnepélyes pápai nyilatkozatok foglalják össze, illetve értelmezik.

Pater Anonymus (PA):A kérdésekkel kapcsolatban megfelelő zsinati és pápai válaszok születtek az Egyház történelme folyamán, amelyek a Szentírással és minden teológus egyetértésével összhangban voltak. Nem volt ellene senkinek sem kifogása – csak az elmúlt közel hatvan év vetette fel az elődök „hibáját”. (Kissé összecseng ez a felvetés a protestantizmus és az u.n. neokatekumenátus út nézeteivel, amely szerint az Egyház elhagyta Krisztust és csak ezek a közösségek járnak helyes úton. Ezt a nézetet a Ferencet védelmező professzor úr mentorai dobták be a zsinati levesbe – mondjuk meg őszintén jól elsózva azt.

TA:Ferenc pápának nincs szüksége arra, hogy összhangba hozza saját tanítását az Egyházéval, mert ez a „doktrína” tökéletes összhangban van a hegyi beszéddel, illetve a Jézus által hirde¬tett evangéliummal (vö. Mt 5, 43–48; Róm 12, 19–21). Tagadhatatlan, hogy a történelem folyamán időnként maguk az apostolok (vö. Lk 9, 51–55), sőt még a pápák is félreértették Jézus szándékát.

PA: A Hegyi beszéd hallgatóságának összetétele (akár még a jelenlévő farizeusokat és szadduceusokat is beleértve) nem voltak olyan hatással a kor és az ország politikájára, hogy a háborúk létéről dönthettek volna. A háborúságról, mint az ember és ember közötti hétköznapi viszonyról tanít Jézus – azaz, ahogyan az egyes emberek között megteremtődhet a háború, vagy létrejöhet a béke, az a szemlélet és életmód a politikában is érvényesülhet(ne). Amennyiben egy agresszor megtámadja a hazámat, annak védelme kötelességem. Az „adjátok meg az Istennek, ami az Istené és a császárnak, ami a császáré” jézusi kitétel a konfliktus létrejöttének lehetséges egyik megoldása. Ám a tényleges hon-, család- és önvédelem, a kultúránk védelme kötelességünk az azt elpusztítóval szemben. Márpedig a jog – állítólag – az igazság megteremtésére és megőrzésére szolgál. Ez esetben pedig aki az igazság birtokában van, annak joga van védekezni. Az agresszor háborúja nem lehet igazságos – ez nem kétséges senki számára, de a védekezés (ha már egyszer háborúval jár), az bizony igazságos.

TA:Érdemes elgondolkodni azon, hogy Jézus miért utasítja rendre Pétert – akit a hagyomány alapján első pápának is nevezhetünk –, amikor az apostol karddal levágja a szolga fülét (vö. Jn 18, 10–11). Nyilvánvaló, hogy a keresztes háborúkat támogató pápák magatartása sincs összhangban a hegyi beszéd szellemével, vagy legalábbis az erőszakmentességet hirdető Jézus üzenetének félreértésén alapul. Ám az evangélium félreértésén alapuló nyilatkozatok vagy a Jézus tanításával szemben álló kezdeményezések sosem tartoztak a hitletéteményhez, vagy ha úgy tetszik a Tanítóhivatal hivatalos és kötelező érvényű kijelentéseihez.

PA:A keresztes háborúk miért törtek ki? Azért mert a krisztusi értékeket és vele a keresztényeket erőszakkal pusztító muzulmán terjeszkedés sértette a másik (keresztény) ember élethez, biztonsághoz, békéhez való jogát, nevezetesen a kereszténységbe megtért és abban gyümölcsöt termő emberekét. A pápák – sőt még a Tanítványok is – félreértették Jézust? De a II. Vatikáni Zsinat után minden kitisztult és Rahner, Küng, meg manapság Kasper és Ferenc pontosan tudják, hogy Krisztus mit adott át az Apostoloknak? Ugye a Professzor úr ezt viccnek szánta? Ki vehet ilyen állítást komolyan?

TA:Mit ünneplünk szeptember 12-én, Mária szent nevének emléknapján? Nos, semmiképpen sem azt, hogy Mária az égben közbenjárt azért, hogy Bécs ostromának idején a védők fegyveres harcaik folyamán sikerrel elűzhessék a törököket.

PA:A kánai menyegző története világosan elénk állítja Mária „anyai hatalmának többlet”-ét, amelyet ugyan a protestantizmus hatására a zsinatisták előszeretettel elvitatnak tőle. Olvassuk csak el: Mária felhívja Szent Fia figyelmét, hogy elfogyott a bor – ebben a figyelemfelhívásban benne van, hogy itt Mária is és az összes jelenlévő nem várhat senkitől sem segítséget, csak Jézustól. Jézus felelete megdöbbentő: „Asszony, még nem jött el az én órám”. Mária leteszi a fegyvert és szenvtelenül végignézi a vendéglátók szégyenét? Nem! Jézus felé nincs több szava, de a szolgáknak azt mondja: „Tegyétek, amit mond (mármint Jézus)”. Mária pontosan tudja, hogy Fia nem hagyja el benne bízót – függetlenül az isteni terv ily módon közölt időpontjától. Úgy tűnik – túlzó hasonlattal – Mária órája pontosabb, tudja, hogy itt van Jézus órája. Jézus pedig véghezviszi első csodáját – Mária indíttatására. – Ám ennek folytatása is van a Golgotán: „Asszony, íme a te fiad!” Akinket rábíz az Édesanyjára, azok a testvérei és függetlenül az órától” (vagy éppen erőszakos belemagyarázástól) veszni hagyja-e a testvéreit a már említett pusztító agresszorral szemben?

TA:Lehet, hogy Lipót császár és maga a pápa is Mária közbenjáró imájának tulajdonította a fegyveres győzelmet, de ha így gondolták, tévedtek. Mária ugyan¬is sosem fogja „felülírni” Jézus tanítását, nem fog a hegyi beszéd szellemével szöges ellentétben cselekedni, és a harcoló felek egyikének vagy másikának oldalára állni. – Mégis, mi az, amiben Mária segített, miben segítette győzelemre a közbenjárását kérőket? Elsősorban azáltal nyújtott segítséget, hogy annak idején igent mondott Jézus születésére: ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a földre jöhessen az Üdvözítő, aki az örök halál kényszerétől megszabadította az emberiséget (németet, magyart, törököt stb.). Ennek a Jézusnak köszönhetően mindazok, akik az áteredő bűn terhét hordozva fegyveres konfliktusban oltják ki egymás életét, de legalább haláluk pillanatában bűnbánatot tartanak, győznek, mert eljuthatnak az örök boldogságra. Ez mindenkire vonatkozik, függetlenül attól, hogy melyik oldalon harcolt, vagy hogy túlélte-e a harcokat, vagy sem. Mária neve (azaz Mária) a Jézus általi megváltás győzelmét hirdeti az egész emberiség számára. S mivel a Megváltó születését Isten rendeléseként Mária „igenje” tette lehetővé, bátran mondhatjuk: Fiának hűséges társaként ő is hozzájárult ahhoz, hogy a bűnbánatot tartó ember győzelemre juthasson, azaz elnyerhesse az örök életet.

PA:A fegyveres konfliktusban életét vesztő agresszor – vagyis igazságtalanul gyilkoló – tarthat-e bűnbánatot és üdvözülhet-e? Igen! Akkor a védekező hogyan maradhat bűnös, csak azért, mert egy igazságtalan háborúban éppen Mária „igen”-je biztatja az Isten dolgainak (hon-, család-, ön- és hit-) védelemre? Ha nem önként és dalolva tartja oda másik orcáját?

TA:Az argentin pápa tökéletesen ismeri az úgynevezett „igazságos háborúról” szóló hagyományos egyházi doktrínát2. Úgy gondolja azonban, hogy ez a doktrína (amely nem dogma!) félreérthető, ezért a hegyi beszéd szellemében való újrafogalmazását sürgeti. Meggyőződése, hogy primátusát akkor gyakorolja Krisztus szándékának megfelelően, ha igyekszik összhangba hozni a témával kap¬csolatos és történetileg kialakult különféle teológiai véleményeket az evangélium szellemével.

PA:Egy másik eset is rávilágít Ferenc „tisztánlátására”. A Miatyánk szövegének módosítási javaslatára gondolok. Kétezer éven keresztül senkinek nem volt kétséges a „ne vígy minket kísértésbe” kifejezés értése. (Még a protestánsoknak sem.) Ha egy zsinatista teológus ragozásokon akad fenn, egy mindenbe belekötő jezsuita cenzúrázza Jézust, akkor kinek van „tisztánlátása?