Pater Anonymus: „Levelek Ferenc pápa védelmében"

Egy egyházjogász pap kérdése: Ferenc pápa tanítása valóban korrekcióra szorul?

A probléma: Raymond Burke bíboros, az Apostoli Szignatúra (az Egyház legfelsőbb bírósága) korábbi prefektusa a The Wanderer katolikus magazinban 2017. augusztus 14-én megjelent interjúrészletében kijelentette: formálisan „korrigálni kell” Ferenc pápa egyes tanításait. A bíboros szerint: Ha a korrekció megtörténik, az felhívást jelent majd Ferenc pápa felé, hogy hozza összhangba a saját tanítását az Egyházéval, Krisztus és az Egyház Tanítóhivatala iránti engedelmességből.

Válaszok:

Turay Alfréd (TA): A bíboros és társai szerepet tévesztenek. Az Egyház tanítását ugyanis elsősorban az egyetemes zsinatok és az ünnepélyes pápai nyilatkozatok foglalják össze, illetve értelmezik. Ferenc pápának nincs szüksége arra, hogy összhangba hozza saját tanítását az Egyházéval, mert ez a tanítás tökéletes összhangban van a Jézus által hirdetett erkölccsel és az egyetemes zsinaton megfogalmazott egyházi tanítással.

Pater Anonymus (PA): A Jézus által hirdetett erkölcs világosan kifejezi a házasság felbonthatatlanságát és a házasságtörésre vonatkozó elveket is szigorúan körvonalazza. (V.ö.: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” – „Ha valaki bűnös kívánsággal tekint asszonyra, szívében már házasságot tör!”) Mellesleg az alább is hivatkozott II. Vatikáni Zsinat önmagát lelkipásztori és nem dogmatikus tanítóként határozta meg, azaz nem is hozhatott olyan határozatot (még félremagyarázhatót sem), amely ellene mondana a Kinyilatkoztatásnak és az Egyház kifejezett tanításával. A tévedések felfedésére pedig, éppen ez a Zsinat nyitotta meg – még a világiak előtt is – a gazdagabb lehetőségeket.

Az Egyháztörténelem bizonyítja, hogy hasonló korrekció történt már. Azt is tudjuk, hogy a Novus Ordo megjelenése előtt is figyelmeztették VI. Pál pápát a bíborosok sok visszaélésre.

TA:Ferenc pápának a házassággal kapcsolatos kijelentéseinél például figyelembe kellene venni, hogy éppen ő értelmezi helyesen az 1962/65-ös egyetemes zsinaton megfogalmazott tanítást. A II. Vati¬káni Zsinat a házasságot bibliai kifejezéssel élve szövetségnek nevezi (GS 48), s ezzel megváltoz¬tatja a zsinatig érvényben lévő felfogást is, amely a házasságot csak elvont jogviszonynak (szerződésnek) tekintette.

PA:A Zsinat a jogi kereteket nevezte más néven, de nem változtathatta meg a szentségtani lényeget, a hittételt, amelynek ellentmondani eretnekség. S ha bárminemű szituációs etika alkalmazásával ez mégis megtörténik, akkor vagy összhangba kell hozni a tanítást a Kinyilatkoztatással és a Szent Hagyománnyal, vagy megmaradva az eretnekségben kiközösíti magát mindenki, aki nem így jár el. Legyen az akár Zsinat, vagy Pápa.

TA:– A jogi szemlélet szerint a házasság azáltal jön létre, hogy két jogképes személy jogszerűen kinyilvánítja akarati egyetértését: utódok nemzése céljából kölcsönösen átadják és elfogadják az élethosszig tartó és kizárólagos jogot a testükkel való, azaz nemi egyesülésre. E szemléletben a házasság elvont jogviszony, amely attól függetlenül is fennáll, hogy a házastársak között esetleg megromlott vagy már egyáltalán nincs személyes kapcsolat. Ebből adódóan, ha a felek elváltak, s új kapcsolatot létesítettek, az egyházjog úgy tekintett rájuk, mint akik tartós bűnben élnek, s míg ez az állapotuk fennállt, (például a bűnbánatot tartó anyagyilkosoktól eltérően) nem részesülhet¬tek a bűnbocsánat és az eukharisztia szentségében.

PA:A házasság külső körülírására lehet jogi fogalmakat alkalmazni, de szentségi mivoltára nem. Ha a házasságtörés létrejön és maradandóan fennáll, akkor szentségtörés a Bűnbánat szentségéhez és az Eucharisztiához járulni. Nem a bíróság mond ki ítéletet és alkalmaz megtorlást, mint ahogy a szerző az anyagyilkossággal állítja párhuzamba ezt a kérdést, hanem „aki méltatlanul veszi ezt a kenyeret és issza ezt a bort, ítéletet eszik és iszik”.

TA:– Amikor a zsinat a házasságot szövetségnek nevezi, azt akarja mondani: a házasság egy férfi és egy nő élet- és szeretetközössége, akik kölcsö¬nösen egymásnak ajándékozzák önmagukat, miközben Isten egyetlen új valósággá köti össze őket (vö. Mt 19,6). Ebben a felfogásban a házastársak joga a nemi egyesülésre nem valamiféle elszigetelt és önmagában fennálló jog…,

PA:A nemiséget a házasságon kívül gyakorolni a VI. parancsba ütköző bűn, tehát ez is kizárja az Eucharisztiához való járulást, mindaddig, amíg a bűnbánat szentségében – a bűnből való megtérés ígéretével és szándékával – feloldozást nem nyer.

TA:…hanem a férfi és a nő személyes életközösségének jele, amely éppen nemi egyesülésükben fejeződik ki és válik valóra. E szövetség egyrészt a felek beleegyezése által jön létre, másrészt annak alapján, hogy Isten egységbe fűzi őket egymással. Ha a beleegyezést az egyik fél vagy mindkettő visszavonja, felbomlik a felek közti élet- és szeretetközösség. Ebből követke¬zően már a nemi egyesülésre sincs joguk, mert ez éppen a személyes egység kifejezője. Az Isten általi egybekötést ellenben nem lehet visszamenőleg megszüntetni. Ezért ha az elvált felek új házasságot kötnek, bűnt követnek el. Ez a magyarázata annak, hogy az érvényben lévő egyházjogi előírások szerint az új partnerrel nem is lehetett és továbbra sem lehet egyházi esküvőjük. Ha azonban csak polgárilag lépnek házasságra az új partnerrel, ebben az esetben is létrejön a szemé¬lyes élet- és szeretetközösség, amelyben nemi egyesülésük ennek az új közösségnek kifejezője lesz.

PA:Hogyan jöhet létre az élet- és szeretetközösség Isten nélkül? Hiszen a házasság szentségét úgy tudják egymásnak kiszolgáltatni a felek, ha előzőleg Istentől megkapták ezt az ajándékot. Ez nem emberi eszköz, hanem kegyelem.

TA:A házasság felbonthatatlansága miatt a válás és az újbóli házasságkötés bűn. Ezt a pápa sem vonja kétségbe.

PA:Amennyiben az „eseti megoldásokat” keresve kivételeket tesz a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia vételének tekintetében, akkor igenis kétségbe vonja, sőt cenzúrázza a Kinyilatkoztatást – azaz nincs összhangban az Egyház tanításával.

TA:Ám ha a házasságot a zsinat útmutatása szerint szövetségnek tekintjük, nem kell mindig feltételeznünk, hogy az elvált fél az új partner mellett szükségszerűen tartós bűnben él.

PA:Akkor vajon miben?

TA:Másként fogalmazva: még ha bűnt követett is el, (miként például a bűnét megbánó gyilkosnak) neki is lehe¬tőséget kellene adni az őszinte bűnbánatra, a megbocsátás elnyerésére és az eukharisztia vételére.

PA:Abban az esetben lehetséges a bűnbánat gyakorlása, és az Eucharisztia vétele, ha önmegtartóztatásban él, azaz elkerüli a szentségi házasságon kívüli nemiség által a paráznaság bűnét.

TA:Világosan kell látni: a pápa nem a házasságjogban megfogalmazott egyházi tanítást akarja érvény¬teleníteni, és nem a polgári házasságot népszerűsíti. A válás és a polgári házasságban élés szerinte is bűn. Ugyanakkor Jézus példája nyomán reményt szeretne nyújtani azoknak, akiknek házassága pusztán jogi szempontból nézve végérvényesen zátonyra futott. Új élethelyzetükben lehetőséget szeretne biztosítani számukra is a megbánásra és az eukharisztia vételére. Ezért írja 2013-ban „Az evangélium öröme” (lat. Evangelii Gaudium) szavakkal kezdődő apostoli buzdításában a követke¬zőket: „Az eukharisztia, jóllehet a szentségi élet teljességét jelenti, nem jutalom a tökéletesek számára, hanem bőkezű gyógyszer és táplálék a gyöngéknek” (EG 47).

PA:Ami nem jelenti azt, hogy ki kell szolgáltatni a szentségeket az életmód megváltoztatása előtt. A kísérés – buta „freudista” kifejezés – a bűnös életvitel megváltoztatásában támogat, de nem „szórja a gyöngyöket a sertések elé”.

TA:S ugyanez a megfontolás indítja azokat a szavait is, amelyeket „A családban megélt szeretet” (lat. Amoris Laetitia) szavakkal kezdődő apostoli buzdításában (2016) a polgári házasságban élőkre vonatkozóan mond: „türelemmel és tapintattal kell fogadni és kísérni őket. Ezt tette Jézus a szamariai asszonnyal (vö. Jn 4, 1–26): válaszolt igaz szeretetre irányuló vágyára, hogy megszabadítsa mindattól, ami beárnyékolta az életét, és elvezesse az evangélium örömére” (AL 294).

PA:A szamariai asszonynak bűnben való megmaradása az életkörülményeinek kényszere miatt valószínűsíthető, tehát mindaddig nem lehet az „Evangélium örömhírének” és a megváltásnak teljes birtokosa, amíg fel nem hagy az életmódjával. Mária Magdolna, vagy a megkövezésre ítélt nő esetében valószínűsíthető az életmód megváltoztatása, az önmegtagadó élet, így a megváltás gyümölcseinek elnyerése előtt elhárult az akadály.

TA:Tény, hogy ezt és az ehhez hasonló kijelentéseket az irgalmatlan és a jogi szemlélettől elszakadni nem képes klerikusok „zavaros gondolatoknak” minősítik.

PA:A „lehetőségek” lebegtetését jogtalanul – mégpedig „szentségi” értelemben jogtalanul – értelmezők és alkalmazók igenis zavart keltenek. E zavarért pedig, az igazságot ki-nem-mondó Pápa a felelős.

TA:Megjegyzendő azonban, hogy ennek a dokumentumnak magyar fordítása (2016) az írás „zavaros állításaival” együtt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jóváhagyásával jelent meg[2]. A pápát bíráló magyar papoknak tehát jól meg kellene fontolniuk, hogy amikor a pápa írását bírál¬ják, valójában a püspöki konferenciát is otromba kritikával illetik.

PA:[2] A Püspöki Konferencia tagjai között éppen elég képzett teológus van. Azonban már ismeretes a Pápa bosszúálló magatartása. Vajon mekkora félelemmel adtak „nihil obstat”-ot a fordításra.